OSX oroszlános hasznosságok

A rendszerbutítás folytatódott a 10.7 Lion és 10.8 Mountain Lion során is. (A 10.6-nál elvett type/creator code támogatást máig nem emésztettem meg pölö.)

Az új oroszlános rendszerekben* is van pár bosszantó újdonság, amivel régóta jól működő dolgokat rontottak el a butítás iOS-ítés fejlődés jegyében.

Osztottam már meg korábban terminálos osx trükköket nem egyszer, itt van most néhány újabb, 10.7 és utáni rendszerekre.

Az egyik újdonság ami körülményesebbé tette a rendszer mindennapi használatát a (többek között a) párbeszédablakoknál a billentyűzetes navigáció megszüntetése. Például mentésnél, régen lehetett másodperc tört része alatt funkciót (gombot) váltani nyilak vagy tab segítségével, sőr, egyszerre két gomb is ki lehetett jelölve (egy fő-, és alternatív kijelölés), és elsőt return, másikat space használatával lenyomhattad. Nem kellett egérrel kaparászni. Elvenni a kezet a klaviatúráról. Itt a megoldás visszacsinálni:
defaults write NSGlobalDomain AppleKeyboardUIMode -int 3

a felhasználói jegyzékben a Library jegyzék újramegjelenítése a Finderben:
chflags nohidden ~/Library

szövegkijelölés QuickLook ablakban:
defaults write com.apple.finder QLEnableTextSelection -bool true

(Egyébként QuickLook kiválóan hekkelhető is extension-ökkel is.)

Amire még mindig nincs megoldásom, de nagyon kéne: a hide-olt alkalmazások kerüljenek az appswitcher lista (command+tab programváltás, értitek) végére, mint régen! Amit eltűntetek, azt épp nem akarom használni! Azért tűntetem el, mert most épp nincs rá szükségem. Így ha gyorsan almatabolok, nem azt akarom visszahozni, hanem a következő elől lévő (látható) programot.

Ez utóbbi, meg a legelső (megoldott) probléma, hogy is mondjam, vesztett a rendszerhasználat a transzparenciájából, azaz oda kellett figyelni mit csinál (pedig elvileg pont az lenne a cél, hogy észre se vedd, épp gépet kezelsz), és ezen túl ki is zökkenti az embert, ami nem jó.

(Lion-t rövid ideig használtam, tehát lehet keverni fogom a kettőt és csak később jött be valamit amiről beszélek, ezért az oroszlános gyűjtőnév, még ha magyarul nem is így hívjuk a pumát)

iOS jailbreak: igen vagy nem?

Sok-sok éve már csak meglehetősen ritkán teszem tiszteletem a beszéljükmac fórumain, még ritkábban emelem hozzászólással a kollektív iq-t. (Nagyarc OFF, de aki régi beszmekes és ugyanígy frekventálja hasonló okokból a fórumot az érteni fogja a poént :)

Azonban most sikerült jailbreak-es témájú, már lassacskán tüzesedni kezdő (flame, értitek… jaj, de vicces hangulatom van ma, reggel fordítógépes-hangulatú szöveg korrektúrája eléggé lezsibbasztott) topicba belerondítanom.

Egyik hozzászólótól a vége felé már-már kötekedő hangon többször előkerült a “minek a jailbreak, mutass valamit ami miatt elengedhetetlen azon túl hogy tudsz lopni programokat” kérés, én meg gyorsan összedobtam egy rövid listát érvekkel kiegészítve, amit kicsit átírva itt is közlök úgy döntöttem. A listát egyébként tudnám még folytatni. De inkább hozzáteszem az én válaszomat az új felhasználók gyakori kérdésére, tehát

jailbreak-eljem, az új iPhone-om vagy iPod touch-om, vagy ne?

Röviden: ne.

Hosszabban: az újabb- és újabb iOS rendszerekkel egyre kevésbé szükséges a jailbreak, ennek a története és érvei új bejegyzést igényelnek, bővebben nem megyek bele. Aki új felhasználó, és csak használni/élvezni szeretné az új készülékét minden extra nélkül (ismerek olyat, aki évekig még AppStore-ba sem regisztrált), annak, aki nem ért és nem is akar érteni a rendszer működéséhez és képességeinek esetleges kiterjesztéséhez (egyszóval, névelővel: a többség), annak úgy vélem felesleges jailbreakelni, és több kárt okozhat magának, mint hasznot vele.
Aki szeret a dolgok mögé nézni, szereti bütykölgetni, jobban megismerni és megérteni az általa használt rendszereket, aki szereti feszegetni a pofonládát készüléke határait, az meg úgyis jailbreakelni fog.

