Kell-e nekem új felhőzeneszolgáltató?

zenestream Beindult a biznic Magyarországon, itt a bőség zavara: hozzávetőlegesen két hónappal a Google Music után egy nap eltéréssel elérhető lett itt is két másik nagy zenesztrímelő szolgáltatás, az rdio és a Spotify*.

Kérdés, jó-e, kell-e ez nekem?

Elmagyarázom. Meglehetősen sok, és kifejezetten sokféle zenét hallgatok, nekem ez a drog, nem a koffein (amivel nem élek) vagy nikotin (azzal sem), ami kell, hogy túléljek egy napot. Kedves koffeinista/nikotinista drogosok, hasonlítsátok a fentiekhez a dolog komolyságát:) Ezek a szolgáltatók a napi dózis megszerzésében úgy segítenek, hogy nem kell egy külön erre a célra rendszeresített külső merevlemezen magammal cipelnem a zenéim. De bármennyire is diverz a zenei ízlésem (a last.fm profilom nagyrészt megmutatja), a rádiókban hallható dolgokkal többé-kevésbé diszjunkt halmazt képez az, amit én hallgatok.
És ez a probléma ezekkel a szolgáltatókkal is. A katalógusok elsősorban a közízlést, a legkisebb közös többszöröst szolgálják ki, hisz ebből származik a bevétel. Viszont én rengeteg zenét, amit hallgatnék, nem érek el náluk (ugyanakkor nem keveset meg igen, egy ekkora készletben ez a természetes, a probléma nem ez). Az, hogy bizonyos “nagy nevek” szintén nincsenek meg, már nem a szolgáltatók hibája, de nem is ezekről beszélek. További furcsaság, amikor egy előadótól nincs fenn a teljes diszkográfia.

Azt akarom mondani, hogy az én nézőpontomból mindegy, hogy húszmillió vagy huszonegymillió dal elérhető, ha abból a plusz egymillióból egy sem érdekel, mert, mint terméknek (itt és most a zeneszám terméknek számít) nem én vagyok a célközönsége, fogyasztója.

Jelenleg a körül-belül Google Music Play All Access nevű szolgáltatásnak vagyok előfizetője. Nem vagyok hívő, sem rajongó, így márkahű sem: ha valamelyik konkurrens szolgáltató tudja azt, ami kell nekem és a Google egyébként tudja, plusz még nyújt valamit, akkor viszem oda a pénzem. Hitvitákkal nem foglalkozom.

  • Legyen rendes kliens Macintosh-ra és iOS-re. Aki böngészőből szeret zenét hallgatni, az megérdemli, meg maradjon youtube-nál. Windows kliens annyira nem fontos, a drága munkahelyi Thinkpademnek nagyságrendekkel szarabb a hangja, mint az iPhone-nak, inkább melóban is az utóbbit hallgatom. A kliens lehet 3rd party, nem érdekel.
  • Fentihez kapcsolódik, hogy ne 128-as mp3 legyen amit sztrímelnek… úgy értem, legyen valami értékelhető hangminőség.
  • Audioscrobbler-támogatás :)
  • Reklámmentesség, stabilitás (hiszen fizetek a szolgáltatásért)
  • nem geobanol, tehát a magyarországi előfizetést bárhonnan elérem, nincs magyar ip-címek gettójába zárva a használata.

Szerencsére a fentiek általában adottak, meg szerintem nem is nagy igények. Még a zenék offline hallgatása sem kötelező fícsör. A felhasználóbarátságot nem írom, mert a “rendes kliens” azt kimeríti. Azonban!

  • A Google Music előnye, hogy a katalógusából hiányzó dalokat fel tudom tölteni hozzájuk, és ugyanúgy elérem, mint az All Access katalógust. Önmagában azt a tízezer dalos keretet ki tudom maxolni, de így elég csak a ritka dolgokat feltolni. A kettő pedig remekül kiegészíti egymást.

Egyelőre ennyi jutott eszembe, de talán ez nem minden.

A többi csak töltelék. Playlist, ajánlók, rádió, szociálmédia-integráció: nem használom.

Szóval, körül-belül ugyanolyan mindegyik szolgáltató. Mégis, miben jobb █████, mint █████, miért éri meg egyiket preferálni (a hitvitán túl) a másikkal szemben? Jobb-e a jelenlegi előfizetésemnél a másik kettő valamelyike, váltsak-e?

* iTunes Match nem egészen ugyanerre van, Pandora meg pl évek óta nem elérhető itt

Twitter + privacy

Twittertől jött szép üzenet, hogy ugyan sokféle követési (tracking) módszert alkalmaznak a júzerekre, hogy szebbésjobb reklámokat kapjanak, jelesül harmadik fél jelent nekik, de mivel jó fejek, ezek (a követés, hazajelentés, nem a reklám) kikapcsolhatók.

Sőt, olyan jó fejek, hogy még a Do Not Track-et is támogatják!

És, mint ahogy illik, mindenre kínálnak linket is.

Eddig tart a jófejség. Ugyanis minden egyes linkjüket még utoljára átküldik a saját szerverükön, a linkek query stringjét megpakolva egyedi tracking kódokkal/azonosítókkal.

Köztük a te saját egyedi twitterazonosítóddal.*

twitterprivacy

Szokás hírleveles linkekbe elrakni a query stringbe plusz információt statisztikai céllal (kampánykövetés, ilyesmi).

Na de egyedi azonosítókat, ráadásul ellentétes tartalmú levélben?

Az már nem igazán jófejség.

Külön vicces, hogy a külső, Do Not Track oldalára mutató linket is saját szerverükön át relayelik, ugyanúgy az egyedi azonosítóval és követőkódokkal. Persze, hiszen így pont nem sértik meg a dnt-poliszit :)

 

* a Twitter egy egyedi számsorral azonosít téged, a bejelentkezéskor beírt emailcím vagy @név csak a te kényelmed szolgálja, nem az a valódi azonosítód. Ezért lehet szabadon változtatgatni mindkettőt.

Camino reaches its end

Pár hónapja, annak az apropóján, hogy a kedvenc webböngészőmet, a Caminot már egy éve nem frissítették, elkezdtem megírni a gyászjelentését, érdekességekkel, infókkal, (megnézve a vázlatot, elég sokat sikerült írni), érzelmességgel, még hangzatos címet is sikerült adni neki (“Requiem egy böngészőért”).
De aztán valahogy sosem fejeztem be a bejegyzést.

Camino_reaches_its_endEzután friss hírként érkezett tegnap, hogy a Camino fejlesztését hivatalosan is befejezték. A böngésző honlapjának nyitóoldalán fogad az elbocsátó szép üzenet róla.

Nagyon, nagyon sokáig húztam vele, de azóta én is Safari júzer lettem (mellesleg a Camino még mindig stabilabb, mint bármi).

Az eredeti, publikálatlan bejegyzésből csak ennyit vennék át:

nagyon jó kis böngésző (volt) a Camino, nagyon sajnálom, hogy elfogyott alóla az erőforrás. Ugyanis önkéntesek fejlesztetik/ették, szabadidejükben.

Köszi srácok érte!

Az “okosóra” az új kvarcóra

Dick Tracy's 2-way wrist TVMost, hogy már napok óta a techbulvár-sajtó azzal van tele, hogy a hónapok óta pletykákban létező Apple, majd a Samsung által bejelentett saját okosóra után a Google is tervez egy ilyet, és látom a kezdődő hisztériát ami ezeket a “híreket” övezi (vajon mekkorát szól majd a buborék, ha kidurran?), kénytelen vagyok bemásolni ide Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak c. remekművének az első pár mondatát:

Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett,isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja. Ez a bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok. Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk.

Kéretik gondolatban a kvarcórát okosórára behelyettesíteni, gyártócég- és platformpreferencia szerint.

