A felújított – részben visszaépített – diósgyőri vár

Két hete újra megnyitották a látogatók előtt a részben újraépített várat Diósgyőrben. Ugyan a felújítás még nem teljesen kész, folyamatosan dolgoznak rajta, meg az eső is szakadt, de elmentünk vasárnap szétnézni. Sajnos néhol már javítani is kell (van, ahol beázik az ablak), néhol nem túl jó megoldásokat használtak, valamint az információs kioszkok is csak részben vannak feltöltve információval (lorem ipsum és egyéb placeholderek sokasága), mégis megérte* már most is szétnézni, az összkép határozottan pozitív. Magyarul, jó lett! Ami nem nehéz a kézzel faragott és felépített gótikus kőboltozatok és szépen kivitelezett berendezési tárgyak (a fabútorok és igen jól sikerült mennyezeti függesztékek) láttán. A romantikusan füstölgő hegyek pedig kiváló hátteret adtak az egészhez. Sőt, a lovagteremben holtidőben, mikor nem járt ott idegenvezetés vagy harci bemutató igen jókat jammeltek a középkorias zenészek! (Ez utóbbi feltételezhetően csak a drágajegyes napokon lesz). Az eső miatt szerencsére nem is voltak sokan.

Néhány kép illusztrálandó, mi vár a vendégre:

Gömpanoráma az udvarról, sikerült az eső miatt turisták nélkül:
(ha nem jelenne meg: katt ide)

Gömbpanoráma a lovagteremből, az említett zenészekkel és turistákkal:

(ha nem jelenne meg: katt ide)

Lásd még: “Várépítő” túra a diósgyőri várban

*nem csak azért, mert ingyen mehettünk be (húsztizennégy szeptember hava és miskolci lakcímkártya együttállása kell ehhez a mutatványhoz)

Zeneajánló: Tsushimamire

つしまみれIgazán fantasztikus és őrült zenét ajánlok. Vidám, vicces, pörgős, élettel teli: ez a Tsushimamire (つしまみれ).

Legrövidebben úgy tudnám összefoglalni, hogy olyan, mint a Primus japán csajpunkváltozatban. Még kicsit hasonlít is a zenéjük, továbbá mindkét banda vicces, pörgős zenét nyomat, zömmel idióta ésvagy bizarr szövegekkel. Gyakran kajákról. És nem mellesleg kurva jók, minden tekintetben. Sokféle zenei stílusból képesek építkezni, például van példa ugyanazon a dalon belül ska-ra és metálos hörgésre. Van súlyos, doom metal-szerű riffekből (közben vékonyhangú lányének) felépülő daluk is, mely riffeket (már megint) primusos ökörködések szakítanak meg. Vagy a véradó-dal a bluesrockja. A messiást már be sem merem linkelni, az a szám tisztára Monty Python.

つしまみれまみれ

Oké, a fentiek alapján alapján zeneileg nem mindig punk, de attitűdben igen :) Persze-persze, a szövegekből nem sokat értek, de interjúkból meg amerikaiturnés koncertfelvételeken hallható felkonferálásokból szintén sokat meg lehet tudni. Például az egyik kedvencem, az “Agyam gyümölcstorta” című szám zeneileg pl meglehetősen emlékeztet egy bizonyos Primus-dalra, de itt a dalszöveg a “gyümölcstorta” (értsd: a saját agya) elfogyasztására szólít fel. (a lenti első koncertvideóban 14:20-nál kezdődik, jó kis zúzós szám). Ja igen, van egy PowerPuff Girls EP-jük is. Véletlenül  úgy alakult, hogy csináltak zenét a sorozathoz.

A nagyon hülye hangzású neve a zenekarnak egyébként úgy született, hogy random összedobáltak betűket (ojrópaiértelemben: szótagokat) a zenekar tagjainak a neveiből. De további össze-vissza csapongás helyett inkább itt van néhány videó, elsőnek pár koncertfelvétel, melyeket nézni is érdemes, ahogy zúznak. Főleg a ritmusszekció pörög fel nagyon, és nem mondom meg, melyik videóban indítja az énekesnő az egyik dalt úgy, hogy a közönséghergelés után hanyattfekvős-stagediving közben kezd el játszani a gitárján. Mondom, hogy punk!

Ezeket a fentieket most kábé véletlenszerűen dobáltam ide, mert a zenekar annyira jó, hogy akár mindent meg lehetne osztani. Ajánlom továbbá mindenki figyelmébe a zenekar énekesnőjének youtube csatornáját, benne  hivatalos videoklipekkel és koncertfelvételekkel. Érdemes megnézni.

És akkor most, hogy ilyen szépet írtam a zenéjükről és dalszövegeik témáiról, a végére öniróniától nem teljesen mentesen berakom a J-POP c. számot (de előtte küldeném az SNS c. dalt minden facebook-függőnek… ha online megtalálható lenne, haha :)

Vigyorogva bólogatós zenehallgatást kívánok.

(a képek a zenekar hivatalos ottlapjáról meg a lastfm.jp-ről vannak)

Ian King – Folk Music for the 21st Century

Akkor ezt most kirakom ide:

Pár perces promóciós kisfilm Ian King brit folkzenészről, ennek a bejegyzésnek a címét is onnan kölcsönöztem. King összeállt Adrian Sherwooddal és Skip McDonalddal, és valami egészen kiválót hoztak össze. Először 2009-ben, az I Murder Hate című On-U-s Robert Burns-est kapcsán találkoztam a nevével, és hallottam fickót zenélni (természetesen ( :( )nem a helyszínen élőbben, de megvan a teljes sbd felvétel, a pár példányban készített cédén King által előadott dalok nincsenek rajta). 2010 elején jelent meg az Adrian Sherwoodékkal készített albuma Panic Grass & Fewer Few címmel a Fledg’ling Recordsnál (iTunes link)

Mi is most az apropó? Az idei Kaláka Folkfesztivál jelentősen megváltozik ugye, elsősorban azért, mert Diósgyőrből Egerbe költözik (mellesleg pár napja küldték ki az első tájékoztatólevelet). Szerintem szüksége lenne egy komolyabb külföldi előadóra ezután a lépés után. Régen sok külföldi előadót ismertem és szerettem meg ott, pl fellépett a szlovén Orlek, a katalán Companyia Elèctrica Dharma, vagy a nagy kedvenc cseh-morva (ez a nevükben is benne van :) Čechomor, akik kétszer is jártak itt, vagy, akiket legtöbbet hallgatok azóta (2001-ben jártak itt, jó rég volt…) is ezek közül, a svéd Garmarna, akik középkori skandináv balladákat és népdalokat vegyítenek jelen technikával 21. századi folkká :)

Szóval, milyen király lenne idén, az első egri fesztiválon Ian King fellépését nézni/hallgatni. Persze, ha már álmodozok, akkor merjek nagyot: természetesen a “klasszikus” felállásban, elsősorban Adrian Sherwooddal a potmétereknél és Skip McDonalddal gitáron, de Pete Lockett a cajónnal és a Crispy Horns fúvósszekciója is jó lenne…

Japán gyerekek rajzai Henry Rollinsról

A sztori röviden: egy Japánban élő angol tanár (vagy angoltanár) kiadta a gyerekeknek, hogy a számukra ismeretlen Henry Rollinsról készítsenek rajzokat. Ahogy a közzétevő, úgy én sem értem milyen oktatási célt szolgálhatott ez (hacsak nem Rollins bácsi megismertetése velük), de az eredmény kifejezetten szórakoztató.
A képek nagyobb részén mindenesetre átjön az a vitathatalan tény, hogy Rollins a világ egyik legkeményebb embere :) Az emós változaton mondjuk nem.

Melegen ajánlom végignézni az összes képet a Hello Henry rajongói oldalon, ahol eredetileg közzétették őket. Vannak egészen meghökkentő darabok is.

Ajánló: Morita Doji

Morita Dōji (森田童子) első albumára véletlen akadtam rá, akkor még semmit nem tudtam sem a szerzőről, sem az album keletkezési körülményeiről, de nagyon nem bántam meg, hogy meghallgattam. Azóta egyik kedvencem. Rögtön megfogott a zene melankolikus hangulata, amihez nagyon illik Morita énekhangja. Az egész albumot (aminek a címe Good Bye (グッド・バイ), angolul) belengi valami távoli szomorúság és magány érzete, a töredékek amiket értettem is ezt támasztják alá. De az egész zene valahogy furcsán nyugtató hatású.
Aztán ott az utolsó dal, aminek címében is (amit kizárólag hiraganával írt, azt hiszem, ez fontos) a barátjától köszön el (さよなら ぼくの ともだち – Ég veled, barátom)

Később olvastam utána, hogy az egész albumot egy barátja halálára inspirálta, (Morita zenei karrierje végső soron így kezdődött), így sok minden értelmet és újabb mélységet nyert, főleg az album fentebb említett lezárása. Morita Doji (akinek az arcát mindig hatalmas hajzuhatag és óriási sötét szemüveg takarta el) hat stúdió- és egy koncertalbumot adott ki (mind kiváló), mielőtt 1983-ban teljesen visszavonult a zenei világból és a nyilvánosságtól.


地平線 (Chiheisen)

A zenéjét pszichedelikus folknak vagy acid folknak is nevezik, bár én nem igazán nevezném pszichedelikusnak (van gyűjteményem korabeli japán pszichedelikus rockból, Morita Dojira is így találtam rá). Az egész, mint fentebb is írtam, melankolikus, lágy, lassú, gyakran csak az ő (kritikákban leginkább éterinek nevezett:) hangja és gitár/zongora, pici vonós vagy időnként (visszafogott) nagyzenekari kisérettel és kórussal végig szinte kizárólag akusztikus hangszerekkel. Az egész életmű zseniális, mély, sajnálatos módon ismeretlen és alulértékelt, mindazonáltal melegen ajánlott.


ぼくたちの失敗 (Bokutachi no Shippai – ezzel a dallal fedezték fel újra Moritát, mikor a kilencvenes évek elején egy szappanopera főcímdala lett)

Érdekesség: a kilencvenes évek elején három japán zenész összeállt, és kiadott egy albumot, amin kizárólag Morita Doji dalok szerepeltek, időnként noise elemeket alákeverve. Mivel engedélyt elfelejtettek kérni a dalok felhasználására, így meglehetősen hamar eltüntették a boltok polcairól a lemezt (interneten persze van… sőt, itt az elsőként beillesztett dal Slap Happy Humphrey-sítve.)

Diósgyőri vár LEGO-ból – újra Sebő Ferenc

Korábban, még szeptemberben bejegyeztem, hogy Sebő Ferenc Legóból mindenféle dolgot építget, konkrétan ott a budai várról volt szó.
Rögtön azután került egy link, amin Diósgyőr vára van legóból megépítve, ráadásul külföldi építőmester munkája.

Nos, a Kockagyár blogra megérkezett a diósgyőri vár Sebő Ferenc építésében, kb mai és kb fénykorabeli állapotban is láthatunk fotókat.
Sajnos csak a belső vár felsőbb részeit építette meg (néhol hozzátoldva a valóságban távolabb, és a megépített falaktól alacsonyabban lévő kapukat), de így is menő a végeredmény. A felhasznált sárga jobban is illik a várhoz, mint a LEGO várépítészetben egyeduralkodó szürke.

A Diósgyőri Vár LEGO-ból

Robert Carney európai várak méretarányos Lego makettjeinek készítésével foglalkozik. Nem microscale-ben! Mindent gondosan előre megtervez, a részletekbe menő vártörténeti kutatástól kezdve a kézzel, a Lego építéshez készített tervrajzokkal egyetemben. Az elkészült művek néha több tízezer kockából állnak.

Pár éve megépítette a Diósgyőri Várat is, feltételezett XVI. század közepi formájában (a rondella már pont lemaradt). Kilenc hétig tartott az építés. A honlapján azt írja, hogy akkora volt a modell, hogy évek óta először kockavásárlásra kényszerült, a kész vár 34352 darabból áll (plusz a legóemberek és felszerelésük), amivel (Vajdahunyad vára után) a második legnagyobb legóvára.

Bizonyos részletek alapján azt mondom, hogy elég sok fényképet/rajzdokumentációt gyűjtött be az építéshez. Fedeztem fel olyan megépített részletet, ami általában le szokott maradni a várról készült fényképekről – de sajnos maradt is le hasonló részlet. De nem mondanám, hogy ez elvesz az értékéből, mert nem.
Aki ismer, tudja, hogy szeretem a várat, a környéket (itt élek) és az átlagosnál jobban ismerem a történelmét is a vidéknek, meg szeretem a jó kis legó építkezéseket, ezért ez a kettő nagyon szépen összejött Carney úr részletesen kidolgozott monumentális Diósgyőre. További képek a kész modellről és az építés menetéről a fentebbi linken találhatók.

Érdemes továbbá meglátogatni a Carney Castle honlapot, más remek építményeket végigböngészni (mindet még nekem sem sikerült). A fickó tud valamit, és van hozzá elég alapanyaga is.

(a várról a linket egy tegnapi Sebőváras, Diósgyőrt kérő kommentemre kaptam a Kockagyáron, sajnos már nem emlékszem, kitől, mert időközben eltűnt a linkes válaszkomment. Szólj, és beírlak a posztba!)

Új bejegyzés: Diósgyőri vár LEGO-ból – újra Sebő Ferenc

Sebő Ferenc és a LEGO Budai vár

A mai nap (hét?) legnagyobb cikke: Sebő Ferenc (nem ismered? szégyelld magad!) megépítette a Budai vár Zsigmond-kori állapotát legóból. Ami önmagában is érdekes hír, de! Mindezt a nyolcvanas években követte el, és sok egyedi technikát használt, és a végeredmény egyszerűen nagyon gyönyörű.

Érdekes interjú legózásról, a nyolcvanas évekről és építészetről a Kockagyáron még több képpel (ez a kép is onnan származ).
Menő.

(Sőt, annak idején a Diósgyőri várat is megépítette – amit hamarosan részben visszaépítenek, ami visszaépítés módja és formája igen kérdéses, hogy jó-e és úgy kéne, de erről talán már itt is rinyáltam.)

Új bejegyzések:
A Diósgyőri vár legóból
Diósgyőri vár LEGO-ból – újra Sebő Ferenc

Chris Cunningham gyönyörű bizarr világa

Chris Cunningham egy brit rendező, legismertebb munkái a híres, bizarr Aphex Twin videoklipek, vagy Madonna Frozenje, bár itt valószínűleg kevesebben tudják, hogy a klip az ő műve.

A legjobb (és talán legemészthetelenebb) munkái a Warp és Ninja Tune kisérletezgetőbb zenéihez köthetők, főleg Aphex Twinhez, akinek a zenéjére kisfilmeket is készített. Természetesen reklámfilmesként is jegyzik, youtube-on vannak reklámok, amiket ő rendezett. Egy darabig dolgozott a még mindig (de már nélküle) készülő Neurománc mozifilmen is, William Gibson szerint ő lett volna a legalkalmasabb a rendezésre, (szerintem is), ezek után a videók után remélem más is úgy gondolja majd, hogy kiválóan meg tudta volna ragadni a regény hangulatát.

Összedobtam egy videomixtape-et néhány munkájából, kicsit erősen indít, de aztán Madonna és Portishead lenyugtatja az idegeket. Hogy utána a Squarepusher kisfilm gyanútlanul érje az embert. Szerepel még Björk, még több Aphex Twin, és a mester legújabb munkája, a nemrég elhunyt Gil Scott-Heron új albumáról a New York is killing me tízperces videoremixe. Gondolkoztam, hogy berakjam-e a Rubber Johhny kisfilmet, végül ott figyel a végén. A teljes mixtape valamivel több, mint egy óra.

Egészben, megszakítás nélkül, lehetőleg sötétben és egyedül nézd, úgy hatásos :) (Figyelem! Nyugalom megzavarására alkalmas képi és hanghatások lehetnek az alábbi videofolyamban!)


Teljes tracklist (ahol nincs első helyen előadó feltüntetve, ott saját kisfilmről van szó)

  1. Aphex Twin: Come to Daddy (1997)
  2. Autechre: Second Bad Vilbel (1996)
  3. Monkey Drummer (zene: Aphex Twin: Mt Saint Michel + Saint Michaels mount) (2001)
  4. Madonna: Frozen (1998)
  5. Portishead: Only You (1998)
  6. Squarepusher: Come on My Selector (1998)
  7. Aphex Twin: Windowlicker (1999)
  8. Leftfield and Afrika Bambaata: Afrika Shox (1999)
  9. Björk: All Is Full Of Love (1999)
  10. Gil Scott-Heron: New York Is Killing Me (Chris Cunningham remix) (2010)
  11. Flex (zene: Aphex Twin) (2000)
  12. Rubber Johnny (zene: Aphex Twin: Afx237 V7) (2005)