“Lesz ami lesz, leszedetik, vagy beszedetik!”

Volt a tegnapi eset az ország kórtanjáról, ma reggel sikerült a társadalom másik végén lévő hasonlóba belefutni, persze alulnézetből.

A helyszín Budapest első kerülete, annak is “jobb” környéke, ahol gyerekesek, fiatal felnőttek, idősebbek is előfordulnak nagy számban az egymás közelében lévő intézmények miatt mind a régi, mind az új elitből. Ez az a környék, ahol sportautók alváza erodálja laposra a fekvőrendőrt (nem vicc), és ahol peres gumival szerelt G osztályú Mercedesek (nem vicc) is feltűnnek, nem is egy. Egyébként az utca fizető parkoló övezet.

Áll szerencsétlen parkolóőr az autó mellett, tekintetével szinte felgyújtja a szélvédőre frissen kitett parkolási bírságot (alias “mikuláscsomagot”), és zaklatott hangon sírja a telefonba:

…ezt az utasítást adták és kész. Lesz ami lesz, leszedetik, vagy beszedetik!

Sajnos hegynek felfelé tekertem, így inkább nem álltam meg meghallgatni a végét. De mikor picit később visszanéztem, épp visszafordult az út közepéről és emelte a telefonját lefotózni az ominózus autót.

Egyes autók egyenlőbbek a többinél, ezt biztos megtanulta ma szegény közterületes, remélem végül nem saját kárán.

A zebrán… mit is?

Há’ a zebrán tolni kéne a biciklit!

– üvölti az utat keresztező gyalogosátkelőhelyen, a járdáról tilos jelzésnél lelépő idősödő nő a jobbról érkező és csengető, egyébként szabályosan közlekedő kerékpárosnak (nem én voltam, én pár pillanattal később balról érkeztem és csengettem). Elismétlem hétköznapian: a zebra keresztezte a kerékpársávot, és piros volt a gyalogosoknak.

Megszoktam már az ilyet, de valamiért most elszomorított ez a helyzet, mert sajnos nagyon jól illusztrálja az ország állapotát (pedig nagyon is utálom az ilyen jellegű kijelentéseket): a fogalmatlan ember a nagypofájú arroganciájával, a “nekem mindent szabad mindenki más hülye” alapállásban, értelmetlen konfliktusgerjesztésével, önveszélyes magatartásával és abszolút fogalmatlanságával (pirosnál lelép, és neki áll feljebb…) és tudatlanságával (nem létező szabályozásra hivatkozva* üvölt) lehetne az egyszeri állampolgár jó példája. Ja, és még balesetveszélyt is okozott!

* Semmilyen körülmények között nem kell tolni a zebrán a biciklit, akár az úton haladva keresztezed azt, akár te keresztezed az utat rajta a gyalogosokkal párhuzamosan (persze tiltva sincs, hogy utóbbi esetben leszállj, igaz, így kétszer akkora széles helyet foglalsz el). Aki nem hiszi, járjon utána: 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet

Hogyan “mégsem” tartozok az egyetemnek ezer forinttal?

A történet úgy kezdődik, hogy december közepén kaptam egy telefonhívást apámtól, hogy jött itt egy levél az egyetemtől, hogy valami tartozásom van, beszkennelte, elküldi, nézzek rá. Ja igen, és aznap van a határidő befizetni. A levél már legalább egy hete megérkezett, csak elfelejtett szólni. (A levél a szüleim címére ment, mert egyetemista koromban az volt a bejelentett lakcímem. Azóta már nem ott élek, és más is a bejelentett lakcímem. Dolgokat bonyolítandó, épp egy harmadik helyen élek, szóval ott sem találtak volna meg :)

Tehát már itt komplikálódtak valamelyest a dolgok, és most nem a lakcímekre gondolok. Mindenesetre szeretnék két dolgot leszögezni: Egyrészt eszem ágában sem volt fizetni nekik, mert nem tartozhattam semmivel nekik , másrészt péntek délután aznapi határidővel nem is tudtam volna időben, mert nem egyszerű. Ezeket rögtön bővebben kifejtem.

