Ivararányokról (avagy a hétvége tanulsága)

A lovagi tornák, fegyverforgatás, harcászat stb hagyományosan férfimunka volt annak idején. A lovagrendek meg kizárólagosan.
Aztán jöttek a hagyományőrző csoportok, amik felelevenítették a lovagi kor fentebbi dolgait. Ez is meglehetősen férfiszakma, de bizonyos ilyen csoportokban, pl egy bizonyos, ismertebb, régi lovagrendről elnevezett csoportnál megállapítottuk, hogy több nő tagjuk van (zömük fegyveres), mint annak idején az én egyetemi évfolyamomon volt. Pedig mi négyszer-ötször annyian voltunk (eleinte), mint eme lovagrend létszáma, tehát ha számokkal akarunk bűvészkedni, akkor drasztikusabban hangzik, ha nem darabban, hanem arányszámmal fejezzük ki a dolgot. (És a lányok hamar kihullottak, pedig velük elnézőbbek voltak az oktatók, szóval később, diplomázás idején még kevesebben lettek.)

Ex-lovasíjász cimbora világított rá: a fentiek tanulsága nyomán férfiasabb szakmám van, mint a lovagi harcászat, kardforgatás, stb :DD (bár kvázi pályaelhagyó vagyok, de az mindegy)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *