Things fall apart

Akadt egy kis probléma a VPS szolgáltatómnál a VPS-em migrálása során. Eredménye a “halott droplet”. Korábbi (jó régi) mentésből kellett visszaállítani. Itt, a blogon is elveszett néhány bejegyzés, azokat, egyelőre képek nélkül sikerült újra feltöltenem.

After careful evaluation of the droplet while working with our platfrom engineers, it appears that this droplet had issues that were undetected in the previous state on the old hypervisor. This was related to the resource for the disk which resulted in the disk not being able to be copied.

This unfortunately resulted in the dead droplet after the migrate event. We’ve exhausted all the options to recover this and the closest option we’ve got is to use any available snapshot. I understand this is not an ideal situation and I am very sorry for the issue as it has impacted you.

Így jártam. Van erről egy hosszabb draftom, esetleg publikálom később.

Ice-T & Tilos rádió & józan ész & nyelvtudás vs. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (szövegelemzéssel!)

(Avagy erősebb kutya baszik, itt vajh’ melyik lesz az?)

Esetleg, stílusosan fogalmazva: it’s on!

Ahogy a comment.blog.hu megírta (én ott futottam bele), a Tilos rádió kapott egy jó kis levelet az új főcenzori hivataltól, mert hogy néz már ki a kiskorúakra nézve, hogy ők Ice-T-t játszanak, szegények csúnyán fognak beszélni tőle. Ráadásul a nyelvi igénytelenség felé terelik a kiskorúakat. Igaz, következő mondatban pedig azt fejtegetik, hogy, a számban gyakran alkalmazott szlenget úgy sem értik a kiskorúak (mint kiderült, hatóságék sem), és amúgy is a szöveg teljes megértéséhez magas szintű nyelvismeret szükséges, amivel valszeg nem rendelkeznek a kiskorú hallgatók (mellesleg ők sem, amit bizonyít a mellékletben szereplő dalszövegfordításban szereplő tömeges félrefordításokat megkoronázandó az egyszerű, szlenget nem használó, rövid, egyszerű jelen igeidejű mondatok rosszul értelmezése is, ezekre még visszatérünk). Ja, és meg fognak ijedni a kiskorúak a dalban hallható lövés-hangmintáktól.

Ó, szegény kiskorúak. Ugye, nem csak nekem viszket a tenyerem az nmhh-szövegben található bigott, ex-cathedra kinyilatkoztatások és pontatlanságok tömkelege láttán?
Igaz, ahol a hírek legfeljebb 20%-a lesz negatív, az egy boldog ország. Tessék, már politizálok is, nyolc év politikamentes blogolás után sikerült kihozni belőlem. Pedig a szövegen sokat nevettem.
Én úgy vélem, aki magas erkölcsi piedesztálra emeli saját magát, és onnan kinyilatkoztat, az minimum cinikus, hazug, de egyéb aljasságokra is képes. (Vö: “please think of the children” jelenség az Egyesült Államokban.) Mondom ezt én, aki kifejezetten erkölcsös életet él az ők szabályaik szerint (hehe), leszámítva például Ice-T hallgatását és a szabad gondolkodást (megint hehe). Csúnyán is csak indokolt esetben beszélek :)) (egyre több az indok)

A médiahatósági szöveg sok baromsága mellett persze a megfogalmazásból kiérződő gúnyt és a “most jól megbaszunk titeket” kéjes örömét is érdemes kiemelni. A dalszöveget például ilyen jelzőkkel illetik (ahol idézőjelet használtam, ott az eredetiben is használtak), mint pl opus, “szerzemény”

Ezt a levelet mindenkinek EL KELL OLVASNI! (link a bejegyzés végén)

Van pár oldal egyébként a kiskorúak nyelvtudását bemutatandó (azaz, hogy meghatározzák, hogy “a kiskorú hallgató körülbelül milyen megértési szintig juthatott el az opusok meghallgatása után”), szép számokkal, táblázatokkal a nyelvvizsgázókról, miegymás. Mennyire sokan tudnak már nyelvet. És több ember többféle szintú nyelvtudással érkezik a középiskolába.

Én olyan ember vagyok, aki az átlagosnál jobban ismeri a “szlenget”, de a kulturális környezetet is aminek ez szerves része (nb barátom, “Rapnyelv” Ateesh a megmondhatója, neki csak hisztek :), ezért úgy érzem, nagy biztonsággal beszállhatok a buliba. A biztonságot most a pontos, hiteles fordításra értem, nem arra, hogy mit kaphatok jövőre ezért a főcenzori hivataltól.) A nyelvi primitívségről annyit, hogy Ice-T nem erről híres, de a szám stílusa (ld lejjebb) miatt ez valóban az egyszerűbb szövegei közé tartozik. Ellenben még így is szerepelnek benne ilyen gyöngyszemek, mint “Step in the range of my guage and get bucked quick”, belső rím, metonímiák, miegymás. Tanítani lehetne. Ja, nem.
Annyit még elárulok, hogy én is kiskorú voltam, mikor nem sokkal a megjelenés után először hallottam. Mégsem madafakkozok minden második mondatban. Ha úgy gondolják, hogy “a túlzott védelem az elfogadható mérce” (igen, még mindig a doksiból idézek) az ő gyerekeiknek, mert veszélyesek rá, akkor lehet, először a saját házuk táján kéne szétnézni.

“A bepanaszolt Warning mellett az ezt követő I’s on szerzeményt is elemeztük”. Az ilyen “elemzésre” mondják bizonyos emberek, hogy “egyes, leülhet”.
Mindegy, kb a felét mondtam el eddig annak amit szerettem volna, de már így is hosszú. Térjünk rá az “opusra”, annak magyar verziójára! Berakom közben a Home Invasion-t (húha, már az album címe is bűncselekményt jelent!).