Magát a tartozás tényét miért is nem ismertem el? Egyszerűen azért, mert maga az egyetem igazolta ezt még évekkel ezelőtt. Az én időmben csak úgy lehetett abszolutóriumot szerezni, majd államvizsgán megjelenni, majd magát az oklevelet megkapni, ha igazolhatóan nincs tartozásom az egyetem felé. Ami igazolást úgy lehetett megszerezni, hogy az egyszeri végzős diáknak fel kellett személyesen keresni egy kis sajtpapírral a kiskacsójában az egyetem különböző szervezeti egységeit, ahol ellenőrzés után az illetékes személy aláírásával és hiteles pecsétjével igazolta, hogy nincs tartozásom azon szervezeti egység felé. Például a Bolyai Kollégiumok igazgatóságán is mindenkinek meg kellett jelenni, még ha sosem voltak egymással jogviszonyban. Mint valami pontgyűjtő akció, csak nem akciós étkészletért. Mikor sikerült összegyűjteni az összes Pokémont aláírást-pecsétet, le kellett adni a TO-n, iktatták, satöbbi.
Feltételezem, ma sem különbözik sok mindenben a rendszer a fentiektől.

A ritkás nyitvatartási-ügyfélfogadási időket, hallgatók létszámát, egyetemváros nagy kiterjedését számba véve remélem mondanom sem kell, hogy ez nem egynapos projekt volt így, államvizsga előtt.

Ezért volt érdekes, hogy sok-sok évvel azután, hogy igazolták nekem, hogy nem tartozok nekik, majd sikeresen szereztem két abszolutóriumot, majd ennek folyományaként letettem két államvizsgát és kaptam két oklevelet az intézménytől, mégis mi a poros lófaszt akarnak tőlem??

Ezer forintot, mert nem jelentem meg vizsgán. Más kérdés, hogy ha ilyen tétel volt a neptunban, a rendezéséig nem engedett ugyanabból a tantárgyból új vizsgaalkalomra jelentkezni. Én meg valahogy mégis levizsgáztam (majd absz.,dipl,stb), lehet mégis megjelentem?
Kéznél lévő leckekönyv híján nem tudok biztosat mondani, de a logika azt mondja, igen.

Ez volt december közepén. Annyit tudtam csinálni, hogy este sikeresen előtúrtam a neptun kódomat, néhány próbálkozás után sikeresen eltaláltam a jelszavam, sikeresen bejelentkeztem, sikeresen megnéztem mi is ez a tartozás, megpróbáltam a tételt sikertelenül törölni, majd sikeresen kijelentkeztem.

Akkor ennyiben is maradt részemről a dolog.

A különböző díjak befizetése egyébként úgy működik (talán még most is) az egyetemen, hogy először utalunk pénzt az egyetem közös gyűjtőszámlájára, közleményben azonosítva magunkat meg neptunkódunkat. Régen ugye pár nap átfutása volt csak a pénzátutalásnak is. Miután megérkezett a pénz az egyetemhez, vuduvarázslatok történnek, és megjelenik a felhasználható összegünk a neptunban, ahonnan be lehet fizetgetni dolgokat. Ha nem sikerül az azonosítás, akkor a pénzed számodra végleg elveszett. Nagyon kíváncsi vagyok, ezekkel az összegekkel mi történik.

Vissza a levélre, volt benne mindenféle burkolt és kevésbé burkolt fenyegetés is jogi osztállyal, végrehajtással határideig nem teljesítés esetén. Gondoltam majd felhívom őket, hogy bizony töröljék csak a tételt, csak aztán komoly hajtás volt melóban, utána meg, őszintén szólva, szartam bele.

Aztán vagy két hete apám megemlíti, hogy ja igen, “már nincs tartozásod az egyetem felé”. Hogymimerre? Kiderült, hogy közben (januárban) jött egy következő felszólító levél tőlük, és, mivel a fentieket karácsonykor a szüleimnek is elmeséltem, ő úgy döntött, felhívja őket. Szeret időnként fafejű hivatalnokokat helyrerakni nyugodt hangnemben, de könyörtelen logika alkalmazásával.

Dióhéjában (ez egy különös ragadozómadár) kábé ez zajlott le közte és az ügyintéző között:

Apám elmondta a szitut, mire a válasz, hogy “jajnefoglalkozzunk vele”, rendszerhiba volt, minden háromezer forint alatti tartozást tárgytalannak lehet tekinteni a dékánúr döntése szerint. Erre apám megemlítette a dolgot, hogy akkor hogy is lehet nekem onnan két diplomám is, ha tartozok, és mi történt az igazolásokkal. Mert nem az a probléma, hogy háromezer alatt. Hanem maga a tény, hogy valamit be akarnak hajtani, amit nem kéne, mert nem létezik.

Természetesen rendszerhiba. Egy másik.

