Steiger barna radler “sör” kóstolása

Évek óta nem posztoltam a régi jó “termékismertető rovatba”, pedig lett volna mit. Így most bemutatom a szlovák Steiger sörgyár radler termékét, amivel a műfajban a gyártó szintet lépett, mert barnasör az alapja.

Az “eredeti” barna Steiger egyébként meglehetősen édes sör, épp emiatt viszonylag régen ittam. A poprádi vagy rozsnyói teszkóban (ezek a leggyakoribb ipariszlováksör-beszerzési helyeim) általában akadt elég egyéb fajta, keserűbb sör, amik kitúrták szegény Steigert a bevásárlókosárból. Ennek megfelelően kicsit homályosak az emlékeim, pontos összevetést emiatt nem is tudok adni az és ez között. Későn jutott ugyanis az eszembe, de az lett volna az igazi, ha összehasonlítási alapként beszerzek a teszthez egy “rendes” barna Steigert. A másik oldalról nézve pedig összevethettem volna valami random hasonló citromízű sörtartalmű üdítőitallal (a kilencvenes évek végén, amikor az első radler-típusú ital bejött az országba, ez volt a címkére írva! Emlékszik még rá valaki?). Lényeg, hogy mintha a Steiger-édességen valamit éppenhogy pont tompított volna a hozzáadott citromosság, ami igen meglepő dolog a rekreációs alkoholpótló-ital mezőnyben. Erről rögvest.

Először néhány szó a küllemről. Egyértelműen fiatalos buliitalnak készítették ki, szokásos Steiger címkedizájn körül fekete alapon citromsárgával összevissza komlók, kalászok, citromok, koktélospoharak, különböző “fun and quirky” (© Instagram leírás) betűkkel Steiger, free, dark free és radler feliratok. A Steiger-szalag előterében pedig a citromot zöldkomló szegélyezi. Feltételezem, ezzel is hangsúlyozva, hogy ebben van sör is.

A dobozon jelzik, hogy ez barna alkoholmentes ital, ami eredetiben egyértelmű (tmavé nealko), angolul viszont kicsit furcsa a “dark free” megjegyzés (free from what? weissbier slavery?). Egy alternatív valóságban bizonyára filmet is forgattak pidginangolul a hős sörről aki felszabadította az amerikai dél sötéttestű söreit. Vagy a darkosok előtt tisztelegnek?

Inkább megkóstolom.

steiger_radler2Felbontás után azonnal megcsapja az ember orrát a gejl műcitromszag. Olyasmi, mint megboldogult gyermekkorom töltetlen keménycukrának a citrusaromás példánya. Kitöltés utáni szemrevételezés: jó sötét színe van, már gyanúsan sötét. A habtartó képessége is meglepően jó. Egyébként a címke szerint ennek a fele sör, fele citrom ízesítésű szirup.

Amivel a hazai gyümölcsös ízesítésű sörök mezőnyéből máris kiemelkedik. Az ilyesmiknek a közhiedelemmel ellentétben alig van közük a sörhöz: sűrítményből gyártják, szódavízzel hígítva addig a pontig,  amíg a kívánt extrakttartalmat be nem állítják. (Twitterre posztoltam egyszer ilyen alapanyagfotót.)

Aztán beleittam. Az első korty közben azonnali gondolat: citromos Kofola!

A sokadik korty után viszont megváltozik az egész élmény: a lecsengésében mintha megjelenne egy komlós árnyalat, és miután levegőzött picit, a durva, vegyipari citromszag is mérséklődött valamelyest, nem olyan tolakodó, mint az elején. Nyomokban karamellmalátás felhangok is érződnek ilyenkor, úgy tűnik, ebben tényleg van rendes sör is. Ezek szerint hagyni kell dekantálni kicsit.
Közvetlen dobozból fogyasztva nem tudom, a fenti jellegek jelentkeznek-e, én (kristályüveg!) söröskehelyből ittam.

Összefoglalva: a Steiger darkfree radlerje jobb, mint a hazai ilyenek, amiket eddig kóstoltam. Igaz, ez a vonatkozó minta nem valami nagy. A mezőny meg kritikán aluli. De ez nem kisebbíti azt a nagy tényt, hogy nem zárom ki, hogy még fogyasztok ilyet.

Használtam a budapesti közbringarendszert

bubi-batyi-1200

“Az Autómentes Hétvége első napján, 2014. szeptember 20-án, szombaton megdőlt a MOL Bubi eddigi bérlési csúcsa: csaknem hatezerszer ültek fel a zöld bringákra.”
(forrás: molbubi.bkk.hu)

– ebből jónéhány bérlés az én kontómra ment: a hétvégén extenzíven, csoportosan teszteltük a rendszert. Most pedig megírom.

Első benyomások

De kezdjük az elején, ugyanis már az első héten kipróbáltam (nyilvános üzem első hete, bétatesztelni nem akartam), akkor még regisztráció nélkül. A körülmények ideálisak voltak első tesztre abból a szempontból, hogy a vihar és szakadó eső miatt  biciklis, se gyalogos alig volt az úton.
Mind a fizetés, mind a bicikli kivétel simán ment, nem volt probléma. Kicsit nehezítette a dolgot, hogy a kerékpár hátulján a fogódzó vagy a kijelzőt, vagy a billentyűzetet takarta. De sikeresen vettem eme akadályt, és pár pillanat múlva már a vizet söpörtem ki a félreállított bicikli nyergének a mélyedéséből. Ennek végeztével elindultam, majd pár méter után rögtön meg is kellett állnom, mert elfelejtettem felemelni az alacsonyan lévő ülést. Onnantól már tényleg simán ment minden.

