iOS jailbreak: igen vagy nem?

Sok-sok éve már csak meglehetősen ritkán teszem tiszteletem a beszéljükmac fórumain, még ritkábban emelem hozzászólással a kollektív iq-t. (Nagyarc OFF, de aki régi beszmekes és ugyanígy frekventálja hasonló okokból a fórumot az érteni fogja a poént :)

Azonban most sikerült jailbreak-es témájú, már lassacskán tüzesedni kezdő (flame, értitek… jaj, de vicces hangulatom van ma, reggel fordítógépes-hangulatú szöveg korrektúrája eléggé lezsibbasztott) topicba belerondítanom.

Egyik hozzászólótól a vége felé már-már kötekedő hangon többször előkerült a “minek a jailbreak, mutass valamit ami miatt elengedhetetlen azon túl hogy tudsz lopni programokat” kérés, én meg gyorsan összedobtam egy rövid listát érvekkel kiegészítve, amit kicsit átírva itt is közlök úgy döntöttem. A listát egyébként tudnám még folytatni. De inkább hozzáteszem az én válaszomat az új felhasználók gyakori kérdésére, tehát

jailbreak-eljem, az új iPhone-om vagy iPod touch-om, vagy ne?

Röviden: ne.

Hosszabban: az újabb- és újabb iOS rendszerekkel egyre kevésbé szükséges a jailbreak, ennek a története és érvei új bejegyzést igényelnek, bővebben nem megyek bele. Aki új felhasználó, és csak használni/élvezni szeretné az új készülékét minden extra nélkül (ismerek olyat, aki évekig még AppStore-ba sem regisztrált), annak, aki nem ért és nem is akar érteni a rendszer működéséhez és képességeinek esetleges kiterjesztéséhez (egyszóval, névelővel: a többség), annak úgy vélem felesleges jailbreakelni, és több kárt okozhat magának, mint hasznot vele.
Aki szeret a dolgok mögé nézni, szereti bütykölgetni, jobban megismerni és megérteni az általa használt rendszereket, aki szereti feszegetni a pofonládát készüléke határait, az meg úgyis jailbreakelni fog.

Kábé egy éve még írtam egy bejegyzést, hogy ha jailbreakeltél, miket telepíts mindenképpen, sőt, egyeseknek miért kell jailbrekaelni (nem publikáltam). Azóta rájöttem, hogy a többségnek felesleges. Hacsak nem lopott programokat akart telepíteni.

Akkor néhány érv, a teljesség igénye nélkül, hogy nekem miért fontos jailbreakelni – legtöbb embernek ez a lista más.

  • Az első pont programtelepítéshez kapcsolódik: volt (most épp nincs fenn) a készülékemen olyan program, amit én készítettem. De mivel de hobbista vagyok, nem foglalkozom professzionális szinten az iOS fejlesztéssel, továbbá nem akartam ezt a progit világszerte terjeszteni (pl egy barátommal – akiből azóta hivatásos iOS fejlesztő lett – beszélgettünk valamiről, egy ottani megjegyzésére válaszul készült az egyik ilyen progi, amit egyedül ő kapott meg); továbbá pénz sem vet fel, így nem léptem be a fizetős iOS fejlesztői programba… anélkül pedig saját alkalmazást SEM telepíthetsz, még tesztelési céllal sem a készülékre. Sehogy. JB-vel megoldottam. Korábban írtam egy kimerítő bejegyzést arról, hogyan, csak azért nem linkelem be, mert már meghaladta az idő.
    (Megj.: lopott program most nincs az ipodomon. Volt, de idővel vagy megvettem, vagy töröltem)
  • Apróság, de a virtuális billentyűzethez általam eszközölt apró módosítások is picit könnyebbé teszik az életem. :))
  • iPod touch felhasználó voltam világéletemben mikor iOS-ről volt szó. Most negyedik generációs készülékem van. A Camera appban a HDR fotózás bekapcsolása gyakran javít az egyébként elég szar kamera képein.
  • Az sem ártott, mikor megérkezett a fent említett készülék, hogy az új eszközre az egyik programnál az in-app purchase dolgok nem jöttek le. Mindig hibát jelzett, mikor újra le akartam tölteni őket. A fejlesztővel természetesen kontaktoltam, sokáig vakartuk a fejünket, mi lehet a probléma, végül “kézzel” átraktam a régi iPodról az újra a megfelelő állományokat, minden megoldódott.
    Erre joggal lehet mondani, hogy kifejezetten egyedi probléma, de nekem akkor nagyon jól jött a JB.
  • Az obligát hosts file editálásról talán nem is kellene írnom, de megmagyarázom, én hogy látom a kérdést és miért kerül bele pár szerver a loopbackbe: mobil eszközökön kevés erőforrásból (kijelzőméret, akkumulátor és processzoridő, telefonoknál fizetős adatforgalom) gazdálkodik az ember még a mai szép új időkben is, ezért jó dolog néhány erőforrásigényes honlapot letiltani.
    Kevésbé praktikus és racionális érvekkel, hanem érzelmekkel megfogalmazva: zavar, amikor a kijelző felét reklámok foglalják el és kétszer annyi ideig tölt be egy honlap miattuk és a tracking, stb scriptek miatt.
  • Vesszőparipám a számítógépes (adat- hálózat- stb) biztonság. Sajnos sok program még csak nem is haza, hanem harmadik félnek közvetít adatokat a készülék-használati szokásaidról. Cydiából letölthető egy program, amivel ezeket letilthatod (és akkor még nem jutottunk el a legújabb, CarrierIQ-botrányhoz).
  • Ma már a folderekkel és spotlighttal kevésbé fontos, mert bedobod őket egy helyre, de soha nem használt programok (mint a gyári tőzsde, flight tracker stb) eltüntetése a springboardról is hasznos funkció, átláthatóbb lesz a képernyő.

Tudnék még pár dolgot összeszedni, de elég hosszú már így is a bejegyzés. Múlt héten frissítettem iOS 5-re, miután kijött az untethered JB. Kitaláltam, megpróbálom, mégis kibírom-e nélküle. Másnap már indítottam a redsn0w-t.

iPhone programok készítése, amik bárhol futnak

Ha nem vagyunk benne a fizetős iPhone Developer Programban, ami szükséges például nem csak ahhoz, hogy AppStore-ba benyújthassuk az iPhone programunk, hanem egyáltalán ahhoz is, hogy magán a készüléken és ne a szimulátorban teszteljük amit írtunk, de mi mégis szórakozni akarunk a saját programunkkal, mert az jó, hisz ezért készült, és nem csak a szándék van meg a fentiekhez, hanem tenni is akarunk valamit ez ügyben és jailbreakelve van a készülékünk, akkor megoldható a dolog (és mindezt egy mondatban írtam le!).

Hogyan?

Leírom:

Először is, mi kell hozzá. Feltételezem az iPhone SDK és társai már megvannak. Viszont kell jailbreak, csak úgy működik a dolog, mert egyrészt megmondjuk az Xcode-nak, hogy ne foglalkozzon érvényes tanúsítványokkal meg aláírásokkal, másrészt jó lenne ezt az iPod/iPhone-on a Springboard fejébe is beleverni. Ez csak jailbreak után megy.
Ezért aki még nem patch-elte meg a MobileInstallation file-t a készülékén először ezt végezze el, addig felesleges az Xcode-hoz nyúlni. Aki már elvégezte ezt, ugorja át a következő bekezsést, aki nem olvasson tovább.

Szóval, MobileInstallation file patch-elés. Ez kell ahhoz, hogy bármilyen program telepíthető és futtatható legyen. Van több megoldás, én a Cydiából az xSellize programját, az Ipaprep-et használtam annak idején, aminek a helyét már átvette a MiPatch nevű alkalmazás. Megtalálható az xSellize repo-ban (hozzá kell adni Cydiahoz a Manage>Sources részen: http://xsellize.com/cydia) Azt írja, hogy minden firmware-hez jó, ez más hasonló megoldásoknál nem élt (legalábbis mikor legutóbb, hónapokkal ezelőtt rájuk néztem:) Fel kell a progit telepíteni, követni az utasításokat, mindezek előtt természetesen a kötelező backupot elvégezni a készülékről. Mellesleg lopott, feltört alkalmazások (azaz: bármi) is telepíthető lesz ezután. De itt nem erről van szó. Persze újra kell indítani, mert a progi a rendszerbe belenyúlt.

Nos, már bármit telepíthetünk a készülékre, de még mindig hagyjuk békén az Xcode-ot! Mivel mindenképp kér egy tanúsítványt a rendszer ahhoz, hogy saját progit ne a szimulátorra, hanem “élesben” fordíthassuk le, csinálunk egyet. Ugyan nem lesz valódi, Apple által kiadott tanúsítvány, de majd ezt is megoldjuk, hogy ez ne legyen kizáró ok. Lényeg, hogy valamit tudjunk mutatni a compiler-nek. Saját tanúsítvány készítéséhez a Keychain Accessre van szükség. Keychain Access-ben az application menüből válasszuk ki a Certificate Assistant-ot, ott pedig Create a certificate… pontot válasszuk. Megjelenik az első ablak, kér egy nevet. Én simán azt adtam meg, hogy iPhone Developer, de ha valaki Eric Cartman-t akar beírni, menni fog, csak vigyázzon, nehogy egy kövér colorado-i kisgyerek egyszer lemészárolja névbitorlásért. (Megjegyzés: ez a tanúsítvány neve lesz, nem a tiedet kéri, persze azt is megadhatod, de iPhone developer tanúsítványhoz tanácsos valami olyan nevet választani ami ezt egyértelműsíti.) Type: self signed root, és helyezzük el a pipát a checkboxban alatta. Continue. Következőkben adjuk meg valami serial-t, bármi lehet amit még nem használ tanúsítványunk. A legördülő menüből ki kell választani a Code Signing-ot, majd megint tovább. A következő ablakba sokmindent kér, személyes információk, de üresen lehet hagyni a mezőket és rábökni a continue-ra. Sokszor. Míg végére nem érünk. A többi sem érdekel most, hisz csak progitelepítésre kell a cucc. Egyébként szépen, mindent kitöltve kellene elkészíteni és elküldeni Apple-nek.

Ha van patch-elt MobileInstallation file-uk és remek tanúsítványunk, akkor irány az Xcode! (Előtte én Finder-ből az adott, átalakítandó projectem directory-ját backupoltam a biztonság kedvéért, simán command+d -vel duplikáltam, nem szaroztam.) Nyissuk meg a projectet, vegyük elő az info.plist-jét és adjuk hozzá a SignerIdentity kulcsot Apple iPhone OS Application Signing értékkel. Utána vegyük a Project menüből az Edit Project Settings pontot. Adjunk a project tulajdonságaihoz két új kulcsot: PROVISIONING_PROFILE_ALLOWED és PROVISIONING_PROFILE_REQUIRED, mindkettő NO értékkel. Ellenőrizzük le továbbá a biztonság érdekében, hogy a Code Signing Identity kulcsnál az érték az, amit megadtunk a tanúsítványunk nevének (nálam ugye az iPhone Developer).

Ennyi. Ezután akkor is le tudjuk fordítani a programot, ha a Device SDK-t használjuk, nem a Simulatorét. Én Mac OS X 10.5.6 alatt iPhone OS 2.2-re készítettem el. Ha van megfelelő készülék csatlakoztatva és beállítva (az Organizer ablakban lehet megtekinteni, mi a helyzet, ha hozzá van rendelve az SDK-hoz mint fejlesztői készülék és nincs probláma akkor zöld jelzéssel figyel), akkor elvileg simán a Build and Run-ra bökve fel is rakja és elindítja a programunkat az SDK. Nálam például ez nem működik, mert az Organizer-ben ismeretlen hibát jelez a készülékemen. Ilyenkor simán hozzá kell adni a programot az iTunes Library-hez, majd szinkronizálni. Feltételezem egyébként, hogy az a gondja az Xcode-nak, hogy az iPod rendszerébe belegázoltam korábban, és most egyszerre hirdeti magát iPhone-nak és iPod touch-nak, de mit csináljak, kellett a Street View :)

Street View iPod touch-on [update]

Nemrég megjelent az Apple itouch készülékeire a 2.2-es firmware. Van benne olyan apróság, aminek már rég itt lenne az ideje, például végre ki lehet kapcsolni az automatikus javítást a billentyűzetnél (egyik fő ok, amiért az appstore után is jailbreakeltem ez volt, mert jailbreakelve megoldható. De persze nem csak ezért:)
Egyéb apróságok is vannak, mint például ha a springboardban vagyunk és ott megnyomjuk a home gombot (az egyetlen gomb a készülék elején:) akkor az első képernyőre dob vissza, pimpeltek a Safarin is (állítólag stabilabb lett, és a felhasználói felületen is alakítottak), javították a stabilitást a készüléken és egyéb hasonló kifejezések, satöbbi.
Nem mellesleg frissítették a Google Maps alkalmazást. Ami frissítés leglátványosabb eleme, hogy a Google Street View-t is beledrótozták. Ami csak iPhone-on működik. Ez megint újabb faszság az Apple-től, szeretik a touch tulajdonosokat szopatni úgy érzem, emlékezzünk csak vissza a januári 20 dolláros programfrissítésre (ami ájfónra ingyenes volt), vagy nem is oly rég a 2-es verziójú firmware-re (ami ájfónra ingyenes volt, touchra nem), vagy akár az iphone drasztikus árcsökkentései, amit touchnál nem igazán ismételtek meg. Persze mindkettő fenti szoftveres dolog megkerülhető volt, meg is kerülték. A 2.x firmware kérdéseiről írtam is, a kommentek számából ítélve legnépszerűbb bejegyzésem volt.
Most hasonló következik, mivel a Street View probléma is megkerülhető.
(Persze sejtem, miért műveli ezt az Apple, vegyen mindenki iphone-t, mert abból van a nagy zsé, mert ugyebár a telefonszolgáltatótól is kapja a sápot a cég meg minden. Más kérdés, hogy iphone-t ha lett volna rá pénzem sem vettem volna, míg a touch azóta is nagy kedvencem. És ismerek több embert, aki hasonlóan gondolja)

