Még élek

Csak posztolni nem sikerült.

Pedig tavasszal, nem sokkal a legutóbbi posztom után teljesült egy régi tervem, elutaztam Japánba, cseresznyevirágzáskor. Lehet, majd lesznek még fotók és sztorik.

Igen, láttam geishat is karnyújtásnyira.

japankollazs1 japankollazs2 japankollazs3

Meg persze láttam/olvastam/hallottam egyéb érdekes és megosztásra érdemes dolgokat.

Nyáron pedig eltöltöttem egy hónapot Ladakhban, ezt most nem részletezném, minden bizonnyal lesz pár poszt ezzel kapcsolatban.

Igen, láttam a Dalai Lámát is karnyújtásnyira.

ladakhkollazs1 ladakhkollazs2 ladakhkollazs3

Szóval じゃね、 འཇུ་ལེ་, majd jelentkezem.

Izland

 Úgy történt, hogy november első felében végre meglátogattam Izlandot. Régi álmom teljesült ezzel, és maradéktalanul megérte.

Röviden: Izland igen gyönyörű hely, tele jobbnál jobb természeti látnivalókkal az ezernyi vízeséstől kezdve a bazaltorgonákon és látványos sziklaformákon, valamint geotermikus mezőkön (a gejzíreken és iszapfortyogókon túl beleértve olyan patakokat és forrásokat, amikben meg is mártóztunk) át a gleccserekig. Teljesen körbejártuk a szigetet leszámítva a két legvadabb vidéket, tehát a Felföld belsejét (távol az 1-es úttól :) és a nyugati fjordvidéket (Vestfirðir).

A fokozott naptevékenységnek és kegyes időjárásnak köszönhetően minden este/éjszaka, és gyakran reggel is lehetett gyönyörködni a sarki fényben (egy este kivételével, amikor nem akart szűnni az eső, de hajnalra kiderült az ég és bizony voltak fények). Ami általában igen látványos mértékben és mennyiségben volt jelen, legdurvább rögtön második este volt, amikor szinte az egész égbolton ott volt. Rögtön teljesült másik álmom is így :)

Fotóztam rengeteget, ezekből instagramra osztottam meg egy adagot (szigorúan filterezés nélkül). Ha esetleg a lenti plugin eltörne és nem jelennének meg a képek (szar a plugin, kihagy fotókat): #iceland hashtagre kell keresni a képeim közt.

túra #iceland #nofilter

A photo posted by @neuromancer on

hajnali gleccser #iceland #nofilter

A photo posted by @neuromancer on

Skógafoss feat szikla meg szivarvany #iceland #nofilter

A photo posted by @neuromancer on

bazalttűk, durva hullámok #iceland #nofilter #slomo

A video posted by @neuromancer on

Kristínartindar (Vatnajökull) #iceland #nofilter

A photo posted by @neuromancer on

Jökulsárlón

A photo posted by @neuromancer on

Dimmuborgir \m/ #iceland

A photo posted by @neuromancer on

geotermikus energia (a gőz kiváló volt körszivárvány-megfigyelésre is)

A photo posted by @neuromancer on

csak elindultunk hómezőre a Snæfellsjöküllnél #iceland

A photo posted by @neuromancer on

aztán lejöttünk az abbráziós tengerpartra ahol még sziklakapuk is vannak #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Strokkur gejzír (rögtön a Geysir mellett) #iceland

A video posted by @neuromancer on

egy újabb geotermikus mező #iceland

A photo posted by @neuromancer on

meg mindig #iceland

A video posted by @neuromancer on

igy lett reggel a Mýrdalsjökull felett #iceland

A photo posted by @neuromancer on

gleccserből még kevés volt: Sólheimajöküll #iceland

A photo posted by @neuromancer on

masfel oraval napkelte elott :) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

szegénynek letört az orra (újra a DC3-as roncs Sólsheimasandur-on) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Dyrholaey, Izland igen látványos déli csücske #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Reynisfjara #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Svartifoss (Skaftafell) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Sel (Skaftafell) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Jökulsárlón gleccserlagúna #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Jökulsárlón gleccserlagúna #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Jökulsárlón gleccserlagúna #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Jökulsárlón gleccserlagúna #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Jökulsárlón beach :) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Jökulsárlón #iceland

A photo posted by @neuromancer on

"18 sekúndur fyrir sólarupprás" @ hálendið (a felföld elég kemény hely) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Goðafoss #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Djúpalónssandur (Snæfellsness) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Arnarstapi birkák a sziklakapun (Snæfellsnes) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

kiváló abbráziós formák #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Þingvallavatn sólarupprás (Þingvellir) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

a Stokkur gejzír kitör #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Gullfoss szivárvánnyal #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Reykjavík #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Sólfar / Sun Voyager Reykjavík #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Dómkirkja Krists konungs Reykjavík #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Perlan (Reykjavík) #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Imagine Peace Tower #iceland

A photo posted by @neuromancer on

aurora borealis #iceland

A photo posted by @neuromancer on

aurora borealis két perccel később #iceland

A photo posted by @neuromancer on

Készítettem videókat is. Ezek egy részéből összevágtam egy kétperces kisfilmet (a zene hossza adta magát ;) a telefonon.

+ kis gömbpanoráma (sajnos silverlight kell neki):

Reykjadalur:

Sólheimajökull:

Dyrholaey:

Dimmuborgir:

Nagyon szép volt, nagyon jó volt, vissza kell menni.

Hogyan “mégsem” tartozok az egyetemnek ezer forinttal?

A történet úgy kezdődik, hogy december közepén kaptam egy telefonhívást apámtól, hogy jött itt egy levél az egyetemtől, hogy valami tartozásom van, beszkennelte, elküldi, nézzek rá. Ja igen, és aznap van a határidő befizetni. A levél már legalább egy hete megérkezett, csak elfelejtett szólni. (A levél a szüleim címére ment, mert egyetemista koromban az volt a bejelentett lakcímem. Azóta már nem ott élek, és más is a bejelentett lakcímem. Dolgokat bonyolítandó, épp egy harmadik helyen élek, szóval ott sem találtak volna meg :)

Tehát már itt komplikálódtak valamelyest a dolgok, és most nem a lakcímekre gondolok. Mindenesetre szeretnék két dolgot leszögezni: Egyrészt eszem ágában sem volt fizetni nekik, mert nem tartozhattam semmivel nekik , másrészt péntek délután aznapi határidővel nem is tudtam volna időben, mert nem egyszerű. Ezeket rögtön bővebben kifejtem.

Magát a tartozás tényét miért is nem ismertem el? Egyszerűen azért, mert maga az egyetem igazolta ezt még évekkel ezelőtt. Az én időmben csak úgy lehetett abszolutóriumot szerezni, majd államvizsgán megjelenni, majd magát az oklevelet megkapni, ha igazolhatóan nincs tartozásom az egyetem felé. Ami igazolást úgy lehetett megszerezni, hogy az egyszeri végzős diáknak fel kellett személyesen keresni egy kis sajtpapírral a kiskacsójában az egyetem különböző szervezeti egységeit, ahol ellenőrzés után az illetékes személy aláírásával és hiteles pecsétjével igazolta, hogy nincs tartozásom azon szervezeti egység felé. Például a Bolyai Kollégiumok igazgatóságán is mindenkinek meg kellett jelenni, még ha sosem voltak egymással jogviszonyban. Mint valami pontgyűjtő akció, csak nem akciós étkészletért. Mikor sikerült összegyűjteni az összes Pokémont aláírást-pecsétet, le kellett adni a TO-n, iktatták, satöbbi.
Feltételezem, ma sem különbözik sok mindenben a rendszer a fentiektől.

A ritkás nyitvatartási-ügyfélfogadási időket, hallgatók létszámát, egyetemváros nagy kiterjedését számba véve remélem mondanom sem kell, hogy ez nem egynapos projekt volt így, államvizsga előtt.

Ezért volt érdekes, hogy sok-sok évvel azután, hogy igazolták nekem, hogy nem tartozok nekik, majd sikeresen szereztem két abszolutóriumot, majd ennek folyományaként letettem két államvizsgát és kaptam két oklevelet az intézménytől, mégis mi a poros lófaszt akarnak tőlem??