Kábé egy éve még írtam egy bejegyzést, hogy ha jailbreakeltél, miket telepíts mindenképpen, sőt, egyeseknek miért kell jailbrekaelni (nem publikáltam). Azóta rájöttem, hogy a többségnek felesleges. Hacsak nem lopott programokat akart telepíteni.

Akkor néhány érv, a teljesség igénye nélkül, hogy nekem miért fontos jailbreakelni – legtöbb embernek ez a lista más.

  • Az első pont programtelepítéshez kapcsolódik: volt (most épp nincs fenn) a készülékemen olyan program, amit én készítettem. De mivel de hobbista vagyok, nem foglalkozom professzionális szinten az iOS fejlesztéssel, továbbá nem akartam ezt a progit világszerte terjeszteni (pl egy barátommal – akiből azóta hivatásos iOS fejlesztő lett – beszélgettünk valamiről, egy ottani megjegyzésére válaszul készült az egyik ilyen progi, amit egyedül ő kapott meg); továbbá pénz sem vet fel, így nem léptem be a fizetős iOS fejlesztői programba… anélkül pedig saját alkalmazást SEM telepíthetsz, még tesztelési céllal sem a készülékre. Sehogy. JB-vel megoldottam. Korábban írtam egy kimerítő bejegyzést arról, hogyan, csak azért nem linkelem be, mert már meghaladta az idő.
    (Megj.: lopott program most nincs az ipodomon. Volt, de idővel vagy megvettem, vagy töröltem)
  • Apróság, de a virtuális billentyűzethez általam eszközölt apró módosítások is picit könnyebbé teszik az életem. :))
  • iPod touch felhasználó voltam világéletemben mikor iOS-ről volt szó. Most negyedik generációs készülékem van. A Camera appban a HDR fotózás bekapcsolása gyakran javít az egyébként elég szar kamera képein.
  • Az sem ártott, mikor megérkezett a fent említett készülék, hogy az új eszközre az egyik programnál az in-app purchase dolgok nem jöttek le. Mindig hibát jelzett, mikor újra le akartam tölteni őket. A fejlesztővel természetesen kontaktoltam, sokáig vakartuk a fejünket, mi lehet a probléma, végül “kézzel” átraktam a régi iPodról az újra a megfelelő állományokat, minden megoldódott.
    Erre joggal lehet mondani, hogy kifejezetten egyedi probléma, de nekem akkor nagyon jól jött a JB.
  • Az obligát hosts file editálásról talán nem is kellene írnom, de megmagyarázom, én hogy látom a kérdést és miért kerül bele pár szerver a loopbackbe: mobil eszközökön kevés erőforrásból (kijelzőméret, akkumulátor és processzoridő, telefonoknál fizetős adatforgalom) gazdálkodik az ember még a mai szép új időkben is, ezért jó dolog néhány erőforrásigényes honlapot letiltani.
    Kevésbé praktikus és racionális érvekkel, hanem érzelmekkel megfogalmazva: zavar, amikor a kijelző felét reklámok foglalják el és kétszer annyi ideig tölt be egy honlap miattuk és a tracking, stb scriptek miatt.
  • Vesszőparipám a számítógépes (adat- hálózat- stb) biztonság. Sajnos sok program még csak nem is haza, hanem harmadik félnek közvetít adatokat a készülék-használati szokásaidról. Cydiából letölthető egy program, amivel ezeket letilthatod (és akkor még nem jutottunk el a legújabb, CarrierIQ-botrányhoz).
  • Ma már a folderekkel és spotlighttal kevésbé fontos, mert bedobod őket egy helyre, de soha nem használt programok (mint a gyári tőzsde, flight tracker stb) eltüntetése a springboardról is hasznos funkció, átláthatóbb lesz a képernyő.

Tudnék még pár dolgot összeszedni, de elég hosszú már így is a bejegyzés. Múlt héten frissítettem iOS 5-re, miután kijött az untethered JB. Kitaláltam, megpróbálom, mégis kibírom-e nélküle. Másnap már indítottam a redsn0w-t.

Twitter for Mac “Super Secret” tulajdonságok kikódolása

Egy hete, mikor írtam a Tweetie filterezéséről még nem tudtam, hogy hamarosan, azaz csütörtökön megjelenik, azaz most már megjelent a következő verzió. Ami már a Twitter for Mac nevet viseli (ezt speciel tudtam :)

A programnak van pár szép fícsöre, halom dolog nem jó benne, meg van aminek működnie kéne de nálam mégsem teszi, mindegy, most nem kritika jön.
Kiderült ugyanis, hogy van pár “super secret” fícsör benne, amit a legutóbbi MacHeist nanobundle vásárlói érhetnek el. Nekik anno megígérték, hogy megkapják a vásárlásukhoz a majdan megjelenő Tweetie2-t, de az időközben baszott megjelenni, majd most Twitter néven ingyen jött. Ezzel kompenzálják őket, ugye.
Screenshot készült a titkos panelról.
Én meg úgy voltam vele, ha be lehet kapcsolni, akkor az bizony ott van, akkor miért ne keresném meg? Ma délelőtt nekiültem, és sikerült bekapcsolni őket:

Túlzottan nem hiányoztak, inkább a “szakmai érdeklődés” (hehe) csináltatta velem. Először a második meg harmadikat intéztem, mert azok mégis remek kényelmi megoldásnak tűntek. A hide in background annak jöhet jól, akinek nagyon zsúfolt a timeline és a folyamatos update miatt könnyen elterelné a figyelmét a munkáról vagy bármi másról.

