Kerékpáros útfelfestések viszontagságai

Szóval, még 2012 tájékán a város kaphatott sok pénzt az EU-tól, és elkezdték kiépíteni Miskolcon a “hivatásforgalmi kerékpárúthálózatot”. Ami a valóságban sajnos sok helyen használhatatlan valamiket, hülyén kialakított utakat és irányokat, értelmetlen felfestéseket vagy és állandó balesetveszélyes helyeket jelentett.. Egyik kedvencem az autóklub környéke, vagy a Kiss tábornok mentén a kereszteződésekben kialakított bringás “ugrató”, ami mellett a gyalogosjárdán pedig jól eldolgozott rámpa van – igaz, ezen idén javítottak valamennyit.

Valójában nincs hálózat, de igazi kerékpárút sem sok, azok is nagyrészt alkalmatlanok biztonságos és tempós közlekedésre
Valójában nincs hálózat, de igazi kerékpárút sem sok, azok is nagyrészt alkalmatlanok biztonságos és tempós közlekedésre

De nem csak az “utakat”, hanem még a festéseket is sikerült elég gyakran elrontaniuk. Egy ilyen útszakaszt mutatok most be, 2012-es fotók mellett idei “fejlesztések” és korrigációk fotóival.

Sokadik alkalommal hátha sikerül majd jól megcsinálniuk…

A Könyves Kálmán és Köztársaság utcákról lesz csak szó ebben az írásban, de van még munícióm a témában.

Tehát.

Először az “autós” útburkolati jelekkel frissítésével kezdték a munkát. Felezővonal, új, útszéli parkolóhelyek felfestése, miegymás. Aztán elkezdtek felmarni az aszfaltból téglalap alakú részeket néhány méterenként, a kerékpáros nyomfestések előkészítéseként. Itt volt az első furcsaság, a kiliáni szakaszon (Könyves Kálmán u.) ugyanis az út szélére autós parkolóhelyeket festettek fel, ami miatt bevitték a maratásokat az út közepére, közvetlen a felezővonal mellé. Ami később is (a Lórántffytól a vár felé haladva), elhagyva a parkolósított szakaszt, ott maradt kilométereken át. (Szintén furcsa, hogy a felezővonal ugyanakkor a parkolónál is megmaradt az út középvonalán, az egyik sávot ezzel jelentősen leszűkítve.)

Középen a nyomvonal. Sikerült a quick-and-dirty úthibajavítást is belekomponálnom a képbe: a 2010-es nagy árvíz idején süllyedt be az út, amit így javítottak. A kép 2012 őszén készült.
Behúzva a felezővonalhoz a nyomvonal, itt még nem vették észre a hibát. Sikerült a quick-and-dirty úthibajavítást is belekomponálnom a képbe: a 2010-es nagy árvíz idején süllyedt be az út, amit így javítottak. A kép 2012 őszén készült.

Kis idő után rájöttek, hogy a további szakaszokon bizony ki kell hozni szélre a jelzéseket… és újra felmarták mellette az aszfaltot. (Egyébként, ha valaki tudja, a marásra miért van szükség, kommentelje be! Úgy gondolták, kevésbé kopik a festés? A gyakorlat ezt nem igazolta.)

biciklinyomvonal03

lesz-e négy bicikli felfestve?
lesz-e négy bicikli felfestve? (spoiler: nem)

Innentől viszonylag rendben mentek a dolgok. Van egy fekvőrendőrként funkcionáló aszfaltdombocska is a Kandó-Könyves sarkán, oda később terelőket tettek le, ne a kerékpársávban ügyeskedjenek a gépjárművezetők. Ezeket a “kapukat” végül le is csavarozták, mert rendszeresen kirakták oldalra őket (egy másik útszakaszon erről van egy vicces sztorim). Ennek ellenére egy hosszabb szakaszon a bringás nyomon parkoltak az autók, egészen idénig. Persze, nem a biciklisek miatt takarodtak el az útból, erről lentebb írok.

Festik a jeleket

Készül a festés. A háttérben az egyelőre nem leválasztott fekvőrendőr és a nem jó helyen álló autók
Készül a festés. A háttérben az egyelőre nem leválasztott fekvőrendőr és a nem jó helyen álló autók

 

Ugorjunk innen előre a jelenbe (azaz most már a közelmúltba). Biztos a közelgő önkormányzati választások miatt, de idén újrafestették az igen csak megkopott jeleket.

Kapott az aszfalt friss, ropogós felezővonalat és gyalogos átkelőt, és valamit reszeltek a bringás infrastruktúrán is.

Először is, sajnos csak menet közben jöttek rá arra, ami két éve egyáltalán sikerült: nem jó helyen van a felezővonal ott, ahol parkolónak leválasztottak sávot az útból.

Ezt korrigálták, a képeken látható módon (pár hét múlva többé-kevésbé eltűntették a hibás festést).

Ugyanaz a szakasz, két irányból nézve. A jobboldali képen látszik, hogy a zebránál kaptak észbe, és nem a régi festés vonalán haladtak tovább.
Ugyanaz a szakasz, két irányból nézve. A jobboldali képen látszik, hogy a zebránál kaptak észbe, és nem a régi festés vonalán haladtak tovább.

Kábé harminc méterrel odébb megint:

Újra
Kicsit odébb újra sikerült elrontani. A másik helyszínt látjuk, szintén két irányból. Baloldali képen látszik, hogy honnan haladtak, és mikor vették észre a problémát. Aztán jól ráfestettek az előtte elkészített gyalogátkelőhelyet jelző festésre.

Nem tudom, lehet két brigád dolgozott (bár nem valószínű), de létezik, hogy közben elfelejtették a dolgot?

Máshol egy pár tízméteres szakaszon felfestettek egy külön kerékpáros sávot! Ezen a szakaszon volt a fentebb említett szituáció, amikor út egyik oldalán mindig ráparkoltak a kerékpáros nyomra. Itt tűzoltósági felvonulási útvonalat “állapítottak meg”, azóta nem igazán parkol ide senki – a város második legmagasabb lakóépülete tövében járunk.
Az egyik probléma ezzel, hogy elég szűkre sikerült a hely, amit a bicikliseknek hagytak. A régi, kopott, de még látható festés ki is lóg alóla. Persze, ahol folyamatosan ráparkoltak, ott a festés frissnek hat, de ugyanúgy kilóg.

Elég szűk, és takarítani sem ártana. Itt, ha a sávon belül próbál tekerni az ember, balesetveszélynek teszi ki magát.
Elég szűk, és takarítani sem ártana. Itt, ha a sávon belül próbál tekerni az ember, balesetveszélynek teszi ki magát…

Ezt orvosolták persze, felmaratva-leszurkozva a kilógó régi festést… de takarításra nem került sor.

Űrszelvénybe lógó lombozat – itt bizony még az autónak is közepebbre kell húzódni, kerékpársávon meg legfeljebb egy kutya tud elmenni
Űrszelvénybe lógó lombozat – itt bizony még az autónak is közepebbre kell húzódni, kerékpársávon meg legfeljebb egy kutya tud elmenni

Másik probléma ezzel, hogy megint nem sikerült összehangolni másokkal a “fejlesztést”: az út nincs letakarítva, és a fák lombja derékmagasságig ereszkedik, sőt, a képen látható fa utáni példány esetében (a fotón nem látszik) például a földet söpri, és oldalirányból is jóval a szűk kerékpársávocskán túlmenően nyúlnak be az útba.

Ahogy előrehaladt az ősz, az összes falevél ott állt meg és kezdett az esőtől rohadni, nincs bringás aki ráhajtana a balesetveszélyes szakaszra.

Régi és új festés, némi nedves avarral
Régi és új festés, némi nedves avarral

Összefoglalva, kulturált szólással élve, adtak megint a szarnak egy pofont. De bizonyára sok pénzt el lehetett rá lopni, meg talán még szalagot is átvágni. Csak mindenki másnak biztonságosan és értelmesen közlekedni, na az nehéz kenyér.

A képeket 2012-ben és idén ősszel készítettem. A munkások megengedték, hogy lefotózzam őket.

Ja, és az egész tárgyalt útszakasz körül-belül négyszáz méter.

Ravatalozó a Miskolci Egyetem közepére?

Az a helyzet, hogy pár hete megírtam egy elég hosszú bejegyzést arról, miért is nem jó, miért is nincs értelme annak, és személyesen én miért is nem szeretném stb., hogy egy ravatalozót (urnafalakkal kiegészítve!) telepítsenek a Miskolci Egyetem közepére, az egyetemi campus egyik legnagyobb vonzerejét jelentő gyönyörű parkba (pontosabban: a park helyére), csomó érv mellett véleményeket is felsorakoztattam, többek között olyan emberekét, akiknek az ablaka pont a helyszínre néz, meg megpendítettem a főépület felújításának (tudok piszkos részleteket:)) és a már meglévő, de romjaiban heverő egyetemi szoborpark állapotát és pénzügyi helyzetet, de rájöttem, hogy úgysem érdekel senkit és annyi betű lenne, hogy úgysem olvasná el senki, ezért csak felteszek pár egyszerű kérdést ezután a kiválóan elnyújtott barokkos körmondat után elhelyezett látványterv alá.