Első tapasztalatok, kábé negyedórás tekerés után: rendben van ez, a célnak tökéletesen megfelel. Igen, tényleg nehéz a gép (egyébként tíz-tizenegy kilós biciklivel járok minden nap), de szerintem nem vészes a tömege. Sőt, éppenséggel szeretném, ha lenne nagyobb áttétel a meglévők mellé. Erről majd később. A bankszámlámon lefoglalt kaució is pár munkanap után feloldásra került.

A regisztrációról

De persze nem csak ennyit használtam a rendszert. Múlt héten úgy döntöttem, hogy a hétvégére családot és másokat megutaztatni jó lenne a Bubi, amire pont megfelel a kiváló érzékkel létrehozott start bérlet (év végéig érvényes, egy tízes békávé gyűjtőjegy áráért – bubi kapudrognak hívom a hétvége óta). Ehhez sokféle személyes adatot meg kell adni, melyeket nagyon helyesen előzetesen is be lehet vinni a rendszerbe, így ez a lépés nem az ügyfélszolgálaton veszi el az időt. Ja, mert személyes ügyintézésre is szükség van. De egyelőre ott még nem tartunk.

Tehát, már a honlapon navigálásakor gyanús volt, miért forgalmaz a molbubi.bkk.hu a nextbike szerverei felé is adatot. (Részben a Nextbike készítette a Bubi rendszerét.) Aztán regisztrációs próbálkozáskor egyrészt kiderült, hogy a telefonszámod (az az egyedi felhasználói azonosítód – remélem mindenki számhordoz), ha egyszer már “látta” a rendszer, megjegyzi. Hiába nem regisztráltál, mint például én. A nagyobb baj az volt, ha be akartam jelentkezni, az adataim elküldendő, akkor mindig egy iframe-ben a Nextbike nyitóoldalát töltötte be. A hibabejelentés menüpont alatt is.

Megoldás: 3rd party cookie engedélyezése (jajnekem). Ezután be tudtam jelentkezni, kitölteni az adatlapot, és időpontot foglalni valamelyik BKK ügyfélszolgálati irodába, mert, ahogy írtam, szükség van befáradni oda.

Időpont megvan, irány a BKK! Itt, a hivatalos okmányaid ellenőrzése után aláírod a “rendelkezésre bocsátási szerződés” elnevezésű dokumentumot és az adatkezelési nyilatkozatot, mielőtt elkészítik a bubi kártyádat. Ez egyébként flottul, gyorsan ment, én fizetni a bérletért is inkább itt fizettem. A teljes folyamat kétlépcsős, de pár perc alatt megvan. Az adatkezelési nyilatkozat esetén a reklámcélú felhasználás résznél csak olyan doboz van, amivel engedélyezed a megkereséseket. Ezért, ha azt nem jelölöd be (ki akarná, hogy spammeljék?), jó odaírni külön, hogy bizony te nem járulsz a marketing célú felhasználáshoz, nehogy később véletlenül be legyen mégis ikszelve!

Mivel van dokkolóállomás minden iroda előtt/környékén, akár bubiciklivel is lehet távozni, a kártya elvileg azonnal aktiválva van. Én saját géppel érkeztem, így ezzel a lehetőséggel ott és akkor nem éltem.

Néhány szó bekezdés a kerékpárokról és kerékpározásról.

Kell nagyobb áttétel. A Nexus 3 (úgy tudom, ilyen váltó van a biciklikben) rendes haladásra nem elég.

Én gyakorlatilag egysebességes bringaként használtam. “Magasabb” helyeken, ahová emelkedőn kéne feltekerni amúgy nincs dokkoló (ilyen például a várnegyed, vagy a munkahelyem), így erre nem is vittem a gépet. Ahogy látható a dokkolóállomások térképén is, elsősorban síkvidékre terveztek a rendszer kialakítói. Ahhoz jó is a bringa, pedig tényleg nehéz, de még mindig kevés az áttétel. A legkomolyabb emelkedő szerintem, ahol használtam az a Duna – Margit-híd teteje. Ott sem kellett visszaváltanom, pedig itt volt az egyetlen alkalom is, hogy más biciklistát előztem. Más Bubisokat.

Az tény, hogy a bubizók mindig meg fogják fogni a forgalmat. Én is azt tettem.

Ennél a pontnál majdnem azt írtam, hogy “a bubival méltóságteljes a haladás”, de nem, simán lassú. Semmi méltóságteljes nincs abban, hogy még egy decens, de lassú tempóhoz is eszementen kell kalimpálni a lábaddal. Igaz, én kergettem is vele nosztalgiavillamost a Kossuth téren, vicces látvány lehettem.

Apropó, váltó. Természetesen minden bicajnál, amit kivettem, végigpörgettem a váltót kíváncsiságból. Nos, nem mindig akart működni. Volt, hogy hármasból le akartam rakni kettesbe, de csak elkezdett kattogni. Onnan továbbhúztam a kart egyesbe, de csak tovább kattogott. Egyes állásból kettesbe felváltva végre leváltott hármasból kettesbe.

