Twitter + privacy

Twittertől jött szép üzenet, hogy ugyan sokféle követési (tracking) módszert alkalmaznak a júzerekre, hogy szebbésjobb reklámokat kapjanak, jelesül harmadik fél jelent nekik, de mivel jó fejek, ezek (a követés, hazajelentés, nem a reklám) kikapcsolhatók.

Sőt, olyan jó fejek, hogy még a Do Not Track-et is támogatják!

És, mint ahogy illik, mindenre kínálnak linket is.

Eddig tart a jófejség. Ugyanis minden egyes linkjüket még utoljára átküldik a saját szerverükön, a linkek query stringjét megpakolva egyedi tracking kódokkal/azonosítókkal.

Köztük a te saját egyedi twitterazonosítóddal.*

twitterprivacy

Szokás hírleveles linkekbe elrakni a query stringbe plusz információt statisztikai céllal (kampánykövetés, ilyesmi).

Na de egyedi azonosítókat, ráadásul ellentétes tartalmú levélben?

Az már nem igazán jófejség.

Külön vicces, hogy a külső, Do Not Track oldalára mutató linket is saját szerverükön át relayelik, ugyanúgy az egyedi azonosítóval és követőkódokkal. Persze, hiszen így pont nem sértik meg a dnt-poliszit :)

 

* a Twitter egy egyedi számsorral azonosít téged, a bejelentkezéskor beírt emailcím vagy @név csak a te kényelmed szolgálja, nem az a valódi azonosítód. Ezért lehet szabadon változtatgatni mindkettőt.

Macintosh prototípus a “Twiggy” lemezmeghajtóval az eBay-en!

Nem is tudtam, hogy ilyen valóban létezett, úgy értem, fizikailag teljesen összerakva, legyártott gépburkolattal, mindennel nem csak alkatrészhalomként a tervezők asztalán…
Mikor dolgoztak a Macintoshon, a csapatnak szüksége volt egy lemezmeghajtóra. Egy 5.25-ös vékonylemezes meghajtót (vékony, innen a Twiggy név) elkezdtek házon belül (az Apple-nél, más részlegben) megtervezni, de nem lett belőle semmi, és végül a gépbe a Sony új, műanyagtokos, 400kb kapacitású 3.5″-os lemeze került (másnéven a “kisfloppy”, amit a Macintosh indított el hódító útján, majd a Macintosh ásta meg a sírját).

Twiggy Macintosh

Most pedig ott van eBay-en egy ilyen prototípus 1982-83 körüli időből, szép állapotban. Teljes konfiguráció, a perifériák is a végsőtől még különböző prototípusok. Mindez potom 90 ezer dolláros kikiáltási áron, de százezres villámáron akár azonnal elvihető, mielőtt az Apple leveteti a hirdetést. Twiggy lemez sajnos nincs hozzá, és az eredeti Macintosh még bővítőportok nélküli gép volt, így, bár bekapcsol (tehát működik), bebootolni nincs mivel. Figyeljük meg, hogy a hardveregységeken még a korábbi (a Motter Tekturával szedett) Apple logó van!
Hogy hogy került Kanadába, az is érdekes sztori lehet szerintem… Ez tényleg igazi technika- és informatikatörténeti különlegesség és csemege.

Twiggy Mac patent

További nagyméretű képek az aukció honlapján

Japán gyerekek rajzai Henry Rollinsról

A sztori röviden: egy Japánban élő angol tanár (vagy angoltanár) kiadta a gyerekeknek, hogy a számukra ismeretlen Henry Rollinsról készítsenek rajzokat. Ahogy a közzétevő, úgy én sem értem milyen oktatási célt szolgálhatott ez (hacsak nem Rollins bácsi megismertetése velük), de az eredmény kifejezetten szórakoztató.
A képek nagyobb részén mindenesetre átjön az a vitathatalan tény, hogy Rollins a világ egyik legkeményebb embere :) Az emós változaton mondjuk nem.

Melegen ajánlom végignézni az összes képet a Hello Henry rajongói oldalon, ahol eredetileg közzétették őket. Vannak egészen meghökkentő darabok is.