Ezer forintot, mert nem jelentem meg vizsgán. Más kérdés, hogy ha ilyen tétel volt a neptunban, a rendezéséig nem engedett ugyanabból a tantárgyból új vizsgaalkalomra jelentkezni. Én meg valahogy mégis levizsgáztam (majd absz.,dipl,stb), lehet mégis megjelentem?
Kéznél lévő leckekönyv híján nem tudok biztosat mondani, de a logika azt mondja, igen.

Ez volt december közepén. Annyit tudtam csinálni, hogy este sikeresen előtúrtam a neptun kódomat, néhány próbálkozás után sikeresen eltaláltam a jelszavam, sikeresen bejelentkeztem, sikeresen megnéztem mi is ez a tartozás, megpróbáltam a tételt sikertelenül törölni, majd sikeresen kijelentkeztem.

Akkor ennyiben is maradt részemről a dolog.

A különböző díjak befizetése egyébként úgy működik (talán még most is) az egyetemen, hogy először utalunk pénzt az egyetem közös gyűjtőszámlájára, közleményben azonosítva magunkat meg neptunkódunkat. Régen ugye pár nap átfutása volt csak a pénzátutalásnak is. Miután megérkezett a pénz az egyetemhez, vuduvarázslatok történnek, és megjelenik a felhasználható összegünk a neptunban, ahonnan be lehet fizetgetni dolgokat. Ha nem sikerül az azonosítás, akkor a pénzed számodra végleg elveszett. Nagyon kíváncsi vagyok, ezekkel az összegekkel mi történik.

Vissza a levélre, volt benne mindenféle burkolt és kevésbé burkolt fenyegetés is jogi osztállyal, végrehajtással határideig nem teljesítés esetén. Gondoltam majd felhívom őket, hogy bizony töröljék csak a tételt, csak aztán komoly hajtás volt melóban, utána meg, őszintén szólva, szartam bele.

Aztán vagy két hete apám megemlíti, hogy ja igen, “már nincs tartozásod az egyetem felé”. Hogymimerre? Kiderült, hogy közben (januárban) jött egy következő felszólító levél tőlük, és, mivel a fentieket karácsonykor a szüleimnek is elmeséltem, ő úgy döntött, felhívja őket. Szeret időnként fafejű hivatalnokokat helyrerakni nyugodt hangnemben, de könyörtelen logika alkalmazásával.

Dióhéjában (ez egy különös ragadozómadár) kábé ez zajlott le közte és az ügyintéző között:

Apám elmondta a szitut, mire a válasz, hogy “jajnefoglalkozzunk vele”, rendszerhiba volt, minden háromezer forint alatti tartozást tárgytalannak lehet tekinteni a dékánúr döntése szerint. Erre apám megemlítette a dolgot, hogy akkor hogy is lehet nekem onnan két diplomám is, ha tartozok, és mi történt az igazolásokkal. Mert nem az a probléma, hogy háromezer alatt. Hanem maga a tény, hogy valamit be akarnak hajtani, amit nem kéne, mert nem létezik.

Természetesen rendszerhiba. Egy másik.

Persze, ennél többet nem tudott mondani ezekről a rendszerhibákról.

Valahol még végső menedékként az ügyintéző elkezdett üzengetni is, hogy nekem kéne törölnöm a tételt a rendszerből, amire, mint fentebb mondtam, nekem nincs (és hasonlókra korábban sem volt) jogosultságom.

Ja, és apám miért nem szólt (időben) a második levélről (sem)? Mert nem tartotta fontosnak :)

De a lényeg, hogy akkor mégsincs tartozásom az egyetem felé.

Elméletileg.

[Frissítés] …ééés, több mint egy hónappal a felvázolt események, valamint egy nappal a poszt publikálása után jött az üzenet, hogy <em>”befizetési kötelezettsége törölve lett a rendszerben”</em>. Véletlen?

Kézzel írásról

Találtam a minap egy igen kitűnő oldalt (szolgáltatást), ami gyakorlatilag egy kanjikereső cucc. Nagyon jól van összerakva, például van olyan gyök szerinti keresés, hogy több gyököt is kiválaszthatsz (és ahogy választod ki őket rögtön szűkíti a találatokat, mert ugye nem minden gyök szerepel minden gyökkel együtt egy írásjelben), sőt, van “kézírás” alapú, azaz technikailag egérrel vonalhúzás felismerési lehetőség is, ami szintén elég menő, még úgy is, hogy az oldal külön kiemeli, hogy a megfelelő sorrendben és irányokban húzzuk be a vonalakat, mert leginkább csak akkor működik a dolog. (Van néhány ökölszabály – meg a kivételek – mikor, milyen sorrendben és irányban írjuk a vonásokat, erről az oldalon is van gyorstalpaló.)
De akkor már a gyökszerinti kereső, bár tanulás és felismerés szempontjából hasznos, hogy a vonásokat számozza (mert van amikor egy vonást kettőnek érzékel).

Na, de eltértem a témától, szóval most inkább jöjjön az, ami miatt végül bejegyzést írtam. Belegondoltam a dolgokba…
Mikor is írtam le bármit kézzel papírra, vagy bármi más felületre legutóbb?

Nem emlékszem. Próbálom megerőltetni az agyam, de az is csak arra jutott, hogy valószínűleg valamikor augusztusban. Most november van.

Nincs egy cetli, friss noteszlap a háztartásban, semmi ami segíthetne, se emlék róla, hogy bármikor ilyesmit használtam volna a közelmúltban írni rá. Legfrissebb ilyen jegyzetem (mármint, ami megmaradt) valamikor tavasszal keletkezett. Most november van.

Biztos van tanulság valahol, én inkább nem kerestem. Csak érdekesnek találom a dolgot.

Ja, a bejegyzés elején említett csodálatos oldal címe: kanji.sljfaq.org

Reindeer, reindeer, reindeer

Ahogy mész északabbra, egyre szaporodnak a turisták körében bögrén, pólón is igen népszerű rénszarvasvonulásra figyelmeztető táblák, ahol békésen poroszkál az állat. Egy idő után maguk a szarvasok is, vagy az erdőből figyelnek, vagy az erdő és az úttest közötti senki földjén pihengetnek, vagy épp az út közepén szambáznak. Segít az észrevételben, főleg éjjel, hogy a szemük is valamennyire visszaveri a fényt az autó fényszórójából, de ha van csini neonszínekben pompázó fényvisszaverős nyakörv, az az igazi. Szürkületben a legnehezebb észrevenni őket, ha előkerülnek, akár az út szélén, bölcs dolog azonnal rátaposni a fékre. Egyszer úgy szlalomoztunk körülöttük, mint alföldi faluban tehéncsordával itthon (bár akkor pont nem én vezettem). Természetesen az erdőben túrázva is lehet velük találkozni.

Ha menet közben találkozunk velük, és nem sikerül időben lefékezni, vagy épp jól időzítve ugrott eléd egy szarvas, akkor a károk minimalizálása érdekében a következő módon próbáld meg elütni: igyekezz a fara felé kormányozni az autót, és ott becsapódni, mert akkor nagyobb az esélye, hogy befordítod és félrelököd, így viszonylag olcsón megúszhatod, és nem fogja egész testével betörni a szélvédőd, esetleg felnyársalni az aganccsal közben. Autósiskolában ezt a gázolástechnikát legalábbis elméleti szinten tanítják is. A viszonylag olcsón megúszhatod kifejezést pedig nem csak anyagi értelemben értettem.

Ahogy mész még tovább, az északi sarkkörön túl táblát olyan gyakran már nem látsz, mert evidencia, hogy sok a szarvas. Helyettük egyre gyakoribbak az úttesten az óriási vérfoltok.
Meg a vastag rácsok a járművek elején.

Az egész rénszarvasdolog most úgy jött, hogy épp az első The Knife albumot hallgattam (az is érdekes sztori, hogy ismertem meg a zenekart: magyar származású svéd küldte át az akkor még egyetlen album számait egyenként aligszélessávon dcc-n irc-n :), ami a Reindeer c. igen vicces számmal ér véget, aminek a címet leszámítva nem sok köze van ahhoz, amit leírtam, csak emléktrigger volt.

