Segíts az első magyar Mastodon instanciának!

Az ingyenes szolgáltatás illúzió. Amit annak mondanak, azt valójában reklámokkal finanszírozzák, miközben a szolgáltató téged ad el az ügyfeleinek (ld. Google, Facebook). Te a termék vagy, nem az ügyfél. Ha a valódi ügyfeleiknek valami nem tetszik veled kapcsolatban, önkényesen eltávolítanak, de az általad létrehozott tartalom az övék marad. A Mastodon hálózaton, pláne a Nemzeti Instancián ezektől nem kell félni: amíg szóból értek én, nem lesz tracking és targeting (ezt, mint üzemeltető szigorúbban veszem, mint a “gyári” szabályozás). Viszont a kiszolgáló, ahol az instancia lakik nem Maxwell démona vagy örökmozgó, hogy akár lokális szinten meghazudtolja a fizika törvényeit: nem magától ketyeg, mint hanem bizony enni kér. Folyamatosan. Eddig saját a zsebemből etettem, de szükségem van segítségre. E célból indítottam egy Patreon oldalt, ahol ezt megteheted.

Közjáték: mi az a Mastodon, ha nem ősállat vagy zenekar?

A Mastodon egy, az OStatus protokollon alapuló közösségi alkalmazás. Működésében nagyban emlékeztet más közösségi alkalmazásokra – főképp a Twitterre –, egy jelentős különbséget azonban meg kell említenünk: a Mastodon nyílt forráskódú alkalmazás, bárki működtethet saját Mastodon-szervert (ezeket „instanciának” is nevezzük) és bármely szerver regisztrált felhasználói szabadon kapcsolatba léphetnek más szerverek felhasználóival (ezt nevezzük „federációnak”). Ezek révén válik lehetségessé, hogy kisebb közösségek saját szervert üzemeltessenek, amit a közösségen belüli kapcsolattartásra használnak; ugyanakkor más közösségekkel is kapcsolatba tudnak lépni.

(forrás: Mastodon felhasználói kézikönyv, fordította @psztrnk@the.wired.sehol.se, köszönet néki érte)

Olyan ez, mint a jól működő helyeken az alanyi jogon járó egészségügyi ellátás. Még ha nem is veszed igénybe (mert alapvetően egészséges vagy), jó dolog a léte, amit az adódból támogatsz. Hasonlót kérek, persze önkéntes alapon. Ha nem is vagy fenn a mastodon, de úgy érzed, hogy értelmes és hasznos vagy érdekes a kezdeményezés, hogy nekünk, magyar anyanyelvűeknek is legyen a Mastodon hálózaton saját kis zuga, ahonnan szabadon federálhatunk a világgal, segíts!

Támogasd a független, decentralizált, nagyvállalati érdekektől, adatbrókerektől és privacy violiationtől mentes közösségi hálózat magyarországi, piciny szigetét!
Az ingyenes szolgáltatás illúzió. A közösség által fenntartott nem az!
Ahogy a költő mondta volt: hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Az instancia címe: the.wired.sehol.se

A Patreon kampány címe, ahol támogatni tudsz minket:
patreon.com/magyarmastodon

Become a Patron!

Paharganj, Új-Delhi

Mostanában van egy éve, hogy elindultam Ladakhba.* Éjszakai átszállással Dubai-on át repültem, ahol azért a reptéren is elég jelen volt a rongyrázás (a Rolex faliórákat már posztoltam). Új-Delhiben nem töltöttünk sok időt (szándékosan és szerencsére), és valamiért nem volt akkora kultúrsokk mint gondoltam, pedig lehetett volna. Egyrészt azért nem voltam ott sokat, mert más volt a cél és kevés az idő, másrészt a klíma. Ez az éghajlat nem kedvencem (understatement), 40 fok magas páratartalommal, amit súlyosbít a nagyon durva légszennyezés. Iszonyatosan mocskos a levegő, a látótávolságot jelentősen befolyásoló mértékben (por van, de a sok tuktuk, robogó sem épp környezetbarát, plusz a fa-, faszén-, és széntüzelésű tűzhelyek és a szemét égetése sem segít), és persze a szar betetőzi mindezt. Ugyanis kábé minden közterületen szar van, a szép, felújított, villákkal övezett luxussugárúton is (ahol még biciklisáv is van, de használhatóságában a rosszabb budapestiékkel vetekszik, szerintem nálunk tanulták az ipart az ottani közlekedésmérnökök). De nem városbemutatót akarok most írni, inkább pár érdekes dolgot (az Apple-logó széleskörű dekorhasználatáról már írtam egy rövidet). Elsőként a reptér és város közti közlekedési kapcsolatról.