Nos, az “opusról” tényleg elmondhatjuk, hogy egy klasszikus dissing szám, amit már a címe is mutat, (azt elfelejtették lefordítani, de a szövegben is szerepel a kifejezés, mint “be vagyok élesítve”). Ahogy a médiahatósági kereset is megmondja, “az előadó jól körvonalazható célja a provokáció volt”. Ezt speciel eltalálták, igaz, az előadó előre meg is mondta. Ice-T beefben volt a kiadóval, az establishmenttel, ennek megfelelően dühös és provokatív hangulatban. Ha már a médiahatóságos szöveg kitér Ice-T munkásságára is egy kicsit, én is megjegyeznék pár dolgot. Többek között a copkiller-ügy (maga Bush elnök személyesen is szerepet játszott az ügyben) hatására (aminél durvább dolgok mellett mentek el szó nélkül az emberek, nem is értette Ice, miért ebből lett botrány) lett belőle ezernyi zs-film színésze: hogy az onnan begyűjtött pénzekből megteremthesse anyagi, és ezáltal művészi függetlenségét (például a kiadóktól). Mellesleg nem isteníti a gengszterlétet, épp az a gondja, hogy oda akarják visszaküldeni (természetesen akkor már részletesen elmondja, hogy ott is jól teljesítene)
Persze, az erőszakos tartalmat nem tagadom. Ez ilyen műfaj, ennek ezek a sajátosságai. Kedves Nemzeti Együttműködés Főcenzori Hivatala! Más, megrázó műfaji sajátosságokat osztok meg itt a blogon: a dráma végén általában meghal a főhős!!!! Szegény Antigoné, ő még ráadásul önkezével… kész fertő! A bűnügyi történetekben gyakran történik gyilkosság!!! A horrort pedig ne is említsük, mert félelemre akadhat okom tőle. Tiltsuk be azt is.
Ráadásul itt a figyelmeztetés is elhangzott maga a dalszerző szájából (ld a dokumentumban említett “Warning”), még ha nem is épp ortodox módon. Ja igen, a dokumentumban a nők, mint szexuális tárgyat ábrázolásra példának felhozott, “az én kibaszott szobalányom is jobban él, mint te, kurva” fordítású sorban az utolsó szó (bitch) nem a prostituáltakra utal, szóval a példa sem jó. Kivéve, ha a rendesen megfizetett bejárónőre gondolt a szerző. Akkor meg csak simán nem értem.

Az alábbiakban leközlöm a médiahatóság fordítását a szövegről (intro-t stb kihagytam), mellé pedig, hogy valójában mit jelent (azaz csak javaslom mi lehet a jelentés, a fordítói diplomámmal, felsőfokú nyelvvizsgámmal, hol vagyok én a mnhh csinovnyikjaitól kompentenciában a témáról, csak alig 15 éve foglalkozom az afro-amerikai kultúrával…), csak a miheztartás végett. Több helyen belenyúlhattam volna, igyekeztem visszafogni magam, és csak a nagy félrefordításokra koncentrálni. Van köztük szerintem ált. isk. szintű is – bár rég voltam ált. iskolás, ezért nem vagyok benne biztos. De pár dolog azért jól sikerült (pl a dog hálistennek nem kutya lett), a fordító javára legyen mondva. A számtalan link a kifejezéseken (mint ahogy fenn is) pedig mind a Rapnyelvre mutat (persze rímes, míves művészi fordítást én nem kísérlek meg, megelégszem a jelentés átadásával). Kötelező olvasmány annak, aki ilyen szövegek fordítására adja a fejét. Kezdhetik az African-American English Vernacular szócikknél. Vagy, hogy miért hibás a “nigga” minden esetben “nigger” fordítása. Külföldi nyelvű szómagyarázatokat nem adok, hogy mindenki értse. A szarvashibákat helyben javítom, a magyarázatokat lábjegyzetben közlöm. Gyors elemzés, finomítani még lehetne.

[update, este] Fontos megjegyezni, hogy most már nyilvánvaló, hogy számtalan 16 év alatti kiskorú fogja hamarosan megismerni a “szerzeményt” és a “dalszerzőt”, ezért úgy döntöttem, hogy csatlakozom a Tartalomfelügyeleti Főosztály főosztályvezetőjéhez abban a tekintetben, én most már én is küldetést teljesítek. Azaz inkább innen ismerjék meg a magyar változatot, mint a médiahatóság segítségével értsék félre. Sok mindenről szól a szöveg, de ami tartalom miatt el akarják meszelni a Tilost (a kurvázás, a gengszterlét istenítése, stb) pont nem.

Turn up the mic, dog
So I can get off
Find me Charlton Heston1 and we might
Cut his head off

Hangosítsd fel a mikrofont, haver
Így tudok most leszokni (inkább: ki szeretném a gőzt ereszteni)
Keresd meg nekem Charlton Hestont, és talán levágjuk a fejét

I’m not to be fucked with
Step in the range of my guage and get bucked quick
Niggas, hoes, I don’t know who you are
My friends or foes
Smile in my face
And plot to kill me behind doors

Ne merj a közelembe kerülni, mert levadászlak2
Nem akarok megbaszódni inkább: velem nem lehet baszakodni (és akkor a trágárság is benne marad, öröm é bódottá)
Niggerek, nem tudom kik vagytok (inkább: nem ismerlek titeket –pedig azt hittem, hogy igen–)
Barátok, vagy ellenségek
Az arcomba mosolyogsz
És zárt ajtók mögött tervezed kiiktatásomat

I got a new attitude
No trust
Got me in a corner3
All a nigga can do is bust
It may be you

Újra gondoltam az életem
Nincs bizalom
Vigyél engem a sarokra
Az összes nigger csak teszi az agyát
Lehet, hogy te leszel a következő

inkább arról van szó, hogy sarokba szorítottak, ilyenkor az embernek nincs választása, mint visszaütni, támadni. akár rólad is lehetne szó. (ja, bust ≠ boast, és itt nem is a mellszoborról van szó)

There’s gonna be a lot of dead before I’m through
I’m ’bout to break off niggas who play me and dis me
Try to switch from side to side like the ??? ???
The damage is done
Source magazine
You’re the first one
You try to dis Chuck, Cube and me
How the fuck you pick us 3?

Egy csomó halottan gázolok át, amíg végzek
Akik játszanak velem, kicsinálom a niggerekkel (inkább: elnémítom azokat, akik átvernek és becsmérelnek)
Próbálj meg váltani egyik oldalról a másikra, mint a ???? (simán “oldalt váltani tán szerencsésebb lett volna, de bevallottan nem műfordításról van szó)
A baj megtörtént
Source magazin4
Te vagy az első
Aki megpróbálja kicsinálni Chuckot, Cube-ot és engem?
Hát hogy a francba érsz el minket, hármunkat?