Mellesleg sajnos gondok már akadtak a járművel a váltón kívül is. Volt, ahol az első sárvédő és a kosár összeért, ami nehezítette a kormányzást, és ilyenkor rossz hangja is volt. Volt, ahol a hátsó keréken a burkolat már szabadon lebegett a szélben, vagy a kormányon lévő tábla hiányzott (ez utóbbi egyértelmű vandalizmus). Az első kerék felett/kormány előtt lévő kosár egyébként nem a kormányra, hanem a vázra van erősítve, ami a kanyarodás közbeni egyensúlyt segíti, ez jó, csak szokatlan, hogy nem fordul a kormánnyal. Amikor pedig ferdén rögzítették, kifejezetten zavaró. A beépített gumipókok meg már most kezdenek elhasználódni. Az elsőként használt bicikli csengőjét sehogy sem sikerült működésre bírnom, cserébe a második bicikli csengőjét sehogy sem sikerült elhallgattatnom: a legapróbb úthibára is megszólalt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy folyamatos csilingeléssel közlekedtem. A többi járművel nem volt ilyen gondom.

A fék nem tűnik túl erősnek, de őszintén szólva a kocabringás által diktált tempóval túl nagy szükség nincs is igazán izmos fékre.

A dokkolás és kivétel (bérlés) általában simán ment, kivéve, amikor nem. Például az egyik állomáson több bicikli is eljátszotta, hogy a kártya hozzáérintése után sokáig kiírta, hogy “várjon”, majd jött a “nem elérhető” üzenet. Egy alkalommal minden dokkoló tele volt az állomáson, így kénytelenek voltunk a beépített lakattal lezárni a gépet. Ebben az esetben meglehetősen furán működik a szoftver. Részletesen, szépen le van írva, mit, hogyan kell csinálni, és ennek folyományaként mi, hogyan működik. Gyakorlatban nem igazán ment a dolog. Kinyitni a lakatot simán ki tudtuk, kisebb zsonglőrködés után rögzítés is ment, majd jött a bénázás, ellentmondó üzenetek a kijelzőn, miafaszvan érzés a felhasználóban. Végül kiírta, hogy “leadva”, remélem tényleg így történt.

Amiket egyébként nem értek:

  • “kivételnél” (bérlésnél) nem egyértelmű, miért villog a “bérelhető” zöld led, amikor a jármű valójában nem bérelhető (kábé fél perc “várjon” után “a kerékpár nem elérhető” jelenik meg a kijelzőn). Az érthetetlenséget növeli, hogy gyakran egyszerre villan fel a “bérelhető” és a “nem bérelhető” led is. Sőt, miután kivettük a bringát, menet közben is villog, vagy folyamatos fénnyel ég a bérelhető zöld ledje. Nappal kevésbé látszik, de csinálja.
  • a kerékpár hátulján szép nagy prizmás lámpatest van, mégis alatta árválkodva világít egy darab piros led. Ami így, prizmás rásegítés nélkül, önmagában nem szór túl sok fényt. Kinek áll ez érdekében?
  • ha már a lámpáról van szó, az első lámpát én inkább a bal oldalra raktam volna (a kosártól a kerék felett nem fért el), láthatóság szempontjából biztonságosabbnak tartom.
  • a gép visszarakása/visszaadása (a nevezéktan még szintén nincs kőbe vésve) sem egyértelmű: oké, miután betolom a dokkolóba, az csippant-villant egyet, de forgalmas helyen és erős napfényben nehéz ezeket érzékelni. Pláne, hogy hallottam – látszólag? – random csipogni is a dokkolót. Jó lenne a bringán egy “leadva” státusüzenet is, mint ami a lakatoláskor jelent meg. Így nem egyértelmű, sikerült-e a művelet, mi találkoztunk rosszul lerakott biciklikkel is (bedokkoltuk). Az, hogy a bérelhető led villog, mint fentebb láttuk, nem jelent semmit. Az alapján sem győződhetünk meg arról, hogy véget ért-e a mi bérlésünk.

Az eggyel korábbi hétvégén egyébként egy másik közbringarendszert bemutató előadáson voltam Miskolcon. Kicsit más rendszerről volt szó, a bemutató cég többek között pedelecben utazik. Ez az elektromos rásegítésű kerékpár külföldi neve. A lényege, hogy van egy elektromotor beépítve (általában a kerékagyba). Amikor szükség van a segítségére, például emelkedőn, vagy lustaságból, akkor ez a motor bekapcsolható, és besegít a hajtásba. Fontos, hogy ez nem elektromos bicikli, a motor önállóan nem hajt, pusztán a felhasználó dolgát könnyíti meg, megerőltetés nélkül, jó tempóban lehet vele emelkedőket megmászni.

Vissza az előadáshoz (az előadásdiák pdf-ben megtekinthetők). Oké, hogy ez elsősorban céges kortesbeszéd volt, de igencsak jól hangzott, amit mondtak. Sajnos sokkal jobban – még az árak is –, mint a bubi. Részben saját fejlesztésű és gyártású pedelec-eket használnak (szépek és, rövid tesztem alapján jók is), ami flottát tengelyhajtásos-vázbarejtettakkumulátoros gépekkel fognak bővíteni (mindkettőt kipróbáltuk, utóbbi különösen bejött több okból is), jobb a dokkolási technikájuk, az állomásaik fedettek és szinte önfenntartóak (napelemes technológia). Miskolcra a sok szintkülönbség miatt speciel pont ilyen rendszer lenne az ideális.

Összességében egyébként továbbra is úgy vélem, hogy szükség van közbringarendszerre, és a Bubi és kerékpárjai a hibái, problémái mellett a célnak megfelel, jó. Örülük, hogy végre van ilyen, a korábbi rosszmájúskodásom sem ennek a ténynek szólt. Bízom benne, hogy, tényleg bővülni fog a rendszer (sajtónyilatkozat már van…), Budán a Margit-hídtól északra jól jött volna pár állomás vasárnap (Komjádi uszoda – Kolosy tér – Flórián tér hármas adná magát helyszínekre). Egyébként valójában ma lenne az autómentes nap, de nem igazán tűnt fel.