A legelső NeXT bugreport

Steve Jobs halálával sokminden elszaporodott a neten, többek között a nyerészkedő hajlam. Ezen belül elég sok NeXT, korai Apple cuccot toltak ki rövid idő alatt eBay-re, azzal a gyakran nem, vagy alig leplezett szándékkal, hogy meglovagolják a halálhírt és aprópénzre váltsanak valamit, ami esetleg évek óta porosodik.

Viszont éppen ezért néha egészen érdekes, korábban nem látott dolgok jönnek szembe, ha szétnéz az ember.


a bugreport első oldala

Ilyen a bejegyzés címében is említett dolog, ami a cseppet sem hatásvadász (várjunk, nem ez a jó kifejezés…) Steve Jobs Memorabilia: Very First NeXT Bug Report címmel és NeXT Cube Report Matted and Framed Historical Document alcímmel került ki eladásra. A cím hangvételéhez passzoló árcímkével (5200 amerikai dollárról indul a licit, de ha gyors vagy 25000-ért tied lehet azonnal), nem csoda, hogy nem tett senki ajánlatot két nap alatt; amióta kikerült azóta figyelem, csak az eladó vette le-tette vissza a képeket (tegnap meg is ijedtem, hogy nem mentettem le őket, pedig már akkor blogolni akartam).
De ami most a lényeg, a bugreport “kivitelezése”, és a hozzá tartozó sztori.

A NeXT-ről nem ejtenék most sok szót, jobb helyeken a neten meg szétszórva itt nálam a blogarchívumban elég sok olvasható Steve másik számítógépcégéről, miért volt jó, meg mennyivel járt kora előtt stb (ma is kb minden Apple termék NeXT (szoftver-)technológiát használ vagy arra épül, az iTunes Store-tól kezdve az iPhone appokig).

Annyit azért el kell mondanom, hogy az első NeXT gépek egyetemekre meg kormányhivatalokba kerültek (később is a legnagyobb vásárlók ezek voltak, beleértve a titkosszolgálatokat, kiegészítve bankokkal. Itthon a SZTAKI-t meg a Graphisoftot említeném meg, mint jó ellátott helyeket), gyakran tesztelési céllal, a nem teljesen kész operációs rendszerrel rátöltve. Ami gép és os megjelenésekor évekkel, évtizedekkel előzte a piacot, részben ebből él ma is az Apple.
Valahonnan innen érkezett a bugreport is. A dátuma 1988 december 18-a, a 312-es sorszámú Cube, amin a 0.8-as verziójú operációs rendszer fut a hibát generáló előzetes (preliminary) kiadású Interface Builderrel.


a bugreport második oldala

Két dolog érdekes ebben az egészben.
Az első, hogy milyen szép részletesen írnak, és milyen lelkesedéssel a gépről. Hiszen ilyen rendszer még korábban nem létezett, és utána még évekig más sem.
Péntek délután kapták meg a hardvert, és ahelyett, hogy például hazamentek volna hétvégére, azonnal nekiestek, és elkezdték próbálgatni, rögtön az alkalmazásfejlesztést. És a végülis működő, (és ahogy kiveszem, “normál üzemben” rendesen visszatérő) programban egy bizonyos objektum kiválasztása mégis hibát okoz (ne feledjük, első teljesen objektum-orientált rendszerről beszélünk). Az info panel mai nevén egyébként az Application menüben az About <programnév> alól nyitható meg.
Kedves és egyben ijesztő a “van még ezernyi megjegyzésünk, kérjük ezt csak bevezető üzenetként kezeljék” mondat. De talán a legjobb a végén, az utolsó, egymondatos bekezdés, ami rávilágít, az új és zseniális rendszer:
“Thanks to all at NeXT for making this a reality.”
Ne feledjük, a dokumentum egy hibajelentés, nem köszönőlevél, mégis…

A másik érdekesség, hogy a NeXT-nél annyira megörültek ennek a legleső bugreportnak (mert mérföldkőt jelentett a cég történetében, több év fejlesztés után végre kikerültek a “vadonba” az első gépeik, és használják emberek őket), hogy kinyomtatták, bekeretezték, és kifüggesztették az irodában a falra. Az eBay-es eladó leírása alapján végig ott is lehetett, mert ő akkor vette meg, mikor megszűnt önálló cégként üzemelni a NeXT és kiárusították az ilyen dolgait.
Nem tudom más cég csinált-e, csinálna-e ilyen dolgot, de a NeXT kultúrája nem az a hagyományos élrevasalt cégkultúra volt.

