Ravatalozó a Miskolci Egyetem közepére?

Az a helyzet, hogy pár hete megírtam egy elég hosszú bejegyzést arról, miért is nem jó, miért is nincs értelme annak, és személyesen én miért is nem szeretném stb., hogy egy ravatalozót (urnafalakkal kiegészítve!) telepítsenek a Miskolci Egyetem közepére, az egyetemi campus egyik legnagyobb vonzerejét jelentő gyönyörű parkba (pontosabban: a park helyére), csomó érv mellett véleményeket is felsorakoztattam, többek között olyan emberekét, akiknek az ablaka pont a helyszínre néz, meg megpendítettem a főépület felújításának (tudok piszkos részleteket:)) és a már meglévő, de romjaiban heverő egyetemi szoborpark állapotát és pénzügyi helyzetet, de rájöttem, hogy úgysem érdekel senkit és annyi betű lenne, hogy úgysem olvasná el senki, ezért csak felteszek pár egyszerű kérdést ezután a kiválóan elnyújtott barokkos körmondat után elhelyezett látványterv alá.

Persze, nem ravatalozó lesz az, csak úgy néz ki. Persze, nem urnafalak lesznek azok, de úgy néznek ki. Mellette sem sírok lesznek, de a látványterven úgy néznek ki. Hivatalosan nem szakrális épület lesz, de úgy néz ki, bár az egyetlen egyetemi intézmény ami beleköltözne a kész épületbe véletlenül pont a lelkészség lenne (állami, világi egyetemről van szó, persze valójában az legviccesebb, hogy az épület céljait röviden összefoglaló bullshit-listán pont a lelkészség odaköltöztetése az egyetlen értelmes pont. Ja várjunk, leendő funkciói között ott a templom is!). Mellesleg: ez az egész kibaszott nagy lesz! Ha nem a legközepebbre terveznék a helyét, akkor is uralná a campust…

Kivéve kerékpár



Ma, ahogy láttam arra tekertemben, elkezdték felhelyezni a város legfontosabb alternatív biciklis útvonalának egyik szakaszára (Andor utca) ezeket a kiegészítő táblákat (bár az egyiken a táblák sorrendje nem megfelelő). Ideje volt.
Idegeneknek: Miskolc kurva hosszú, a leghosszabb tengelyén a belvárosból Diósgyőrbe végig összesen másfél(!) útvonalon lehet eljutni autóval, és van alternatívának bringásoknak ez a kanyargós, szűk, hullámzó, szar burkolatú, oda-vissza egyirányúsított, és mindezekkel még mindig kevésbé baleset- és életveszélyes útvonal.
Kellene ilyen a Diósgyőri Vár körzetében, ahol a középkori eredetű szűk utcák egyik oldalát fizető parkolósítandó egyirányúsítottak sokmindent, így például egy teljes városrész a Szinva déli (vár felőli) oldalán csak egy irányba tud közlekedni… de a helyiek nem mennek ki a forgalmas utakra a patak túloldalán (nem beszélve, hogy néha sokat is kell kerülni a hidak miatt), legalizálni kéne az ottani szembemenős gyakorlatot is.

Update: közben rendberakták a táblák sorrendjét az oszlopokon.

Kocsonyafesztivál első nap – röviden

Tegnap régi, ritkán látott barátokkal kilátogattunk, első nap. Nagy Feró délutáni matinéjára nem is akartunk kiérni, első cél a Paddy and the Rats koncert volt.
Lett volna inkább mondjuk Firkin.

A koncert vége felé már kifejezetten unatkoztam, véleményem szerint meglehetősen sablonos, és eléggé egyszerű (itt kijavított Sün felesége: nagyon egyszerű) zenét toltak, enyhe hakni-jelleggel. De úgy látszott, a helyi gimnazistáknak ez jött be.
Lehet, az a baj, hogy ismerünk sokkal jobbakat. Sünnel meg kicsit elszégyelltük magunkat, mikor az amúgy nem kifejezetten szimpatikus Kalácska Gábor (bocsi, ír álnevét nem jegyeztem meg) a régi iskoláját (nem, nem old-school) emlegette. :)