Az egységáron 500 rupis reptéri taxi helyett az új, modern, gyors, csendes, tágas és légkondis reptéri gyorsvasúttal mentünk be a városba. 60 rupiért. Erről aztán átszálltunk a nem légkondis, nem új, nem tágas, nem csendes metróra a tömegbe :) Előbbi nagyon kéne ide is, igen remek cucc volt tényleg utóbbi a budapesti kékmetróra emlékeztetett (a kék metró talán jobb).

Szállás természetesen a Paharganjon, ott is egy kisebb sikátor mélyén valami lepukkant hostel. A működő légkondi volt a lényeg… A Paharganjon a Main Bazaar (fenti képen a “jobb része” koradélután, amikor üres) érdekes jószág, ez a negyed fő ütőere, egy viszonylag (a környező sikátorhálózathoz képest) szélesebb utca, ami átszeli a negyedet. De ennek is megvan a története, miért lett ilyen “tágas”. Ugyanis kitalálták, hogy túl keskeny. Talán tűzvédelmi okokból, de elnézve ami ott van ez nehezen hihető. A lényeg, hogy megoldásként egyszerűen levágtak az utca egyik oldalán álló épületekből vagy másfél métert, aminek a nyomai mind a talajszinten, mind az épületeken máig megvannak.

Házak, amikről levágták az első szobákat (teljes méreten jobban látszik)

A Paharganj egyébként az a hely, ahol kábé minden megtalálható olyan dolgok közül amiket külön-külön is gyűlölök (kezdve a tömegtől az utcán szanaszét heverő szarkupacokig), mégis perverz módon tetszik a hely. Lehetne róla többet is mesélni (lehet kéne is). Mellesleg iszonyat jókat lehet ott enni, kifőzdében is, de például mangót sem ettem sem addig sem azóta olyan jót, mint amit ott az utcán szereztem be. (A higiéniáról azt hiszem inkább később írok)

A számomra szürreálisabb dolgok egyébként olyanok voltak például, mint mikor este útban Manali felé “A Volvóbusszal”, valahol Delhi-külsőn megakadt a szemem a távolban egy többemelet magas és többháztömbnyi kiterjedésű szemétlerakón. Teherautók és igavonó állatok jártak a tetején, a lemenőben lévő nap, a por és a légszennyezés megtámogatva a szemétlerakó oldalkrátereiből jövő füsttel egész valószerűtlen narancsszinűre festette egységesen a levegőt, ilyen fényekben mozogtak a domb tetején lévő alakok sziluettjei. Teljesen olyan volt, mint valami disztópikus sci-fiből egy jól látványtervezett jelenet, mondjuk marsi büntetőkolónia, egészen nem evilági látvány.

Vagy, amikor az összevissza kígyózó sikátorokon át navigáltunk a Manaliba induló, előző bekezdésben említett éjszakai buszhoz, volt egy szintén elég szürreális jelenet. Az a rész az iparosok negyede, varrodák, papírsárkánykészítők, ilyesmi. Szűk, sötét, fosos utcácskák, kaotikus légkábel-hálóval a fejünk fölött. És valaki itt kitalálta, hogy a változatos módon lepukkant szállók közé odarak valami upscale jellegű hotelt. Végülis a riksák szűken be tudnak hajtani elé a főpályaudvaron összeszedett turistákkal. A koszos, tákolt épületek közt ott figyeltek a hatalmas üvegportálok, amiket tisztán világító fehér ingben, ropogóan friss egyenruhás gyerekmunkások mostak és törölgettek éppen, odabenn dizájnbútorok. Abszolúte oda, a gettósikátorba nem illő jelenség volt az egész, a nagykörútra inkább. A nyomor és gazdagság jellemzően tud ott egymás mellett létezni, de ez valami igazán fura zárvány volt.

Hotel Star Palace és Hotel Star Paradise, a sikátor végén balra. (Csak a helyi viszonyok érzékeltetésére, a posztban nem ezt említem.)