Persze, nem ravatalozó lesz az, csak úgy néz ki. Persze, nem urnafalak lesznek azok, de úgy néznek ki. Mellette sem sírok lesznek, de a látványterven úgy néznek ki. Hivatalosan nem szakrális épület lesz, de úgy néz ki, bár az egyetlen egyetemi intézmény ami beleköltözne a kész épületbe véletlenül pont a lelkészség lenne (állami, világi egyetemről van szó, persze valójában az legviccesebb, hogy az épület céljait röviden összefoglaló bullshit-listán pont a lelkészség odaköltöztetése az egyetlen értelmes pont. Ja várjunk, leendő funkciói között ott a templom is!). Mellesleg: ez az egész kibaszott nagy lesz! Ha nem a legközepebbre terveznék a helyét, akkor is uralná a campust…

Ice-T & Tilos rádió & józan ész & nyelvtudás vs. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (szövegelemzéssel!)

(Avagy erősebb kutya baszik, itt vajh’ melyik lesz az?)

Esetleg, stílusosan fogalmazva: it’s on!

Ahogy a comment.blog.hu megírta (én ott futottam bele), a Tilos rádió kapott egy jó kis levelet az új főcenzori hivataltól, mert hogy néz már ki a kiskorúakra nézve, hogy ők Ice-T-t játszanak, szegények csúnyán fognak beszélni tőle. Ráadásul a nyelvi igénytelenség felé terelik a kiskorúakat. Igaz, következő mondatban pedig azt fejtegetik, hogy, a számban gyakran alkalmazott szlenget úgy sem értik a kiskorúak (mint kiderült, hatóságék sem), és amúgy is a szöveg teljes megértéséhez magas szintű nyelvismeret szükséges, amivel valszeg nem rendelkeznek a kiskorú hallgatók (mellesleg ők sem, amit bizonyít a mellékletben szereplő dalszövegfordításban szereplő tömeges félrefordításokat megkoronázandó az egyszerű, szlenget nem használó, rövid, egyszerű jelen igeidejű mondatok rosszul értelmezése is, ezekre még visszatérünk). Ja, és meg fognak ijedni a kiskorúak a dalban hallható lövés-hangmintáktól.

Ó, szegény kiskorúak. Ugye, nem csak nekem viszket a tenyerem az nmhh-szövegben található bigott, ex-cathedra kinyilatkoztatások és pontatlanságok tömkelege láttán?
Igaz, ahol a hírek legfeljebb 20%-a lesz negatív, az egy boldog ország. Tessék, már politizálok is, nyolc év politikamentes blogolás után sikerült kihozni belőlem. Pedig a szövegen sokat nevettem.
Én úgy vélem, aki magas erkölcsi piedesztálra emeli saját magát, és onnan kinyilatkoztat, az minimum cinikus, hazug, de egyéb aljasságokra is képes. (Vö: “please think of the children” jelenség az Egyesült Államokban.) Mondom ezt én, aki kifejezetten erkölcsös életet él az ők szabályaik szerint (hehe), leszámítva például Ice-T hallgatását és a szabad gondolkodást (megint hehe). Csúnyán is csak indokolt esetben beszélek :)) (egyre több az indok)

A médiahatósági szöveg sok baromsága mellett persze a megfogalmazásból kiérződő gúnyt és a “most jól megbaszunk titeket” kéjes örömét is érdemes kiemelni. A dalszöveget például ilyen jelzőkkel illetik (ahol idézőjelet használtam, ott az eredetiben is használtak), mint pl opus, “szerzemény”

Ezt a levelet mindenkinek EL KELL OLVASNI! (link a bejegyzés végén)

Van pár oldal egyébként a kiskorúak nyelvtudását bemutatandó (azaz, hogy meghatározzák, hogy “a kiskorú hallgató körülbelül milyen megértési szintig juthatott el az opusok meghallgatása után”), szép számokkal, táblázatokkal a nyelvvizsgázókról, miegymás. Mennyire sokan tudnak már nyelvet. És több ember többféle szintú nyelvtudással érkezik a középiskolába.

Én olyan ember vagyok, aki az átlagosnál jobban ismeri a “szlenget”, de a kulturális környezetet is aminek ez szerves része (nb barátom, “Rapnyelv” Ateesh a megmondhatója, neki csak hisztek :), ezért úgy érzem, nagy biztonsággal beszállhatok a buliba. A biztonságot most a pontos, hiteles fordításra értem, nem arra, hogy mit kaphatok jövőre ezért a főcenzori hivataltól.) A nyelvi primitívségről annyit, hogy Ice-T nem erről híres, de a szám stílusa (ld lejjebb) miatt ez valóban az egyszerűbb szövegei közé tartozik. Ellenben még így is szerepelnek benne ilyen gyöngyszemek, mint “Step in the range of my guage and get bucked quick”, belső rím, metonímiák, miegymás. Tanítani lehetne. Ja, nem.
Annyit még elárulok, hogy én is kiskorú voltam, mikor nem sokkal a megjelenés után először hallottam. Mégsem madafakkozok minden második mondatban. Ha úgy gondolják, hogy “a túlzott védelem az elfogadható mérce” (igen, még mindig a doksiból idézek) az ő gyerekeiknek, mert veszélyesek rá, akkor lehet, először a saját házuk táján kéne szétnézni.

“A bepanaszolt Warning mellett az ezt követő I’s on szerzeményt is elemeztük”. Az ilyen “elemzésre” mondják bizonyos emberek, hogy “egyes, leülhet”.
Mindegy, kb a felét mondtam el eddig annak amit szerettem volna, de már így is hosszú. Térjünk rá az “opusra”, annak magyar verziójára! Berakom közben a Home Invasion-t (húha, már az album címe is bűncselekményt jelent!).

Nos, az “opusról” tényleg elmondhatjuk, hogy egy klasszikus dissing szám, amit már a címe is mutat, (azt elfelejtették lefordítani, de a szövegben is szerepel a kifejezés, mint “be vagyok élesítve”). Ahogy a médiahatósági kereset is megmondja, “az előadó jól körvonalazható célja a provokáció volt”. Ezt speciel eltalálták, igaz, az előadó előre meg is mondta. Ice-T beefben volt a kiadóval, az establishmenttel, ennek megfelelően dühös és provokatív hangulatban. Ha már a médiahatóságos szöveg kitér Ice-T munkásságára is egy kicsit, én is megjegyeznék pár dolgot. Többek között a copkiller-ügy (maga Bush elnök személyesen is szerepet játszott az ügyben) hatására (aminél durvább dolgok mellett mentek el szó nélkül az emberek, nem is értette Ice, miért ebből lett botrány) lett belőle ezernyi zs-film színésze: hogy az onnan begyűjtött pénzekből megteremthesse anyagi, és ezáltal művészi függetlenségét (például a kiadóktól). Mellesleg nem isteníti a gengszterlétet, épp az a gondja, hogy oda akarják visszaküldeni (természetesen akkor már részletesen elmondja, hogy ott is jól teljesítene)
Persze, az erőszakos tartalmat nem tagadom. Ez ilyen műfaj, ennek ezek a sajátosságai. Kedves Nemzeti Együttműködés Főcenzori Hivatala! Más, megrázó műfaji sajátosságokat osztok meg itt a blogon: a dráma végén általában meghal a főhős!!!! Szegény Antigoné, ő még ráadásul önkezével… kész fertő! A bűnügyi történetekben gyakran történik gyilkosság!!! A horrort pedig ne is említsük, mert félelemre akadhat okom tőle. Tiltsuk be azt is.
Ráadásul itt a figyelmeztetés is elhangzott maga a dalszerző szájából (ld a dokumentumban említett “Warning”), még ha nem is épp ortodox módon. Ja igen, a dokumentumban a nők, mint szexuális tárgyat ábrázolásra példának felhozott, “az én kibaszott szobalányom is jobban él, mint te, kurva” fordítású sorban az utolsó szó (bitch) nem a prostituáltakra utal, szóval a példa sem jó. Kivéve, ha a rendesen megfizetett bejárónőre gondolt a szerző. Akkor meg csak simán nem értem.