Egy mondatban összefoglalva: bubizni jó móka!

Ja, viszont a nyereg befogta fekete színnel a nadrágom.

Sültkrumpli fűszersó

Felhasználási javaslat: A készre sütött burgonyát ízlés szerint szórjuk meg fűszersóval. (Külön sózást nem igényel)

Receptajánlat

Sült burgonya
Hozzávalók: 1 kg burgonya, olaj, 2 evőkanál Lucullus Sültkrumpli fűszersó

Elkészítés:
A burgonyát megtisztítjuk, megmossuk, majd vékony hasábokra vágjuk. Tiszta konyharuhára terítjük, a nedvességet letisztítjuk róla, majd forró olajban, aranysárgára sütjük. Szűrőlapáttal papírtörölküzőre szedjük, a felesleges zsiradékot leitatjuk róla és még forrón megszórjuk a fűszersóval.

Elkészítési idő: 1 óra

Nekem a Galaxis Útikalauz Stopposoknak jutott eszembe, annak is a fültisztító pálcához mellékelt használati utasításról szóló része. Egyébként pedig (hogy a Gyalog galoppból is idézzek), bámulatos, hol tart már a tudomány, sültkrupli sűszersó, mik vannak. És, mint rendes fűszercsomag, még receptet is közöl! :D Gasztoblog lettem! :)
Kiemelések mint az eredetiben.

Nosztalgiarágó a múltból

De rég is volt már termékismertető… Egy kis nosztalgiázással fogom felújítani a termékismertető rovatomat. Ugyanis a helyi volt-KGST piacon a minap beruháztam (darabját 20 forintért!) 5 darab (mert ötféle színű csomagolású volt, zöld, citrom- és narancssárga, piros és kék, haha :D ) Turbo rágóba!
Igen, abba. Megboldogult alsós koromban volt menő ha jól emlékszem. Ez volt az a nagyméretű (a mai cukormentes norbit drazsékhoz képest) rágógumi (bubble gum!), aminek a csomagolásában autós képek voltak pár adattal, amiket lehetett gyűjteni. Nem az adatokat, bár lehet volt ilyen perverz is, hanem a képeket. Nekem is volt sok. Nagyon úgy tűnik, hogy a törökök soha nem hagytak fel a gyártásával, csak ide nem jutott el valahogy. Vagy ki tudja, mert rá van írva, hogy New meg Yeni. Meg hogy Turbo super meg bubble gum meg Otomobil Resimli. Sőt, Meyve Aromalı Şekerli Sakız! Az autóspapír az simán bilingvis, van rajta Hız/Speed meg Güç/Power. Amúgy még bolgár szöveg van. Na, de elég a külcsínből. Lássuk a belsejét!
Mikor az ember kibontja, megcsapja az orrát a jellegzetes turbórágószag, amit sok-sok éve elfelejtett, és még annál is több éve nem érzett, de most maradéktalanul visszajött. A rágó külseje is ugyanaz, mint régen. De teljesen. Csak jobban törik, legalábbis kevésbé merevnek (törhetőnek) emlékszem rá. Aztán beettem a számba. Először is, ugyanolyan, mint amilyen a visszajött emlékeim szerint volt. Semmit nem változtattak a recepten (ellentétben, mint amikor megvették a hazai édesipari vállalatokat a külföldi hasoncégek és elbaszták a régi jó cuccokat, zömmel jól megédesítve, hogy ehetetlen legyen. Bár beszélhetnék a sörről is erről, hogy belenyúltak a receptbe régi söröknél). Ritkán rágózok. Akkor is általában kis cukormentes drazsérágót a szám péháértékének helyreállítása miatt :) Ahhoz képest ebben van rendesen anyag. Jó kemény az ember szájában is. És az aroma is hamar elfogy, bár nálam a rágó amúgy sem tud sokáig megtűrve lenni az arcomban (de szép mondat volt). Apropó, összetétel: cukor, kukoricaszirup, gumi alap (gum base, vajon guargumihoz vagy gumiarábikumhoz van-é köze?), ízesítés, antioxidáns (BHA). Utóbbi a bolgár szövegben zárójelesen BHA E320-ként szerepel. Energiatartalom: 300kcal/100g. (Bár ez csak bolgárul van rajta “Калорийность”-ként, úgy vélem ez elég nemzetközi szó. Nettó tömeg: 4 (négy) gramm. Gyártja: kent, Gıda A.Ş. Gebza-Koçaeli, Törökország.
Legközelebb többet veszek.
Donald rágóra emlékszik még valaki? Mennyire jó volt, kis képregények meg minden. Szívesen viszontlátnám.