Newton trademark: elévült

Newton_logo _Ark__-on keresztül jött a szomorú hír <del>még tegnap</del> tegnapelőtt, mert nem tudtam időben publikálni a bejegyzést: az Apple hagyja lejárni a Newton trademarkját. Persze, persze, egészen pontosan tizenöt éve beszüntették a termék fejlesztését és gyártását (1998 február 27-én), de akkor is, ikonikus és a számítástechnika történetében komoly mérföldkövet és megkerülhetetlen tényezőt jelent a Newton, aminek a márkanevét most már (a tengerentúlon legalábbis, nem vagyok nemzetközi szabadalmijogi szakértő) lehet cincálni bárkinek.
Szabad a Newton, szabad az izzós logó. Szerintem meg kellett volna tartaniuk.

Az eszköz mellesleg máig erős, “kult” státusban van, elég komoly felhasználói, sőt fejlesztőibázissal is rendelkezik, nemzetközi júzer és fejlesztői konferenciákkal, mindennel ami egy komoly, élő platformhoz illik, noha 15 éve nem gyártják, és több mint tíz éve nincs is gyártói támogatás hozzá.
A Newton OS bizonyos (főleg UI-hoz kapcsolódó) elemei pedig máig megtalálhatóak nem csak az iOS-ben, hanem az OS X-ben is.

Megjegyzés: a blogszerző az átlagemberhez képest nagyobb mennyiségű (irónia: itt már az egy darab is annak számít, de ennél többről van szó) Newtonnal (archív felvétel:) és hozzá kapcsolódó termékkel rendelkezik, legyen az periféria, szoftver (dobozos!) vagy eredeti matricák. Sőt, a blogszerző OMP-je, MP2000-ese, eMate-je dobozos, tele a korabeli bőséget jelképező hozzáadott papírokkal, könyvekkel, telepítőkkel. Párszor már emlegettem is a blogon.

iOS jailbreak: igen vagy nem?

Sok-sok éve már csak meglehetősen ritkán teszem tiszteletem a beszéljükmac fórumain, még ritkábban emelem hozzászólással a kollektív iq-t. (Nagyarc OFF, de aki régi beszmekes és ugyanígy frekventálja hasonló okokból a fórumot az érteni fogja a poént :)

Azonban most sikerült jailbreak-es témájú, már lassacskán tüzesedni kezdő (flame, értitek… jaj, de vicces hangulatom van ma, reggel fordítógépes-hangulatú szöveg korrektúrája eléggé lezsibbasztott) topicba belerondítanom.

Egyik hozzászólótól a vége felé már-már kötekedő hangon többször előkerült a “minek a jailbreak, mutass valamit ami miatt elengedhetetlen azon túl hogy tudsz lopni programokat” kérés, én meg gyorsan összedobtam egy rövid listát érvekkel kiegészítve, amit kicsit átírva itt is közlök úgy döntöttem. A listát egyébként tudnám még folytatni. De inkább hozzáteszem az én válaszomat az új felhasználók gyakori kérdésére, tehát

jailbreak-eljem, az új iPhone-om vagy iPod touch-om, vagy ne?

Röviden: ne.

Hosszabban: az újabb- és újabb iOS rendszerekkel egyre kevésbé szükséges a jailbreak, ennek a története és érvei új bejegyzést igényelnek, bővebben nem megyek bele. Aki új felhasználó, és csak használni/élvezni szeretné az új készülékét minden extra nélkül (ismerek olyat, aki évekig még AppStore-ba sem regisztrált), annak, aki nem ért és nem is akar érteni a rendszer működéséhez és képességeinek esetleges kiterjesztéséhez (egyszóval, névelővel: a többség), annak úgy vélem felesleges jailbreakelni, és több kárt okozhat magának, mint hasznot vele.
Aki szeret a dolgok mögé nézni, szereti bütykölgetni, jobban megismerni és megérteni az általa használt rendszereket, aki szereti feszegetni a pofonládát készüléke határait, az meg úgyis jailbreakelni fog.

Kábé egy éve még írtam egy bejegyzést, hogy ha jailbreakeltél, miket telepíts mindenképpen, sőt, egyeseknek miért kell jailbrekaelni (nem publikáltam). Azóta rájöttem, hogy a többségnek felesleges. Hacsak nem lopott programokat akart telepíteni.

Akkor néhány érv, a teljesség igénye nélkül, hogy nekem miért fontos jailbreakelni – legtöbb embernek ez a lista más.