Tehát: hogyan érhetjük el, hogy legyen nekünk, szegény pária iPod touch tulajdonosoknak is Street View a Google Maps alkalmazásban? A válasz alant kifejtve. Már most szólok, de később is jelzem a biztonság kedvéért, hogy jailbreak-re lesz szükség, és ezért nem megy a dolog második generációs (2G) touchon! Egyéb apróságok is előjönnek, miután ezt elvégeztük, róluk a bejegyzés végén szólok.
sajat kep street view ipod touchon
Nulladik, legfontosabb szabály mindig, már Lenin is megmondta: backup, backup, backup. Utána belekezdhetünk. Mire lesz szükségünk? 2.2-re, ahhoz új iTunesre, jailbreakre, tehát szépen sorban a lépések, mielőtt érdemben hozzá látnánk a dologhoz:

  1. frissíteni kell iTunes-t a legújabb, 8.0.2-re (mi a fene kerül 63 megába rajta?)
  2. onnan frissíteni az iPod touch-ot a legújabb, 2.2 verziójú firmware-re (potom 248 mega, hogy enné meg őket a fene)

Figyelem! Ha jailbreakelt az ipod, akkor az természetesen elvész! (de ez nem gond)
2.2 frissítés után is lehet csinálni egy backup-ot, ártani nem árt, és ha gond van még jól jöhet.

  1. Le kell szedni a már szerencsére megjelent QuickPwn 2.2-t, majd jailbreakelni a cuccot.
  2. Pakoljuk fel az OpenSSH-t (Cydia-val), szükségünk lesz rá, hogy teljes hozzáférést szerezzünk az egész filerendszerhez a készüléken.

Figyelem! Második generációs touch-ot felejtsük el, azzal nem működik a jailbreak! iPhone-nal jailbreaknél 2.2 alatt vannak bizonyos, hm, dolgok amit számba kell venni, ez a bejegyzés ezekkel sem foglalkozik, pusztán a touch-ra akarunk mi is street view-t, mert az menő.
Most jön az érdekes rész.
Le kell szedni a készülékről a Springboard.app-ból a N45AP.plist preference filet, itt a teljes path amin elérhető: /System/Library/CoreServices/SpringBoard.app/N45AP.plist Persze előtte csatlakozni kell a készülékhez, mégpedig root-ként tudunk. Ehhez Mac-en használhatunk pl Son of Fugu-t, Win-en asszám WinSCP a megoldás, de majd valaki kijavít (aki meg Linuxot használ az tudja magától :) Ebből a file-ból csinálni kell xml-t jól. Persze előtte az érintetlen plist file-ból csináljunk backupot. Átkonvertálni iAppCat barátunknál lehet például (még 1.x-es időkben írtam a repo szolgáltatásukról).
Ha pár unixos cuccal megpimpeltük a készülékünk akkor rögtön azon is elvégezhetjük (simán terminálból, simán ssh-n, nem kell sftp meg ilyenek) a konvertálást (plutil) és a szerkeztést (nano), mégpedig a plutil -c xml1 /System/Library/CoreServices/SpringBoard.app/N45AP.plist utasítással az előbbit, és a szerkesztést meg mondjuk a nano szövegszerkesztővel: nano /System/Library/CoreServices/SpringBoard.app/N45AP.plist (teljes elérési utakat adtam meg, így mindegy mi a munkajegyzékünk).

Az átkonvertált, lementett xml.plist-et nyissuk megy egy texteditorral (vi-től SubEthaEdit-ig – amit én használok szinte mindenre – bármi játszik, MS Word-öt és társait hanyagoljuk. Windows júzereknek: a notepad.exe-t is, ha jól tévedek az nem ismeri az LF sorvége karaktereket.) és szúrjuk be az alábbi kódrészletet

<key>telephony</key>
<dict>
<key>maximumGeneration</key>
<real>2.5</real>
</dict>

az alábbi sorok alá (a file eleje táján lesznek):


<key>standAloneContacts</key>
<true/>

Elmenteni az új file-t, majd vissza kell konvertálni (ugyanott, ahol az előbb). A régi N45AP.plist-et le kell cserélni az újra (előtte remélem mindenki készített másolatot az eredetiről). A file jogosultságainak 644-nek kell lenniük, ha nem azok akkor egy chmod-ot nyomjuk neki.
Indítsuk újra az iPod-ot!

Örüljünk! (azaz keressünk rá valami helyszínre. Ahol elérhető a Street View, azt jelezni fogja kis, piros mezőben fehér emberketorzó ikonnal a program. A képen, amit készítettem épp New Yorkot járom be :)

Egy-két apróság a fentiekkel kapcsolatban:

  • A Springboard.app azt fogja hinni, hogy ájfónunk van, ezért időnként térerőt fog keresni, majd, mivel nem talál, a képernyő bal felső sarkában az “iPod” felirat helyett ájfónos “No Service” kerül. Meg Airplane mode megjelenik a Preferencesben :)
  • A másik már komolyabb baj, valamiért eltűnnek a Preferencesből a zenei beállítások (Music settings). Jelenleg nincs rá gyógyír (de nekem például nem is sürgős, azóta nem nyúltam bele, mióta megvan a touch.

Van hack ennek (a music settings hibának) a megjavítására is. Lehet egyszerűen meg bonyolultan csinálni (aki a megoldást megtalálta az utóbbi módon próbálta, én a lehető legegyszerűbb módot írom le.
Fogjuk a terminált, ssh-zzunk be a készülékre, majd potom két parancsot kell csak kiadnunk (abszolút elérési utakat írtam, így megmint mindegy, mi a munkajegyzék. Begépelés helyett meg úgyis mindenki kopipészteli, tehát mindegy, milyen hosszú az argumentum:):
mv /Applications/Preferences.app/Settings-iPhone.plist /Applications/Preferences.app/Settings-iPhone.plist.bak
cp /Applications/Preferences.app/Settings-iPod.plist /Applications/Preferences.app/Settings-iPhone.plist

Figyelem! A fentebbi összesen két sor, csak a tördelés miatt látszik négynek! Az elsővel átneveztük (és egyben biztonsági másolatként parkoltatjuk) az eredeti Preferences.app iPhone-os preferences file-ját, mint említettem, a készülék azt hiszi most magáról, hogy iPhone, így ezt használja. A következő utasítással meg simán csináltunk egy másolatot az előbbi file iPod-os változatáról, de a másolatot az iPhone-os nevén. Magyarul simán lecseréltük az iphone-os plistet az ipodosra, megtartva mindkettőből az eredetit is. Ezután állítsuk be a jogosultságot a(z új) file-ra:
chmod 664 /Applications/Preferences.app/Settings-iPhone.plist
Voilà! Ezután nem árt újraindítani a cuccot (nekem anélkül is megjelent a Music Settings, meg elűnt az Airplane mode, de már Micimackó is megmondta, hogy “az ember sohasem tudhassa“)

Egyébként azóta a “no service”-t is lecseréltem :)

iTunes 8 javítás és iPod touch ingyen 2.1 update+törés

9-én volt ugye a Let’s rock nevű iPod-esemény az Apple-nél Jobsostól satöbbi. Akkor jelent meg többek között az iTunes 8, meg a 2.1 firmware touchra.
Ez a bejegyzés nem az új bemutatásokról, hanem a fentiekről és 1.x-ről való ingyen-update-ről szól, kiegészítve kis “rejtett tulajdonságok” kiaknázása dologgal. Tutorial, miegymás.

Először is, iTunes 8. nem igazán jó cucc, állítólag Windowson komoly gondokat is okoz. Az egyik fő új funkcióját, a Genius-t pl azonnal, még aktiváció előtt eltüntettem, az új grid view-be is szarok bele (bevallom én a cover flow nézetet sem használtam soha, még csak egyszer sem váltottam arra a nézetre, hogy kipróbáljam), viszont első (régi jó dolgot elrontó) faszság amivel találkoztam rögtön itt volt, a listanézetnél a browse ablakban megint megjelent az első oszlopban a “genre”, amit én anno azonnal kikapcsoltam. Mivel úgysem az összevissza ki(nem)töltött genre szerint böngészek a zenéim között, meg nem is foglalkoztat mi van abban a mezőben, leginkább azért, mert ismerem a zenéket amiket hallgatok, meg csomónál nem is lehet beskatulyázni egy stílusba. Például Test Dept. mi legyen, ha csak egy közül lehet választani? Indusztriális? Experimentális? Alternatív? Avant-garde? Neofolk? Mindegyikből van benne, de egyiket sem mondanám rá. Tackhead-nél már meg sem próbálkozom példákat mondani annyira forradalmiak voltak a maguk idejében. Régen a preferencesben volt egy “show genre when browsing” checkbox, ez eltűnt. Nem lehet kikapcsolni. Nem beszélve arról, hogy maga a preferences is át lett alakítva, és nem feltétlenül javára. Másik, hogy playlisteknél is megjelent a kis nyíl az iTunes Store-hoz, ami régen nem volt, és a file-oknál már rég kikapcsoltam, hogy ilyeneket mutasson. Nahát, ez a változás is felülíródott, és nem lehet kikapcsolni. Alig pár perce van a gépen az iTunes 8, máris utálom, máris több okból.
Szerencsére a fenti két nézetbeli dolog könnyedén kiiktatható. Fel kell lőni a Terminált, majd beírni (vagy inkább innen bemásolni), hogy defaults write com.apple.iTunes show-genre-when-browsing -bool FALSE (ha valakinek később mégis hiányozna, akkor később ugyanezt FALSE helyett TRUE-ra átírva visszapakolhatja). A store linkek különösen idegesítőek annak fényében, hogy Magyarországról nem használható a szolgáltatás, de ha Terminalba betápláljuk, hogy defaults write com.apple.iTunes show-store-arrow-links -bool FALSE és el is tűnnek (TRUE-ra átírva, ld mint fent).
A defaults parancs segítségével egyébként bármit át lehet változtatni a rendszerben (szétcseszni akár), csak ismerni kell a helyes parancsokat és paramétereket. a $defaults show megmutatja használatát, például a $defaults read defaults read com.apple.iPod a géphez valaha (pontosabban: az operációs rendszer telepítése után valaha) iPodokról ad információkat. Konkrétan: beolvassa a ~/Library/Preferences/com.apple.iPod.plist pref file-t. (Amihez bármely szövegszerkesztővel hozzáférhetünk). A fenti iTunes-os parancsok az iTunes pref file-jába írnak új paramétereket (a defaults delete <egyéb> <argumentumok> meg beletöröl, ezzel óvatosan.