Borfalu Miskolcon

Volt itt ez a rendezvény (azaz még ma van is). Ez az utazó borfalu dolog. Ismerjük meg különböző tájak borait, meg ilyenek. Tegnap meglátogattuk. Nem kellett volna. Az egy dolog, hogy az egész helyszínt elbaszták, mert szűkre szabták a közlekedési útvonalakat és kevés a kijárat (a tömeg folyamatosan bedugult, ha megálltál egy pultnál nézelődni már más nem tudott közlekedni), de úgy vélem nem egészen ilyennek kéne lennie egy borpromóciós rendezvénynek. Gondolok itt főleg az árakra. Amik igencsak borsosak voltak. És még kóstolónak merték mondani amikor 1 deci azért-annyira-nem-kiemelkedő borért 300 pénzt kérnek, 2 cl pálinkáért meg 250-et. Néhány darab sajtért meg 800-at. Mikor odaértünk éppen Waszlavik Gazember ügyködött a színpadon, nem mondanám hogy jó volt. De legalább utána leült ő is borozni (és mikor arra jártam engem bámult). Mivel nem tetszett a rendezvény, ezért kitaláltuk hogy meglátogatjuk az állandó miskolci borfalut, úgyis a közelben van, meg ott van a mi pincénk is. Tehát felugrottunk (igen, fel, mert felfelé kellett menni többet :D) a pincénkbe, és ott szipkáztunk hordóból fincsi bort. Tokaj-Hegyaljai bor, avasi pince. Az este folyamán a legjobb borokat nálunk ittuk, nem a rendezvényen (utána még lementünk). Messze a legjobbakat. És azért a pénzért amennyiért odalent elkértek borokat (volt 700 forint/deci is) a fenti borainkból több liter is kijön.

Most jön a termékismertető rész. Le fogok húzni egy menő bort. Tokaji Muscat Lunel, Benza pincészet, Tállya. Ezt apám vette, részben mert akart inni egy kis száraz muskotályt, részben, mert a bor tállyai, mint nagymamám volt, és apámat elég sok emlék köti oda. Azt még hozzáteszem, hogy az asztaltársaságban olyan emberek ültek, akik szeretik és ismerik a bort, és értenek hozzá. Kibontottuk. Illata jó volt, zamatos. Az íze semmilyen. Mintha vizet innál. Ez a bor is a bodzával készített muskotályok közé tartozik, az illatán is a bodzát érezni. (Nyomába sem ér a mádi száraz muskotálynak amit a hordóból szívtunk). A színe, tisztasága meg ilyenek rendben vannak, de nincs harmóniában az illat és íz, utóbbira több szót nem is érdemes vesztegetni, mert nem sok van belőle. A “szakértők” kemény ítéletet mondtak a borról, ami megegyezett az enyémmel.

Nem ajánlom tehát ezt a borfalut, sem ezt a bort. Mennyivel jobb volt már a nyári fesztivál keretében rendezett kisüzemi sörfőzdék versenye, hangulatban, helyszínben és árban is. Ja, és kevesebb, reprezentálni megjelent sznobba botolt az ember :)

Film: Rock and roll szamuráj

Egyetlen ember képes megölni ennyi oroszt. Hozzátok a gitárját!

boritoAz olcsódévédés ömlesztésben akadtam rá erre a darabra. A francia nőről elnevezett hipermarketben volt dolga Kedvesnek, én meg mentem vele, mert most üljek a parkolóban? Ott kifigyeltem, hogy már 600 pénzért is van olcsódvd, Kedves mondta, hogy felesleges megnéznem a kupacot, úgy sem lesz semmi, de azért oda mentem, és rögtön kiszúrtam a kupac tetején egy Million Dollar Hotelt, ami azonnal a kosárban landolt. De ezt a filmet, amiről most írok már hosszas turkálás után találtam.
Első benyomások (mielőtt megnéztem volna a filmet):
Tehát a túrás közben kezembe akadt a cucc. Címlapján egy feltűnően Buddy Holly-ra emlékeztető figura (öltözék is hasonló, de viseltesebb:), csak kevésbé jólfésült és valamivel piszkosabb volt, vállán egy Buddy Holly-korabeli gitárra emlékeztető gitár, kezében katana. Ez bizony megragadta a figyelmem. Meg persze a cím is. A “minden szuperhős szemüveges!” szlogen viszont akkor valamiért nem igazán ütötte át az ingerküszöböm, érdekes. A hátsó borítón elolvastam a szöveget:

Bobby egy igazi klasszikus hős aki pontosan olyan jól játszik a gitárján mint amilyen jól a szamuráj kardot forgatja. Egy lélegzetelállító csatában megmenti egy kisfiú életét aki mellészegődik, hogy együtt találják meg e futurisztikus világ Rock & Roll fővárosát Lost Vegas-t. Minden idők legjobb akció-scifi-rock&roll-szamuráj-posztapokaliptikus filmje most a magyar nézőket is elkápráztathatja.

Na, ekkor már tudtam, hogy ez kell nekem. 600 forintért? Simán. Kerestem a “vígjáték” vagy “paródia” szavakat, de nem találtam, tehát úgy véltem véresen komoly a cucc. Különösen csábító a “minden idők legjobb akció-scifi-rock&roll-szamuráj-posztapokaliptikus filmje” kitétel, olyan szépen hangzik. (Igaz, éltem a gyanúperrel, hogy ennek a besorolásnak más film nem felel meg, viszont akkor tényleg igaz, hogy ez minden idők legjobb satőbbije).
Aztán hazaérve megnéztem az IMDb-n a filmet (eredeti címe Six-String Samurai), kiderült hogy a borítószöveg is tévedett. Például a Buddy Holly külsejű főszereplő neve nem Bobby, hanem Buddy :)

A film alaphelyzete, hogy 1957-ben a szovjetek ledobták a Bombát, elfoglalták Amerikát. Viszont Lost Vegasban (a szabadság utolsó bástyája, vagy mi) Elvist királlyá koronázták. 40 év múlva a Király halott. Így minden gitárharcos és egyben valamilyen egyéb harcos megindul a királyválasztásra Vegasba az ország többi részéről, ahol még 40 év múlva sincs számottevő civilizáció. LEszámítva, hogy a rock ‘n roll tovább él, és örök. Köztük a Halál is, aki mindenkit levadász, de leginkább Buddy-t szeretné, mint legjobbat elkapni (tőle származik a post elején az idézet).