Érdekessége volt a fesztiválnak, hogy kétszer körbejártuk, és sehol nem találtunk programot. Számtalan más rendezvényhez találtunk programot, sőt, az egész fesztivál tele van egy rendezvény programjával tapétázva, de az is valami egészen más, nem a kocsonyafeszt. Pedig meg akartuk tudni, hogy aznap este még mi várható, és az adott színpadon épp ki játszik (hogy a jövőben el tudjuk kerülni). Tömeg, részeg nyolcadikosok voltak, mint rendesen, a furcsa még az erős rendőri jelenlét volt. Meg kiváló illatú ételek, veszélyes lehet éhesen bóklászni, olyan a választék :)

Tetemvár

Van Miskolcon (és most csak a “régi” Miskolcról beszélek, nem Nagy-Miskolcról), furcsa mód gyakorlatilag a belvárosban két helyen is pincesoros rész. Nos, a másik az igen bizalomgerjesztő Tetemvár névre hallgat. Kis domboldalra épült, közvetlen közelében főútvonal, jobb házak, nemzetközi telekommunikációs cég főhadiszállása stb, alatta pedig több kilométeres, már elfeledett, részben beomlott és teljesen feltérképezetlen pincerendszer (időnként emiatt nagy lyukak keletkeznek erre-arra a földben), a bejáratánál a Deszkatemplom, ami a város egyik jelképe. Fekvésénél fogva a Tetemvár olyan villanegyed lehetne, hogy csak na, köpésre van mindentől, rálátsz az egész belvárosra és a Sajó menti síkra.

Kis utcák, kis házacskák, külsőre hangulatos. Borházas terület volt ez. Csak csúnyán elszlömösödött. És a volt borházak lakóházak lettek. Komfort nélkül.
Jópár évvel ezelőtt bemerészkedtem szétnézni, mert akkor még nem volt olyan durva a helyzet (ilyet, mármint kívülállók által elkerült-elfeledett helyekre bemászkálást régen többfelé csináltam kívácsiság által vezérelve, mert érdekel az ilyen helyek hangulata. Ma már nem merném).

Azaz először egy cimborámmal a “negyed” szélső utcáin mászkáltunk és nézelődtünk, hogy beljebb merjünk-e menni, amikor leszólított minket egy helybéli nő. Látta, hogy ott téblábolunk, nyakunkban a fémvázas Praktica (ezt azért emelem ki, mert végső esetben önvédelemre is jó, ugye: nehéz és kemény :) és nem akarta elhinni nekünk, hogy nem az önkormányzat vagy valami hatóság küldött minket felmérni a terepet, hogy végre csináljanak valamit a hellyel, vagy akkor sajtótól bemutatni mi a helyzet hogy aztán, mert reflektorfénybe került csináljanak valamit a hellyel. De épp emiatt azt mondta, hogy körbevisz minket a terepen, legalábbis egy szakaszon, mert már pár éve itt él és őt már ismerik és elfogadták a helyiek és így nem lesz gond. Na, itt kezdtünk kicsit félni, korábban inkább bizonytalanok voltunk. :D De hozzátette, hogy azért vannak részek ahova ő sem mer bemenni.
Hehe.

Közben mesélt is. A legérdekesebb a helyi architektúra jellemzése volt. Szűk utcákhoz szűk, de hosszabbacska telkek vannak. Viszont kb minden házból/udvarról ki lehet jutni mögötte levő utcára is. Azért, mert ha elől becsönget a rendőr vagy végrehajtó, akkor hátul angolosan lehet távozni. Zseniális. :D
Szóval, ott voltunk idegenként egy olyan helyen, ahol általában ellenségként tekintenek arra, akit nem ismernek. (Akit meg igen azt is, lehet, őt meg pont azért, mert már ismerik.) Néztek is ránk, mint véres rongyra, akikkel találkoztunk. Bizalmatlanul, rosszindulatúan, ellenségesen és egyéb szinonímák. A “nyugi, velem vannak” mondat elhangzása után már nagyon mehetnékünk volt.