Most csak a Terminal-parancsokat adom meg, hogy lehet ezeket bekapcsolni (ugyanabban a sorrendben, mint a képen) mert éhes vagyok:
defaults write com.twitter.twitter-mac UserTimelineDerepeater -bool TRUE
defaults write com.twitter.twitter-mac ScrollingMakesKeyAndOrdersFront -bool TRUE
defaults write com.twitter.twitter-mac TypeAnywhereToTweet -bool TRUE
defaults write com.twitter.twitter-mac HideInBackground -bool TRUE
defaults write com.twitter.twitter-mac ESCClosesComposeWindow -bool TRUE

Kikapcsolni értelemszerűen a FALSE-szal. Vagy törölni.

Azt hiszem, most reggelizek egyet, és még kutakodok, mert találtam egyéb érdekes dolgokat is, amikkel jó lenne rájönni, hogy tudnék kezdeni valamit. Ja, filterezésre gui itt sincs, de a korábbi trükk sem működik.

Szűrési feltételek beállítása Tweetie alatt

Ezt is megértük… akkor beszéljünk Twitterről. Bár inkább hack a téma. Nos, van ez a mikroblogging szolgáltatás, használom, de az értelmét még nem találtam meg. Itt oldalt láthatóak az update-jeim. Asztali gépen és iPodon is az Atebits szoftverét, a Tweetie klienst használom erre. (Weben tweetelésnek nem látom sok értelmét, valamilyen szar mashup használatának meg semmilyet.) A cég iOS twitter kliensét maga Twitter, Inc megvásárolta pár hónapja, azóta simán “Twitter” névre átnevezve ez a hivatalos kliens a platformon. Úgy tudom, más platformra nincs ilyen. Viszont ez a lépés úgy tűnik, elvette az erőforrásokat az asztali változat (Tweetie for Mac) fejlesztésétől, ami nem öröm.

Tehát, akkor Tweetie for Mac. Azért szeretem, mert kicsi, áramvonalas, minimál, és főleg mert, natív Cocoa. Annak számtalan előnyével. Ezt advankedmacjúzernek nem kell magyarázni, többiek, meg nem biztos, hogy értik (bocsi tőlük. de tegyük hozzá, szerintem nem is érdekli őket). A minimalizmusnak vannak hátrányai, ebből egy, ami fájó, hogy nem lehet szűrési feltételek beállítani.
Vagyis, de. Lehet. Csak béta, és GUI sincs hozzá, utóbbi mondjuk ritkán rettent el.

Szóval, ha valakit idegesít a sok foursquarecheckin-spam, lájkspam, vagy csak simán a #musicmonday, (a linken található oldalt most találtam, bámulatos, hol tart már a tudomány) #tévésorozat, #konferencia és társai, de nem akarja feladni a tweetie-t, akkor itt az örömhír (görög eredetű szóval: evangélium) nekik.

OS X alatt nem kötelező használni a parancssort, mégis a legtöbb hack, amiről írni szoktam Terminal-t igényel (mert ezeknél egyszerűbb, mintha grafikus felületen dolgoznál, ezért most is ezzel kezdem). Szóval, kell egy Terminal.app-példányt indítani. A Tweetie a property list file-jában, tömb formátumban, sztringként tárolja a kizáró kifejezéseket.
Szűrőfeltételek hozzáadása: írjuk (másoljuk) be, hogy defaults write com.atebits.tweetie-mac filterTerms -array-add "eztakaromszűrni" Ezzel létrehoztunk (ha még nem volt) és adattal elkezdtünk feltölteni egy tömböt, az idézőjelek között megadott szöveg ha szerepel a hozzánk érkező streamben, nem jeleníti meg a kliens. Egyelőre mindenütt, mindent szűr amit megadsz, legyen az neked küldött üzenet akár. Reguláris kifejezéseket tudtommal ez a béta nem támogat, így exact match lesz amit megadunk. Természetesen #hashtag-eket és akár @mention-öket (tehát nem csak kifejezésszűrő, hanem egyben emberszűrő is) is ki lehet zárni. Ha többet szeretnénk hozzáadni egyszerre, akkor simán még egy, “idézőjelekkel kvótázott” argumentumot írjunk a fenti kifejezés után.
Kilistázni a tömb tartalmát a következő paranccsal lehet: defaults read com.atebits.tweetie-mac filterTerms
Az egészet a picsába ezzel az utasítással lehet kibaszni (16 éven aluliak nem tőlem tanulják meg a fentieket): defaults delete com.atebits.tweetie-mac filterTerms