  • Az első pont programtelepítéshez kapcsolódik: volt (most épp nincs fenn) a készülékemen olyan program, amit én készítettem. De mivel de hobbista vagyok, nem foglalkozom professzionális szinten az iOS fejlesztéssel, továbbá nem akartam ezt a progit világszerte terjeszteni (pl egy barátommal – akiből azóta hivatásos iOS fejlesztő lett – beszélgettünk valamiről, egy ottani megjegyzésére válaszul készült az egyik ilyen progi, amit egyedül ő kapott meg); továbbá pénz sem vet fel, így nem léptem be a fizetős iOS fejlesztői programba… anélkül pedig saját alkalmazást SEM telepíthetsz, még tesztelési céllal sem a készülékre. Sehogy. JB-vel megoldottam. Korábban írtam egy kimerítő bejegyzést arról, hogyan, csak azért nem linkelem be, mert már meghaladta az idő.
    (Megj.: lopott program most nincs az ipodomon. Volt, de idővel vagy megvettem, vagy töröltem)
  • Apróság, de a virtuális billentyűzethez általam eszközölt apró módosítások is picit könnyebbé teszik az életem. :))
  • iPod touch felhasználó voltam világéletemben mikor iOS-ről volt szó. Most negyedik generációs készülékem van. A Camera appban a HDR fotózás bekapcsolása gyakran javít az egyébként elég szar kamera képein.
  • Az sem ártott, mikor megérkezett a fent említett készülék, hogy az új eszközre az egyik programnál az in-app purchase dolgok nem jöttek le. Mindig hibát jelzett, mikor újra le akartam tölteni őket. A fejlesztővel természetesen kontaktoltam, sokáig vakartuk a fejünket, mi lehet a probléma, végül “kézzel” átraktam a régi iPodról az újra a megfelelő állományokat, minden megoldódott.
    Erre joggal lehet mondani, hogy kifejezetten egyedi probléma, de nekem akkor nagyon jól jött a JB.
  • Az obligát hosts file editálásról talán nem is kellene írnom, de megmagyarázom, én hogy látom a kérdést és miért kerül bele pár szerver a loopbackbe: mobil eszközökön kevés erőforrásból (kijelzőméret, akkumulátor és processzoridő, telefonoknál fizetős adatforgalom) gazdálkodik az ember még a mai szép új időkben is, ezért jó dolog néhány erőforrásigényes honlapot letiltani.
    Kevésbé praktikus és racionális érvekkel, hanem érzelmekkel megfogalmazva: zavar, amikor a kijelző felét reklámok foglalják el és kétszer annyi ideig tölt be egy honlap miattuk és a tracking, stb scriptek miatt.
  • Vesszőparipám a számítógépes (adat- hálózat- stb) biztonság. Sajnos sok program még csak nem is haza, hanem harmadik félnek közvetít adatokat a készülék-használati szokásaidról. Cydiából letölthető egy program, amivel ezeket letilthatod (és akkor még nem jutottunk el a legújabb, CarrierIQ-botrányhoz).
  • Ma már a folderekkel és spotlighttal kevésbé fontos, mert bedobod őket egy helyre, de soha nem használt programok (mint a gyári tőzsde, flight tracker stb) eltüntetése a springboardról is hasznos funkció, átláthatóbb lesz a képernyő.

Tudnék még pár dolgot összeszedni, de elég hosszú már így is a bejegyzés. Múlt héten frissítettem iOS 5-re, miután kijött az untethered JB. Kitaláltam, megpróbálom, mégis kibírom-e nélküle. Másnap már indítottam a redsn0w-t.

A legelső NeXT bugreport

Steve Jobs halálával sokminden elszaporodott a neten, többek között a nyerészkedő hajlam. Ezen belül elég sok NeXT, korai Apple cuccot toltak ki rövid idő alatt eBay-re, azzal a gyakran nem, vagy alig leplezett szándékkal, hogy meglovagolják a halálhírt és aprópénzre váltsanak valamit, ami esetleg évek óta porosodik.