Mondanom sem kell, hogy nem mertük kivenni a tokból a fotoapparátot (sőt, gyakran takartuk is hogy van nálunk), az önmagában idegen-bandana-hatást ért volna el :) mert nem örültek volna fényképezésnek. Embereket stb nem is akartunk fotózni eredetileg sem, csak a “tájat”.

A Tetemvár elnevezés pedig onnan ered, hogy valamelyik pestisjávány idején a már befásult helyiek fogták magukat, és elkezdték a tetemeket odahordani, helyre kis dombocskát építve belőlük. “Visszük a hullákat, hozzátok a halottakat!

Mivel ott nem fotóztam, a kép egy másik slum-ban készült, valamikor akörül amikor a fenti történet zajlott.

Választás (ha közeleg)

  • Kép: Vasárnap, szakadó eső, az úton patakként hömpölygő víz. Város kevésbé privilégizált pontján a megfelelően átázott Jobbik plakátokat két fiatal, szarrá ázott kreol bőrű helybéli módszeresen eltávolítja a falról. A járdán a fehér, gyűrött papírmasé, mint valami régen halott óriási állat kiásott és szétdobált csontjai.
  • Kép: Kedd este. Az éjszaka jótékony leple alatt ifjú futballhuligánok Jobbikos plakátragasztással foglalkoznak. Bomberdzseki, tarra borotvált fej, maszkként azonnal arcra felhúzható DVTK sál, sötét, gyanakvó tekintet.
  • Haladok tovább, nincs itt semmi látnivaló…

Miskolc, 2010 ősz.

A Taj

A Taj. Az alsó-hámori korcsmától a vizesések mellett a régi meredek szekérút visz fel a tó gátjára. Az uj országút a község felett halad és rövidke alaguton át ugyanoda vezet. A gátra felérve remek látvány tárul elénk: Hámor gyöngye a felséges Taj. A Taj, a Garadna s részben a Szinva patak viztartója dél­ keletről északnyugatra vonul a mindinkább keskenyülő völgyben. Legnagyobb szélessége közel 100 méter, egész terjedelme 12 hektár. Legnagyobb mélysége Márki Sándor szerint 30 méter. A Borsodi Bükk Egylet elnöksége által két ponton eszközölt mérés 6, illetve 9 m. eredményt adott. Hosszusági átmérője — bele nem számitva a part kanyargásait — 1.2 km. Körüljárásához legalább háromnegyedóra szük­séges. A tó szépségeit pár szóval leirni lehetet­len. Északkeleti oldalán szekérút halad, délnyu­gati oldalán ösvényszerű gyalogút vezet. Ennek vége felé a hegyről a kősziklának egy üregéből forrás ömlik alá ki zuhatagot képezve, Vize rövid pályafutás után a meredek lápában a Tajba ömlik. A kis csermely beömlése mellett egyik kiálló sziklára épitett filegoria önként kinálkozik a megpihenésre. Igen szép a Taj mind a két útról, de legnagyobb élvezetet mégis csak a rajta való csolnakázás nyujt. A B. B. E. által beszerzett csolnakon — használati dija tagoknak 10 kr., nem tagoknak 15 kr. — ezt az élvezetet is megszerezhetik a kirándulók. Ugyancsak a B. B. E. nehány fiatal tagja buzgólkodik egy kosár-uszoda létrehozatalán is.

Forrás: Bükkvidéki kalauz (Tájékoztató turisták és az utazó közönség számára), 1898.

V. fejezet: “A diósgyör-hámori völgy.” 6. bekezdés

Néhány kiegészítés:

  • Természetesen a Hámori-tóról van szó. Taj, hehe. Egyébként egy 1932-es útikalauz szerint a német Teich szóból ferdítve jött a név
  • az első mondatban Alsó-Hámort említik. Alsó-Hámornak a mai Alsó-Hámor, Felső-Hámor és Lillafüred községeket hívták eredetileg, még a világháborúk között is. A mai Felső-Hámor volt a település maga, az alsó-hámori részen főleg malmok voltak. (Felső-Hámornak pedig a mai Ó- és Újmassát nevezték)
  • A fentihez kapcsolódik, hogy pár évvel a kalauz megjelenése előtt találták ki, hogy Alsó-Hámor nyugati végén üdülőtelepet alakítanak ki. Ez a mai Lillafüred. A Palotaszállót a könyv után harminc évvel építik fel! (természetesen emiatt Magyarország legmagasabb vízesését sem említik, mert még nem épült meg, csak “vizesések”)

