Paharganj, Új-Delhi

Mostanában van egy éve, hogy elindultam Ladakhba.* Éjszakai átszállással Dubai-on át repültem, ahol azért a reptéren is elég jelen volt a rongyrázás (a Rolex faliórákat már posztoltam). Új-Delhiben nem töltöttünk sok időt (szándékosan és szerencsére), és valamiért nem volt akkora kultúrsokk mint gondoltam, pedig lehetett volna. Egyrészt azért nem voltam ott sokat, mert más volt a cél és kevés az idő, másrészt a klíma. Ez az éghajlat nem kedvencem (understatement), 40 fok magas páratartalommal, amit súlyosbít a nagyon durva légszennyezés. Iszonyatosan mocskos a levegő, a látótávolságot jelentősen befolyásoló mértékben (por van, de a sok tuktuk, robogó sem épp környezetbarát, plusz a fa-, faszén-, és széntüzelésű tűzhelyek és a szemét égetése sem segít), és persze a szar betetőzi mindezt. Ugyanis kábé minden közterületen szar van, a szép, felújított, villákkal övezett luxussugárúton is (ahol még biciklisáv is van, de használhatóságában a rosszabb budapestiékkel vetekszik, szerintem nálunk tanulták az ipart az ottani közlekedésmérnökök). De nem városbemutatót akarok most írni, inkább pár érdekes dolgot (az Apple-logó széleskörű dekorhasználatáról már írtam egy rövidet). Elsőként a reptér és város közti közlekedési kapcsolatról.

Az egységáron 500 rupis reptéri taxi helyett az új, modern, gyors, csendes, tágas és légkondis reptéri gyorsvasúttal mentünk be a városba. 60 rupiért. Erről aztán átszálltunk a nem légkondis, nem új, nem tágas, nem csendes metróra a tömegbe :) Előbbi nagyon kéne ide is, igen remek cucc volt tényleg utóbbi a budapesti kékmetróra emlékeztetett (a kék metró talán jobb).

Szállás természetesen a Paharganjon, ott is egy kisebb sikátor mélyén valami lepukkant hostel. A működő légkondi volt a lényeg… A Paharganjon a Main Bazaar (fenti képen a “jobb része” koradélután, amikor üres) érdekes jószág, ez a negyed fő ütőere, egy viszonylag (a környező sikátorhálózathoz képest) szélesebb utca, ami átszeli a negyedet. De ennek is megvan a története, miért lett ilyen “tágas”. Ugyanis kitalálták, hogy túl keskeny. Talán tűzvédelmi okokból, de elnézve ami ott van ez nehezen hihető. A lényeg, hogy megoldásként egyszerűen levágtak az utca egyik oldalán álló épületekből vagy másfél métert, aminek a nyomai mind a talajszinten, mind az épületeken máig megvannak.

Házak, amikről levágták az első szobákat (teljes méreten jobban látszik)

A Paharganj egyébként az a hely, ahol kábé minden megtalálható olyan dolgok közül amiket külön-külön is gyűlölök (kezdve a tömegtől az utcán szanaszét heverő szarkupacokig), mégis perverz módon tetszik a hely. Lehetne róla többet is mesélni (lehet kéne is). Mellesleg iszonyat jókat lehet ott enni, kifőzdében is, de például mangót sem ettem sem addig sem azóta olyan jót, mint amit ott az utcán szereztem be. (A higiéniáról azt hiszem inkább később írok)

A számomra szürreálisabb dolgok egyébként olyanok voltak például, mint mikor este útban Manali felé “A Volvóbusszal”, valahol Delhi-külsőn megakadt a szemem a távolban egy többemelet magas és többháztömbnyi kiterjedésű szemétlerakón. Teherautók és igavonó állatok jártak a tetején, a lemenőben lévő nap, a por és a légszennyezés megtámogatva a szemétlerakó oldalkrátereiből jövő füsttel egész valószerűtlen narancsszinűre festette egységesen a levegőt, ilyen fényekben mozogtak a domb tetején lévő alakok sziluettjei. Teljesen olyan volt, mint valami disztópikus sci-fiből egy jól látványtervezett jelenet, mondjuk marsi büntetőkolónia, egészen nem evilági látvány.