Viszont éppen ezért néha egészen érdekes, korábban nem látott dolgok jönnek szembe, ha szétnéz az ember.


a bugreport első oldala

Ilyen a bejegyzés címében is említett dolog, ami a cseppet sem hatásvadász (várjunk, nem ez a jó kifejezés…) Steve Jobs Memorabilia: Very First NeXT Bug Report címmel és NeXT Cube Report Matted and Framed Historical Document alcímmel került ki eladásra. A cím hangvételéhez passzoló árcímkével (5200 amerikai dollárról indul a licit, de ha gyors vagy 25000-ért tied lehet azonnal), nem csoda, hogy nem tett senki ajánlatot két nap alatt; amióta kikerült azóta figyelem, csak az eladó vette le-tette vissza a képeket (tegnap meg is ijedtem, hogy nem mentettem le őket, pedig már akkor blogolni akartam).
De ami most a lényeg, a bugreport “kivitelezése”, és a hozzá tartozó sztori.

A NeXT-ről nem ejtenék most sok szót, jobb helyeken a neten meg szétszórva itt nálam a blogarchívumban elég sok olvasható Steve másik számítógépcégéről, miért volt jó, meg mennyivel járt kora előtt stb (ma is kb minden Apple termék NeXT (szoftver-)technológiát használ vagy arra épül, az iTunes Store-tól kezdve az iPhone appokig).

Annyit azért el kell mondanom, hogy az első NeXT gépek egyetemekre meg kormányhivatalokba kerültek (később is a legnagyobb vásárlók ezek voltak, beleértve a titkosszolgálatokat, kiegészítve bankokkal. Itthon a SZTAKI-t meg a Graphisoftot említeném meg, mint jó ellátott helyeket), gyakran tesztelési céllal, a nem teljesen kész operációs rendszerrel rátöltve. Ami gép és os megjelenésekor évekkel, évtizedekkel előzte a piacot, részben ebből él ma is az Apple.
Valahonnan innen érkezett a bugreport is. A dátuma 1988 december 18-a, a 312-es sorszámú Cube, amin a 0.8-as verziójú operációs rendszer fut a hibát generáló előzetes (preliminary) kiadású Interface Builderrel.


a bugreport második oldala

Két dolog érdekes ebben az egészben.
Az első, hogy milyen szép részletesen írnak, és milyen lelkesedéssel a gépről. Hiszen ilyen rendszer még korábban nem létezett, és utána még évekig más sem.
Péntek délután kapták meg a hardvert, és ahelyett, hogy például hazamentek volna hétvégére, azonnal nekiestek, és elkezdték próbálgatni, rögtön az alkalmazásfejlesztést. És a végülis működő, (és ahogy kiveszem, “normál üzemben” rendesen visszatérő) programban egy bizonyos objektum kiválasztása mégis hibát okoz (ne feledjük, első teljesen objektum-orientált rendszerről beszélünk). Az info panel mai nevén egyébként az Application menüben az About <programnév> alól nyitható meg.
Kedves és egyben ijesztő a “van még ezernyi megjegyzésünk, kérjük ezt csak bevezető üzenetként kezeljék” mondat. De talán a legjobb a végén, az utolsó, egymondatos bekezdés, ami rávilágít, az új és zseniális rendszer:
“Thanks to all at NeXT for making this a reality.”
Ne feledjük, a dokumentum egy hibajelentés, nem köszönőlevél, mégis…

A másik érdekesség, hogy a NeXT-nél annyira megörültek ennek a legleső bugreportnak (mert mérföldkőt jelentett a cég történetében, több év fejlesztés után végre kikerültek a “vadonba” az első gépeik, és használják emberek őket), hogy kinyomtatták, bekeretezték, és kifüggesztették az irodában a falra. Az eBay-es eladó leírása alapján végig ott is lehetett, mert ő akkor vette meg, mikor megszűnt önálló cégként üzemelni a NeXT és kiárusították az ilyen dolgait.
Nem tudom más cég csinált-e, csinálna-e ilyen dolgot, de a NeXT kultúrája nem az a hagyományos élrevasalt cégkultúra volt.