Persze, ennél többet nem tudott mondani ezekről a rendszerhibákról.

Valahol még végső menedékként az ügyintéző elkezdett üzengetni is, hogy nekem kéne törölnöm a tételt a rendszerből, amire, mint fentebb mondtam, nekem nincs (és hasonlókra korábban sem volt) jogosultságom.

Ja, és apám miért nem szólt (időben) a második levélről (sem)? Mert nem tartotta fontosnak :)

De a lényeg, hogy akkor mégsincs tartozásom az egyetem felé.

Elméletileg.

[Frissítés] …ééés, több mint egy hónappal a felvázolt események, valamint egy nappal a poszt publikálása után jött az üzenet, hogy <em>”befizetési kötelezettsége törölve lett a rendszerben”</em>. Véletlen?

Jegyvásárlásról

Messze van a helyszín, neves fellépő, gondoltam veszek előre jegyet, online.
(Innentől rinyaposzt lesz)
Szóval, egy este fellátogattam az ismert online jegyiroda honlapjára, jegy kiválaszt, checkout. Két lehetőségem van, magam kinyomtatom, vagy elmegyek érte. Ahhoz, hogy én menjek érte plusz ezer forintba kerülne, de már csak azért sem játszik a dolog, mert két budapesti helyszínről van szó.
Másik eset amúgy szimpatikusabb volt. De hoppá. Ahhoz, hogy saját költségemre én nyomtassam a jegyet, már ezerötszázat kell fizetni az irodának.
Amit nem értek, miért.
Azt meg pláne nem, hogy miért az a drágább, ahol csak adatbázis tranzakciós költség van, plusz emberi, adminisztrációs meg semmi.

Mivel ahhoz, hogy nyomtassak kábé ugyanannyit kell utaznom, mint azt a helyet meglátogatnom, ami nonstop üzemel és felár nélkül megvehetem, végül eme harmadik lehetőséget választottam. (Mikor elmeséltem a boltban a srácnak, online hogy megy nézett nagyot)

Egyébként már itt ülök egy csapat lengyellel övezve, és hamarosan kezdődik a Dead Can Dance. Magyar szót eddig csak odakinn hallottam.

Jó lesz.

“Teremtő hangulat, erős lokálpatriotizmus és feltörekvési vágy”

Bemutatták Miskolc új arculatát. Legszembetűnőbb az új logó (más még szerintem nincs is) A bejegyzés címeként idézett mondat a polgárjenő szájából hangzott el, miszerint a lapok már a fenti jelzőkkel cikkeznek Miskolcról.

Nem tudom ezt a baromságot honnan vette, én Miskolccal hírekben leginkább a bűnügyi rovatban találkozom, meggyőződésem, hogy a lapok erről szeretnek cikkezni inkább, mint a rengeteg jó dologról (pl most a Cinefest, ami azon kevés jó dolog amit nem sikerült a városvezetésnek elcsesznie), mert nem Miskolc a legbűnfertőzöttebb település… csak a híre rossz.

Persze az igaszsághoz hozzá tartozik, hogy egyre több helyen tűnnek fel egy cikkben a Miskolc szóval a “teremtő hangulat” és az “erős lokálpatriotizmus”, valamint a “feltörekvési vágy” kifejezések, de azok mind a polgármestert idézik…

Az új városi logó elemei kontextus nélkül, egymás mellé lerakott rövid színes vonalakként az önkormányzat lapjának múlt hétvégi számában már feltűntek egy Móricz-idézet társaságában (valamiért kétszer is berakták az újságba, ugyanúgy, ugyanazzal az idézettel, nem redundáns ez egy picit?), amit szerintem a beavatottakon kívül senki nem értett, mi a fene is az. Nem így nézett ki:

Amiket továbbiakban nyilatkozott a polgármester, csak annyiban kommentálnám, hogy szép, hogy sok programot felsorolt, például a diósgyőri várban, de pont ők üldözték el onnan a legrégebbi, leghíresebb és nemzetközi eseményt. Nem beszélve arról, hogy Diósgyőrt tudatosan kezdik leépíteni az elmúlt két évben, rendezvényeket, szolgáltatásokat költöztetnek a város más pontjára a diósgyőri polgárok “örömére” (amikor már a boltban is ezeket hallod vissza, tudod, hogy baromira nem tetszik a népnek amit művelnek lakhelyével).