És egy érdekesség a közlekedésről a Lillafüredről szóló részben (amire következetesen egyszerűen, mint “telep” hivatkozik a könyv minden alkalommal). Főleg annak fényében érdekes, hogy most zajlik az előkészítése a villamosvonal pár kilométeres meghosszabbításának Majláthig (ami messze van Lillafüredtől), ha le nem lövik a projectet féltékenységből:

Mindenesetre emelkedni fog a telep, ha a miskolczi villamos vasutat egész eddig meghosszabbitják és megfelelő fürdőt épitenek.

Milyen nagyratörő tervek voltak, mi? Miskolcon 1897-ben indult be a villamosközlekedés.

182

Minap fotóztam (aznap mikor a Miskolc kártyáért mentem :) Miskolc egyik legprominensebb környékén. A híd a Kandia köz végénél a híd, a prominens miskolci önkormányzati vendéglátóhely teraszaként is funkcionál meg ez a szerelem-lakattal teli híd (érdekes szimbólum, lakat a bezártságot, szolgaságot jelképez, meg itt párkapcsolatot :D), mögötte a Szinva-terasz a Miskolci lányokkal (ld a kártyás bejegyzés képét, mert a kártya hátoldalán is ők vannak, bár én szeretem azt gondolni előoldalnak)


(persze, valószínű pont azért a híd alá parkoltak, hogy lehetőleg minél kevesebben vegyék észre, de akkor is. Lehet, nem ott kéne.)

Miskolc kártya érdekesség

Avagy mindig figyelmesen olvasd el az apróbetűs részt.

Egy cimborámmal elmentünk ma Miskolc-kártyát csináltatni, mert az biztos jó lesz (bővebb info a link végén). Van egy igénylőlap/nyilatkozat amit jól ki kell tölteni. Szép, nagy, zömmel vastagon szedett betvekkel ott vannak a kívánt adatok, és miegymás. Amit követ egy apróbetűs, sűrűn szedett szöveg. Amit követ egy mégapróbbbetűs mégsűrűbben szedett rész, aminek a legvégén ott a csel:

Nem járulok hozzá ahhoz, hogy a Miskolc Városi Kártya hírlevelét, és a kártyához kapcsolódó egyéb kommunikációs anyagait (SMS, Dm levél) a rendszerüzemeltető a fenti elérhetőségeimre eljuttassa.

(Kiemelés tőlem).
A szedés is ügyes, ez egy sor és még egy picike, és a kis fattyúsor után jobboldalt bújik meg a pici checkbox. Mintha ott sem lenne. Mintha nem is oda tartozna.
Egyszeri felhasználó szerintem ezt a mondatot, és a checkboxot észre sem veszi. És figyeljük meg a cseles megfogalmazást, nem a megszokott “hozzájárulok és akkor beikszelem” szöveg, hanem “nem járulok hozzá”, tehát alapértelmezve kapják az emberek a spam-et. Mert egy ilyen szolgáltatáshoz nagyon jól lehet spamet csomagolni “kapcsolódó egyéb kommunikációs anyag” címen. Kétszer is figyelni kell (először a szöveget elolvasni és a checkboxot lokalizálni, majd észrevenni, hogy hozzá vagy nem járul, tehát, hogy kell ikszelni). Cseles. A biztonság kedvéért a lapon az emailcím mezőt üresen hagytuk mindketten.