Viszont azt kell mondjam, hogy az ilyen remek alapötletből többet vártam. A film nem túl jó. Vannak jó pillanatai, de nem mondanám sodró lendületűnek, pedig ilyen filmnek nem árt, vígjátéknak meg paródiának nem elég vicces, művészfilmnek nem elég művészfilm (bár a felvételek szépek). Kár, pedig az alapötlet jó. Egyszer nézhető. (Viszont ahogy ülepszik az élmény, egyre jobbnak gondolom. Hiába, a megszépítő emlékezet. Majd két év múlva újra előveszem :D) Viszont kb 200 forintot simán megért (600-ba került, amiből kb 400-at üres üvegek fedeztek. De 600-at is megér.)

A (természetesen jó) zenét (van benne Brahms-féle Magyar tánc témára is rakenrol, fenn is van a filmzenealbumon Hungarian dance címen) a Red Elvises nevű vicczenekar szolgáltatja, akik cameo-znak is egyet a filmben. Aztán megölik őket.

Magára a DVD kiadásra nem sok szót vesztegetnék, mert kritikán aluli (ld a leírás hibáit). Azt sem értem, hogy az eredeti “Vegasnak új király kell” alcímet miért változtatták meg a fentebb említett szemüvegesre.

Helyi érdekű sörök

Jelen bejegyzés egyszerre jelenik meg a Neuroblogon és a Worldhsotson a kollaboratív szövegszerkesztés és a közös ivászat diadalaként. Értelmezési nehézségek elkerülése végett mindketten gyakran harmadik személyben hivatkoztunk saját magunkra (ne legyen két “én”).

Szóval ott kezdődött, hogy találkozzunk a Miskolci Lányoknál, a szobornál, amit a város egyik fele mélyen utál, a többiek szerint pedig ezzel kezdte el komolyan venni magát. Onnan az operafesztiváli tömeget kikerülve a Szinva-parton ideiglenesen berendezett kocsmába igyekeztünk, megkóstolni a “város sörét”, a hülye nevű, tokaji aszú eszencia és sör keverék KORTYot (így, nagybetűvel). Odabenn viszont megakadt Neuromancer szeme azon, hogy van gyömbérsör is, ezért elsőként arra raboltunk rá, mert már évek óta nem jutott ilyenhez. Nagyon finom volt, csak gyorsan eltűnt, mert a nagy melegben kiszárad az ember torka. Utána elkezdtük szisztematikusan végigkóstolni a további választékot, kivéve a(z egyébként kiváló) Zempléni világost, mivel ahhoz gyakran jutunk, Neuromancer lakhelyétől gyalog kb öt percre főzik. Tehát miután megittuk a gyömbérsört és megállapítottuk, hogy jó, következett a KORTY.

A második sörre már több időnk van. Míg az első pohár – úristen, mi lenne itt ha korsóval is csapolnának – nagyrészt a szomjoltásra használtatik fel, a KORTYot már értően próbáljuk vizsgálni. Így kerül megállapításra, hogy az elsőre szimpatikus sörből fájóan hiányzik valami mélység. Annyira hangsúlyozták az aszú eszencia jelenlétét az italban, hogy meglep a felismerés, végülis ez is csak egy félbarna sör. Csak a pohár vége felé kezd megjelenni a mélység benne. A kollegák – Kelt, Neuromancer, Kedvese, Saitou és Asyl – már a folkfesztiválra készülnek gondolatban. Kelt meg gépel Neuro G3masán. Meg aztán másnap (ma) otthon a saját G4-esén, kihasználva a kollaboratív szövegszerkesztés jelentette örömöket. Meg aztán Neuro is a saját G4-esén :D

“Jó, de sosem fog megmaradni az emlékezetemben” – summázza közben Neuro a Kortyot. Teljes az egyetértés, pláne, hogy közben egy pohár Guiness sötétségű és keserűségű barnasör jelent meg az asztalon, ami rögtön magához ragadta a társaság figyelmét. Sajnos aztán nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, kinézetben hozza az igazi szép barnasörök dús habját, mély színét, fényképezni való alkotás, ízben viszont nem az igazi. Túlkaramellizált – mondja Neuro. Keltnek inkább a kávéíz dominál, kávé sok cukorral (Neuro nem iszik kávét:). Lényeg, hogy nem olyan, mint a szintén helyi jellegzetességnek számító Felsőzsolcai barna. — hanem olyan, mint a barna Rauschberg a Vasgyári úton (lehet, hogy az is).