Miskolcon és közvetlek környékén ezernyi jó dolog van, amiért érdemes ide ellátogatni, csak nem ezt a tényt kéne folyamatosan ismételgetni, hanem kezdeni is valamit, hogy meg is lehessen rendesen látogatni ezeket a dolgokat. Nem parkolót akarok a vár melletti tó helyére (szerencsére ezt a tervet végül szanálták), aszfaltfestéssel létesített, közlekedésre alkalmatlan “bicikliutakat” (aminek minősített esete a belvárosban az az útvonal, ami kétszáz méteren ötször(!) keresztez közutat, hogy a végén ugyanannak az útnak ugyanannak az oldalán folytatódjon) vagy óriásravatalozót az egyetemi campus közepére a parkot felszámolva, hanem mondjuk a közvilágítás kijavítását a Mélyvölgyben (gondoljatok bele, hangulatos macskaköves kis utcás meredek pincesorok a belvárosban, hol van még ilyen?? Ja, és ki tud róla, aki nem helybéli? Csak ezért emeltem ezt ki).
Egyébként örülök, hogy egységes arculatot kívánnak kialakítani, és fejlesztésekre koncentrálnak (legalább szavakban), mert ez azt is jelent(het)i, hogy remélhetőleg befejezték a város intézményeinek szétverését. (Amiről belső látleletként (értsd: szenvedő alanyként) például psztrnk írt sokat, de beszéltem már kultúrintézmény alkalmazottal én is ezekről.)

Ja, az egyszerűsített logó (ld. fenn) tényleg nem rossz.

Ha valaki ezt olvassa, ugyan írja már meg kommentben, hogy Miskolcra asszociálva először a “teremtő hangulat, erős lokálpatriotizmus és feltörekvési vágy” vagy valami egyéb (éspedig?) jut eszébe, erre kíváncsi vagyok. Nekem pl nem, pedig szeretem a várost, itt élek annak ellenére hogy olyan ritka helyzetben vagyok, hogy bármikor elköltözhetnék akár egy héten belül, ha úri kedvem úgy tartaná.

Kalandjaim a szervizek világában

Történt, hogy szervizérett lett a külső monitorom. Ami valójában céges tulajdon, csak épp nem nálam volt a garanciapapír. Akinél meg volt (Budapesten) nem találta hetekig. Végül ez a probléma megoldódott, postán meg is érkeztek a papírok (monitor Diósgyőrben van, ezért miskolci márkaszervizben én intézem a dolgait). Tértivevénnyel jött a levél, hogy biztosan megkapjam. Átvételkor a postásnő rá is csodálkozott a cégnévre, kérdezte, mivel foglalkozik… megpróbáltam minél rövidebben és közérthetőbben elmagyarázni, szerintem nem értette, de ez általában bárkivel így van, mindegy.

Ott tartottunk, hogy van papír, egy szép napon elindultam a márkaszervizbe a monitorral. Előtte a biztonság kedvéért megnéztem a gyártó honlapján mi a helyzet, igen, Miskolcon az és csak az a cég a hivatalos márkaszerviz, megnéztem a cég honlapját is a nyitvatartáshoz, azon is ott figyelt baromi nagy képpel és betűkkel, hogy igen, ők a büszke márkaszerviz, sallárom! Csak rohadt messze vannak.

Nem baj, sikerült azért odaérnem olyan 25 perccel zárás előtt, de valaki épp ott telefonált a zárt bejáratnál, kérdi, szervizbe jövök-e (nagy monitor a hónom alatt, ugye)? Mert akkor mindjárt itt lesznek. Mondom remek. Öt perc múlva kijön egy alkalmazott, nagy kerek szemekkel néz, monitort hoztál szervizbe? Mondom igen. De hát ők már több mint egy éve nem márkaszerviz. Annak ellenére, hogy a nagycég és az ő honlapjukon is ez áll. A vicc az, hogy ez utóbbi megfigyeléseket én akartam megosztani vele, de megelőzött, ezért csak helyeselni tudtam, hogy igen, ma néztem utána, és még mindig ez a helyzet.

Szerencsére tudta, hol van az új márkaszerviz (szerencsére tudta, hogy van új márkaszerviz), eleinte utcanevet mondott, ami annál az utcánál kevés infó, kértem magyarázat. “Van ez-és-ez, onnan elindulsz erre, és lábasházak meg ilyen-nevű ABC mellett”, mivel elég bután nézhettem rá, hozzátette, hogy a volt <híresvoltszocialistaelektronikaigyártó> szerviz az. Erről most már pontosan tudtam, hova menjek, a boltokról stb nem. :)

Szerencsére ők fél órával tovább voltak nyitva, mint az első hely, így odaértem zárás előtt. Átvették, írtunk papírt, volt egy kis értetlenkedés, hogy hol is vagyunk most (ugyebár a cég bp-i), majd a szervizes szájából elhangzott a nap szolgáltatóipari mondata: “Általában egy héten belül jelentkezünk, ha mégsem, egy hét múlva csörögj már ide, mi van”.