(Kép forrása: finlandinsider.com)

Things Fall Apart

Freeblogeddon

Volt a blogszolgáltatómnál, a freeblog.hu-nál tegnap egy elég durva hardverhiba a szervereknél. Ennek folyományaként meglehetősen sok dolog elveszett, augusztus végétől például az ott hosztolt összes blog összes bejegyzése, hozzászólásai, statisztikái. Az azóta feltöltött file-ok úgy látom megvannak, tehát valószínűleg csak az adatbázis-szerver omlott össze, de ennek még jobban utána kell néznem. Viszont aki az elveszett időszakban sablont módosított, annak az is elveszett.

Mivel általában NetNewsWire-ben ellenőrzöm, kiment-e egy bejegyzés (értsd: fel vagyok iratkozva a saját blogom feedjére), és ott bekapcsolva tartom az archiválást, így onnan a szövegeket vissza tudom nyerni, dolgozom a bejegyzések újra elkészítésében. A hozzászólásoknál a szerző nevét és a szöveget is vissza tudtam nyerni.

Közben nálam a külső merevlemezem zakkant meg, hardverhiba néz ki ott is, elég sok olyan adat van rajta, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tudnék pótolni, tehát ki kell mentenem sürgősen, mielőtt visszaküldöm. Ennyi adatmennyiséghez viszont vásárolnom kell egy másik, hasonló méretűt, ami egy nagyon nem betervezett, nem épp kicsi, nagyon nem hiányzó kiadás.

Ha már itt tartunk, kezd a kormányzás a kis veteránomban meghalni, cserélni kell a kormányművet, ami azért lesz érdekes dolog, mert 1) nagyon ritka a vas (az országban talán egyetlen futó példány), de azért bízom benne, hogy a modell európai változatainak valamelyikének a kormányműve kompatibilis vele 2) az egész modellcsalád gyártása 25 éve megszűnt.

Egyelőre a biciklim és az iPod touchom köszönik, jól vannak (csak hogy még két, nehezen-nélkülözhető-de-sokba-kerülne-ha-baja-esne eszközömet említsem)

Érdekes véletenek sorozata:

  • A blogon az utolsó megmaradt bejegzés pont aznapi, amikor az utolsó kézi blogexportot csináltam (pedig friss exportból visszatölteni mennyire egyszerűbb lenne… vagy újabból és csak a maradékot kézzel).
  • A merevlemez pont akkor (talán egy napra rá) omlott össze, hogy az ilyen esetekre tekintettel mindig a számítógépem ügyében tartott DiskWarrior dvd-m elkerült a háztól. Később megoldottam, adatok nagy része úgy néz ki kimenthető lesz vele, ha veszek új merevlemezt.
  • Mostanában pont nagyon jól jönne, ha lenne autóm bizonyos feladatok ellátására, de nem merem használni.

Hát ez van.
A blog elveszett bejegyzései a nap folyamán fokozatosan visszakerülnek a tervek szerint.

[Update]: bejegyzések többé-kevésbé visszaállítva (pár apróbb formázási dolgot kell még rendberaknom), a kommentek minden bizonnyal csak estére lesznek, mert más dolgom van.

Ivararányokról (avagy a hétvége tanulsága)

A lovagi tornák, fegyverforgatás, harcászat stb hagyományosan férfimunka volt annak idején. A lovagrendek meg kizárólagosan.
Aztán jöttek a hagyományőrző csoportok, amik felelevenítették a lovagi kor fentebbi dolgait. Ez is meglehetősen férfiszakma, de bizonyos ilyen csoportokban, pl egy bizonyos, ismertebb, régi lovagrendről elnevezett csoportnál megállapítottuk, hogy több nő tagjuk van (zömük fegyveres), mint annak idején az én egyetemi évfolyamomon volt. Pedig mi négyszer-ötször annyian voltunk (eleinte), mint eme lovagrend létszáma, tehát ha számokkal akarunk bűvészkedni, akkor drasztikusabban hangzik, ha nem darabban, hanem arányszámmal fejezzük ki a dolgot. (És a lányok hamar kihullottak, pedig velük elnézőbbek voltak az oktatók, szóval később, diplomázás idején még kevesebben lettek.)

Ex-lovasíjász cimbora világított rá: a fentiek tanulsága nyomán férfiasabb szakmám van, mint a lovagi harcászat, kardforgatás, stb :DD (bár kvázi pályaelhagyó vagyok, de az mindegy)