A Paharganj egyébként az úgynevezett hátizsákos turisták, meg ál- és valódi hippik törzshelye, ott futottam össze például egy öreg (valódi) hippivel, aki évtizedek óta visszajár és széles vigyorral az arcán kezdte boldogan ecsetelni, mennyire jó már ez a hely de vigyázni és nagyon oda kell figyelni a tuktukra meg riksára különben könnyen elgázolnak. Mindeközben próbálom elrángatni az egyik tuktuk elől, ami viszonylag nagy tempóval épp felé tart és nem igazán akar kitérni, mert annyira belemerült a beszédve, hogy nem figyelt. :D (Megúsztuk.) Sokat használt egyébként is az ottani közlekedésben a hosszú évek városi kerékpározásával megszerzett körkörös figyelem képessége jó reflexekkel kombinálva.

 

* Egészen pontosan a poszt publikálásának napján volt egy éve, hogy megérkeztem oda, de ez véletlen. A tavalyi 28-a nagy részét hajnali fél kettőtől késő délutánig a Manali-Leh Highwayen töltöttem.

“Lesz ami lesz, leszedetik, vagy beszedetik!”

Volt a tegnapi eset az ország kórtanjáról, ma reggel sikerült a társadalom másik végén lévő hasonlóba belefutni, persze alulnézetből.

A helyszín Budapest első kerülete, annak is “jobb” környéke, ahol gyerekesek, fiatal felnőttek, idősebbek is előfordulnak nagy számban az egymás közelében lévő intézmények miatt mind a régi, mind az új elitből. Ez az a környék, ahol sportautók alváza erodálja laposra a fekvőrendőrt (nem vicc), és ahol peres gumival szerelt G osztályú Mercedesek (nem vicc) is feltűnnek, nem is egy. Egyébként az utca fizető parkoló övezet.

Áll szerencsétlen parkolóőr az autó mellett, tekintetével szinte felgyújtja a szélvédőre frissen kitett parkolási bírságot (alias “mikuláscsomagot”), és zaklatott hangon sírja a telefonba:

…ezt az utasítást adták és kész. Lesz ami lesz, leszedetik, vagy beszedetik!

Sajnos hegynek felfelé tekertem, így inkább nem álltam meg meghallgatni a végét. De mikor picit később visszanéztem, épp visszafordult az út közepéről és emelte a telefonját lefotózni az ominózus autót.

Egyes autók egyenlőbbek a többinél, ezt biztos megtanulta ma szegény közterületes, remélem végül nem saját kárán.

A zebrán… mit is?

Há’ a zebrán tolni kéne a biciklit!

– üvölti az utat keresztező gyalogosátkelőhelyen, a járdáról tilos jelzésnél lelépő idősödő nő a jobbról érkező és csengető, egyébként szabályosan közlekedő kerékpárosnak (nem én voltam, én pár pillanattal később balról érkeztem és csengettem). Elismétlem hétköznapian: a zebra keresztezte a kerékpársávot, és piros volt a gyalogosoknak.

Megszoktam már az ilyet, de valamiért most elszomorított ez a helyzet, mert sajnos nagyon jól illusztrálja az ország állapotát (pedig nagyon is utálom az ilyen jellegű kijelentéseket): a fogalmatlan ember a nagypofájú arroganciájával, a “nekem mindent szabad mindenki más hülye” alapállásban, értelmetlen konfliktusgerjesztésével, önveszélyes magatartásával és abszolút fogalmatlanságával (pirosnál lelép, és neki áll feljebb…) és tudatlanságával (nem létező szabályozásra hivatkozva* üvölt) lehetne az egyszeri állampolgár jó példája. Ja, és még balesetveszélyt is okozott!

* Semmilyen körülmények között nem kell tolni a zebrán a biciklit, akár az úton haladva keresztezed azt, akár te keresztezed az utat rajta a gyalogosokkal párhuzamosan (persze tiltva sincs, hogy utóbbi esetben leszállj, igaz, így kétszer akkora széles helyet foglalsz el). Aki nem hiszi, járjon utána: 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet

A japán olimpiai építkezések

“A japán olimpiai építkezések”

1940-ben Japánban tartandó tizenkettedik olimpiász szervezőbizottsága elhatározta, hogy nem, mint először tervezték, a régi Meiji-Szhrein uszóstadiont építik át, hanem egészen uj uszótelepet létesítenek. Az uj olimpiai uszóstadion a Komazava-golfpálya keleti szélén építik fel és 28.000 néző számára lesz benne hely. A stadion építésének költségeire 1,132.000 yent irányítottak elő.