A bejegyzés következő része arról szól, hogyan frissítsük 1.x.x-ről 2.x-es firmware-re ingyen az iPod touch-ot, ha már Apple megint volt annyira szemét, hogy csak a hülye iPhone esetén ingyenes az update, amivel az AppStore-t lehet használni. Továbbá, ha már fenn a kettes firmware, és azért kellene nem előcenzúrázott AppStore-os program, hogyan törjük meg. Ehhez kapcsolódik a Cydia.
Először is, nem árt ha backupoljuk a készüléket. Az ilyesmi soha sem árt, de ha belenyúlsz a firmware-be és valami rosszul sül el, van honnan visszatölteni a beállításokat.
Másodszor, 2.x firmware-en nem fognak működni a korábbi jailbreak-es programok (kivéve, ha átalakították őket, hogy fusson, legtöbbel nem foglalkoztak a készítői).

A dolog első része, a frissítés természetesen rém egyszerű. Az egyetlen baj az, hogy kell hozzá a firmware file, de ahhoz adok linket vagy mediafire), az egyetlen trükk pedig, hogy (miután letöltöttük a firmware-t), hogy iTunes-ban mikor egérrel rábökünk az update gombra, tartsuk nyomva az option (⌥) gombot (Windows júzerek a shiftet), és a megjelenő párbeszédablakban kiválasztjuk az előzőleg letöltött ipsw filet. És megvárjuk, míg az iTunes elvégzi a munkát. Utána máris lehet használni az AppStore-t és leszedni a sok-sok hivatalos programot.
Az egyetlen gond ezzel, hogy természetesen eltűnnek az 1.x-es jailbreakelt programok, meg úgy általában ninc jailbreakelve a cucc, ami hiánya még az AppStore-ral pimpelt iPodokat is lekorlátozza használatban. Ph34r n0t, van rá törés, ma jelent meg 2.1-hez az új quickpwn (1.1) és pwnagetool (2.1). Fontos: újgenerációs touch-hoz nem használhatóak, és a többi eszköznél is csak 2.0.2 és 2.1-hez!
Néhány szó ezekről: pwnagetool egy saját kasztom firmware-t amiről később is visszaállítható a rendszer. A quickpwn csak gyorsan feltöri, és nem csinál full restore-t – én az utóbbit használtam. Mindkettő letölthető a megfelelő oldalról, utóbbihoz adok RS linket is, ezt. Quickpwn “kis” 44 megás file, letöltése után (iTunes-ból azért lépjünk ki) elég futtatni, (figyelem, automatikusan elkezdi a mókát!) várni, majd a végén visszaszámlálósdival gombnyomogatni (megoldhatták volna, hogy én elintézem saját tempóval a dfu módot, és az ő tooljukat majd újraindítom én.) A program feltelepíti az Installer.app mellett a Cydia-t is, tehát utóbbival nem kell törődnünk.

Mi az a Cydia? Nos, egyszerűen szólva ez egy másik telepítő (erről még nem írtam, csak a normálról). A lényeges különbség, hogy nyílt forrású, és a debian APT-ot használja csomagok telepítésére. Más repo, más csomagok (programok), már terminológia, de jó cucc, először itt keresek progikat, utána az installerben (ami egyébként nálam fagy). Bővebben külön bejegyzés témája kell, hogy legyen.

iPod touch programlista testreszabása

Here’s to the iPod touch tulajdonosok.
Szóval, vettél egy szexi fényes iPod Touch-ot, multitáccs meg minden. Aztán fogtad, fel is törted iJailbreakkel – az 1.1.4-es firmware-hez már teljesen decens, egy perc alatt elvégzi órák helyett, és még vezetéknélküli eszköz sem kell hozzá –, hogy felpimpelhesd minden szarral hasznos programokkal. Én példálul BSD alrendszerrel, OpenSSH-val, Terminállal meg Stumblerrel kezdtem. Aztán ezek patcheivel és javításaival. Aztán jailbreak után fogtad, átírtad a root jelszót, nehogy gonosz hekkerek megtámadják ssh-n a géped. Az alrendszer telepítő ugyan írta, hogy 1.1.3 alatt ne tedd mert meghal a springboard (ez kb a desktop a gépen, én néha véletlenül backdropnak nevezem, ami newtonizmus, vagy newtonista anakronizmus:) Utána restore-oltad a készüléket, és kezdted elölről az egészet, mert 1.1.4-re sem javították ki a hibát, csak szólni elfelejtett a telepítő.
Aztán, mivel nem árt programokat is telepíteni, ha már feltörtük, jött a repository-k (röviden: repo, valószínű az adatbázisrendszerek témakörből vették át a kifejezést és nem a szállítmányozásból:) hozzáadása a forráslistához. Feltételezem a sztenderd meg népszerűbb repok mindenkinek befigyelnek, kezdve a Nullriveres AppTappal (tudjátok, installer.app… igaz, le sem írthatod…), a Community Sources-ben található dolgokkal és egyebekkel pl Conceited Software, BigBoss’ Apps and things, Ste packaging, ModMyiFone, iPod Touch Fans, satöbbi. Az előbb említett repok valószínűleg mindenkinél már az elején landolnak a forráslistában egyebek mellett. Ez mind szép és jó, csak az a gond hogy kurva sok szemét van bennük (az Ste több, mint 300 dolgot (azaz nem csak programot) számol, így az installer.app-ban a brózolást meg ilyeneket ez meglehetősen nehezíti (emlékszem, pölö a Misc-ből 100-ból kettő progi amit kipróbáltam). Nem beszélve arról, hogy a sok cucc miatt lassú a frissítés is. Például aki nem használ Summerboardot, az minek szopjon a többszáz summerboard skinnel? Hasonlóan vélekedek a hatalmas háttérképcsomagokról és egyéb skinező programok anyagaival. Nem kell, akkor minek foglalja a helyet (a listán, mert természetesen a gépre az kerül amit te mondasz)? Van rengeteg haszontalanság, ami szintén megnehezíti a keresést, mert át kell pörgetni számtalan szart, míg eléred. Hogy lehet ezen változtatni?

A fentebb említett népszerű repok közül volt olyan, aminek a tartalmából feltelepítettem mondjuk 1, legfeljebb 2 dolgot, egy-kettő ami a “még jól jöhet” kategória, és majd talán felrakom, ha kell, a maradék szemét. Ezért felesleges 100 elemet kínáló repo-t figyelni.
Itt jönnek be a képbe az iPhone/iPod touch köré épült virágzó (és illegális) ipar újabb hajtásai, a “csináld-magad-repo” oldalak. Különböző repo-kból összeválogathatod magadnak ami érdekel, és feltolhatod magadnak a sok forrás helyett. De akár meg is oszthatod bárkivel, tehát így nagyon jó repo-t állíthatsz elő lényegi munka nélkül, pusztán böngészőben kattintgatva az egérrel.
Én az iAppCat (franc a sok iValamibe már…) mellett döntöttem, ugyan a felülete ennek is hagy némi kívánni valót maga után, mint a többinek, de itt az a jó, hogy akár repo-k szerint is nézheted a feltelepítendő dolgokat. Sima checkboxszal végigklikkeli az ember ami kell neki, aztán hozzáadja a készülékjében a forráslistához az iappcat-os címet amit kapott a saját repo-jának. Én először a már az iPodom forráslistájában lévő repo-k átnézésével kezdtem az oldalon a kutatást. Ezzel a módszerrel igencsak karcsúsítható a csomaglista. Például a 300+ Ste cuccból azt hiszem senkinek nem kell, még a negyede sem. Még a szemetekkel együtt, amit mégis hozzáad viccből meg miértne? a repo-hoz. Nálam is van jópár ilyen, plusz rengeteg szótárcsomag, köztük francia is, ha kell (egy évben mondjuk egyszer) feltelepítem, ha nem nem, így is megúsztam épp csak 100 feletti elemmel a listán (köztük a kitörölhetetlen AppTapp csomagok, meg halom Developer cucc). A lista elemeinek természetesen csak töredéke állandó lakója a touch-omnak. A szótár-, könyv-féle dolgok tesznek ki sokat. Van olyan repo, amiből 1 dolgot vettem át. Így most installer.app-ban a forráslistám örvendetesen rövid (sajnos az AppTapp-ot nem lehet törölni, pedig onnan csak egy-két rendszereszköz kéne, a maradék szemét nem, viszont minden más törölve), a kategórialistámból eltűnt 5 féle “Themes (valami)” folder (egyebek mellett), a Misc-ben kéccáz haszontalanság helyett van kettő, ami jól jöhet. Áttekinthetőbb és kevesebb lett a tartalom. És már alig van benne olyan, ami minek oda. Pedig még így is halom szemét van. Ha tényleg a fontosakat hagynám meg, akkor minimum megfeleződne a lista. És még azokból sem lenne minden feltelepítve. A beépített alkalmazások felét pedig egyszer sem indítottam el (Stocks, vazz, vagy egyszerű óraalkalmazás minek, miközben folyamatosan mutatja a fejlécen az időt…)

iPod Touch

Megérkezett
Díszcsomagolásban. Hátán gravírozással. Gyönyörű. Mint egy ékszer. És fasza.
Természetesen elkezdtem rá feltolni egyből az állandó zenéket, amik mindig rajta lesznek (gyorsan ráimportáltam cd-ről a Pre-Millenium Tension-t például :) , jailbreakelni még nem tudom, mert új a firmware, downgrade-elni meg nem akarok. Utóbbi pár órában játszogattam vele, meg rakosgattam rá dolgokat, és néztem youtube-on Beavis & Butthead-et :)

Heti Apple szenzáció!

Akkor a hét Apple-témájú híre. Nagyon úgy néz ki, hogy elsikkad, pedig ennek nem kéne, főleg az elmúlt hónapok történései fényében.
Nem, nem arról van szó, hogy végre van hivatalos dátuma mikor jelenik meg a Mac OS X 10.5 Leopard (akit érdekel és még nem tudná: október 26.), ezt mindenki tudta, hogy október végén lesz, az meg kurvára mindegy, hogy most akkor kedden vagy pénteken…
A hír nem Leopárdos. Kivételesen iPhone-os (és akkor már nyilván iPod taccsos). Nem, nem az, hogy a franciák beszopatták az Applet, (mert végülis nem szopatták be, nem ma hozták azt a törvényt, ami szerint) ugyanis kénytelenek lesznek kártyafüggetlen ifont árulni az országukban. Hiába, náluk így szokás, törvény van róla, na. Így járás. Igaz, itt nem az Apple járt rosszul, hanem azok a barmok akik gyors és nagy haszon reményében beutaztattak az országba raklap iPhone-t, hogy azt aztán 100-130 ezer forintos haszonnal (igen, sok ilyen árat láttam, ámerikában megvette 55-ért, itt árulja 180-ért) továbbértékesítsék.Naponta több ilyen hirdetést látok, jóformán már ezért nézem a hirdetésoldalakat, hogy hány balfasz van aki gyors pénzt akar és ilyen áron kínálja majd ami rá fog rohadni, most már biztosan.
De mi is az a nagy hír?
Az az, hogy a leóval kapcsolatban az Apple bejelentette, hogy lesz (majd egyszer, valamikor, az óperenciás tengeren, üvegyhegyen és a Macworld 2008-on túl, tehát leghamarabb mondjuk februárban) SDK az apple mobil platformra. Magyarul: az Apple eszközt ad a fejlesztők (harmadik fél) kezébe, hogy programokat készítsenek iPhone-ra és iPod touchra! Itt nem webalkalmazásokra gondolok, arra már van külön honlapja is a cégnek. Programokat. Bináris kód. Appication bundle. Terminal (hekkelés nélkül).
Ahhoz képest, hogy amióta megjelent az iPhone a csapból is az folyik, hogy kik hogyan törték meg és tudtak rá programot telepíteni, eléggé kevés port kavart az, hogy ezentúl nem kell hekkelni (és esetenként szétcseszni az eszköz szoftverét), ki lesznek (nyilván) adva az API-k, bárki fordíthat alkalmazást (remélhetőleg) iPod touchra. Magyarul hagyni fogják, hogy az eszköz az legyen, aminek a hardvere készült: PDA.

Steve bejelentését lementettem, mert el fog tűnni, de itt olvasható.

…a távolban felsejlik egy aranyos, kicsit bumfordi zöld színű eszköz, rajta egy nagy fizikus nevével és az ötletet és innovációt jelképező világító villanykörtével, az összes Newton-rajongó elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában: “igen, itt a várva-várt Newton utód!”.
Én remélem.