Ha valaki közvetlen az xml forrást szeretné szerkeszteni, persze megteheti, és akkor már nyilvánvalóan ért is ahhoz, hogy a fentiekből kiindulva hol találja a szerkesztendő file-t (~/Library/Preferences/com.atebits.tweetie-mac.plist), és bizonyára látott már ilyet korábban is, így ismeri a felépítését, hogy mit és hogyan (<key>filterTerms</key> majd <array><string>, le is kell zárni ám!) kell átírni benne egy texteditorral.
Mondom, hogy egyszerűbb parancssorból. De persze ott van a Property List Editor is, az is jó játék.

Szerintem hasznos jószág ez, ezért is osztottam meg.
Jó mulatást!

Ping nyilak kikapcsolása és más apróságok – iTunes 10.1

Még nagyon régen az Apple kitalálta, hogy automatikusan nyilak jelennek meg iTunes-ban a library-ben lévő dalok mellett, amik a Music Store-ra mutatnak. Ami sokaknak nem tetszik (pl nekem), főleg, hogy sok helyen nem elérhető a szolgáltatás csak böngészésre (pl nekem). De ezt ki lehetett kapcsolni. Aztán, pár verziószámmal később kitalálták, hogy ne lehessen, legalábbis GUI-ban. Erről már írtam korábban, hogyan lehet mégis eltüntetni (meg más hasznosság is van a bejegyzésben), de most mégis beírom megint, hátha valakinek ez (is) kell.
Szóval, iTunes kikapcs, Terminal bekapcs, és bemásolni a: defaults write com.apple.iTunes show-store-arrow-links -bool FALSE sztringet. (Visszaállítás TRUE értékkel, természetesen.)

Aztán jött az iTunes 10, majd nemrég a 10.1, amire nekem csak most sikerült frissíteni. Aztán felkerültek megint érdekes dolgok, kis szürke, lefelé mutató nyilak a számcím mező végén az aktuálisan lejátszott és az aktuálisan kijelölt dalnál is. Wtf? Na, azok az Apple új zenei közösségi lófaszának, a Pingnek tartozékai. A Ping is csak olyan országokban megy, ahol van zenebolt is (itt nincs, bár van amerikai iTunes accountom nekem is). GUI-ban ezt sem lehet kikapcsolni. Terminalban az alábbi paranccsal kell: defaults write com.apple.iTunes hide-ping-dropdown -bool TRUE Figyeljük meg, milyen cselesek, itt már nem “show” (megjelenít) a paraméter, hanem “hide”, elrejt, így fordítva kell gondolkodni :) Visszakapcsolás, mint fent.

Még egy apróság, amiről annak idején azt hiszem, nem írtam, de, ha valaki eddig nem oldotta meg, annak jól jöhet az információ: iTunes 10-nél a bal felső sarokban lévő close-minimze-zoom gombsor valamiért függőleges lett, ami amellett, hogy csúnya, az Apple saját Human Interface Guideline-ját sem követi, de nekem speciel nem ez fáj. :) Így lehet visszaállítani rendesre (Terminal megint, persze): defaults write com.apple.iTunes full-window -int -1

(Megjegyzés: a fenti nyilazás az adott szolgáltatások letiltásával is eltüntethető, Ping esetén végül ezt csináltam, de a boltra szükségem van.
Ugyanakkor ~/Library/Preferences/com.apple.iTunes.plist file Property List Editoros vagy sima texteditoros szerkesztésével is el lehet érni a fenti állapotváltozásokat, és előbb-utóbb valamely rendszerbaszogató program újabb változatában is benne lesz mind, de messze a Terminal használata a legegyszerűbb módszer.)

iPhone OS 3.0 versus MiPatch

For those who are looking for answers regarding using iPhone OS 3.0 with MiPatch: Don’t!
Use AppSync for OS 3.0 from the cydia.hackulo.us repo.
Thank you for reading and understanding what you’ve read, it’s for your own good.

Szóval, belenéztem statisztikába, és kaptam pár ilyen találatot, volt hogy egymás után nem sokkal két koreai ip-ről is, ezért az angol. Magyarul, röviden:
MiPatch nem megy 3.0 alatt, helyette használd az AppSync for OS 3.0 alkalmazást a cydia.hackulo.us repo-ból. Jobb lesz neked. Általában nem cseszi szét a rendszert.