Vagy, amikor az összevissza kígyózó sikátorokon át navigáltunk a Manaliba induló, előző bekezdésben említett éjszakai buszhoz, volt egy szintén elég szürreális jelenet. Az a rész az iparosok negyede, varrodák, papírsárkánykészítők, ilyesmi. Szűk, sötét, fosos utcácskák, kaotikus légkábel-hálóval a fejünk fölött. És valaki itt kitalálta, hogy a változatos módon lepukkant szállók közé odarak valami upscale jellegű hotelt. Végülis a riksák szűken be tudnak hajtani elé a főpályaudvaron összeszedett turistákkal. A koszos, tákolt épületek közt ott figyeltek a hatalmas üvegportálok, amiket tisztán világító fehér ingben, ropogóan friss egyenruhás gyerekmunkások mostak és törölgettek éppen, odabenn dizájnbútorok. Abszolúte oda, a gettósikátorba nem illő jelenség volt az egész, a nagykörútra inkább. A nyomor és gazdagság jellemzően tud ott egymás mellett létezni, de ez valami igazán fura zárvány volt.

Hotel Star Palace és Hotel Star Paradise, a sikátor végén balra. (Csak a helyi viszonyok érzékeltetésére, a posztban nem ezt említem.)

A Paharganj egyébként az úgynevezett hátizsákos turisták, meg ál- és valódi hippik törzshelye, ott futottam össze például egy öreg (valódi) hippivel, aki évtizedek óta visszajár és széles vigyorral az arcán kezdte boldogan ecsetelni, mennyire jó már ez a hely de vigyázni és nagyon oda kell figyelni a tuktukra meg riksára különben könnyen elgázolnak. Mindeközben próbálom elrángatni az egyik tuktuk elől, ami viszonylag nagy tempóval épp felé tart és nem igazán akar kitérni, mert annyira belemerült a beszédve, hogy nem figyelt. :D (Megúsztuk.) Sokat használt egyébként is az ottani közlekedésben a hosszú évek városi kerékpározásával megszerzett körkörös figyelem képessége jó reflexekkel kombinálva.

 

* Egészen pontosan a poszt publikálásának napján volt egy éve, hogy megérkeztem oda, de ez véletlen. A tavalyi 28-a nagy részét hajnali fél kettőtől késő délutánig a Manali-Leh Highwayen töltöttem.

India és az Apple-logo

Az Apple-lel kapcsolatos techhírekben egy ideje folyamatosan előkerül, hogy gyárat építenek Indiában. Maga az Apple logo  viszont megfigyelésem szerint magas társadalmi beágyazottsággal rendelkezik, mint dizájnelem. Láttam teherautót ahol sormintaként többszáz almalogó volt felragasztva, olyan terepjárót, aminek a szélvédőjének a közepét óriási méretű alma takarta ki. Nem beszélve az ezernyi apró díszítésről mindenféle buszok, személy- és teherautók, tanksapjáin, sárhányóin, oszlopain satöbbi. Tényleg, amíg közúttal és civilizációval rendelkező részeken közlekedtem, szinte mindenütt feltűnt valami rajta az almával. Kedvencem a Gucci-Apple mashup volt egy terepjárón iPad felirattal kiegészítve. Egészen addig, amíg az utazásom vége felé nem találkoztam a fentiek minősített esetével.

Július végén a Dalai láma Leh-be látogatott, és véletlenül (francokat véletlenül, valójában a július elején kezdődött kashmiri felkelés miatt, ami talán mostanra nyugodott le) én is épp ott tartózkodtam aznap. Na, akkor lőttem az alábbi fotót a Soma gompa udvarán a Main Bazaaron a hölgyről, aki a Dalai láma látogatásának tiszteletére bizonyára felvette a legszebb ruháját:

A kézen számolós rúpia

Indiában meglehetősen kaotikus a pénzhelyzet, egyrupissal vagy négyfélével találkoztam, van ami többféle érme mellett még papírformátumban is létezik, ja és tilos bármelyiket kivinni az országból. Egyébként egyik kedvencem a nem túl gyakori bikolor 10-es érme (amúgy a salátaállagú papír 10₹ a legelterjedtebb).

De a kedvenceim az ujjakkal számolós rúpia. Szintén nem túl gyakori, cserébe leszhaszált mind amit láttam (aktívan kerestem).

IMG_6286

a wikipedia szerint a “Bharata Natyam” tánc bizonyos kézmozdulataiból jön, a helyiek szerint (Ladakh, Delhi, Himachal Pradesh mind ezt mondja) ellenben az analfabetizmus miatt készültek ezek. Nekik hiszünk.