(inkább: próbálsz kóstolgatni minket Chuckkal és Cube-bal?5 Honnan a faszból mersz a hármunkkal kikezdeni?)

You punk motherfuckers ain’t shit
You’re just a bunch of hoes
Makin’ money off the pros
And when I see I get you in my sights
I give yo’ ass a story to write
Cause it’s on

Te punk6, a kurva anyád, nem semmi
Te csak egy rakás baszógép vagy
Aki a prostikból él
És amikor meglátlak

(inkább: szart sem értek/tudtok, nyomoroncok / prostik vagytok mind / akik csak lehúzzák a profikat)
Adok a seggednek egy történetet, amiről majd írhat
Mert be vagyok élesítve
(inkább: kezdődik/elkezdődött a buli/balhé/háború stb.7)

It’s on motherfucker
And you can’t turn the shit off
Catch you in the streets and your ass’ll get tossed
Bang! Bang! Bang! cause it ain’t no thang
To put in work and watch your head burst

Be vagyok élesítve, a kurva anyád (ld fenn)
Nem állíthattok le
Mert elkaplak téged az utcán és seggbe kúrlak
(“Ha elkapunk az utcán jól seggbetoszunk”, toss, én kérek elnézést. Nem anális aktusról van szó egyébként)
(3 lövéshang) mert ez nem semmi (ellenkezőleg: mert ez (az alábbi) csak egy semmiség: )
Kicsinállak és végignézem, ahogy szétrobban a fejed (lövések)

A lot of fans ain’t shiy
Let me repeat:
A lot of fans ain’t shiy
Quick to flip if our group don’t hit
That don’t make you nothin but a pop ho bitch
And I don’t need ya
I love to bleed ya

Sok rajongó nem beszari (inkább lehet leírni őket, számítanak (hirtelen nem jut eszembe jobb magyarul))
Hadd ismételjem meg!
Sok rajongó nem beszari
Gyorsan fordítsd, amíg a banda nem lesz menő (inkább: könnyen bepöccennek, ha a banda )
A népszerűség nem csinál belőled semmit, kivéve egy pop kurvát (popkurva jó szó:), nem leszel több egy ~nál, ld még sellout, christina aguilera szócikkeket a wikin:))
És nekem nem kell
Szeretem, ahogy vérzem

(inkább: nincs rád szükségem / véred élvezettel veszem)

All I ever wanted was a real nigga’s praise
But the sad motherfuckin fact
Is that ain’t that many real motherfuckers these days
Game knows game I know too many who plays the name
And I can make it in the music or the street game
I still got hoes that’ll work
Still got crews that’ll work
Still roll with an extra clip

Minden, amit valaha is akartam, az egy nigger elismeréseCsak a (kb) értékes emberek dícséretére vágytam. (ezt két sorral lejjebb magyarázza meg: ‘game knows game’8)
De az a szomorú, kibaszott tény
Én nem az vagyok, mint a sok igazi strici mostanság
(inkább: Kevés az igaz ember manapság)
A játék, tudom, a játék, én tudom, sokan játszanak
(inkább: a nagymenők/hozzáértők felismerik a másikat, de túl sok olyat ismerek 8)
Vagy az utcából vagy a zenéből élek (“A zenéből és az utcából is megélek” (mert ilyen ügyes, mint előző sorban megemlítette:) – music game: zeneipar, street game: “gengszeripar”, ld lenn)
Még mindig vannak kurváim, menni fog a dolog
Van csapatom, aki dolgozik (inkább: még megvan a bandám, menni fog a dolog. Valójában nem ezt mondja angolban sem9
Egy extra tár nálam (pontosabban még mindig hord magánál pót tárat. azaz fel van készülve, jöhet az ellen)

And those who think they’ll stop me
Doubt it
Those motherfuckers better think about it
You’d besta let me rap
Ice back on the streets?
You don’t want that
Cause I break ill
And you really ???

És azok, akik azt hiszik, megállíthatnak
Kétlem
Jobb, ha ezek a gecik kétszer is meggondolják
Jobban teszed, ha hagysz engem rappelni
Ice visszatér az utcára?
Te ezt nem akarhatod
Mert összetörlek (azaz sikeres lesz.)
Tényleg (itt nincs tovább fordítva, ld 10b)

Pár apróság maradt benne, de nem fontos, mint fentebb írtam. Viszont:
A dokumentumból az utolsó lap valószínűleg nem lett beszkennelve, mert a fordításból hiányzik a vége, igaz, az eredetiben is csak félig van benne. Pedig a dalszövegből pont a harmadik verzében van a lényeg, amit felvezetett az első kettőben. A költői csúcs (hehe), amit előkészített, vagy hogy mondják ezt irodalom órán.

Jegyzetek:

  1. Az amerikai fegyverszövetség elnöke, a “mindenki tarthasson fegyvert” elv élharcosa, mellesleg tevékeny részt vállalt Ice-T kiadótól való kirugatásában.
  2. gyönyürű lőfegyver-metafora, gauge (itt szó szerint a fegyver torkolati űrméretre utal, ha jól mondom, azaz kaliber), mint lőfegyver, range ameddig elhord, buck utalhat a fegyver elsütésének hangjára (ld a korai, erősen Ice-T-inspirált Gengszter Zoltán dalszövegekben ugyanezt), de a buckshot-ra (puskának az tölténye, sörét) is. A magyar fordítás elég jól visszaadja az eredetit.
  3. azaz “they’ve got me (…)”, ld még “missing be
  4. saját meghatározásuk szerint “a hip-hop zene, kultúra és politika bibliája”, tekintélyes szaklap
  5. Chuck D. a Public Enemyből és Ice Cube.
  6. Itt nem szerkesztőségi tarajos, biztosítótűs emberekről van szó. A punk itt nem a szubkultúra, hanem a jelző amit arra használtak, és amiről a nevét kapta.
  7. A jelentésben benne van, a véglegesség, azaz ha valami “on”, akkor nincs lehetőség visszakozni
  8. magyarázat: game recognize game
  9. én úgy hallom, hogy “Still got crews that’ll hit”, (that’ll work helyett, rapszövegeknek ritka a kanonikus leirata) ezért a szöveg jelentése nem az, amit a hatóságnál vagy én fordítottam fenn, hanem kb: még megvannak a kurvák akik nekem dolgoznak és még megvan a bandám akik gyilkolnak nekem.
  10. a “nem akarhatod, hogy visszatérjek az utcára, ahol sikert sikerre halomzok, egy sikeres repper még mindig jobb, mint egy sikeres gengszter, akinek a nyomát 10b hullák szegélyezik, ha tényleg ezt akarod, akkor it’s on (a versszak le nem fordított utolsó sora kb erről szól). Lényeg van itt kimondva, azaz Ice szerint ha háború lesz, ő csak visszaüt. :) Ezt fejti ki a kimaradt utolsó versszakban is, jobban áll ő annál, minthogy háborút indítson, de ha belekényszerítik, ám legyen hehe.

A pdf formátumú kereset innen (is, mert tilos.hu hol elérhető, hol nem, egyébként ez az oldaluk foglalkozik az üggyel) letölthető, sajnos a rossz OCR miatt sok munka lenne beidézni a teljes szöveget, de majd sort kerítünk rá. (Itt meg a határozat ténye található)
A tilos.hu válaszát tartalmazó pdf-et nem sikerült letöltenem, de tartalmát nagy vonalakban ismerem, máshonnan. Jó sok kiskorút érintett a dolog.
Ice-T-nek is el kéne juttatni az ügyet (régebben megvolt a telefonszáma, egy német újságírótól, ő interjút készített vele rajta :)) biztos jót röhögne. De valószínűbb, hogy nem, mert a hatóság által kifogásolt szerzeményt éppenséggel a szólásszabadság tiprása és ennek a saját kárán történő megtapasztalása felett érzett szomorúság és fursztá fusztár kudarcérzet és dühösség íratta a dalszerzővel (csak, hogy legyen iskolai verselemzős fílinget idéző mondatom is)

Viszont az a baj, hogy míg ez az egész ügy és dokumentum, a benne található lózungokkal, megfogalmazásokkal, következtetésekkel és értelmezésekkel nagyon vicces, ugyanakkor nagyon ijesztő is, mert az is látszik, hogy minden szavát, következtetését (és várható következményét) véresen komolyan gondolják valami elbaszott kulturkampf jegyében, és hatalmukban is áll ezeket beváltani.
Nehezemre esik komolyan venni, pedig úgy kell

És akkor (mert eredetileg kimaradt véletlenül): Ice-T: It’s on

[update 11/1/1] Első tippem volt jó. Tényleg jót röhögött rajta Ice-T, mikor megtudta :)

I love it! The world still fears me. hahaha !
(twitter)

Az angoltanár is megmondja. Jól: Trabant Kombi: Ülj le, Médiahatóság, egyes… (a rinya részben lévő “egyes, leülhet” nem rá utal, csak szerencsés(tlen?) egybeesés)

[update 11/1/2] Van válasz a médiahatóságtól. Csak két dolgot fűznék hozzá. 1) Bár ne tették volna, mert még több hülyeséget összehordtak, nem beszélve az általam is fentebb kifogásolt cinikus hangvétel erősödéséről. Neten már sokan szétszedték, többek közt ezért sem kommentálom bővebben. 2) ha a korábbi ortt és mostani médiahatóság eddigi ismertebb munkáját vesszük, még mindig a Kommunikációs Igazgatóságon dolgoznak a legépkézlábabb szellemi munkások a cégnél. Ez nem cinizmus volt.
Ok, bónuszként még egy megjegyzés: annyiban jó, hogy válaszoltak, hogy akaratlanul is megalkották nekünk Kossuth–Ice-T alakját, amivel a magyar internetes folklórt máris gazdagabbá tették.

Bloggerek és kiberdisszidensek kézikönyve

A HVG 2011. január 15-i 2. számában megjelent Rapnyelvi fordulatok c. íráshoz én is szolgáltattam információkat az egyik megkérdezetten (Török Attila szakfordító-tolmács, köszönet a lehetőségért) keresztül közvetve és közvetlenül is. Utóbbit itt úgy kell érteni, hogy konkrétan a cikkbe is került szöveg tőlem. Igaz, szóltunk, hogy hibát is vétettek, de úgy maradt a végsőben :)

Szombat este (“How I’m living”)

Míg az emberek kocsmázni meg mulatni mennek körülöttem, én az útpadkán ülök, mentőfuvarra várva. Megadta magát a biciklim, úgy néz ki, a hátsó tengely elfáradt és eltörhetett (öreg vas, rossz utak). A mentőfuvar nem tudta elhozni a gépet, ezért azt el kellett helyeznem valahol.
Ez a belváros fölött egy borház.
Ahol nyár elején ellopták a kaput, ami egy, a helyére rakott és láncokkal lakatokkal rögzített kerítésdarabbal lett ideiglenesen pótolva.

A lakatok beáztak, berozsdáltak, a kulcsot sem tudtam beléjük tolni (kulcs azért volt nálam mert ellenőriztem a ház és pincét). Nem volt mit tenni, átemeltem a biciklit nálam is magasabb kerítésen (szerencsére csak tíz kiló, a veterán Peugeot-mról van szó), majd utánamásztam.
De legalább nem az utcán kellett hagyni (vagy inkább néhány órás séta haza vele… messze lakom, na).

Most idézném az egyik legtehetségesebb repper (Jeru The Damaja) egyik számából: “that’s how I’m living”

Ja, majd’ el felejtettem: miközben szívtam az eső is eleredt, hogy igazán jó legyen.

Még egyszer utoljára a tavaszi árvízről és esőzésekről

Az ár levonult, eső sem nagyon volt, de még egy utolsót azért írok mert nincs vége a történetnek.
Errefelé a héten vitték el a zsákokat. A Szinva mentén kivágták a nagy fákat, munkagépek kotorják és szélesítik a medret.
A hegyről ellenben már több mint két hónapja folyik itt az utcán a víz.

A cégek felveszik a jó arcukat, hogy segélyeket küldenek az árvízkárosultaknak, küldjünk már valamit, e, jó pr ez, baszod.
Tegnap volt szerencsém ilyen segélyhez, egy árvíz sújtotta település önkormányzatánál dolgozó ember mutatta. Szúnyogirtó, szúnyogriasztó, vegyipari termék. Eddig szép és jó.
Azonban.

Négy éve lejárt a szavatosságuk. Pontosabban kis híján négy éve (2006 szeptember).

Valaki, valahol bizonyára kapott egy vállonveregetést (és zsíros prémiumot) azért, hogy ingyen megszabadult az évek óta gyűlő veszélyes hulladéktól, amit egyébként sok pénzért kellett volna megsemmisítésre küldeni. Mindezt remek píárakcióval, mint akik segítenek a bajbajutottakon.

“Mindenünk a víz” – avagy az árvíz és a Decathlon kampánya

Több mint egy hónapja nem tudok száraz lábbal elmenni otthonról (mikor nem esik az eső, akkor sem). Utamat homokzsákfalak szegélyezik.
De én (azaz a környék) még jól is járt ahhoz képest, ami a megyében sok helyen most zajlik. Igaz, minket is elöntött kétszer a víz, de nekik ez már a harmadik, és eddigi legdurvább.

Éppen a fentiek fényében kissé morbid és pofátlan a pár plakát amiket héten fedeztem fel a városban.
“Mindenünk a víz”
A fenti a szlogenje a Decathlon sportáruházak most futó kampányának, “vízisport heteknek”. Hát, ez elég szerencsétlen időzítés, És lehet, hogy emellé szimplán pofátlanok a bp-i központban a managerek akik ezt eldöntötték, hogy most legyen. és nem halasztották el, pedig bizonyára megtehették volna. De nem, plakátoljuk tele a víz alatt levő Borsodot “mindenünk a víz” szlogennel.
Valószínű, hogy az itteni decathlonosok nem szólhattak bele ebbe a döntésbe. Pedig bizonyára nekik is mindenük a víz.

Főleg, hogy az áruházuk víz alatt van.

Snow Leopard visszafejlődés: nem ismeri a creator code-okat

Ezt a problémát a switcherek lehet nem veszik észre, de régi macesek nagy része és az úgynevezett power userek fogják a fejüket és káromkodnak. Neten ahogy szétnéztem, fejlesztők munkáját, felhasználók aprólékosan felépített workflow-ját teszi tönkre ez az új “fejlesztés”.

Miről is van szó?

Köznapiul: egyszerűsödött (értsd: butább és rugalmatlan lett) a file-ok típus szerinti megkülönböztetése és megszűnt az automatikusan programhoz való kötésük (application binding).
Ez így eléggé semmitmondó, de hogy ez mit jelent, és miért olyan jelentős dolog, hogy én is, de rajtam kívül sokan még jobban felhúzták magukat rajta, az alábbiakban magyarázom meg. Akiket nem érdekel a technikai háttere a dolognak, és csak a lényegre kíváncsi, ugorjon pár bekezdést (de akkor nem biztos, hogy érteni fogja, miről van szó).
Tudom, kicsit hosszúra nyúlt, de fontos és érdekes dologról van szó, és ha érdekel a Macintosh működése a történeti és technikai rész is érdekes lesz, annyira nem hardcore szöveg (például a Core Foundation-ről szóló részeket töröltem és máshol sem mentem bele nagyon a rendszer bugyraiba :D) és jól széttagoltam ha át akarja valaki lépni az adott részt.

Fork-ok és file-metaadatok

Nagyon röviden megpróbálom összefoglalni az egyik sajátosságát (és előnyét) a hagyományos Macintosh filerendszernek (nem az MFS-re gondolok, annyira ne menjünk vissza az időben :), a forkos rendszert:
A file-ok itt két részből állnak, két, úgynevezett forkból. Az egyik a resource fork, a másik a data fork. A data fork értelemszerűen magának a filenak a bitjeit tartalmazza, azaz az “adatot”, más rendszereken ez jelenti “a” file-t. A resource forkban pedig a file-hoz tartozó különbféle információkat, (meta)adatokat találunk, a felhasználó számára transzparens módon tárolva, ami jó dolog. Resource elég sokféle lehet, akár a nyelvi lokalizáció is, tehát nagyon gazdag reprezentációja az adott állomány tulajdonságainak (máshol van a kiterjesztés, és kész), de én most csak arra a részre szorítkozok, ami a bejegyzés témáját érinti. (Megjegyzés: a resource fork nem összekeverendő a hagyományos UNIX-os i-böggel (i-node)!) Ezen forkos rendszer miatt teljesen mindegy, mi a file kiterjesztése, vagy egyáltalán van-e neki, ki nem szarja le? Csak egy kevés további szöveg a filenév végén. Kiemelem tehát: a filekiterjesztésnek alapvetően semmi köze (nem volt régen) a file tipusához, tulajdonságaihoz. Ami többek között azért jó, mert (a rendszer- vagy fejlesztői oldalról nézve) a kiterjesztéssel azonosítani egy állományt nehézkes, nem megbízható stb. Az egész rendszer merev. Ráadásul ki lehet kapcsolni, hogy meg legyenek-e jelenítve a kiterjesztések vagy nem, ami meg a felhasználói oldalon zavart, de emellett kárt is okozhat. Például sok Windowsos kártevő így települ vagy terjed: kiterjesztéssel azonosítják a filetipust, de a kiterjesztést (ami azonosítja a filetipust) ha elrejted, akkor, ha jön a spamben a jocsaj.jpg.exe, az egyszeri felhasználó csak azt látja, itt a jocsaj.jpg, ami ugye kép, és mikor meg akarja nyitni valójában elindítja a .exe alkalmazást, ami aztán gonosz dolgokat művel a gépén… “It’s kind of… a bummer“, ahogy Ellen Feiss mondaná.

A resource forkban ellenben (mások mellett) ott van, milyen file-ról beszélünk, ezt az úgynevezett type code azonosítja. De ez még nem mondja meg, hogy melyik programé az adott állomány (persze a programok tudják, hogy ők milyen type code-ú alkalmazást képesek kezelni). Itt lép be a képbe a creator code. Az adott állományt létrehozó program ezzel megmondhatja, hogy az általa készített állománynak ő a “gazdája” (megint nem összekeverendő a UNIX i-node-ban tárolt tulajdonosi/jogosultsági adatokkal!). Mac OS 9 és korábbi rendszereknél egyszerűen senki nem foglalkozott a filekiterjesztésekkel (vagy legalábbis nem nagyon), egy opcionális érdekesség volt csupán. A type és creator code-os azonosítás sokkal kifinomultabb rendszer, mint mereven a filenévben az utolsó pont utáni sztringre hagyatkozni.

Itt egy példa, bár lehet nem a legjobb: sokan játszanak különbféle játékokkal, sok játék .sav kiterjesztéssel menti el az adott állást, tehát többféle program, mind más struktúrában és logika alapján ment ugyanolyan kiterjesztésű file-t. A creator code alapján viszont mindnek megvan a gazdája.

Ez elmentette, ugyanez fogja megnyitni.

Újabb, ezúttal jobb és életszagúbb példa a testvéremtől: Photoshopban mentett PSD-t a Photoshop nyitotta meg, és nem a Preview, ami szinte minden esetben a kívánatos viselkedés volt. Snow Leopard esetén Photoshopban mentett PSD-t is a Preview nyitja, aminek nem örül. Most vagy minden psd-t átállít, vagy egyenként ami kell neki, aminek nem örül. Bővebben erről később.


A fenti képernyőfotón egy, parancssorból létrehozott txt file Info panelje látható, ahol az “Open with:” beállításnál kiválasztható, mi nyissa meg. Alapból txt-t a TextEdit, mint itt is, hisz itt nincs elérhető creator code (mivel egy unix stdout átirányítás hozta létre a filet), de én jobb szeretném ha az okosabb TextWrangler nyitná meg bizonyos okokból. A kijelölésen és a megváltozott file ikonon látszik is az új beállítás – ezentúl ő a gazdája a file-nak.

Application binding és UTI-k

OSX alatt elkezdett bonyolódni a helyzet a file-ok programhoz kötésével (binding). Persze, valahogy össze kellett hozni a HFS+ -t
a UNIX-os tulajdonságokkal (erről annak idején egy érdekes és bonyolult cikket olvastam, hogy mit szívtak és mit hogy oldották meg, valahol még megvan), és ott már a file-ok nagy részének volt kiterjesztése is. Ami kicsit zavaros máig is, mert vannak file-ok amiknél a Finder rendszerszinten alapból elrejti a kiterjesztést (megjelenítésnél), van aminél alapból megjeleníti, van összevissza jeleníti, és persze egyénileg, minden file-nál külön be lehet állítani bármikor, látszódjon-e vagy sem a kiterjesztés. Vagy még mindig él az is, hogy elhagyhatjuk.

A Panther (10.3) idején tovább bonyolította az application binding dolgot egy újabb metaadat-típus, a uniform type identifier (UTI) megjelenése. Ez “fontosság szerint” a type code filetípus-azonosítás fölött áll, nem is rossz dolog, hierarchikus tipusazonosítók stb, de bővebben ebből a szempontból most nem foglalkozok vele, mert nem erről szól a bejegyzés. Sőt, mint ahogy creator code-ot, UTI-t is létre lehet hozni magunknak is.

Szóval, van egy adott kiterjesztésű/típusú file, amire több alkalmazás is bejelenti “az igényét”, hogy az az övé (értsd: adott filetípust több program is képes legalábbis megnyitni, de van amelyik írni is), mi dönti el, ki nyissa meg alapértelmezve? Eddig (Panther óta) az UTI-ban tárolt információ, vagy ha ott nem dől el, akkor a creator code volt, ami eldöntötte. Persze más is megnyithatta, (ha képes volt rá) szerkeszthette, elmenthette, de tulajdonosává nem vált. De ha ő hozta létre, akkor az övé volt! Ez elmentette, ugyanez fogja megnyitni. Ez a látszólag apróság annyira szignifikáns része volt az operációs rendszer működésének, hogy a felhasználók és fejlesztők építettek rá (ld első bekezdés és ld lejjebb).

Snow Leopard alatt mindezt szépen csendben (a dokumentációba például nem került bele a változtatás) eltörölték. A creator code maradt, csak a rendszer szarik bele.

Az “igényeket” a Launch Services adatbázisa kezeli, amiben minden filetípushoz ott van az alapértelmezett program is, ami megnyitja (ld a képet feljebb), meg a többi is, ami képes megnyitni (ezeket az információkat a programok az application bundle-ben az Info.plist-ben tárolják, a Launch Services onnan olvassa ki dokumentumtípus (pl szöveges) és kiterjesztés (.txt, .html, .m – ezek ugye mind szöveges állományok) alapján. Viszont ezek az információk csak a file típusával foglalkoznak, a létrehozóval (a gazdájával) nem, így minden azzal nyílik meg, ami a Launch Services-ben az alapértelmezett program (kivéve ha explicit megváltoztatja az egyes állománynál a felhasználó).

Miért hatalmas probléma és óriási visszalépés ez?

Ahogy egy fejlesztő írta, akinek a programjának komoly gondokat okozott a creator code rendszer általi figyelmen kívül hagyása:

Snow Leopard takes one of the Mac’s most elegant features—launching the correct application for a file—and desecrates it.
Kb magyarul: A Hópárduc fogja a Mac egyik legelegánsabb sajátosságát – a file-nak megfelelő program indításának képességét – és jól megszentségteleníti.

Lássuk például a szöveges állományokat. A rendszer nagy része amivel az ember matat sima szöveges ( ¬ bináris) állomány, a beállítási file-ok (.plist) és bármely egyéb xml dolgok, man pages, logok, scriptek, header-ök, forráskódok mind szöveges állományok. Mint ahogy ugye az összes webes cucc (html, css, php, js stb) is. Type code ezt tudja, creator code tudja, mivel nyissuk meg, az UTI-ban benne van, hogy például ez egy szoveges állomány, de log, ezért mondjuk a console nyissa meg stb. De ezeket kiterjesztés is azonosítja, de mi a helyzet például a simán .txt szöveges állományokkal? A “text” szöveges állományokkal?

Én magam zömmel szöveges állományokat használok számtalan okból a napi rutinomhoz. Persze nem mind txt kiterjesztésű (sőt, a többségnek nincs is kiterjesztése, de a rendszer tudja miről van szó, mert ott a type code, és tudja mivel kell nyitni, mert ott a creator code), és bizony nem mindet (többséget nem) a sima szövegfile-okhoz alapértelmezetten rendelt TextEdittel készítettem, és zömüket nem is azzal nyitom meg. Van például SubEthaEdit vagy TextWrangler-ös .txt-m amit szeretek azokkal nyitni és kezelni.

Webes cuccokat SubEthaEdittel írok, de elmenteni .html, .css, .php kiterjesztéssel szoktam, ami webes cucc, tehát a böngésző nyitná, de nem, mert a creator code-ban ott van, hogy SubEthaEdit, és ez nekem így jó, mert ha ezeket meg akarom nyitni Finderből, akkor azért teszem, mert beléjük akarok nyúlni. Tehát ne Camino nyissa meg, ami rendszerszinten alapértelmezett a html állományokra, Caminoval megnyitom, ha úgy akarom, de ha Finderből nyitom, igenis SubEthaEditet indítson (mint ahogy most, egyelőre, teszi)! Böngészővel ráérek még. (Részletkérdés, hogy SubEthaEditből közvetlenül tudok html oldalakat – stíluslapokkal együtt– előnézni és a php scripteket is le tudom futtatni és debugolni, tehát böngészőre tényleg a legvégén van szükség ha úgy vesszük.)

Nincs olyan ember, aki elsőre tökéletesen elvégez egy hosszú, komplex feladatot!

Főleg, mind weblap esetén, a munka sohasem áll le. Ezért a félkészen, menet közben elmentett állományt aki dolgozik, azzal a programmal akarja megnyitni, amellyel létrehozta, nem pedig egy teljesen másikkal!


Toasttal létrehozott és elmentett iso image – nyíljon meg Toasttal, ahogy alapértelmezve itt is! (bármely, “sima” iso-hoz a DiskImageMounter van hozzárendelve – tehát felcsatolja az image-ben lévő filerendszert, ahogy Snow Leopard alatt mindennel teszi, ezzel is, akár azt akartuk ezzel az isoval, akár csak Toasttal kiírni később)

Fenti példák alapján, elkezd valaki dolgozni egy képen, elmenti menet közben a psd-t, kilép a fotosopból, utána, mikor legközelebb rábök a file-ra, NEM meg akarja tekinteni képnézőben, hanem folytatni akarja a munkát a képszerkesztőben! Ha valamit igazítani akar valaki egy weboldal stíluslapjain, akkor nem a Dashcode vagy a böngésző kell neki, hanem az a szövegszerkesztő, amivel a munkát kezdte! Vagy, a fentebb idétett fejlesztő példájával: ha készít egy rtf-et táblázatokkal, oszlopokkal, akkor utána nem TextEdittel akarja megnyitni. De azt nem írta le, miért: a TextEdit csomó, bonyolultabb rtf-es tulajdonságot nem (vagy nem rendesen) támogat, ilyen például a lábjegyzet, tehát ha újra meg akarja nyitni a file-ját, a TextEdit nem fogja tudni rendesen megjeleníteni a munkáját.

És ezek mind komoly problémák!

Egyelőre Leopard (10.5) felhasználó vagyok, tehát ezek még élnek nálam, de ha frissítek 10.6-ra, akkor valamennyi szopásnak nézek elébe, mert a TextEdit lesz minden txt-nek a gazdája (más típusú file-jaimról nem is beszélve). Sokan pedig orbitális szopást kaptak az arcukba, szóval nem magam akarom sajnáltatni. Én sajnálom a felhasználókat, fejlesztőket, és a butuló operációs rendszert…

Mivel az Apple szerint 10.6 alatt ez a rendszer helyes működése, ezért (legalábbis egyelőre) nincs rendes megoldás a problémára, és persze hivatalosat ne is várjunk. Persze, ha kézzel átállítjuk, akkor még mindig (de ki tudja, meddig?) az az érvényes beállítás, hiszen the customer is always right (kivéve, mikor az Apple-nek ez nem tetszik), de ez természetesen nem megoldás, főleg nagyobb file-mennyiségnél.
No meg használhatunk “alternatív” megnyitási módokat, például a futó alkalmazás dokkbéli ikonjára rádobva megnyitni a file-t, vagy control-klikk ➞ Open with…, amik körülményesek, vagy egyszerűen minden adott típúsú file gazdáját megváltoztatni, hogy azzal nyíljon (command+i, a panelen “open with” alatt kiválasztani a programot és a “change all” gombra bökni) de akkor megint ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk, csak más a program neve.

A file kiterjesztésének törlése sem megoldás, hisz ott az UTI, mint fentebb említettem, előbb azt nézi meg, nem a creator code-ot.

Fejlesszük vissza!

Ezzel a Apple megint közelítette a Windows (sőt, a DOS!) felé a rendszert, ami sajnos egy hatalmas visszalépést is jelent ebben az esetben. Remélem, azért a kizárólagosan kiterjesztés-alapú filemeghatározásig nem jutunk el.

Tehát, ahogy kezdtem a bejegyzést, ez a problémát a switcherek lehet nem veszik észre, de régi macesek nagy része és az úgynevezett power userek fogják a fejüket és káromkodnak. Neten ahogy szétnéztem, fejlesztők munkáját, felhasználók aprólékosan felépített workflow-ját teszi tönkre ez az új “fejlesztés”.

Minek elrontani, ami jól működött évtizedekig? Miért okoznak szándékosan kellemetlenséget a felhasználóiknak és fejlesztőiknek?

Az az esetleges kifogás pedig, hogy “a többi rendszereknél mindig ugyanaz a program nyitja meg ugyanazt a kiterjesztésű file-t” meg nem állja meg a helyét, hiszen épp ezért jobb az OS X a többi rendszereknél, hogy sok mindenben más (és több mindenben jobb, mint rosszabb ez a másság), de már egyre kevésbé más, és itt nem előnyére változott.
Think different, hová lettél?

Posta, kézbesítés

Így (ilyen állapotban) találtam az alábbi borítékot a postaládában:


Ennyit a Magyar Postáról. Az is igaz, hogy ezzel még a szerencsések között vagyok, hiszen külföldről jött, és egyáltalán megérkezett, ráadásul bontatlanul (sőt, ebben a hónapban három küldeményt is vártam külföldről, és ideért mind rendben!). De az is furcsa gáz/kibaszás/szopó, hogy egy ilyenért már szerencsésnek kell mondanunk magunkat.
Azt viszont képtelen vagyok felfogni, hogy hogy sikerült egyáltalán belegyömöszölnie a postásnak (és nekünk még viszonylag jó postásunk is van bakker) a postaládába? Alapból vastagabb, mint a nyílás (bár a beltartalom valamennyire összenyomható). Én magam pedig nem kívántam megismételni a kísérletet. Inkább kibontottam.

Erről jut eszembe egy másik rinyálnivaló, szintén a Magyar Királyi Postával kapcsolatban. Érkezett kisebb küldemény Angliából nekem. Az volt az igazán érdekes, hogy két nap alatt ideért. Ugyanennyi idő ugyebár a Magyar Postával belföldön egy levél menetideje (minimum). Ez meg jött külföldről. Igaz, légiposta. És itt jön a másik érdekes, egy ugyanilyen küldeményt nálunk feladni, csak belföldre kb dupla annyiba kerül, mint amennyiért az angliai küldemény külföldre, ráadásul légipostával. Menetidő meg ugyanaz. Valami nagyon el van baszva itt…

(Hogy ne csak szidjam, a posta javára legyen mondva, az MPL még mindig az olcsóbb futárszolgáltatások közé tartozik az országban és decensebb munkát végeznek, mint a “sima” postások)

Kis magyar valóság

Here’s to the bürokrácia.
Van nekünk a város közepén levő történelmi pincesorba ékelődő szurdokvölgyben (az a legjobb hely az egész pincesorokban:) egy pincénk, rajta borházzal. A barátaim (is) nagyon szeretik. A soron a víz pont a mi házunkig van felvezetve, de nem a soron, hanem “hátulról”, a hegytető felől érkezik a víz. Amúgy egy csőtörés miatt évek óta nem nyitottuk meg a csapot. Ma kaptunk egy telefont a vízművektől, amiben értesítetek, hogy a borházunkhoz tartozó vízórát ellopták. Az óra ugyanis nem a mi ingatlanonkun belül található, hanem egy mögötte levő soron levő aknában (még néhány másik fogyasztó órájával egyetemben), mert a vízművek így döntött, és ott kell lennie. (Akkor őrizzék, bazz). Tehát értesítettek minket telefonon. Ellopták. Rendben. Cserélik ingyért természetesen.
De.
Ugyan írjunk már nekik egy értesítést, hogy ellopták a vízórát, mert így kerül be a rendszerükbe, és így fogják cserélni. Miafasz?????, gondoltam.
(annak, akinek ez a pár mondat nem volt érthető: szóltak, a vízműtől, hogy ellopták a vízóránk amit ők közterületen tárolnak, és szóltak, hogy mi is szóljunk nekik, hogy tudjanak róla.

he?

A nyitott lófaszok városa

Here’s to the odabasz. Volt tavaly ilyen miskolci tél nevű fotópályázat, amire neveztem én is fasza képekkel. Nem tudom a blogban írtam-e róla, de dióhéjban a sztori annyi, hogy erős bundaszaga volt az eredményhirdetésnek. Például első két helyért járó díjakat megtartották maguknak (azaz nem osztottak első két helyezettet, már önmagában felháborító), a harmadik díj meg “xy középiskolai tanár”, tuti valakinek a haverja volt.
Namármost. Ha neveztél, akkor lemondtál a képeid jogairól elvileg (én most úgy emlékszem hogy a nyertes képeknél állt ez, Kedves szerint nevezésnél). Viszont amit leadtál utána visszakérhetted (akkor a jogokkal mi lesz? :) , én nem kértem vissza, mert minek, úgyis elektronyikusan adtam le. Aztán ma mit látok? A város hivatalos honlapján befigyel egy slideshow, képek a városról. Megütközéssel vegyes megdöbbenéssel (haha) figyeltem fel rá, hogy az öt (5) képből kettő (2) az enyém. Gondoljatok bele! 40%-ban az én képeim rakták ki! Hát ‘sszák meg, ha ennyire jó, akkor adták volna nekem azt a kurva harmadik helyet, vagy ha már nem, hajították volna ki a cd-t, ha már nem jó. Persze nincs kiírva a képek szerzője, pedig a pályázatleírásban volt ilyen, hogy a felhasznált képeken feltűntetik. (Ja, lehet ez az, ami csak a nyertesre vonatkozik?) Leginkább ez zavar, most.
Nem tudom mióta vannak kinn a képek a miskolc.hu-n, mert a flash nálam egyedi elbírálás alapján jelenik meg a honlapokon, és most kíváncsi voltam ott mi van. Hát ez.

A pályázatra leadott képeim nagyrésze a pályázat óta megtekinthető a flickr képmegosztón, akit érdekel, nézzen bele.

bassza meg

Ma fellép Lee “Scratch” Perry az A38-on, először (és valószínűleg utoljárra, már csak a kora miatt is) Magyarországon. Perry egy élő legenda, aki nélkül a reggae nem lenne az, ami, aki nélkül a selectorok és sound systemek sem léteznének, aki nélkül a dancehall és dub sem alakult volna ki, tehát aki a mai nemgitárzenékre talán legnagyobb hatással volt. A nyolcvanas években zseniből őrült zsenivé alakult át, de már elmúlt :) Most például Svájcban él.
Tehát ez egy olyan koncert, amit nem lehet kihagyni. Volt origós nyereményjáték ahol lehettt jegyet nyerni, többen játszottunk, de olyan cselesen volt az eredményhirdetés ideje (tegnap délután), hogy faszért vártam meg. Úgysem nyerek soha semmit. Most sem. És az A38 honlapján az áll, hogy minden jegy már elkelt. Kénytelen vagyok kihagyni Lee Perry-t. Nagyon szomorú vagyok meg mérges. Asszem maradok Miskolcon ma akkor… Ha valaki elment, beszámolhatna nekem…
:(((