Szóval Szinva-part, épp csak a kerthelység, terasz hiányzik. Pedig bent ülni ilyen időben bűn. Ez pedig a bűnözés minősített esete, a Kandia közt és vele szemben a Déryné utcát nemrég újította fel a város. A fentebb emlegetett komolyan vevés a Villanyrendőr környékén terjed szép lassan. Közben száll a sör a fejbe, mennek a stoppos sztorik – mert csavarogni jó – és lassan túlvagyunk az összes helyi jellegzetességen. Ideje lenne megkeresni a pálinkakóstolást is…

Pálinkát (és jégsört) ugyan nem kóstoltunk, de a Városháztéri egyéb italméréseknél leteszteltünk két további seritalt és mellékhelységet. A következőkben csak a sörről lesz szó. Az italhoz jutás kicsit körülményes, mert az első pultnál kell sörjegyet venni, ami az alap sörök esetén pont egy “sörjegybe” kerül (Neuro Saitou cimborájával hívták így a papírkétszázast, amikor még kijött belőle egy sör mindenütt). Viszont közben szemezgettünk a pultokra kirakott különböző malátafajtákból, a csaposlány elnéző mosolya mellett. Valószínűleg dekorációnak volt kitéve. Első versenyzőnk az új helyszínen: juharsör. A juharsör jó. Sajnos elfelejtettük kideríteni, ki főzi. Pedig ez az egyik olyan söre a fesztiválnak, amit szívesen kortyolgatna a nagytudású kóstolóbrigád év közben is. Második versenyző a hivatalos, de unalmas névvel rendelkező HBH Pils. Most van a bodza szezonja, az ember ilyenkor bodzaszörpöt iszik, bundás bodzavirágot étkez, és ha lenne még belőle, bodzapálinkát inna. Ebben e sörben, nem tudom ezért-e, vagy csak úgy általában szintén jelen van a bodza. Első benyomás: bodza illata van. Második benyomás: Kelt szerint bodza íze ugyan nincsen, többiek esküsznek rá, hogy volt. Ami biztos, hogy ilyet még nem ittunk eddig. Igaz, már az is gyanús volt, ahogy a pultnál várakozva ajánlgatta a helyinek (sörfőző?) tűnő úriember a HBH-t. De jól tettük, hogy éltünk a lehetőséggel.

Kötelező információs blokk:
A HBH Pils, a zempléni világos, a felső-zsolcai Serforrás barna és a Rauschberg barna év közben is iható sörök, míg a Korty és a Gyömbér “fesztivál jellegűek”, nincs rájuk engedély, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljenek. Akit érdekel vasárnapig irányuljon inni. A nem sörbarátok pedig jöhetnek a Múzeumok Éjszakájával párhuzamosan megrendezett I. Miskolci Fröccsfesztiválra (részletes program pdf-ben). Mi ott leszünk — csak előbb iszunk egy gyömbérsört. Vagy egy HBH-t.

A bejegyzés SubEthaEdittel íródott

Pannon kesergő

Return of t3h termékismertető!
Korábban emlegettem a Pannon kesergő likőrt. Megy utána, hogy ziggy megszponzorálta. Azóta nyilván meg is kóstoltam (természetesen behűtve, ahogy a címke írta). Apropó, címke. A név mellett ez fogott meg. Meg az évszámos ára. (Kíváncsi vagyok lesz-e 1956 forintos kesergőlikőr is. Honfoglaláslikőrt meg tuti csak azért nem csinálnak, mert manapság már senki nem tud hátrafelé nyilazni, meg nem érné meg eladni annyiért.)
Ezeket írtam akkor róla, távolból való megtekintés után:

Név: Pannon kesergő (nem, nem keserű), fajta: likőr, alnév: magyar virtus. Eme hívószavak találhatóak a címkén, felettük két jómagyar huszár. Délceg, és nyilván gáncsnélküli, és tud játszani a tárogatón kuruc nótákat, és hívő katolikus. A normál és a nyakcímkén is ott figyel a régi nagycímer (a mai címer körüli tartományok címereivel, Erdély, AmigaOS Horvátország, Dalmácia, Szlavónia…) meg tetején korona. Körben angyalok helyett gaz). Hát igen, a nagyország már lehet túl direkt célzás lett volna. (…) A címkéken körben piros és zöld háromszögek váltakoznak, csakúgy mint a magyar trikolór legrégibb változatán, amit például az 1848-as harcok idején is használtak. Jut eszembe, véletlenül pont 1848 forintba kerül.

Most csak azért idéztem magam, mert ilyeneket le kell írni a termékismertetőben, de lusta voltam újra begépelni. A fentebbi a förszt kontekt. Közelebbről megnézve észrevettem, hogy még idézet is van , miszerint “fényesebb a láncnál a kard, lenyomjuk a bolsikat” Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy külső megjelenésében szép, igényes a termék, látszik, hogy foglalkoztak vele. Milyen szép pl a nyakcímkés magyarvirtus :) Csak a normál címkén levő változata nem illik tipográfiailag bele ebbe az oldszkúl koncepcióba. Na jó, aranyt is túl sokat használtak.


A termék nem sokkal a fagyasztóból való távozása után, mellette termékminta.

Rá van írva továbbá, hogy “32 féle magyar gyógynövény kivonatából készült gyomorkeserű likőr”. Magyar. Nem idegen. Nem megszálló. Nem bármelyetnikumi. Kíváncsi vagyok, mely gyógynövények mentek át a magyarságteszten. Meg van rajta “válaszd a magyart” logo is, mert az jó. És magyar. Nem turista, mint pl a szalámi. Hátulsó címkéről kiderül (elején nincs rajta), hogy 34%-os, és hogy “Összetevők: lágyvíz, finomszesz, cikor, természetes gyógynövénykivonat, karamell és citromsav. Hűtve ajánljuk fogyasztani. Minőségét korlátlan ideig megőrzi”. Utóbbi jó, mert akkor nyugodt szívvel eltehet a magyar magának egyet arra az alkalomra, amikor a Kárpátok megindul hazafelé. Igaz, akkor nem kell keseregni. Dehát sírva vigad a magyar. A legvidámabb barakk is afféle kumenista elhaljás volt csupán a honmagyar kesergéstől. A hűtvefogyasztásos ajánlás pedig olyan előrelátó, a vásárló érdekeit szem előtt tartó kedves gesztus, mint az Apple-től a MacBook Pro felhasználói kézikönyvében az, hogy ne tartsuk pucér bőrünkön (pl rövidgatyában a combunkon) a gépet, mert éget. Éltem is a tanáccsal, és beraktam a mélyhűtübe fogyasztás előtt. Aztán elkezdtem fogyasztani.