Az alábbiakban leközlöm a médiahatóság fordítását a szövegről (intro-t stb kihagytam), mellé pedig, hogy valójában mit jelent (azaz csak javaslom mi lehet a jelentés, a fordítói diplomámmal, felsőfokú nyelvvizsgámmal, hol vagyok én a mnhh csinovnyikjaitól kompentenciában a témáról, csak alig 15 éve foglalkozom az afro-amerikai kultúrával…), csak a miheztartás végett. Több helyen belenyúlhattam volna, igyekeztem visszafogni magam, és csak a nagy félrefordításokra koncentrálni. Van köztük szerintem ált. isk. szintű is – bár rég voltam ált. iskolás, ezért nem vagyok benne biztos. De pár dolog azért jól sikerült (pl a dog hálistennek nem kutya lett), a fordító javára legyen mondva. A számtalan link a kifejezéseken (mint ahogy fenn is) pedig mind a Rapnyelvre mutat (persze rímes, míves művészi fordítást én nem kísérlek meg, megelégszem a jelentés átadásával). Kötelező olvasmány annak, aki ilyen szövegek fordítására adja a fejét. Kezdhetik az African-American English Vernacular szócikknél. Vagy, hogy miért hibás a “nigga” minden esetben “nigger” fordítása. Külföldi nyelvű szómagyarázatokat nem adok, hogy mindenki értse. A szarvashibákat helyben javítom, a magyarázatokat lábjegyzetben közlöm. Gyors elemzés, finomítani még lehetne.

[update, este] Fontos megjegyezni, hogy most már nyilvánvaló, hogy számtalan 16 év alatti kiskorú fogja hamarosan megismerni a “szerzeményt” és a “dalszerzőt”, ezért úgy döntöttem, hogy csatlakozom a Tartalomfelügyeleti Főosztály főosztályvezetőjéhez abban a tekintetben, én most már én is küldetést teljesítek. Azaz inkább innen ismerjék meg a magyar változatot, mint a médiahatóság segítségével értsék félre. Sok mindenről szól a szöveg, de ami tartalom miatt el akarják meszelni a Tilost (a kurvázás, a gengszterlét istenítése, stb) pont nem.

Turn up the mic, dog
So I can get off
Find me Charlton Heston1 and we might
Cut his head off

Hangosítsd fel a mikrofont, haver
Így tudok most leszokni (inkább: ki szeretném a gőzt ereszteni)
Keresd meg nekem Charlton Hestont, és talán levágjuk a fejét

I’m not to be fucked with
Step in the range of my guage and get bucked quick
Niggas, hoes, I don’t know who you are
My friends or foes
Smile in my face
And plot to kill me behind doors

Ne merj a közelembe kerülni, mert levadászlak2
Nem akarok megbaszódni inkább: velem nem lehet baszakodni (és akkor a trágárság is benne marad, öröm é bódottá)
Niggerek, nem tudom kik vagytok (inkább: nem ismerlek titeket –pedig azt hittem, hogy igen–)
Barátok, vagy ellenségek
Az arcomba mosolyogsz
És zárt ajtók mögött tervezed kiiktatásomat

I got a new attitude
No trust
Got me in a corner3
All a nigga can do is bust
It may be you

Újra gondoltam az életem
Nincs bizalom
Vigyél engem a sarokra
Az összes nigger csak teszi az agyát
Lehet, hogy te leszel a következő

inkább arról van szó, hogy sarokba szorítottak, ilyenkor az embernek nincs választása, mint visszaütni, támadni. akár rólad is lehetne szó. (ja, bust ≠ boast, és itt nem is a mellszoborról van szó)

There’s gonna be a lot of dead before I’m through
I’m ’bout to break off niggas who play me and dis me
Try to switch from side to side like the ??? ???
The damage is done
Source magazine
You’re the first one
You try to dis Chuck, Cube and me
How the fuck you pick us 3?

Egy csomó halottan gázolok át, amíg végzek
Akik játszanak velem, kicsinálom a niggerekkel (inkább: elnémítom azokat, akik átvernek és becsmérelnek)
Próbálj meg váltani egyik oldalról a másikra, mint a ???? (simán “oldalt váltani tán szerencsésebb lett volna, de bevallottan nem műfordításról van szó)
A baj megtörtént
Source magazin4
Te vagy az első
Aki megpróbálja kicsinálni Chuckot, Cube-ot és engem?
Hát hogy a francba érsz el minket, hármunkat?

(inkább: próbálsz kóstolgatni minket Chuckkal és Cube-bal?5 Honnan a faszból mersz a hármunkkal kikezdeni?)

You punk motherfuckers ain’t shit
You’re just a bunch of hoes
Makin’ money off the pros
And when I see I get you in my sights
I give yo’ ass a story to write
Cause it’s on

Te punk6, a kurva anyád, nem semmi
Te csak egy rakás baszógép vagy
Aki a prostikból él
És amikor meglátlak

(inkább: szart sem értek/tudtok, nyomoroncok / prostik vagytok mind / akik csak lehúzzák a profikat)
Adok a seggednek egy történetet, amiről majd írhat
Mert be vagyok élesítve
(inkább: kezdődik/elkezdődött a buli/balhé/háború stb.7)

It’s on motherfucker
And you can’t turn the shit off
Catch you in the streets and your ass’ll get tossed
Bang! Bang! Bang! cause it ain’t no thang
To put in work and watch your head burst

Be vagyok élesítve, a kurva anyád (ld fenn)
Nem állíthattok le
Mert elkaplak téged az utcán és seggbe kúrlak
(“Ha elkapunk az utcán jól seggbetoszunk”, toss, én kérek elnézést. Nem anális aktusról van szó egyébként)
(3 lövéshang) mert ez nem semmi (ellenkezőleg: mert ez (az alábbi) csak egy semmiség: )
Kicsinállak és végignézem, ahogy szétrobban a fejed (lövések)

A lot of fans ain’t shiy
Let me repeat:
A lot of fans ain’t shiy
Quick to flip if our group don’t hit
That don’t make you nothin but a pop ho bitch
And I don’t need ya
I love to bleed ya

Sok rajongó nem beszari (inkább lehet leírni őket, számítanak (hirtelen nem jut eszembe jobb magyarul))
Hadd ismételjem meg!
Sok rajongó nem beszari
Gyorsan fordítsd, amíg a banda nem lesz menő (inkább: könnyen bepöccennek, ha a banda )
A népszerűség nem csinál belőled semmit, kivéve egy pop kurvát (popkurva jó szó:), nem leszel több egy ~nál, ld még sellout, christina aguilera szócikkeket a wikin:))
És nekem nem kell
Szeretem, ahogy vérzem

(inkább: nincs rád szükségem / véred élvezettel veszem)

All I ever wanted was a real nigga’s praise
But the sad motherfuckin fact
Is that ain’t that many real motherfuckers these days
Game knows game I know too many who plays the name
And I can make it in the music or the street game
I still got hoes that’ll work
Still got crews that’ll work
Still roll with an extra clip

Minden, amit valaha is akartam, az egy nigger elismeréseCsak a (kb) értékes emberek dícséretére vágytam. (ezt két sorral lejjebb magyarázza meg: ‘game knows game’8)
De az a szomorú, kibaszott tény
Én nem az vagyok, mint a sok igazi strici mostanság
(inkább: Kevés az igaz ember manapság)
A játék, tudom, a játék, én tudom, sokan játszanak
(inkább: a nagymenők/hozzáértők felismerik a másikat, de túl sok olyat ismerek 8)
Vagy az utcából vagy a zenéből élek (“A zenéből és az utcából is megélek” (mert ilyen ügyes, mint előző sorban megemlítette:) – music game: zeneipar, street game: “gengszeripar”, ld lenn)
Még mindig vannak kurváim, menni fog a dolog
Van csapatom, aki dolgozik (inkább: még megvan a bandám, menni fog a dolog. Valójában nem ezt mondja angolban sem9
Egy extra tár nálam (pontosabban még mindig hord magánál pót tárat. azaz fel van készülve, jöhet az ellen)

And those who think they’ll stop me
Doubt it
Those motherfuckers better think about it
You’d besta let me rap
Ice back on the streets?
You don’t want that
Cause I break ill
And you really ???

És azok, akik azt hiszik, megállíthatnak
Kétlem
Jobb, ha ezek a gecik kétszer is meggondolják
Jobban teszed, ha hagysz engem rappelni
Ice visszatér az utcára?
Te ezt nem akarhatod
Mert összetörlek (azaz sikeres lesz.)
Tényleg (itt nincs tovább fordítva, ld 10b)

Pár apróság maradt benne, de nem fontos, mint fentebb írtam. Viszont:
A dokumentumból az utolsó lap valószínűleg nem lett beszkennelve, mert a fordításból hiányzik a vége, igaz, az eredetiben is csak félig van benne. Pedig a dalszövegből pont a harmadik verzében van a lényeg, amit felvezetett az első kettőben. A költői csúcs (hehe), amit előkészített, vagy hogy mondják ezt irodalom órán.

Jegyzetek:

  1. Az amerikai fegyverszövetség elnöke, a “mindenki tarthasson fegyvert” elv élharcosa, mellesleg tevékeny részt vállalt Ice-T kiadótól való kirugatásában.
  2. gyönyürű lőfegyver-metafora, gauge (itt szó szerint a fegyver torkolati űrméretre utal, ha jól mondom, azaz kaliber), mint lőfegyver, range ameddig elhord, buck utalhat a fegyver elsütésének hangjára (ld a korai, erősen Ice-T-inspirált Gengszter Zoltán dalszövegekben ugyanezt), de a buckshot-ra (puskának az tölténye, sörét) is. A magyar fordítás elég jól visszaadja az eredetit.
  3. azaz “they’ve got me (…)”, ld még “missing be
  4. saját meghatározásuk szerint “a hip-hop zene, kultúra és politika bibliája”, tekintélyes szaklap
  5. Chuck D. a Public Enemyből és Ice Cube.
  6. Itt nem szerkesztőségi tarajos, biztosítótűs emberekről van szó. A punk itt nem a szubkultúra, hanem a jelző amit arra használtak, és amiről a nevét kapta.
  7. A jelentésben benne van, a véglegesség, azaz ha valami “on”, akkor nincs lehetőség visszakozni
  8. magyarázat: game recognize game
  9. én úgy hallom, hogy “Still got crews that’ll hit”, (that’ll work helyett, rapszövegeknek ritka a kanonikus leirata) ezért a szöveg jelentése nem az, amit a hatóságnál vagy én fordítottam fenn, hanem kb: még megvannak a kurvák akik nekem dolgoznak és még megvan a bandám akik gyilkolnak nekem.
  10. a “nem akarhatod, hogy visszatérjek az utcára, ahol sikert sikerre halomzok, egy sikeres repper még mindig jobb, mint egy sikeres gengszter, akinek a nyomát 10b hullák szegélyezik, ha tényleg ezt akarod, akkor it’s on (a versszak le nem fordított utolsó sora kb erről szól). Lényeg van itt kimondva, azaz Ice szerint ha háború lesz, ő csak visszaüt. :) Ezt fejti ki a kimaradt utolsó versszakban is, jobban áll ő annál, minthogy háborút indítson, de ha belekényszerítik, ám legyen hehe.

A pdf formátumú kereset innen (is, mert tilos.hu hol elérhető, hol nem, egyébként ez az oldaluk foglalkozik az üggyel) letölthető, sajnos a rossz OCR miatt sok munka lenne beidézni a teljes szöveget, de majd sort kerítünk rá. (Itt meg a határozat ténye található)
A tilos.hu válaszát tartalmazó pdf-et nem sikerült letöltenem, de tartalmát nagy vonalakban ismerem, máshonnan. Jó sok kiskorút érintett a dolog.
Ice-T-nek is el kéne juttatni az ügyet (régebben megvolt a telefonszáma, egy német újságírótól, ő interjút készített vele rajta :)) biztos jót röhögne. De valószínűbb, hogy nem, mert a hatóság által kifogásolt szerzeményt éppenséggel a szólásszabadság tiprása és ennek a saját kárán történő megtapasztalása felett érzett szomorúság és fursztá fusztár kudarcérzet és dühösség íratta a dalszerzővel (csak, hogy legyen iskolai verselemzős fílinget idéző mondatom is)

Viszont az a baj, hogy míg ez az egész ügy és dokumentum, a benne található lózungokkal, megfogalmazásokkal, következtetésekkel és értelmezésekkel nagyon vicces, ugyanakkor nagyon ijesztő is, mert az is látszik, hogy minden szavát, következtetését (és várható következményét) véresen komolyan gondolják valami elbaszott kulturkampf jegyében, és hatalmukban is áll ezeket beváltani.
Nehezemre esik komolyan venni, pedig úgy kell

És akkor (mert eredetileg kimaradt véletlenül): Ice-T: It’s on

[update 11/1/1] Első tippem volt jó. Tényleg jót röhögött rajta Ice-T, mikor megtudta :)

I love it! The world still fears me. hahaha !
(twitter)

Az angoltanár is megmondja. Jól: Trabant Kombi: Ülj le, Médiahatóság, egyes… (a rinya részben lévő “egyes, leülhet” nem rá utal, csak szerencsés(tlen?) egybeesés)

[update 11/1/2] Van válasz a médiahatóságtól. Csak két dolgot fűznék hozzá. 1) Bár ne tették volna, mert még több hülyeséget összehordtak, nem beszélve az általam is fentebb kifogásolt cinikus hangvétel erősödéséről. Neten már sokan szétszedték, többek közt ezért sem kommentálom bővebben. 2) ha a korábbi ortt és mostani médiahatóság eddigi ismertebb munkáját vesszük, még mindig a Kommunikációs Igazgatóságon dolgoznak a legépkézlábabb szellemi munkások a cégnél. Ez nem cinizmus volt.
Ok, bónuszként még egy megjegyzés: annyiban jó, hogy válaszoltak, hogy akaratlanul is megalkották nekünk Kossuth–Ice-T alakját, amivel a magyar internetes folklórt máris gazdagabbá tették.

Bloggerek és kiberdisszidensek kézikönyve

A HVG 2011. január 15-i 2. számában megjelent Rapnyelvi fordulatok c. íráshoz én is szolgáltattam információkat az egyik megkérdezetten (Török Attila szakfordító-tolmács, köszönet a lehetőségért) keresztül közvetve és közvetlenül is. Utóbbit itt úgy kell érteni, hogy konkrétan a cikkbe is került szöveg tőlem. Igaz, szóltunk, hogy hibát is vétettek, de úgy maradt a végsőben :)

Snow Leopard visszafejlődés: nem ismeri a creator code-okat

Ezt a problémát a switcherek lehet nem veszik észre, de régi macesek nagy része és az úgynevezett power userek fogják a fejüket és káromkodnak. Neten ahogy szétnéztem, fejlesztők munkáját, felhasználók aprólékosan felépített workflow-ját teszi tönkre ez az új “fejlesztés”.

Miről is van szó?

Köznapiul: egyszerűsödött (értsd: butább és rugalmatlan lett) a file-ok típus szerinti megkülönböztetése és megszűnt az automatikusan programhoz való kötésük (application binding).
Ez így eléggé semmitmondó, de hogy ez mit jelent, és miért olyan jelentős dolog, hogy én is, de rajtam kívül sokan még jobban felhúzták magukat rajta, az alábbiakban magyarázom meg. Akiket nem érdekel a technikai háttere a dolognak, és csak a lényegre kíváncsi, ugorjon pár bekezdést (de akkor nem biztos, hogy érteni fogja, miről van szó).
Tudom, kicsit hosszúra nyúlt, de fontos és érdekes dologról van szó, és ha érdekel a Macintosh működése a történeti és technikai rész is érdekes lesz, annyira nem hardcore szöveg (például a Core Foundation-ről szóló részeket töröltem és máshol sem mentem bele nagyon a rendszer bugyraiba :D) és jól széttagoltam ha át akarja valaki lépni az adott részt.

Fork-ok és file-metaadatok

Nagyon röviden megpróbálom összefoglalni az egyik sajátosságát (és előnyét) a hagyományos Macintosh filerendszernek (nem az MFS-re gondolok, annyira ne menjünk vissza az időben :), a forkos rendszert:
A file-ok itt két részből állnak, két, úgynevezett forkból. Az egyik a resource fork, a másik a data fork. A data fork értelemszerűen magának a filenak a bitjeit tartalmazza, azaz az “adatot”, más rendszereken ez jelenti “a” file-t. A resource forkban pedig a file-hoz tartozó különbféle információkat, (meta)adatokat találunk, a felhasználó számára transzparens módon tárolva, ami jó dolog. Resource elég sokféle lehet, akár a nyelvi lokalizáció is, tehát nagyon gazdag reprezentációja az adott állomány tulajdonságainak (máshol van a kiterjesztés, és kész), de én most csak arra a részre szorítkozok, ami a bejegyzés témáját érinti. (Megjegyzés: a resource fork nem összekeverendő a hagyományos UNIX-os i-böggel (i-node)!) Ezen forkos rendszer miatt teljesen mindegy, mi a file kiterjesztése, vagy egyáltalán van-e neki, ki nem szarja le? Csak egy kevés további szöveg a filenév végén. Kiemelem tehát: a filekiterjesztésnek alapvetően semmi köze (nem volt régen) a file tipusához, tulajdonságaihoz. Ami többek között azért jó, mert (a rendszer- vagy fejlesztői oldalról nézve) a kiterjesztéssel azonosítani egy állományt nehézkes, nem megbízható stb. Az egész rendszer merev. Ráadásul ki lehet kapcsolni, hogy meg legyenek-e jelenítve a kiterjesztések vagy nem, ami meg a felhasználói oldalon zavart, de emellett kárt is okozhat. Például sok Windowsos kártevő így települ vagy terjed: kiterjesztéssel azonosítják a filetipust, de a kiterjesztést (ami azonosítja a filetipust) ha elrejted, akkor, ha jön a spamben a jocsaj.jpg.exe, az egyszeri felhasználó csak azt látja, itt a jocsaj.jpg, ami ugye kép, és mikor meg akarja nyitni valójában elindítja a .exe alkalmazást, ami aztán gonosz dolgokat művel a gépén… “It’s kind of… a bummer“, ahogy Ellen Feiss mondaná.

A resource forkban ellenben (mások mellett) ott van, milyen file-ról beszélünk, ezt az úgynevezett type code azonosítja. De ez még nem mondja meg, hogy melyik programé az adott állomány (persze a programok tudják, hogy ők milyen type code-ú alkalmazást képesek kezelni). Itt lép be a képbe a creator code. Az adott állományt létrehozó program ezzel megmondhatja, hogy az általa készített állománynak ő a “gazdája” (megint nem összekeverendő a UNIX i-node-ban tárolt tulajdonosi/jogosultsági adatokkal!). Mac OS 9 és korábbi rendszereknél egyszerűen senki nem foglalkozott a filekiterjesztésekkel (vagy legalábbis nem nagyon), egy opcionális érdekesség volt csupán. A type és creator code-os azonosítás sokkal kifinomultabb rendszer, mint mereven a filenévben az utolsó pont utáni sztringre hagyatkozni.

Itt egy példa, bár lehet nem a legjobb: sokan játszanak különbféle játékokkal, sok játék .sav kiterjesztéssel menti el az adott állást, tehát többféle program, mind más struktúrában és logika alapján ment ugyanolyan kiterjesztésű file-t. A creator code alapján viszont mindnek megvan a gazdája.

Ez elmentette, ugyanez fogja megnyitni.

Újabb, ezúttal jobb és életszagúbb példa a testvéremtől: Photoshopban mentett PSD-t a Photoshop nyitotta meg, és nem a Preview, ami szinte minden esetben a kívánatos viselkedés volt. Snow Leopard esetén Photoshopban mentett PSD-t is a Preview nyitja, aminek nem örül. Most vagy minden psd-t átállít, vagy egyenként ami kell neki, aminek nem örül. Bővebben erről később.


A fenti képernyőfotón egy, parancssorból létrehozott txt file Info panelje látható, ahol az “Open with:” beállításnál kiválasztható, mi nyissa meg. Alapból txt-t a TextEdit, mint itt is, hisz itt nincs elérhető creator code (mivel egy unix stdout átirányítás hozta létre a filet), de én jobb szeretném ha az okosabb TextWrangler nyitná meg bizonyos okokból. A kijelölésen és a megváltozott file ikonon látszik is az új beállítás – ezentúl ő a gazdája a file-nak.

Application binding és UTI-k

OSX alatt elkezdett bonyolódni a helyzet a file-ok programhoz kötésével (binding). Persze, valahogy össze kellett hozni a HFS+ -t
a UNIX-os tulajdonságokkal (erről annak idején egy érdekes és bonyolult cikket olvastam, hogy mit szívtak és mit hogy oldották meg, valahol még megvan), és ott már a file-ok nagy részének volt kiterjesztése is. Ami kicsit zavaros máig is, mert vannak file-ok amiknél a Finder rendszerszinten alapból elrejti a kiterjesztést (megjelenítésnél), van aminél alapból megjeleníti, van összevissza jeleníti, és persze egyénileg, minden file-nál külön be lehet állítani bármikor, látszódjon-e vagy sem a kiterjesztés. Vagy még mindig él az is, hogy elhagyhatjuk.

A Panther (10.3) idején tovább bonyolította az application binding dolgot egy újabb metaadat-típus, a uniform type identifier (UTI) megjelenése. Ez “fontosság szerint” a type code filetípus-azonosítás fölött áll, nem is rossz dolog, hierarchikus tipusazonosítók stb, de bővebben ebből a szempontból most nem foglalkozok vele, mert nem erről szól a bejegyzés. Sőt, mint ahogy creator code-ot, UTI-t is létre lehet hozni magunknak is.

Szóval, van egy adott kiterjesztésű/típusú file, amire több alkalmazás is bejelenti “az igényét”, hogy az az övé (értsd: adott filetípust több program is képes legalábbis megnyitni, de van amelyik írni is), mi dönti el, ki nyissa meg alapértelmezve? Eddig (Panther óta) az UTI-ban tárolt információ, vagy ha ott nem dől el, akkor a creator code volt, ami eldöntötte. Persze más is megnyithatta, (ha képes volt rá) szerkeszthette, elmenthette, de tulajdonosává nem vált. De ha ő hozta létre, akkor az övé volt! Ez elmentette, ugyanez fogja megnyitni. Ez a látszólag apróság annyira szignifikáns része volt az operációs rendszer működésének, hogy a felhasználók és fejlesztők építettek rá (ld első bekezdés és ld lejjebb).

Snow Leopard alatt mindezt szépen csendben (a dokumentációba például nem került bele a változtatás) eltörölték. A creator code maradt, csak a rendszer szarik bele.

Az “igényeket” a Launch Services adatbázisa kezeli, amiben minden filetípushoz ott van az alapértelmezett program is, ami megnyitja (ld a képet feljebb), meg a többi is, ami képes megnyitni (ezeket az információkat a programok az application bundle-ben az Info.plist-ben tárolják, a Launch Services onnan olvassa ki dokumentumtípus (pl szöveges) és kiterjesztés (.txt, .html, .m – ezek ugye mind szöveges állományok) alapján. Viszont ezek az információk csak a file típusával foglalkoznak, a létrehozóval (a gazdájával) nem, így minden azzal nyílik meg, ami a Launch Services-ben az alapértelmezett program (kivéve ha explicit megváltoztatja az egyes állománynál a felhasználó).

Miért hatalmas probléma és óriási visszalépés ez?

Ahogy egy fejlesztő írta, akinek a programjának komoly gondokat okozott a creator code rendszer általi figyelmen kívül hagyása:

Snow Leopard takes one of the Mac’s most elegant features—launching the correct application for a file—and desecrates it.
Kb magyarul: A Hópárduc fogja a Mac egyik legelegánsabb sajátosságát – a file-nak megfelelő program indításának képességét – és jól megszentségteleníti.

Lássuk például a szöveges állományokat. A rendszer nagy része amivel az ember matat sima szöveges ( ¬ bináris) állomány, a beállítási file-ok (.plist) és bármely egyéb xml dolgok, man pages, logok, scriptek, header-ök, forráskódok mind szöveges állományok. Mint ahogy ugye az összes webes cucc (html, css, php, js stb) is. Type code ezt tudja, creator code tudja, mivel nyissuk meg, az UTI-ban benne van, hogy például ez egy szoveges állomány, de log, ezért mondjuk a console nyissa meg stb. De ezeket kiterjesztés is azonosítja, de mi a helyzet például a simán .txt szöveges állományokkal? A “text” szöveges állományokkal?

Én magam zömmel szöveges állományokat használok számtalan okból a napi rutinomhoz. Persze nem mind txt kiterjesztésű (sőt, a többségnek nincs is kiterjesztése, de a rendszer tudja miről van szó, mert ott a type code, és tudja mivel kell nyitni, mert ott a creator code), és bizony nem mindet (többséget nem) a sima szövegfile-okhoz alapértelmezetten rendelt TextEdittel készítettem, és zömüket nem is azzal nyitom meg. Van például SubEthaEdit vagy TextWrangler-ös .txt-m amit szeretek azokkal nyitni és kezelni.

Webes cuccokat SubEthaEdittel írok, de elmenteni .html, .css, .php kiterjesztéssel szoktam, ami webes cucc, tehát a böngésző nyitná, de nem, mert a creator code-ban ott van, hogy SubEthaEdit, és ez nekem így jó, mert ha ezeket meg akarom nyitni Finderből, akkor azért teszem, mert beléjük akarok nyúlni. Tehát ne Camino nyissa meg, ami rendszerszinten alapértelmezett a html állományokra, Caminoval megnyitom, ha úgy akarom, de ha Finderből nyitom, igenis SubEthaEditet indítson (mint ahogy most, egyelőre, teszi)! Böngészővel ráérek még. (Részletkérdés, hogy SubEthaEditből közvetlenül tudok html oldalakat – stíluslapokkal együtt– előnézni és a php scripteket is le tudom futtatni és debugolni, tehát böngészőre tényleg a legvégén van szükség ha úgy vesszük.)

Nincs olyan ember, aki elsőre tökéletesen elvégez egy hosszú, komplex feladatot!

Főleg, mind weblap esetén, a munka sohasem áll le. Ezért a félkészen, menet közben elmentett állományt aki dolgozik, azzal a programmal akarja megnyitni, amellyel létrehozta, nem pedig egy teljesen másikkal!


Toasttal létrehozott és elmentett iso image – nyíljon meg Toasttal, ahogy alapértelmezve itt is! (bármely, “sima” iso-hoz a DiskImageMounter van hozzárendelve – tehát felcsatolja az image-ben lévő filerendszert, ahogy Snow Leopard alatt mindennel teszi, ezzel is, akár azt akartuk ezzel az isoval, akár csak Toasttal kiírni később)

Fenti példák alapján, elkezd valaki dolgozni egy képen, elmenti menet közben a psd-t, kilép a fotosopból, utána, mikor legközelebb rábök a file-ra, NEM meg akarja tekinteni képnézőben, hanem folytatni akarja a munkát a képszerkesztőben! Ha valamit igazítani akar valaki egy weboldal stíluslapjain, akkor nem a Dashcode vagy a böngésző kell neki, hanem az a szövegszerkesztő, amivel a munkát kezdte! Vagy, a fentebb idétett fejlesztő példájával: ha készít egy rtf-et táblázatokkal, oszlopokkal, akkor utána nem TextEdittel akarja megnyitni. De azt nem írta le, miért: a TextEdit csomó, bonyolultabb rtf-es tulajdonságot nem (vagy nem rendesen) támogat, ilyen például a lábjegyzet, tehát ha újra meg akarja nyitni a file-ját, a TextEdit nem fogja tudni rendesen megjeleníteni a munkáját.

És ezek mind komoly problémák!

Egyelőre Leopard (10.5) felhasználó vagyok, tehát ezek még élnek nálam, de ha frissítek 10.6-ra, akkor valamennyi szopásnak nézek elébe, mert a TextEdit lesz minden txt-nek a gazdája (más típusú file-jaimról nem is beszélve). Sokan pedig orbitális szopást kaptak az arcukba, szóval nem magam akarom sajnáltatni. Én sajnálom a felhasználókat, fejlesztőket, és a butuló operációs rendszert…

Mivel az Apple szerint 10.6 alatt ez a rendszer helyes működése, ezért (legalábbis egyelőre) nincs rendes megoldás a problémára, és persze hivatalosat ne is várjunk. Persze, ha kézzel átállítjuk, akkor még mindig (de ki tudja, meddig?) az az érvényes beállítás, hiszen the customer is always right (kivéve, mikor az Apple-nek ez nem tetszik), de ez természetesen nem megoldás, főleg nagyobb file-mennyiségnél.
No meg használhatunk “alternatív” megnyitási módokat, például a futó alkalmazás dokkbéli ikonjára rádobva megnyitni a file-t, vagy control-klikk ➞ Open with…, amik körülményesek, vagy egyszerűen minden adott típúsú file gazdáját megváltoztatni, hogy azzal nyíljon (command+i, a panelen “open with” alatt kiválasztani a programot és a “change all” gombra bökni) de akkor megint ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk, csak más a program neve.

A file kiterjesztésének törlése sem megoldás, hisz ott az UTI, mint fentebb említettem, előbb azt nézi meg, nem a creator code-ot.

Fejlesszük vissza!

Ezzel a Apple megint közelítette a Windows (sőt, a DOS!) felé a rendszert, ami sajnos egy hatalmas visszalépést is jelent ebben az esetben. Remélem, azért a kizárólagosan kiterjesztés-alapú filemeghatározásig nem jutunk el.

Tehát, ahogy kezdtem a bejegyzést, ez a problémát a switcherek lehet nem veszik észre, de régi macesek nagy része és az úgynevezett power userek fogják a fejüket és káromkodnak. Neten ahogy szétnéztem, fejlesztők munkáját, felhasználók aprólékosan felépített workflow-ját teszi tönkre ez az új “fejlesztés”.

Minek elrontani, ami jól működött évtizedekig? Miért okoznak szándékosan kellemetlenséget a felhasználóiknak és fejlesztőiknek?

Az az esetleges kifogás pedig, hogy “a többi rendszereknél mindig ugyanaz a program nyitja meg ugyanazt a kiterjesztésű file-t” meg nem állja meg a helyét, hiszen épp ezért jobb az OS X a többi rendszereknél, hogy sok mindenben más (és több mindenben jobb, mint rosszabb ez a másság), de már egyre kevésbé más, és itt nem előnyére változott.
Think different, hová lettél?

Miskolc kártya érdekesség

Avagy mindig figyelmesen olvasd el az apróbetűs részt.

Egy cimborámmal elmentünk ma Miskolc-kártyát csináltatni, mert az biztos jó lesz (bővebb info a link végén). Van egy igénylőlap/nyilatkozat amit jól ki kell tölteni. Szép, nagy, zömmel vastagon szedett betvekkel ott vannak a kívánt adatok, és miegymás. Amit követ egy apróbetűs, sűrűn szedett szöveg. Amit követ egy mégapróbbbetűs mégsűrűbben szedett rész, aminek a legvégén ott a csel:

Nem járulok hozzá ahhoz, hogy a Miskolc Városi Kártya hírlevelét, és a kártyához kapcsolódó egyéb kommunikációs anyagait (SMS, Dm levél) a rendszerüzemeltető a fenti elérhetőségeimre eljuttassa.

(Kiemelés tőlem).
A szedés is ügyes, ez egy sor és még egy picike, és a kis fattyúsor után jobboldalt bújik meg a pici checkbox. Mintha ott sem lenne. Mintha nem is oda tartozna.
Egyszeri felhasználó szerintem ezt a mondatot, és a checkboxot észre sem veszi. És figyeljük meg a cseles megfogalmazást, nem a megszokott “hozzájárulok és akkor beikszelem” szöveg, hanem “nem járulok hozzá”, tehát alapértelmezve kapják az emberek a spam-et. Mert egy ilyen szolgáltatáshoz nagyon jól lehet spamet csomagolni “kapcsolódó egyéb kommunikációs anyag” címen. Kétszer is figyelni kell (először a szöveget elolvasni és a checkboxot lokalizálni, majd észrevenni, hogy hozzá vagy nem járul, tehát, hogy kell ikszelni). Cseles. A biztonság kedvéért a lapon az emailcím mezőt üresen hagytuk mindketten.

Mellesleg sikerült homokszemet juttatni (akaratlanul, sőt, nem is mi voltunk) a gépezetbe is. Mert kértünk a géptől sorszámot (ráböktünk az “új kártya igénylése” gombra, de nekem azonnal piszkálni kezdte a fantáziám a “kártya érvényességének meghosszabbítása” is, később lesz erről szó miért érdekes), fogtunk egy igénylőlapot, kitöltöttük, vártunk, a hívótáblán megjelent a sorszámunk, fotózás (webkamera fotóállványra rögzítve az asztalon :), majd újabb várakozás a kártyakészítésre. Na, itt siklott ki a folyamat. Egy asztal fotózott, az adta tovább az infót a többinek, 3 másik hívta utána a fotóval rendelkező embereket. Például rögtön utánunk az utánunk jövő számot. Majd az azutánit. Majd az azutánit. Mi közben vártunk, de meg kellett állapítanunk, hogy végülis jól érezzük magunkat, mert próbáltuk feltérképezni a rendszer működését. Végül az első szűrő (fotó+adatlap rendszerbejuttatása) faszinak feltűnt, hogy már régóta ott dekkolunk és sok új ember letudta, nézi a sorszámot a hívótáblán, odajön, nézi a mi számaink, hoppá, gond van, hátramegy a többi ügyintézőhöz, hogy whattafakk, majd gyorsan vissza, megnézi, hogy igényléshez kértünk-e cetlit (igen, ilyenekben pont nem szoktunk hibázni:), ezzel a user error kizárva. Mondtuk is, hogy most akaratlanul is beta-teszteljük a rendszert :) Végül oda lettünk vezényelve egyik asztalhoz, feltételezhetően az ottani ügyintéző ronthatta el a dolgot és kaphatott érte lebaszást, mert nagyon mogorva volt (a szomszédügyintéző akihez időközben én odaültem pl nagyon kedves vidám volt). De végül lett kártyánk.
A végén kifelé menet pedig még megcsináltam azt, ami érkezés óta piszkálta a fantáziám (ld fenn). Mert dícséretes, hogy rögtön a teljes rendszert implementálták, azaz ott az érvényesség hosszabbítására lehetőség, de mit csinál a gép, ha azt választom? Ugyanis ez a kártya meglehetősen új dolog, kb egy hónapja kezdődött az igénylés, és még nem is él a dolog, nem érvényes sehova (elsejétől lesz). Tehát nincs hosszabbítás. Tehát mit lép a rendszer, ha én azt akarom?
Kiadott egy papírt a következő sorszámmal, kártyahosszabbítás felirattal, várakozó ügyfelek száma zérus.
Kíváncsi vagyok, hogy akkor ez hogy fogja megzavarni a rendszert az ügyintézőknél. Cimborám mondta is, hogy lehet, ezzel ütöttem be a rendszer koporsójába az utolsó szöget :) (úgysem, szerencsére)

RIP Almalap

Érdekes dolgok történnek a hazai Apple háza táján. Egyrészt mindenféle cégátalakulások vannak, amik nagyon zavarosak, lényeg, hogy most az Apcom nevet kell megjegyezni. Annyira zavaros minden, hogy valószínű, hogy jó kis pénzátmentősdi dolog lehet itt. Ja, offshore ez is. Lényeg, ami biztos, hogy az apple.hu (ami rendületlenül akár fél éves késéssel követte az Apple törénéseit) úgy néz ki átkerül a “rendes” apple-höz ettől a bandától, ami mindenképp jó; és, hogy most már hivatalosan sem tekintik magukat ezek a cégek vagy valamelyikük (mondom, zavaros) képviseletnek. Igaz, eddig is főleg mikor ugrálni meg baszogatni kellett viselkedtek úgy, mikor gépeket behozni vagy rendszert lokalizálni stb akkor nem. Szóval nagyon zavaros a helyzet, többet nem is igazán foglalkoznék ebben a bejegyzésben vele. De nagyon rosszul néz ki a dolog.

Igaz, beszólogatás még most is van. Apcomék a hazai tevékenységüket egy meglehetősen keresetlen hangvételű levéllel kezdték az Almalap szerkesztőségének címezve, amiből egy részletet Ferenczy Gáborék (ő az Almalap főszerkesztője, ha valaki nem tudná) nyilvánosságra hoztak. Ugyan ha nem képviseletek, nem tudom mit ugrálnak, mindenesetre keményen beszólogattak. A Hdsys is visszavonta a támogatását. Eredmény:

Az Almalap megszűnt.

Azonnali hatállyal. 150 szám, 15 év. A magyar Macintosh közösség egyetlen lapja. Volt. Már egy sincs. Voltak hibái, sokszor egy helyesírásellenőrzőt is lefuttathattak volna, de mégis ez volt az egyetlen nyomtatott orgánum, és az internet elterjedése előtt kb az egyetlen hazai információforrás az Apple berkeiből. És bizony voltak jó írások benne, zömmel azok.
Nagyon érdekes például végiglapozni az 1996-1997-es lapszámokat, amikor ment a spekuláció, hogy az Apple vagy a) csődbe megy b) valaki megveszi és lehet, hogy nem, ugyanakkor, hogy kit vásároljanak fel új rendszer miatt, majd miután a NeXT-et, akkor mi lesz vele, mi lesz Jobs-szal, és mi az a Rhapsody? Mondom, érdekes.

Ráadásul az egész gyakorlatilag lelkesedésből, a részt vevők szabad idejéből lecsippentve készült, mindenképp tiszteletre méltó.

Íme a levélrészlet, amit közzétettek az Almalap honlapján, az ő helyesírási és nyelvtani hibáival. Egy hivatalos levélnek például nem ilyennek kéne lennie, így ez épp az, aminek látszik: nettó baszogatás.

… sajnálattal kell az a döntést meghoznom, hogy az Almalap további számait nem áll módunkban támogatni. Felhívom a figyelmedet arra, hogy az Apple logo használatát nagyon szigorú szabályok mellet engedélyezi az Apple, és ezt az újság jelenlegi megjelenése még minimum szinten se elégíti ki.
Amennyiben további számokat szeretnél megjelentetni, az úgy tedd hogy a hivatalos lap minden látszatát kerüld el, hiszen ez egy független orgánum. Az Alamalap cím használatának lehetőségeiről, jogászokkal fogok konzultálni, de addig is az almalap.hu oldalon felbukkanó Alma logókat, jogvédett tartalmakat, jogvédett ikonokat stb. kérlek vagy vedd le vagy módosítsd hogy megfeleljen a szabályoknak.

RIP Almalap!

A többit (amiről az első bekezdésben van szó) meg meglátjuk, kitisztul-e valamikor is.

ellen-telemarketing

A telemarketing mindenkit zavar (biztos, hogy van egy külön köre a pokolnak számukra), mindenkit megtalálnak, rejtett telefonszám sem akadály, levakarhatatlanok, az adatbázisban nincs törlés, rosszabb, mint a szúnyog, mert az is óvatlan pillanatokban idegesítően döngicsélni kezd és a véredet akarja szívni, de legalább le lehet csapni. Én például miattuk (a telemarketingesek miatt, a szúnyog csak hasonlat volt) soha nem hívok vissza ismeretlen telefonszámot.
A vonal azonnali bontása, vagy a követelőzés, hogy töröljenek az adatbázisból és ne hívjanak többet, esetleg annak megtudakolása, honnan van meg a telefonszámunk, adják a főnököt (a káromkodás, ordibálás ezek keverékéről ne beszéljünk, intelligens módon kommunikálunk) nem célravezető.
A hívások (főleg, ha céges néven van a telefon, mint a legutóbbi időkig az enyém is) nem fognak megállni, ezért egyéb módszerekhez kell folyamodni. Lentebb írok néhány módot, ami nekünk vidám perceket szerezhet, ők meg előbb-utóbb nagy eséllyel leszoknak rólunk.

  • Mikor kiderült, hogy telemarketinges a hívó, egy “hallgatom” után tedd le a telefont! (Asztalra, fiókba, azaz a vonalat ne bontsd! Előbb-utóbb feltűnik neki, hogy nem vagy ott, neki meg ketyeg az óra
  • Mondd, hogy várjon egy pillanatot, majd járj el az előző pont szerint azzal a különbséggel, hogy fülhallgatóval/bármivel klasszikus nyálas hívásvárakoztató zenét játszol be neki, előbb-utóbb le fogja tenni.
  • Mondd azt, hogy nem téged keresnek, de szólsz a telefon tulajdonosának. A továbbiakban, mint fent.
  • Kérdezd meg mit kínálnak, majd mondd ugyanazt vissza, mivel te is ezzel foglalkozol, de a te feltételeid/áraid/hozamod/leheleted jobbak!
  • Viselkedj úgy, mintha te telefonáltál volna nekik, és ők egy pizzéria, és kérj tőlük valamilyen pizzát kamu címre! (Vagy bármilyen ételfutár, futárszolgálattal rendelkező szexbolt, bármi!)
  • Ha veled ellenkező nemű a hívó, kezdj el flörtölni vele! (Magának milyen kellemes búgó hangja van!
  • Ha veled azonos nemű a hívó, kezdj el flörtölni vele! (Egy vacsora mellett szívesen meghallgatom az ajánlatát!)
  • Beszélj vissza! Valami buta, sehova nem vezető sztorit kovácspistáról meg marikáról az út végéről, bezzeg a régi időkben, háromhatvanaskenyér, és amikor megkaptuk a piros útlevelet de hol is tartottam Magdikám, ja igen, a múltkor a közértben koszos békávébusz! (Mindenki tapasztalt már ilyet, buszon, vonaton, buszmegállóban, váróban stb)
  • Próbálj meg te eladni valamit!
  • Esetleg ajánlj csereüzletet. Alig használt fejőgép nem érdekli? Zártláncú kamerarendszer kiépítése az irodába?
  • Ha szolgáltatást kínál, akkor már van (nyelvvizsga, stb) neked (de ez túl fantáziátlan megoldás)
  • Ha pedig utazást, akkor érdeklődni kell egyedi igényeid mennyire lesznek kielégítve, például melegbárok, luxuskurvák, a kerekesszékes kalandsportlehetőségekről nem is beszélve. És viheted-e a leguánodat, mert valamiert senki sem válallja el a bébiszittelését?
  • Add ki magad más “szolgáltatócégnek”! Köszönd meg a hívását és azonnal térj a tárgyra: hány lány kell, mikorra, milyen paraméterekkel, érdeklik-e a feláras extrák; hány embert kell behozni az országba melyik határon át (a zöldön, természetesen), milyen a tarifa/fővel és hamis papírokkal szolgálsz; ki a célszemély, mire kell számítani, komoly ellenállásra, vagy van-e fegyvere…
  • Rendelj náluk taxit!
  • Bizonygasd, hogy de a múlt héten már adtam!
  • Kezdj azonnal Xenuról és társairól beszélni, és próbáld megtéríteni őket!
  • Kezdj a nagyon közeli végítéletről beszélni, és tedd fel a kérdést: a hívó felkészült-e? Az igazak közé tartozik-e? Mert mi segíthetünk!
  • Ajánlj valami állást szegény droidnak! (Persze nem kell komolyan gondolnod)
  • Vedd így fel a telefont: x-i rendőrkapitányság, idegosztály, proszektúra és a többi…
  • Tégy úgy, mintha az ügyintező neve egy ismerősöd neve lenne, (itt esetleg megkérdezni iskoláját, es azt mondani, hogy de jó, te is oda jartál, tehát ő tényleg az a régi ismerősöd/iskolatársad akivel rég találkoztál) és kezdj el beszelni neki hogy de jó hogy hívott mert keresni akartad már az osztálytalálkozó/öregdiákbuli/szakestély ügyében, és mi van veled, mi újság otthon? – és ezt folytatni.
  • Szavalj megállíthatatlanul és megrendíthetetlenül klasszikusokat! Radnóti, Shakespeare, Szofoklész…
  • Agitálj valami hiábavaló és/vagy értelmetlen cél vagy dolog ellen! Lényeg, hogy véletlenül se legyen közötök hozzá vagy beleszólásotok (neked és a telemarketingeseknek)! Ilyen pl a nyári időszámírásra átállás, kamatadó
  • Agitálj valami hiábavaló és/vagy értelmetlen cél vagy dolog mellett! Lényeg, hogy véletlenül se legyen közötök hozzá vagy beleszólásotok (neked és a telemarketingeseknek)! Ilyen például a naptárreform, nagyvállalatok visszaállamosítása
  • Kérdezd meg, csatlakozna-e a telemarketing betiltását követő népszavazási kezdeményezéshez!
  • Ha céges telefonra érkezik a hívás: te a csődbiztos vagy.
  • Ha unalmas megoldások híve vagy, vagy nincs benned elég mersz: “Téves hívás” (az ilyenkor már ne zavarjon, ha, mint minden intelligens és illedelmes ember, akinek volt gyerekszobája te is bemutatkoztál mikor felvetted a telefont)
  • Persze bele is lehet menni a játékba, és válaszolgatni a kérdéseikre sok-sok nonszensszel, például a lenti videóban, ahol autóbiztosítást akarnak eladni olyan embernek, akinek humorérzéke van, de autója nincs. Miért is megy Alaszkába épp? “lazulni, megölni magam”, és miután ezt a témát kivesézték a telemarketinges folytatja az üzletkötést mintha mi sem történt volna…


Extended Car Warranty from Adrian Chen on Vimeo.

A fentiek csak a közvetlen hívások közbeni lerázásról értekeznek. Olyan tanácsokkal, amik a cégen állnak bosszút, például jó magyar szokás esetén APEH feljelentés, a webcímük hatóságnál és spamadatbázisokban spamtanyaként való bejelentése, vagy törvényellenes módon bombariadó, ablakbetörés, verőlegények alkalmazása, cím/telefonszám “alternatív” szexpartnerkeresőkön való megadása én nem szolgálhatok. Itt csak a telefonhívások közbeni verbális (de nem trágár vagy ordítozós) leszoktatás módszeréről van szó. Ha azt hiszik, hülye vagy vagy szegény, esetleg mindkettő, akkor nem jelentesz értéket (balekot, vásárlóerőt, fejőstehenet, “kiemelt partnert”) nekik, és elvesztik érdeklődésüket.

A nyitott lófaszok városa

Here’s to the odabasz. Volt tavaly ilyen miskolci tél nevű fotópályázat, amire neveztem én is fasza képekkel. Nem tudom a blogban írtam-e róla, de dióhéjban a sztori annyi, hogy erős bundaszaga volt az eredményhirdetésnek. Például első két helyért járó díjakat megtartották maguknak (azaz nem osztottak első két helyezettet, már önmagában felháborító), a harmadik díj meg “xy középiskolai tanár”, tuti valakinek a haverja volt.
Namármost. Ha neveztél, akkor lemondtál a képeid jogairól elvileg (én most úgy emlékszem hogy a nyertes képeknél állt ez, Kedves szerint nevezésnél). Viszont amit leadtál utána visszakérhetted (akkor a jogokkal mi lesz? :) , én nem kértem vissza, mert minek, úgyis elektronyikusan adtam le. Aztán ma mit látok? A város hivatalos honlapján befigyel egy slideshow, képek a városról. Megütközéssel vegyes megdöbbenéssel (haha) figyeltem fel rá, hogy az öt (5) képből kettő (2) az enyém. Gondoljatok bele! 40%-ban az én képeim rakták ki! Hát ‘sszák meg, ha ennyire jó, akkor adták volna nekem azt a kurva harmadik helyet, vagy ha már nem, hajították volna ki a cd-t, ha már nem jó. Persze nincs kiírva a képek szerzője, pedig a pályázatleírásban volt ilyen, hogy a felhasznált képeken feltűntetik. (Ja, lehet ez az, ami csak a nyertesre vonatkozik?) Leginkább ez zavar, most.
Nem tudom mióta vannak kinn a képek a miskolc.hu-n, mert a flash nálam egyedi elbírálás alapján jelenik meg a honlapokon, és most kíváncsi voltam ott mi van. Hát ez.

A pályázatra leadott képeim nagyrésze a pályázat óta megtekinthető a flickr képmegosztón, akit érdekel, nézzen bele.

341

A mocskos kurva életbe! Na. Lesz ma szinteingyen Livin Colour koncert, amire már rég rá vagyok izgulva, mert jó dolog, meg ennyiért plána (a pár évvel ezelőtti LC koncert volt az A38 legdrágább belépővel rendelkező rendezvénye például, a keddi MSMW koncertet leszámítva nálam is, ilyen árak vannak általában).
Én nem leszek ott. Nem jött az MVK zRT-s busz (“megbízható utitárs” az önmeghatározásuk, hát kurvára nem, soha nem, de naivan mindig elhiszem), sikerült villamosra átugranom, ott a vezető meg azt játszotta, hogy mennyit bír menni a géppel gáz adás nélkül, hogy épp ne álljon meg. Az orrom előtt ment el a vonat. Láttam elindulni. A következővel pedig legfeljebb a koncert végére érnék oda, ezért maradok. Mert ahogy Demjén is megénekelte, “a vonat nem vár”. (persze hogy nem, hiszen közlekedési eszköz, míg a vár épület)
Most azért rendesen mérges és frusztrált vagyok.

új “bicikliút”

Már valamivel több, mint egy hete figyelemmel követem kis városunk fejlődésének újabb jelét, abból a fajtából, ami csak arra jó, hogy befogassa az emberek száját akik jogosan nyitották ki. Ebben a bejegyzésben bicikliutakról lesz szó.
A budapestiek mindig rinyálnak, hogy jaj, milyen kevés bicikliútjuk van, hüpp, hüpp, hát, ha szívrohamot akarnak kapni jöjjenek Miskolcra biciklizni. A város völgyek közé zárt szerkezete okán kevés útvonalon lehet eljutni egyik végéből a másikba (pl a Diósgyőri várhoz a belvárosból autóval kettő, de inkább másfél útvonalon) gépkocsival. Biciklivel a fentebbi példa +1 útvonal, de szűk és összevissza irányokba egyirányú. Volt évek óta egy bicikliútnak nevezett dolog, ami Miskolc-Tapolcára vitt ki kb a miskolctapolcai elágazástól, tehát nem hosszú, de nem is jó. Például járdával közös. Például ahol meg nem az, ott is szűk és gyalogossal van tele pedig két járda is van mellette. Ráadásul az egyetemre kijutni gyalog csak a bicikliúton lehet. Meg utána Tapolca felé szintén (már ha a bokroktól elfér akár egy bicikli is gyalogos nélkül). Ami bicikliút aztán szervizúttá válik, tehát megint baszhatjuk ha rendesen haladni akarunk biciklivel. Nos, ezt az úgynevezett bicikliutat hosszabbítgatják most a belváros felé. Egyik szakaszán, javukra szól, csináltak új burkolatot. A járdára. Mert abból választják le a bicikliutat. Festik is a sárga csíkot, ennek eredményeképp a gyalogoscsíkon sok helyütt két ember már nem fér el egymás mellett, két biciklis a rendelkezésre álló helyen meg soha. Nomeg én felfesteném nem csak a kereszteződésekre, hogy melyik oldal kié, hátha akkor a gyalogosoknak akár 15-20 százaléka is lesz, aki nem lép bicikli elé (úgy vettem észre, hogy fiatalok mennek inkább rendesen). Ami még rosszabb, hogy buszmegállókba torkollik rendszeresen a járda bicikliút, ahol aztán szanaszét sok gyalogos. De a kedvencem az, hogy gyakorlatilag egyenes vonalon halad az út, ami mellé felfestették a bicikliknek a vonalat a járdára. Mégis egy kereszteződésnél meg kell állni, le kell szállni (már aki ;), és két zebrán át átmenni a másik oldalra, ahol folytatódik. Ott például már új burkolat sincs. Csak szanaszét gyalogosok. Nemsoká ráparkoló autósokat is prognosztizálok.

Tehát biciklivel haladni nem lehet. Kevésbé, mint eddig az autósok mellett az út szélén, kerülgetve a megsüllyedt kanálisokat. De van bicikliút. Úgyhogy kuss legyen, biciklisták!!
pff :(