女 az írásban

A Hinamatsuri (Babák ünnepe, alias Lányok ünnepe) alkalmából amatőrnyelvészkedjük és amatőrfilozofáljuk (amatőretimologizálásról nem is beszélve) meg, hogy az ősi kínai íráskészítők – akik minden bizonnyal férfiak voltak –, ugyan láthatóan szerették a nőket, de ugyanakkor nem értették őket és tartottak is tőlük.

Miből derül ez ki?

Mutatok néhány kanjit, aminek az egyik gyöke az 女 (nő). Zárójelben, dőlt betűvel néhol megadtam a kanji egyéb “alkotóelemeit” is.

Ezek milyen szépek:

  • 好 – kedvel, szeret (nő+gyerek)
  • 安 – béke, nyugalom (meg olcsó is) (a tető alá hozott nő)
  • 妍 – szépség, ragyogás
  • 姶 – szép, csendes
  • 娟 – “beauty of face” (nő+száj+hold)

Azonban:

  • 嫌 – gyűlöl
  • 妖 – gyanús, rejtélyes (de csodás is) (nő+korai halál(?!))
  • 妄 – értelmetlen(ség) (nő+meghal/elpusztul)
  • 妨 – akadályoz, zavar, útban van (nő + irány)
  • 姦 – gonosz, zajos, erőszak (három nő)

Haha:

  • 娚  “hangos beszéd” (nő+férfi)

…és aztán ott a 奴, ami elsősorban férfi szolgálót vagy “fickót” jelent, ha minden igaz (nő+újra/ismét).

(Az ötlet nem az én buksimból pattant ki, a bejegyzést @AkoKitamura vonatkozó twittjei inspirálta. Az ilyen “nyilvánvaló kifejezéseket”, mint pl. anya, nővér, anyós, hercegnő, prostituált szándékosan hagytam ki).

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *