1752

kapolcs.blog
Bodri
Egy szep este ejjel, mikor gyalogoltunk Kapolcs fele Dorogdrol, hozzankszegodott egy puli. Annyira, hogy eljott velunk messze, fel a hegyre, es ott aludt a satrainknal. Masnap is ottmaradt, akkor eszleltuk a kek nyakorvet rajta, tehat volt gazdaja. De vajon milyen? Egy kutya nem szegodik el idegenek melle csak ugy, ha azok egy jo szot szolnak hozza (ez az en lelkemen szaradt), vagy ha igen, nem marad ott naluk onszantabol. Kapott vizet, meg enni is. De, hogy mennyire jol erezhette magat korunkben leginkabb az jelezte, hogy olyan melyen aludt napkozben is, hogy felemeltuk a labat, leejtettuk, es arra sem reagalt. Milyen alapon bizott meg bennunk ennyire, hogy igy el merte engedni magat? Faluba is lement a tobbiekkel (akkor eppen ketteszakadtunk, es a tarsasag nagyobbik fele velem egyetemben kesobb indult). Vissza mar nem jott, mert ugy dontottek, hogy inkabb elkergetik, es akkor csak hazamegy a gazdajahoz, megis ott a helye. Foleg, hogy mi nem maradunk orokke a Volgyben. Kesobb egy volgymunkassal lattuk. Kesobb a hirdeto mellett alldogalva veletlenul felfedeztem egy cetlit, ami szerint kek nyakorvvel rendelkezo fekete pulikutya keresi a gazdajat…
Remelem, Bodri jol van.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.