Radio Pyongyang: Kommunista funk és agitprop-zene Észak-Koreából

This is Radio Pyongyang of the Democratic People’s Republic of Korea

radiopyongyang

Néhol olyan, mintha az ötvenes években lennénk. Néhol olyan, mintha valami messzi japán falucska művházában üzemelő egyetlen karaokebárjában a hetvenes években, ahol csak enka van. Néhol mint az előző, csak ma. Néhol teljesen rajzfilmzeneszerű. Leginkább teljesen valószerűtlen. Zene Észak-Koreából.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ugye meglehetősen elzárt hely kulturálisan is, ahol megy a Kim család istenítése és ahol a sztálinizmus dívik, csak Népek Atyja helyett Kedves Vezérrel. Az ország mindennapjainál tán csak a kortárs kultúráról tudunk kevesebbet. Nem igazán engednek be külföldieket az országba, és nem igazán jut ki onnan semmi ami nem hivatalos politika.

Nos, Christiaan Virant, hong kongi születésű pekingi zenész járt ott. És készített felvételeket a Phenjani Rádió (angolosan és más átírásban Radio Pyongyang) műsorairól, élő koncerteken/felvonulásokon, az állami televízióból, és az ezekből és a ritka cd-ken megjelent zenékből készített kollázst aztán cd-n is megjelentette.
Nyilván az előadók és dalcímek ismeretlenek, de van itt minden sztálinoperától kezdve népdal jellegű éneket kísérő funkig, ballada, diszkós induló, forradalmi rock és gyerekdalok, szintipop, és éljen a Kedves Vezér! és dzsucse minden mennyiségben.

Érdekes hallgatni való így is. Hát még ha a szövegeket is érteném az angol rádióbejátszásokon túl…

A koreai nép szívét büszkeség tölti el, hogy Kim Dzsong-il a vezetőjük.

Végezetül pedig egy videó, ahol KNDK-s propagandavideók (Kedves Vezér, felvonulások és egyéb tömegrendezvények stb) vannak összevágva kis funkyzenével. Mert vicces így együtt. Bár némelyik menetelős képsor még így is inkább ijesztő.

Zene: Jimmy “Bo” Horne: Dance Across The Floor

Az album letölthető a borítóra (a képre, ott fenn) kattintva.

További olvasnivaló: Proibidão C.V: betiltott gengszterbanda-funk Rio de Janeiro-ból

Tricky

Nos, elérkezett az idő újabb Podcast feltöltésére. Ráadásul rögtön kettő! Tricky-t nem fogom bemutatni, pedig megéri. Viszont feldolgozott jópár dalt, de úgy, hogy azokon biza’ nem hallatszik, hogy feldolgozás! Ezért itt bemutatom mindkét felet. A Tricky-féle számokat, és hogy miből lettek.
Az eredetiek közül volt néhány (, néhány bazdmeg, jópár…) darab amit nem volt egyszerű beszerezni (hónapok óta tervezem ezt a podcastot, volt amit ennyi időbe tellett megkaparintani). Vannak köztük nagyon fasza darabok (például “bensiszuzi” tetoválása (Tattoo, ott figyel a tracklistben), vagy az eredetiben, furcsamód, még ütősebb ‘Dear god’, meg nemannyirafaszák, “inkább tűnjenek el a történelem süllyesztőjében” szerűek is. Az utóbbiakból látszik Tricky zsenije, hogy mégis milyen jó számot tudott faragni belőlük. Az egészből pedig, hogy mennyire különböző számokból sikerült Tricky-s dalokat csinálnia :)

Elkezdtem összeszerkeszteni őket, aztán inkább úgy döntöttem hogy Tricky-féle időrendben szerepelnek a dalok. Koncerteken játszott feldolgozások nincsenek itt (főleg hogy ami van főleg más számmal van keverve, például amikor a zenekar az Ace of Spades-et zúzza míg Trickyék egy csajjal ordítva reppelnek rá, meg közben Tricky a kemény alapokra saját, eredetileg nem kemény számokat is belekever, pl a Pianot, jó cucc), csak valamely albumon megjelent számok. Kivéve a When Doves Cry, ami a különlegessége miatt van itt (és azért ér olyan hirtelen véget, mert pár másodperccel a szám vége előtt kurvahangosan beledumál a műsorvezető. Ezeket tanítják az ilyen szarságokra?) A Ahol csak részlet van máshonnan, az is hiányzik a podcastból (például a Carriage for two-ban Martina a God bless the childból énekel részletet).

Tricky cover podcast
Tricky-féle változat (album, megjelenés éve) Eredeti előadó, eredeti cím (album, megjelenés éve)
Black Steel (Maxinquaye, 1995) Public Enemy: Black Steel (In the hour of chaos) (It Takes A Nation Of Millions To Hold Us Back, 1988)
Tattoo (Nearly God, 1996) Siouxsie & the Banshees: Tattoo (Dear Prudence single, 1983)
Black Coffee (Nearly God, 1996) jazz sztenderd, itt Sarah Vaughan: Black Coffee (1949)
Judas (Nearly God (bonus track), 1996) Depeche Mode: Judas (Songs Of Faith And Devotion, 1993)
Children’s Story (Nearly God (bonus track), 1996) Slick Rick: Children’s Story (The Great Adventures Of Slick Rick, 1988)
Bad Dreams (Pre-Millenium Tension, 1996) Chill Rob G.: Bad Dreams (Ride The Rhythm, 1990)
Lyrics Of Fury (Pre-Millenium Tension, 1996) Eric B. & Rakim: Lyrics Of Fury (Follow The Leader, 1988)
When Doves Cry (performed live on BBC Radio in 1997) Prince: When Doves Cry (Purple Rain, 1984)
Mellow (Angels With Dirty Faces, 1998) ESG: Moody (ESG, 1991)
Singing The Blues (Angels With Dirty Faces, 1998) – sajnos nem találtam, így ez innen kimarad – eredeti szerző Mary McReary
The Moment I Feared (Angels With Dirty Faces, 1998) Slick Rick: The Moment I Feared (The Great Adventures Of Slick Rick, 1988)
Pop Muzik (For Real single, 1999) M: Pop Muzik (New York-London-Paris-Munich, 1979)
#1 Da Woman (Blowback, 2001) Wonder Woman főcímzene (1975) Ez úgy szerepel itt, hogy leszedtem az első részt, és abból loptam ki. A dallam stimmel, a szöveg nem. (A második WW sorozat főcímzenéje meg nettó funk!)
Something In The Way (Blowback, 2001) Nirvana: Something In The Way (Nevermind, 1991)
Your Name (Blowback, 2001) Eredetileg Judy Garland: Under The Bamboo Tree (Meet Me In St. Louis soundtrack, 1957), sajnos csak egy Liza Minelli koncertfelvételt találtam 2000-ből, olyan is.
Dear God (Vulnerable, 2003) XTC: Dear God (Skylarking, 1986)
The Lovecats (Vulnerable, 2003) The Cure: The Lovecats (Japanese Whispers, 1983)
Játékidő: 1:06:53
Letöltés
Játékidő: 57:55
Letöltés

…there were tears, there was laughter, there was my G5

Nyílt egy Apple Store nemrégiben New Yorkban, az Ötödik sugárúton, ami nagyon sok publicitást kapott, főleg a Macintosh-világ volt tele vele hónapokon át, részben a helye miatt, de főleg a külseje miatt. Azaz nem is a külseje miatt, mert föld alatt van, hanem a bejárata miatt, ami már önmagában építészeti műalkotás: egy hatalmas üvegkocka. Nemtudommár hány méter élhosszúságú, de jó nagy.
És volt a sztori arról, hogy egy fiatalember a bolt külső webkameráján keresztül kérte meg a barátnője kezét. Aztán volt a sztori folytatása, hogy a barátnő igent mondott.
És most fenn van a sztori a saját szavaikkal a Cult of Mac-en, érdemes elolvasni.

I was expecting the proposal to be incredibly romantic, just knowing his style. I should have suspected it would involve a Mac, since I know that is his SECOND love.