Mellesleg sikerült homokszemet juttatni (akaratlanul, sőt, nem is mi voltunk) a gépezetbe is. Mert kértünk a géptől sorszámot (ráböktünk az “új kártya igénylése” gombra, de nekem azonnal piszkálni kezdte a fantáziám a “kártya érvényességének meghosszabbítása” is, később lesz erről szó miért érdekes), fogtunk egy igénylőlapot, kitöltöttük, vártunk, a hívótáblán megjelent a sorszámunk, fotózás (webkamera fotóállványra rögzítve az asztalon :), majd újabb várakozás a kártyakészítésre. Na, itt siklott ki a folyamat. Egy asztal fotózott, az adta tovább az infót a többinek, 3 másik hívta utána a fotóval rendelkező embereket. Például rögtön utánunk az utánunk jövő számot. Majd az azutánit. Majd az azutánit. Mi közben vártunk, de meg kellett állapítanunk, hogy végülis jól érezzük magunkat, mert próbáltuk feltérképezni a rendszer működését. Végül az első szűrő (fotó+adatlap rendszerbejuttatása) faszinak feltűnt, hogy már régóta ott dekkolunk és sok új ember letudta, nézi a sorszámot a hívótáblán, odajön, nézi a mi számaink, hoppá, gond van, hátramegy a többi ügyintézőhöz, hogy whattafakk, majd gyorsan vissza, megnézi, hogy igényléshez kértünk-e cetlit (igen, ilyenekben pont nem szoktunk hibázni:), ezzel a user error kizárva. Mondtuk is, hogy most akaratlanul is beta-teszteljük a rendszert :) Végül oda lettünk vezényelve egyik asztalhoz, feltételezhetően az ottani ügyintéző ronthatta el a dolgot és kaphatott érte lebaszást, mert nagyon mogorva volt (a szomszédügyintéző akihez időközben én odaültem pl nagyon kedves vidám volt). De végül lett kártyánk.
A végén kifelé menet pedig még megcsináltam azt, ami érkezés óta piszkálta a fantáziám (ld fenn). Mert dícséretes, hogy rögtön a teljes rendszert implementálták, azaz ott az érvényesség hosszabbítására lehetőség, de mit csinál a gép, ha azt választom? Ugyanis ez a kártya meglehetősen új dolog, kb egy hónapja kezdődött az igénylés, és még nem is él a dolog, nem érvényes sehova (elsejétől lesz). Tehát nincs hosszabbítás. Tehát mit lép a rendszer, ha én azt akarom?
Kiadott egy papírt a következő sorszámmal, kártyahosszabbítás felirattal, várakozó ügyfelek száma zérus.
Kíváncsi vagyok, hogy akkor ez hogy fogja megzavarni a rendszert az ügyintézőknél. Cimborám mondta is, hogy lehet, ezzel ütöttem be a rendszer koporsójába az utolsó szöget :) (úgysem, szerencsére)

Élő városunk

Megint operafesztivál van, meg egyebek, gondoltuk szétnézünk tegnap. Először délután Saitou-val akartunk gyömbérsört inni, de nem sikerult mert nem üzemelt a Kortyolda, ahol minden ilyen nagy városi partin jóféle ideiglenes söröket lehet inni (ld tavaly ilyenkor, de például a téli fesztiválon is beittunk jól). Ez nagyon nem jó így. De találtunk fesztiválkocsmát a színháznál, ahol csapoltak Borsodit, és kész. Kiábrándító.
Este visszanéztünk Kedvessel a városba, volt nagy élet, meg akartuk látogatni a felújított-átalakított Hősők terén (ami kurva jó lett mellesleg, csak a ronda hullarablószobor nem kéne oda) a doubledeckert megnézni milyen angol serek vannak (igen, emeletes londoni buszból mérik), de nem volt ott a busz, pedig még reggel ott parkolt. Szerencsére összefutottunk múzeumigazgatóúr barátunkkal, aki mondta, hogy itt nem tudtak elég áramot adni a busznak, ezért átköltöztették (akkor jól láttam délután, hogy úton volt). Mondta, hogy vannak remek italok, mert ő kapott kóstolót. Ja, és lesz jövő héten megint fröccsfeszt. Így esett, hogy átsétáltunk a Városház térre, közben sok ember az utcán meg hangulat, meg ilyenek. Volt Guiness-pult is (jólesett volna egy Guiness, de feltételeztem, hogy vagy egy ezresbe kerül, és igazam volt, mert a 950 forint még talán benne van a “vagy egy ezresbe”. De odabenn voltak egyéb angol alsóerjesztésű sörök, meg csapoltak fincsi budějovicei sert (azaz Budweisert:), barnát is! Felültünk a busz emeletére meginni, közben néztük a sok embert, meg a népzenészeket, meg a táncházat. Tavaly is ezt mondtam, most is ezt mondom, hogy egész nyárra kéne ilyen rendezvénysorozat, mert ilyenkor él a város, azaz látszik, hogy él. És az embersűrűséget elnézve igénylik is. Én rühellem a tömeget, de az ilyennek hangulata van. Zene szól, nincs kihalva a főutca, ilyenek. Menj el Český Krumlovba, vagy bárhova, és éjjel nem hal ki a város. Tehát nem ártana Miskolcnak valamivel még fenntartani ezt.
Vicces epilógus: már indultunk haza, amikor elment az áram. Mindenütt a környéken. Se közvilágítás, se az árus/italos/kajás standokon (ahol azért mérsékelhetnék az árakat), sehol. Kíváncsi vagyok mennyit loptak az emberek a nagy tömegben a pultokról. Viszont a sötétben jól látszott a Zemplén fölött tomboló vihar magas viharfelhője benne a villámokkal…
Még több ilyen rendezvényt, még több életet a városba! (És kortyoldát sörkülönlegességekkel!)

új “bicikliút”

Már valamivel több, mint egy hete figyelemmel követem kis városunk fejlődésének újabb jelét, abból a fajtából, ami csak arra jó, hogy befogassa az emberek száját akik jogosan nyitották ki. Ebben a bejegyzésben bicikliutakról lesz szó.
A budapestiek mindig rinyálnak, hogy jaj, milyen kevés bicikliútjuk van, hüpp, hüpp, hát, ha szívrohamot akarnak kapni jöjjenek Miskolcra biciklizni. A város völgyek közé zárt szerkezete okán kevés útvonalon lehet eljutni egyik végéből a másikba (pl a Diósgyőri várhoz a belvárosból autóval kettő, de inkább másfél útvonalon) gépkocsival. Biciklivel a fentebbi példa +1 útvonal, de szűk és összevissza irányokba egyirányú. Volt évek óta egy bicikliútnak nevezett dolog, ami Miskolc-Tapolcára vitt ki kb a miskolctapolcai elágazástól, tehát nem hosszú, de nem is jó. Például járdával közös. Például ahol meg nem az, ott is szűk és gyalogossal van tele pedig két járda is van mellette. Ráadásul az egyetemre kijutni gyalog csak a bicikliúton lehet. Meg utána Tapolca felé szintén (már ha a bokroktól elfér akár egy bicikli is gyalogos nélkül). Ami bicikliút aztán szervizúttá válik, tehát megint baszhatjuk ha rendesen haladni akarunk biciklivel. Nos, ezt az úgynevezett bicikliutat hosszabbítgatják most a belváros felé. Egyik szakaszán, javukra szól, csináltak új burkolatot. A járdára. Mert abból választják le a bicikliutat. Festik is a sárga csíkot, ennek eredményeképp a gyalogoscsíkon sok helyütt két ember már nem fér el egymás mellett, két biciklis a rendelkezésre álló helyen meg soha. Nomeg én felfesteném nem csak a kereszteződésekre, hogy melyik oldal kié, hátha akkor a gyalogosoknak akár 15-20 százaléka is lesz, aki nem lép bicikli elé (úgy vettem észre, hogy fiatalok mennek inkább rendesen). Ami még rosszabb, hogy buszmegállókba torkollik rendszeresen a járda bicikliút, ahol aztán szanaszét sok gyalogos. De a kedvencem az, hogy gyakorlatilag egyenes vonalon halad az út, ami mellé felfestették a bicikliknek a vonalat a járdára. Mégis egy kereszteződésnél meg kell állni, le kell szállni (már aki ;), és két zebrán át átmenni a másik oldalra, ahol folytatódik. Ott például már új burkolat sincs. Csak szanaszét gyalogosok. Nemsoká ráparkoló autósokat is prognosztizálok.

Tehát biciklivel haladni nem lehet. Kevésbé, mint eddig az autósok mellett az út szélén, kerülgetve a megsüllyedt kanálisokat. De van bicikliút. Úgyhogy kuss legyen, biciklisták!!
pff :(