A Komazava-golftéren magán az olimpiai falut fogják fölépíteni, körülbelül 1500 “lakos” számára. A falu építési költségei körülbelül annyit termel ki, mint az uszóstadion építésének költségei.

1,880.000 yenbe kerül Surugadaiban a sportcsarnok, amelyekben a box-, birkózó- és sulyemelőversenyeket fogják megtartani.

A hockeypályákat a Shibaparkban rendezik be, 15.000 néző számára. A költségekre 560.000 yent irányoztak elő.

A kerékpárpályát Shibaura környékén építik meg. Költségek: 600.000 yen.

Az összes költségeket, hatmillió yent, a főváros, Tokio által rendelkezésre bocsátott alapból fedezik.

Megjelent: Magyarság, 1938. április 13, szerda. Helyesírási és egyeztetési hibák mint az eredetiben.

Végül 1938 júliusában Japán lemondott a rendezésről (amit Helsinki kapott meg de a világháború miatt végül az egész bulit lefújták), mert inkább háborúskodni kellett a pénz mint reprezentálni. Utóbbi megvolt 1964-ben, és megint ez a cél 2020-ban, újra a költségvetéssel van tele a sajtó, de már milliárd yenes nagyságrendben.

SSL és a neuromancer.hu

Az oldal mostantól SSL biztosított kapcsolaton érhető el. Tehát a

https://neuromancer.hu

címen (a hátétépéess a lényeg).

Ehhez természetesen szükségem volt egy tanusítványra, amit az Internet Security Research Group ingyen szolgáltat a Let’s Encrypt tanusítványkezelővel. A tanusítványt a certbot segítségével telepítettem, es az Electronic Frontier Foundation vonatkozó toolja. Teljesen automatán megy az egész, nem kell regisztrálni sehova, sem emailt/telefont megadni.

Tanusítvány megszerzése

A telepítés elég egyértelmű, jól le is van a honlapon dokumentálva, de azért kicsit kiegészítve legyen meg itt is, hozzátéve a httpd beállításokat is, amik nincsenek ott (nem ott a helyük). Esetemben Ubuntu/nginx kombó játszik. A certbot.eff.org oldalon (amit szintén a Let’s Encrypt tanúsít) található leírás szerint pár lépés az egész, és valóban. Unix shell root jogosultsággal feltételezett.

Először is vélhetően hozzá kell adni a repolistádhoz a certbot repot:

sudo add-apt-repository ppa:certbot/certbot

majd egy apt-get update után telepíteni a szoftvert:

sudo apt-get install certbot

Az nginx plugin jelenleg inkább kisérleti stádiumban van, így kézzel kell futtatni a generálást és beállítást.

sudo certbot certonly

Innentől követni kell a képernyőn megjelenő utasításokat:

How would you like to authenticate with the ACME CA?
-------------------------------------------------------------------------------
1: Place files in webroot directory (webroot)
2: Spin up a temporary webserver (standalone)
-------------------------------------------------------------------------------
Select the appropriate number [1-2] then [enter] (press 'c' to cancel):

Válaszd ki az 1-et, majd add meg a domaint amihez tanusítványt szeretnél (akár többet is egyszerre), majd a wwwroot abszolút elérési útját. Ha van rootshelled, ezeket is tudnod kell.

És ennyi. Van webes biztonsági tanusítványod. Amik a

/etc/letsencrypt/live/

alá vannak lerakva domainek szerinti folderekbe.

