Tetemvár

Van Miskolcon (és most csak a “régi” Miskolcról beszélek, nem Nagy-Miskolcról), furcsa mód gyakorlatilag a belvárosban két helyen is pincesoros rész. Nos, a másik az igen bizalomgerjesztő Tetemvár névre hallgat. Kis domboldalra épült, közvetlen közelében főútvonal, jobb házak, nemzetközi telekommunikációs cég főhadiszállása stb, alatta pedig több kilométeres, már elfeledett, részben beomlott és teljesen feltérképezetlen pincerendszer (időnként emiatt nagy lyukak keletkeznek erre-arra a földben), a bejáratánál a Deszkatemplom, ami a város egyik jelképe. Fekvésénél fogva a Tetemvár olyan villanegyed lehetne, hogy csak na, köpésre van mindentől, rálátsz az egész belvárosra és a Sajó menti síkra.

Kis utcák, kis házacskák, külsőre hangulatos. Borházas terület volt ez. Csak csúnyán elszlömösödött. És a volt borházak lakóházak lettek. Komfort nélkül.
Jópár évvel ezelőtt bemerészkedtem szétnézni, mert akkor még nem volt olyan durva a helyzet (ilyet, mármint kívülállók által elkerült-elfeledett helyekre bemászkálást régen többfelé csináltam kívácsiság által vezérelve, mert érdekel az ilyen helyek hangulata. Ma már nem merném).

Azaz először egy cimborámmal a “negyed” szélső utcáin mászkáltunk és nézelődtünk, hogy beljebb merjünk-e menni, amikor leszólított minket egy helybéli nő. Látta, hogy ott téblábolunk, nyakunkban a fémvázas Praktica (ezt azért emelem ki, mert végső esetben önvédelemre is jó, ugye: nehéz és kemény :) és nem akarta elhinni nekünk, hogy nem az önkormányzat vagy valami hatóság küldött minket felmérni a terepet, hogy végre csináljanak valamit a hellyel, vagy akkor sajtótól bemutatni mi a helyzet hogy aztán, mert reflektorfénybe került csináljanak valamit a hellyel. De épp emiatt azt mondta, hogy körbevisz minket a terepen, legalábbis egy szakaszon, mert már pár éve itt él és őt már ismerik és elfogadták a helyiek és így nem lesz gond. Na, itt kezdtünk kicsit félni, korábban inkább bizonytalanok voltunk. :D De hozzátette, hogy azért vannak részek ahova ő sem mer bemenni.
Hehe.

Közben mesélt is. A legérdekesebb a helyi architektúra jellemzése volt. Szűk utcákhoz szűk, de hosszabbacska telkek vannak. Viszont kb minden házból/udvarról ki lehet jutni mögötte levő utcára is. Azért, mert ha elől becsönget a rendőr vagy végrehajtó, akkor hátul angolosan lehet távozni. Zseniális. :D
Szóval, ott voltunk idegenként egy olyan helyen, ahol általában ellenségként tekintenek arra, akit nem ismernek. (Akit meg igen azt is, lehet, őt meg pont azért, mert már ismerik.) Néztek is ránk, mint véres rongyra, akikkel találkoztunk. Bizalmatlanul, rosszindulatúan, ellenségesen és egyéb szinonímák. A “nyugi, velem vannak” mondat elhangzása után már nagyon mehetnékünk volt.

Mondanom sem kell, hogy nem mertük kivenni a tokból a fotoapparátot (sőt, gyakran takartuk is hogy van nálunk), az önmagában idegen-bandana-hatást ért volna el :) mert nem örültek volna fényképezésnek. Embereket stb nem is akartunk fotózni eredetileg sem, csak a “tájat”.

A Tetemvár elnevezés pedig onnan ered, hogy valamelyik pestisjávány idején a már befásult helyiek fogták magukat, és elkezdték a tetemeket odahordani, helyre kis dombocskát építve belőlük. “Visszük a hullákat, hozzátok a halottakat!

Mivel ott nem fotóztam, a kép egy másik slum-ban készült, valamikor akörül amikor a fenti történet zajlott.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.