Azóta elhoztam a monitort (volt egy rájukcsörgésem is), azt mondták, hogy alaplapcsere volt, mellesleg végig kibaszott barátságtalanok és segítőkésztelenek voltak, de túléltem, a monitor meg működik.

Monitorral egy időben cipészhez bevittem a szandálomat pántjavítás céllal. Kérdi, mikorra kell, mondom, minél hamarabb, erre mondott két nappal későbbet. Éreztem, hogy talán szívatni akar, mert pár perces meló lett volna, de mivel záróra előtt voltunk inkább jóhiszeműen feltételeztem, hogy aznap már nem akar dolgozni, mert lusta. Két nappal később másik faszi volt bent, alig találta meg a szandált, amihez természetesen nem nyúlt senki az ott eltöltött ideje alatt. Ez a másik fickó aztán azonnal, pár perc alatt megcsinálta.

Azt hiszem, mégis jól éreztem az elején, hogy szívatni akarnak, de túléltem, a szandálom meg használom.

(Cég- és márkaneveket szándékosan nem írtam.)

Software update az Alma menüből

Az elmúlt nagyobb OSX frissítéseknél az Alma menü felső harmada, ahol a “legfontosabb”, számítógépszintű menüelemek vannak változgatott kicsit. A legújabb, 10.8-as rendszerben így néz ki a dolog, ahogy jobboldalt látható.
Ez önmagában még nem lenne baj, az App Store már korábban kirúgta a System Preferencest (valójában már 10.6.x alatt).

Viszont. Mountain Lionnal (10.8) az önálló Software Update alkalmazást megszüntették. Értem én, kötik az ebet a karóhoz azaz a jobbágyot a röghöz akarom mondani a legtöbb alkalmazást úgyis a bolton keresztül tölti le a nép (erre, kevéssé finoman az új biztonsági őr program, a Gatekeeper is noszogat), így a rendszerfrissítések és alkalmazásfrissítések központilag menedzselhetők. Valójában ezzel sincs problémám.

A problémám az, hogy a fentiek miatt mindkét menüpont ugyanazt a programot nyitja meg (még ha nem is ugyanazt az “ablakát” (egyablakos az App Store app)). Redundáns, felesleges.

Apple kezdetektől nagyon odafigyelt a jó, a felhasználóbarát GUI-ra, komoly HIG (human interface  guideline) köteteket jelentettek meg, nem véletlenül volt követett példa a Mac OS külső. Ezért furcsa egy ennyire fontos helyen egy ekkora bakit elkövetni. Nem volt ez átgondolva (vagy ellenkezőleg, túlgondolták :)

Ravatalozó a Miskolci Egyetem közepére?

Az a helyzet, hogy pár hete megírtam egy elég hosszú bejegyzést arról, miért is nem jó, miért is nincs értelme annak, és személyesen én miért is nem szeretném stb., hogy egy ravatalozót (urnafalakkal kiegészítve!) telepítsenek a Miskolci Egyetem közepére, az egyetemi campus egyik legnagyobb vonzerejét jelentő gyönyörű parkba (pontosabban: a park helyére), csomó érv mellett véleményeket is felsorakoztattam, többek között olyan emberekét, akiknek az ablaka pont a helyszínre néz, meg megpendítettem a főépület felújításának (tudok piszkos részleteket:)) és a már meglévő, de romjaiban heverő egyetemi szoborpark állapotát és pénzügyi helyzetet, de rájöttem, hogy úgysem érdekel senkit és annyi betű lenne, hogy úgysem olvasná el senki, ezért csak felteszek pár egyszerű kérdést ezután a kiválóan elnyújtott barokkos körmondat után elhelyezett látványterv alá.

Persze, nem ravatalozó lesz az, csak úgy néz ki. Persze, nem urnafalak lesznek azok, de úgy néznek ki. Mellette sem sírok lesznek, de a látványterven úgy néznek ki. Hivatalosan nem szakrális épület lesz, de úgy néz ki, bár az egyetlen egyetemi intézmény ami beleköltözne a kész épületbe véletlenül pont a lelkészség lenne (állami, világi egyetemről van szó, persze valójában az legviccesebb, hogy az épület céljait röviden összefoglaló bullshit-listán pont a lelkészség odaköltöztetése az egyetlen értelmes pont. Ja várjunk, leendő funkciói között ott a templom is!). Mellesleg: ez az egész kibaszott nagy lesz! Ha nem a legközepebbre terveznék a helyét, akkor is uralná a campust…

12

A közelmúltban volt szerencsétlenségem huzamosabb ideig ütvefúrós falbontást és tüctüczenét hallgatni, szerencsére nem egyszerre, de egyiket sem önszántamból.

Mindkettő idegesítő, kábé ugyanannyi dallam van bennük, de azt kell, hogy mondjam, hogy az ütvefúró jobb volt. Az kevésbé repetitív…

Az OS X, az Apple és a switcherek

os x dobozok

Kezdjük ott, hogy a Tiger (Mac OS X 10.4) volt a legjobb osx változat. Már a Panther (10.3) is kiforrott rendszernek volt tekinthető, de a Tiger hozta azt a stabilitást, sebességet, amit azóta sem láttunk (félreértések elkerülése végett: újabb rendszerek valóban mind gyorsabbak mint az előzőek… de csak ha erőgépen futtatod. Tiger öreg G3-okon is tudta ezt.)
Valahogy ezt kellett volna továbbvinnie az Apple-nek.

De nem ez történt (és ebben bizonyára szerepe van az intelre váltásnak is, de ez most nem az a poszt). A Leopard és Snow Leopard esetében (10.5, 10.6) már látszott, hogy az Apple az új változatokat nem a régi felhasználóinak készíti, hanem a Windowsról váltott, vagy onnan átcsalogatni kívánt embereknek (“Windows switchers”). Ez a filozófia és folyamat a sok új, valóban hasznos fícsör és egyéb parasztvakítás ellenére a power userek számára a rendszer sajnálatos butulásával (és windowsosodásával, itt ezek most szinonim fogalmak, nem trollcsali) járt együtt.
Szívtuk a fogunkat, de nem volt mit tenni.

A Lion (10.7) esetében az Apple még tovább ment. Felfedezte, hogy, míg az intelre váltás után Windowsról érkezett sok új felhasználó, a platformváltás utáni évben bemutatott iPhone és a többi iOS eszköz nyomán az utóbbi években onnan érkezik a legtöbb új Mac felhasználó.
Így számukra készítették el a legújabb rendszert, azaz az iOS-ről Mac OS X-re váltóknak (iOS switchers).
Ami a sok új látványos fícsör ellenére kurvára nem tesz jót a rendszernek. Power user szemmel (na, már megint, de jobb szó egyelőre nem jut eszembe) meg pláne, van pár dolog ami ki van kapcsolva, vagy úgy kell előcsalogatni (elrejtett Library??), és pár dolog amit pedig azonnal jó kikapcsolni.

Első OS X-eket még úgy rakták össze, hogy próbáltak egy új, rendes rendszert létrehozni (apránként, de sikerült). Nem úgy, hogy OS 8-9 switchereknek, azaz a teljes akkori felhasználói bázisuknak, akik életben tartják a céget ismerős, megszokott legyen az új operációs rendszer. Tudták, hogy ők hamar képesek lesznek azt megtanulni, használni.
Azóta, úgy tűnik, sokat változott a világ.

Verdikt: már az sem volt jó ötlet, hogy Windowsosítani akarták a rendszert, bár azok még bátortalanabb lépések voltak. Az iOS-szel keresztezni pedig egyenesen rossz döntés innen nézve, pedig a folyamat valószínűleg nem fog leállni. Ezt jelzi az a szimbolikus apróság is, hogy kikerült a rendszer nevéből a ‘Mac’. A Mac OS XI valószínűleg ennek a folyamatnak a végállomása, avagy egy újabb korszak első állomása lesz.

Megjegyzés: posztíró egyelőre nem frissített Lion-ra, de előbb-utóbb természetesen megteszi. A Golden Master verzió és mások leírásai alapján rögzítette benyomásait. Néhol meg szándékosan fogalmaztam kicsit sarkosan, néha nekem is szabad rinyálni a saját blogomon, nem? A vélemény ettől függetlenül áll, és azt hiszem, sokan egyetértenek velem mind a folyamatot, mind a következtetést illetően. Aki nem, az győzzön meg.