A webkiszolgáló beállítása SSL-hez

Én nginx-et használok, ennek megfelelőek az alábbi lépések.
Engedélyezni kell (“be kell kapcsolni”) a honlapod konfigfile-jában (ami alapértelmezve az /etc/nginx/sites-available/ folderben található ) az ssl funkcionalitást. Ha a default filet duplikáltad akkor jellemzően a végén vannak a beállítások a

# HTTPS server

blokkban. Itt kell néhány beállítást eszközölni. A gyári

#server {
# listen 443;
# server_name localhost;
#
# root html;
# index index.html index.htm;
#
# ssl on;
# ssl_certificate cert.pem;
# ssl_certificate_key cert.key;
#
# ssl_session_timeout 5m;
#
# ssl_protocols SSLv3 TLSv1;
# ssl_ciphers ALL:!ADH:!EXPORT56:RC4+RSA:+HIGH:+MEDIUM:+LOW:+SSLv3:+EXP;
# ssl_prefer_server_ciphers on;
#
# location / {
# try_files $uri $uri/ =404;
# }
#}

beállításokat hozzá kell adaptálni a szerveredhez (nagyrészt ugyanúgy, mint a file elején a normál http-nél tetted). Kezdve, hogy a kikommenteled a teljes blokkot (törlöd az összes soreleji # -t)

server_name : a saját szervered neve
root: a wwwroot folder, ahol a weboldalad file-jai találhatók a szerveren.
Ha használsz php-t írd be következő sorban az index.php -t az index.html elé!

majd a tanusítványt betolni a konfigba:

ssl_certificate : /etc/letsencrypt/live/a_te_domained/fullchain.pem;
ssl_certificate_key : /etc/letsencrypt/live/a_te_domained/privkey.pem;

Gyakorlatilag az alapbeállítás ennyi.

Ha futtatsz PHP-t, akkor természetesen ebbe a szerverblokkba is be kell vezetni ezt, simán mehet copy-paste-ből az eredeti szerverblokkból a vonatkozó rész. A

location ~ \.php$ {

}

blokkra gondolok (szervere válogatja pontosan mi van benne).
Ezután feltűnt, hogy bizonyos nem minden működik még most sem megfelelően, bizonyos generált php oldalak 404-et dobnak. Ezt megjavítandó csak át kell kicsit írni a

location / {
try_files $uri $uri/ =404;
}

blokkban az utasítást:
try_files $uri $uri/ /index.php?q=$uri&$args;
(a 404-es paraméter törlésével a http 404 ( ==nem található) hiba közlését a felhasználóval az nginx helyett a wordpressnek adjuk)

Kész! Lehet még konfigolni, finomhangolni persze.

Filementés után az nginx-et újra kell indítani, hogy betöltse az új beállításokat:

sudo service nginx restart

WordPress https elésére

Ez is pofonegyszerű. Admin loginnel bejelentkezve a Settings alatt a honlap címét és elérését kiegészíteni egy s betűvel, hogy https://domain.cim alatt töltse be a WP.

Megjegyzés: a sima http elérés természetesen még mindig él, a “sima” szerverblokk utasításait kikommentelve kikapcsolható. Persze ekkor a szerver 403-t dob, ha valaki sima, nem biztonságos módon kapcsolódik.

A http-n érkező forgalmat célszerű ilyenkor (meg amúgy is) https-re irányítani szimpla http redirecttel:

server {
listen 80; ## listen for ipv4; this line is default and implied
server_name szervere_neve;
return 301 https://$server_name$request_uri;
}

 

India és az Apple-logo

Az Apple-lel kapcsolatos techhírekben egy ideje folyamatosan előkerül, hogy gyárat építenek Indiában. Maga az Apple logo  viszont megfigyelésem szerint magas társadalmi beágyazottsággal rendelkezik, mint dizájnelem. Láttam teherautót ahol sormintaként többszáz almalogó volt felragasztva, olyan terepjárót, aminek a szélvédőjének a közepét óriási méretű alma takarta ki. Nem beszélve az ezernyi apró díszítésről mindenféle buszok, személy- és teherautók, tanksapjáin, sárhányóin, oszlopain satöbbi. Tényleg, amíg közúttal és civilizációval rendelkező részeken közlekedtem, szinte mindenütt feltűnt valami rajta az almával. Kedvencem a Gucci-Apple mashup volt egy terepjárón iPad felirattal kiegészítve. Egészen addig, amíg az utazásom vége felé nem találkoztam a fentiek minősített esetével.

Július végén a Dalai láma Leh-be látogatott, és véletlenül (francokat véletlenül, valójában a július elején kezdődött kashmiri felkelés miatt, ami talán mostanra nyugodott le) én is épp ott tartózkodtam aznap. Na, akkor lőttem az alábbi fotót a Soma gompa udvarán a Main Bazaaron a hölgyről, aki a Dalai láma látogatásának tiszteletére bizonyára felvette a legszebb ruháját: