Balaton Sound – Massive Attack és többiek röviden

Nos, a Goldfrappról mindenféle dolgok miatt lemaradtunk, aztán, mivel egyéb dolgunk volt (postafutár-szolgálat) a Barabás Lőrinc Eklektric elejéről is. Az, mint az albumon is, kicsit felemás volt, a popos számok nem igazán voltak jók, de amikor a hetvenes évek Miles Davis-ét idéző számokat nyomták az ütött rendesen (és szerencsére akkor jelentősen oszlott a tömeg is), Barabás Lőrinc játékán meg nagyon látszik a Miles Davis-hatás (amit játszik, és most megfigyelhettük ahogy játsza, a davis-es görnyedős testtartás), és ráadásnak meg is kaptuk a mestertől az utolsó albumáról a The Doo Bop Song-ot – Sena reppelésével. Senával amúgy sem lehet mellényúlni.

A Massive Attack viszont valami kibaszott jó dolog volt. Dióhéjban: nagyon jól összerakott koncert, komoly színpadlátvánnyal (újfajta képfal háttérben, meg nem tudom más megfigyelte-e, a zenészek például mindig árnyékban voltak, amikor az egész színpad meg a képfal is teljesen fényárban úszott, még akkor is, hatásos volt). A legdurvább mégis az volt, hogy több új számot játszottak, mint régit. Ezek szerint lassan tényleg esedékes a két évvel ezelőttre ígért új album. A koncert alapján simán megérte a várakozás. Már a nyitódarab is új dal volt, bátrak voltak, hogy ilyen tracklistet bevállaltak, de jól tették. Kinyilatkoztatom: nagyon jók az új dalok. Jól tették, hogy bemutatták őket. És jól tették, hogy a Tear drop-ot már viszonylag az elején eljátszották, lazult az egyslágeres emberek távozása miatt a tömeg :) (Ami megint továbblazult a kétslágeresek távozása miatt a komoly új számok miatt :) A zenekar felkészültségben is kitett magáért, mentek a fényfalon olyanok, ahogy én magamban a blikk vagy valami hasonló rss headline-jait elképzelem, meg üzenetként szolgáló idézetek emberektől (köztük sok még élő, kortás, és máig küzdő, Aung San Suu Kyi pl máig őrizetben van), persze mindez magyarul. Csak az ékezetekkel volt gond :) A közelmúlt budapesti eseményeivel is tisztában voltak, a melegfelvonulás szétverői kaptak szép üzenetet tőlük. És mivel maga Horace Andy is jelen volt, hallhattuk az Angelt élőben! Mókás amúgy, régi számot csak a Blue Lines-ról és a Mezzanine-ról játszottak (onnan sem sokat), igaz, mikor másodszor is visszajöttek azért lenyomták a Karmacomat. Ahogy Zoli mondta volt, egy ereje teljében levő zenekart láthattunk, és valóban. Látszott az is, hogy ők is nagyon élvezik az egész koncertet, nem pedig valami rutin iparosmunkának tekintik. És nem gáz fesztiválkoncert volt. Nagyon megérte miatta eljönni a fesztiválra (ami fesztivált meg a népet inkább nem minősítem most :) Ha valamit kihagytam, szóljatok.

A Koop elejéről szintén lemaradtam (a Massive több, mint másfél órán át nyomta!), a helyszínen (számomra) meglepően sok embert találtunk viszont. A koncert is jó volt, persze az összes slágert megkapta a nép, a Koop Island Bluest például a ráadás első számaként. Aszonták, hogy most sokáig nem fognak visszajönni Magyarországra, mert az új albumon fognak dolgozni.

Ezután aludni vettem az utam, mert már későre járt, és másnap (aznap :D ) öt után már keltem, mert húztunk ferrátázni, ami másik történet.

261

Akkor, ahogy ígértem az előző bejegyzésben:

Massive Attack, Portishead: Tsunami relief concert, Bristol Academy, 2005.

Volt ugye a nagy földrengés+szökőár 2004 végén Szumátra partjainál+Indiai-óceán partvidékén. 2005 elején pedig volt Bristolban ez a jótékonysági koncert. Ami több szempontból volt különleges vagy nagy esemény. Egyik, hogy Massive Attack és Portishead is fellépett egymás után. Másik, hogy 1998 óta ez volt az első, és 2007 végéig az egyetlen (leszámítva a kocsmai fellépést, valahol “portishead” címkével írtam már róla, meg sokszor visszalinkeltem, most nem fogom) fellépésük, satöbbi.
Ettől még persze lehetett volna az egész egy sima koncert. De tényleg nem volt az. Tehát miért is volt egyedi a dolog? Most jön a lényeg, “satöbbi” az előző bekezdés végéről.
Élőben nyomták. Méghozzá félig unplugged volt, ami alapvetően elektronikus zenét játszó zenekaroknál eleve érdekesen hangzik. És nagyon jól sikerült nekik. Másik, hogy voltak benne improvizatív részek. Massive Attack-ot megtámogatta a színpadon Liz Fraser is, de a csúcspont mindenképp az volt, amikor, figyelem, még a Massive Attack elkezdte játszani a Portishead legismertebb slágerét, a Glory Box-ot! 3D elkezdett rá reppelni (félig improvizált, félig a Risingson-t), majd maga a Portishead is bekapcsolódott Beth Gibbons-szal. Egyszerre mindkét csapat színpadon volt egy ideig így, utána a koncert folytatódott tovább, de már a Portishead játszott, szintén a fentebb elmondottak hangulatban.
Felvételen is hihetetlen nagy volt, hát még milyen lehetett a helyszínen, családias hangulatban… Sok koncertfelvételt ismerek mindkettejüktől, de ez kilóg a sorból. A kép is jó (bár nem vagyok teljesen biztos, hogy akkor készült), jo kis depis hangulat ami jön a nyugat-angliai szürke ipar- és kikötővárosból (gyk: Bristol), lakótelep, kilátástalanság, szegénység, kosz, trip-hop :))
Akinek esetleg nem lenne meg, töltse le és hallgassa meg azonnal!

Csomagban találhatóak képek is a koncertről. Ja, és úgy tudom cirkulál a neten olyan verzió, ahonnan pont a Glory Box hiányzik. Ez nem az. Ez teljes.

J. Kingz: Rockhead EP – Aesop Rock meets Portishead

Nos, sok mindent nem tudok erről a J Kingz-ről, New Yorkban leledzik, és megcsinálta ezt az EP-t. Összemixelt Aesop Rock és Phead számokat, érdekes, de jó végeredménnyel. Aesop Rock rapstílusa elég kemény, de jól össze lett hozva a lágyabb Portishead-hangzással. Jó cucc.

Massive Attack podcast

Hatodik podcast. Massive Attack.
Volt ugye a nagyon remek koncert, és a minap néztem egy koncertvideót, Japánban egy fesztiválon, hátul a kivetítőn épp ámerika aktuális figyelemelterelő háborújának a számlája ment a Safe From Harm alatt a kivetítőn, egyik alkalommal országnevek és összegek dollárban, és megakadt a szemem Magyarországon (rögtön Szíria után, 11 “százmillió” dollár összeggel: ハンガリー: 11億ドル, ehun egy screenshot), aztán úgy döntöttem kell podcastot is csinálnom, mert ez tök jó. Furcsa asszociáció, de így vala.
A podcastot inkább nem soralbumokon megjelent, esetleg koncert vagy egyéb érdekes felvételek elv mentén készítettem, hiszen ha sima számokat akarunk hallgatni, ott a Collected első korongja. Kicsit a zúzósabb dalok felé ment el a podcast. Alant a tracklist, és hogy miért az. Néhány kedvenc lemaradt a szerkesztési elvbek miatt, nénány azért, mert túl hosszú lett volna, és sajnos Tricky-s szám sincs (csak egy majdnem)

  1. False Flags – mert új dal, és jó ötletnek tűnt ezzel kezdeni
  2. Wire (live) – leánykori nevén és ének nélkül End Titles. Koncertfelvétel valahol valamikor
  3. Euro Zero Zero – mert szeretem
  4. Live With Me – friss szám, fel kellett tennem. Meg jó is
  5. Reflection – hogy legyen még egy kis zúzás
  6. United Snakes – mert annyira új, hogy még meleg. Egy promocd-n adták ki csak nemrég
  7. Aftersun – mert nagyon jó dal, és soha sehol nem jelent meg. Viszont Dot Allison oldaláról letölthető. A Danny the dog / Unleashed / A nyakörv c. film végén szól
  8. Future Proof – elvileg valami korai változata, ezért van itt. Koncertfelvétel.

A file Rapidshare-en van fenn, 30 napig ha nincs letöltés törlik. 51 perc 8 másodperc.
Masszív támadás podcast letöltése.

“Massive Attack, massive shock”

…ahogy Lee ‘Scratch’ Perry ismételgette volt egyik számában. A tegnapi, Petőfi Csarnokbeli szabadtéri koncert ugyan nem volt sokkhatású (akkor be is tiltanák a koncerteket, ha ilyenek lennének), egyszerűen kibaszott jó volt. Hivatalos hangnemben fogalmazva: “nagyon jó audiovizuális élményt nyújtott”. A helyszínválasztást is jónak érzem. És Robert Del Naja szerint a város “fucking beautiful”. Egyébként ami ott volt azt nem lehet leírni szavakkal, ott kellett volna lenni, és átélni. Ahogy a hitelkártya cég reklámjai mondják: “jegy a koncertre: 7900 forint. Az élmény, hogy ott voltunk és átéltük: megfizethetetlen.” Minden forintja a jegynek jól elköltött pénz volt.

A koncert maga nem kezdődött időben, mert meg kellett várni míg besötétedik. A színpad hátulján levő fémoszlopokról sejtettem, hogy fényt fognak adni, de el nem bírtam volna képzelni a valóságot, nagyon durva volt. Koncert előtt még felmerültek bennünk kérdések, például itt lesz-e Daddy G (Grant Marshall), aztán megláttuk a magas mikrofonállványt, amit a technikus fel sem ért, akkor már tudtuk, hogy itt lesz. Magas emberről beszélünk, na. Volt még rajta kívül négy mikrofonállvány, ami 3D-t (Del Naja), két énekesnőt, meg reményeink szerint Horace Andy-t jelentette, sajnos remek jamaicai reaggeénekes barátunk nem volt jelen (és egy mikrofont nem is használtak), helyette kárpótlásul megkaptuk magát Liz Frasert! A színpadon egyébként rögtön két dobfelszerelés is helyett kapott, természetesen egyszerre használták őket. Miután besötétedett, és az elő-dj lány (ziggy szerint “úgy néz ki mint egy pornószínésznő”) nem túl jó előadása is lement, kiállt a zenekar, hátulról és alulról reflektorfénnyel, és elnyomott egy remek intro-t (Incantations, Horace Andy nélkül instrumentálisan), ami már jó volt, pedig maga a Massive Attack akkor még nem is volt a színpadon. Aztán megjelent 3D, és belevágtak a hipnotikus és sötét False Flags-be (egyik kedvencem a Collected második korongjáról), ami jól megadta az egész későbbi koncert alaphangulatát. És akkor már felvillantak a fények a hátsó nemistudommiken, nagyon jó volt a színpadkép meg látvány folyamatosan. Eme dal alatt hátul a led-eken láthatott az ember lobogó brit zászlórészleteket, meg szerintem irakit is, legalábbis szerintem a feketével és vörössel szegélyezet (már amikor látszott) zöld csillagok köztük maszattal az volt (a maszat nyilván az arab “isten nagy”, arabul “allah akbar” szöveg, ami a zászlón van). Én már ekkor vártam, hogy lesznek itt egyéb politikai üzenetek a dalszöveg és a zászlón kívül, de nem voltak. Még. Többet erről a “fal”-ról azt hiszem nem írok, mert nem tudnámvisszaadni a látványt. Más fény egyébként nem is volt ezeken, meg szintén hátul, a földön lévő pár reflektoron kívül. Hatásos volt. Az elején lenyomtak sok slágert (Risingson, Karmacoma….), de minden számot keményebben és sötétebben, mint az eredeti változat, vagy mint ahogy korábbi koncertfelvételeken hallottam. A Karmacoma erős basszusa alatt valószínűleg a fél Városliget dübörgött. Itt jut eszembe, említettem már a nagyon jó színpadképet (nem várt extra hozzá: a színpad mögött villogó repülők szálldostak alacsonyan, ahogy a Ferihegyre rárepültek), de a hangosítást nem. Nos, kérem, a hangosítás is hihetetlenül jó volt. Minden nagyon szépen és tisztán szólt, nagyon jó volt a hangzás, egy pici hiba volt, hogy a másik énekesnőnek (sajnos nem értettem a nevét) néha kicsit halk volt a mikrofonja. Ő nyomta például a Safe From Harm-ot, ami alatt hátul már ott mentek a politikai üzenetek zömmel Irak témában. Persze, hisz a dal szövege is illett a témához (a “You can free the world you can free my mind, just as long as my baby’s safe from harm” sorok alatt éppen az amerikaiak által megölt polgári személyekről ment az adat, 90000), később a feliratok kezdtek felgyorsulni meg szihedelikus módon összefolyni. Hasonlót később Izrael-Hamász témában is elnyomtak, de az tényleg olvashatatlan volt. Az énekesnő az Unfinished Sympathy (ziggy: “az egyetlen nembefordulós Massive Attack szám”) alatt eléggé kiengedte a hangját, jó volt az is. A legutolsó szám természetesen a Group four volt, amit Liz Fraserrel nyomott 3D, és természetesen a végére durva zúzásba fordult az egész.

Azt kell, hogy mondjam, hogy mind hangzásban, mind látványban nagyon jó volt, nagyon kitettek magukért, a számok előadásáról nem is beszélve. Látszik, hogy komolyan vették a koncertet, nem tinglitangliztak. Kurva jó volt. Még több ilyet! És várjuk az új albumot. (meg a Portishead-ét is, amiről pár hónapja írtam)

Az index.hu-ra is felkerült egy szar cikk a koncertől, néhány olyan képpel, amin pont nem látszik a remek színpadkép. A tudósítók maradtak volna inkább otthon (szerintem csak ők voltak ma este mozgósíthatók azért őket küldte az újság, nem valami felkészültebb és/vagy nagyobb affinitással rendelkező embert.) Gitárszólóval meg nem tudom mi bajuk, általános jelenség, csak meg kell hallgatni pár MA koncertfelvételt.