Nekem nagyon tetszenek.

Oda az egyszerű gömbpanorámázás — bezár a Photosynth

A Microsoft megszünteti az egyetlen programját/szolgáltatását, amit használok (ha nem nézzük azokat, amiket a munkában vagyok kénytelen): a Photosynth nevű könnyű, egyszerűen működő gömbpanoráma-készítő cuccát. A honlap, megosztás, stb nem fog menni február 6. után (viszlát blogra embeddelt gömbpanorámák), minden adatot törölnek. A letöltött telefonos app persze még működik, és a honlapra feltöltött panorámákat ki lehet exportálni (az appból nem az újakat) és egy elég barebone desktop nézegetővel még én tudom nézegetni. A képnézegetőt elvileg nyílttá fogják tenni. Nem igazán értem a lépést, annak ellenére, hogy gyakran szar és homályos panorámákat rakott össze, ez még mindig egy igen jó dolog volt az egyszeri felhasználónak.

Ezért megosztom az összeset amit készítettem, kezdve helyi dolgokkal, mint az “új” Diósgyőri vár, a gótikus Avasi templom belseje emberek nélkül (üzemidőn kívül nem látogatható, mi egy bizonyos ok miatt bejutottunk), folytatva távoli helyekkel, mint például Izland (korábban a blogon nem megosztottak is!), a Himalája Ladakhban, Észak-Ciprusi Török Köztársaság (Japánban valamiért nem készült egy sem), lezárva egyéb helyekkel (Magas- és Alacsony-Tátra, különböző budapesti helyszínek, mint pl a Zwack gyár műemlék lepárlója, Bécs). Egy kis részük már látható volt a blogon, egy részüket most teszem publikussá, és egy részüket most töltöttem fel csak emiatt. Nem tökéletesek, de néha nekem jól esik visszanézni őket.
Teljes profilom itt elérhető még egy szűk hónapig: https://photosynth.net/userprofilepage.aspx?user=Neuromancer&content=Synths#3

Itt meg beágyazva a cuccok:

Diósgyőri vár udvara

Diósgyőri vár, lovagterem

Király-hegy, Alacsony-Tátra

Budavári Nagyboldogasszony-templom (alias Mátyás-templom) a Halászbástyával, Budapest

Zöld-tavi ház (Magas-Tátra), szakadó esőben

Arsenal 1, Bécs

Avasi templom, Miskolc

Avasi templom előtti terecske

Zwack Unikum műemlék lepárló

Margit-sziget déli csúcsa

A Kis-Tarpataki-völgy a Téry-ház alattról nézve, Magas-Tátra

Kis-Tarpataki-völgy, Magas-Tátra

Javorinai völgy, Magas-Tátra

Reykjadalur, Izland

Reykjadalur, Izland

Sólheimajoküll, Izland

DC-3 repülőgéproncs, Sólheimasandur, Izland

Dyrholaey, Izland

Svartifoss, Skaftafell Nemzeti Park, Izland

Dimmuborgir, Izland

megálló valahol a Himalájában, Manali-Leh highway

Skyumpata táborhely

Pensi-la alatt, Zanskar, Drang-Drung gleccser

Nagy-mező, Bükk ősszel

Kantara lovagvára, Észak-Ciprus

kilátás Kantara várából, Észak-Ciprus

Szent György-templom, Famagusta, Észak-Ciprus

Szent Barnabás kolostor, Észak-Ciprus

Bellapais, Girne / Kyrenia, Northern Cyprus

Ha van rá igény, szívesen megosztom a kiexportált forrásfájlokat is.

Még élek

Csak posztolni nem sikerült.

Pedig tavasszal, nem sokkal a legutóbbi posztom után teljesült egy régi tervem, elutaztam Japánba, cseresznyevirágzáskor. Lehet, majd lesznek még fotók és sztorik.

Igen, láttam geishat is karnyújtásnyira.

japankollazs1 japankollazs2 japankollazs3

Meg persze láttam/olvastam/hallottam egyéb érdekes és megosztásra érdemes dolgokat.

Nyáron pedig eltöltöttem egy hónapot Ladakhban, ezt most nem részletezném, minden bizonnyal lesz pár poszt ezzel kapcsolatban.

Igen, láttam a Dalai Lámát is karnyújtásnyira.

ladakhkollazs1 ladakhkollazs2 ladakhkollazs3

Szóval じゃね、 འཇུ་ལེ་, majd jelentkezem.