Nos, első ízlelésre olyasmi volt, mint amikor apámnak nem sikerul a keserűlikőrje amit szokott/tunk gyártani (és általában hamar el is fogy). A szaga meg a színe a sztenderd keserű- (és most már kesergő- :)likőr tulajdonságokat hordozza magában. Bár inkább itt az Avasi keserű vagy a Várda keserűre kell gondolni — amik azért nem rossz italok —, nem az Unicumra. Ott nem tartunk. Egyébként lehet, hogy nem olyan pohárba kellett volna az első adagot tölteni, amiben előzőleg ouzo volt és itt maradt az asztalomon. Mikor kiprőbáltam tiszta pohárból (és szintén a mélyhűtőből elővéve már határozottan jobb íze volt. De hát az ember kísérletezget. Azt kell, hogy mondjam, hogy lefagyasztva tényleg nem rossz. Szobahőmérsékleten viszont eléggé rémisztő tud lenni. (Pastis pl szobahőmérsékleten is finom, bár nem egy kategória a kesergővel.) De lehet, hogy az volt a baj, hogy éppen nem volt kesereghetnékem. Viszont fagyosan tényleg nem rossz, de ezt már írtam. Bár kicsit nyers íze van, de mi az a nyereg alatt puhított húsok után, amit hátranyilazás után marcangol szét az ember? Ötszóval: jobban össze kellene érnie ennek. Nincs meg az a jó egységes íz. Külön érezni lehet bizonyos gyógynövényeket. Asszem illatos turbulyát is éreztem. Összességében azt mondom, hogy ha az ember olcsó keserűlikőrt akar inni, és van hűtésre lehetősége, akkor ez megfelelő, bár akkor már inkább vegyen Avasi keserűt, az is hasonló ízű, és kicsit több, mint fele annyiba kerül (apám a héten vett, literjét 1850-ért. Bár abban az évben már Bach terrorizálta népünket. Alexander, nem Johann Sebastian). És az Avasi is magyar, mert a miskolci dombról kapta a nevét, nem pedig a Partium-beli elcsatolt hegységről.

Gyártó: Pannondrink & Millenium Kft. (ah, milyen szép név, csak az a magyartalan betű ne lenne ott középen! A drink szóról nem is beszélve.)

Apple eMate 300


eBay-en vettem az aranyos kicsikét. Potom 10,49 dollárért (gyakorlatilag 11). Ehhez jött még a szállítás meg ilyenek, ami, nos, a többszörösét tette ki ennek az árnak sajnos… de most, hogy megjött, megnéztem, beindítottam, úgy vélem nagyon megérte. Dobozában, manualokkal, teacher’s guide manual és cd, miegymás (mivel oktatási piacra készült, ezért az ‘e’ betű a nevében, e, mint educational). Naggggyon nagyon szép állapotban van minden, csak az akkumulátor halott. De ezt tudtam előre. Majd szétszedem és belenézek, tudok-e valamit kezdeni vele. Nagyon érdekes használni, hogy sok gomb van rajta, de NewtonOS alapú a cucc. Nem képernyőreklikkeléssel kell pl az Extras drawert előhozni, vagy anyagot beam-elni meg ilyenek, hanem ezeknek van mindnek saját gombja :D Természetesen a képernyő is érintős, van is toll meg minden. A billentyűzete annyira teljes, hogy például a space mindkét oldalán van command és option gomb. Az én mac billentyűzetemen például csak command van mindkét oldalon. PowerBook-on csak baloldalt van command. A képeken látszik, hogy az alja is teljesen tiszta, semmi kopás vagy karcolás nincs, sőt, még a tulajdonos cetlit sem töltötték ki.
Kevésbé örültem a csomagolás módján. Az amerikai (onnan érkezett, Pennsylvaniából, google maps-en ki is néztem az utcát honnan :) nem csomagolta be a dobozt, hanem arra ragaszotta a plecsnit a feladóval és címzettel, aztán a posta is a dolgait, aztán mikor magyar oldalon felbontották, ők is a saját dolgaikat (“törékeny”, “vámmentes” — hálistennek), meg még körbetekerték magyarposta feliratú ragasztószalaggal, meg hevedereket pattintottak rá szorosan. Ja, a szállítólevél teljes, hatalmas ragasztós felülete is a dobozon tapadozott. (Szép szó :D) Mint a képen látszik, sikerült lepucolnom mindent. Hajszárítóval melengettem a ragasztókat, és óvatosan huzigáltam le a cuccokat. Majd leégtek az ujjaim a forró levegőtől. Annyi, hogy ragasztó valamennyi maradt a dobozon, de legalább a dobozból semmi nem jött fel a cuccokkal. Nem tudom, nekem természetesnek tűnt, hogy becsomagolja, ezért nem szóltam külön.
Fasza ez a cucc, na :)
(Ha még nem tűnt volna föl, egérrel a képre bökve megnyílik a galéria a masináról. Meg jó kis “kategóriatobzódást” csináltam, de ki kell ezt is próbálni.)