2015 – zene

Így február utolsó napjára, az a fajta dátum, ami négyévente egyszer van (tudom, nem ez a szökőnap) úgy döntöttem kiposztolom a nagyonrövidített változatát a tavalyi zenei évnek. Már egy éve is kis késéssel posztoltam a megelőző év zenei összefoglalóját, de idén januárban a zenében is meg nálam is annyi minden történt (február vége van, és simán lehet, hogy megvan az év albuma és koncertje), hogy azóta sem sikerült befejezni a posztot, ezért kidobom nagyrészét annak is ami van, és egy dagályosabbra eresztett, hülye bevezető után posztolom a maradékot:

Év albuma: つしまみれ (Tsushimamire): 人間放棄 (Abandon Human) H1

A japán punk-istennők (nem az én jelzőim) megint megcsinálták. Teljesen elszállt album, és annak ellenére, hogy totális stíluskavalkád, mégis egy egységes egésszé áll össze. Egy kiváló Tsushimamire agymenéssé. Egyszerre vidám, kemény, laza, vicces. És eddigi legpszichedelikusabb albumuk, azt hiszem. Egy baj van vele: rövid.

honlapAll Accessen fenn van az angolosított című változata az albumnak

 

Év koncertje: Soap&Skin (with Ensemble), MűPa, szeptember 11

Ő sem először szerepel a blogon vagy a #napizenén. Kábé három héttel előtte sikerült észrevenni, hogy koncert lesz, és már akkor alig volt jegy. Furcsa is volt (kellemesen), nem gondoltam, hogy ekkora társadalmi beágyazottsága van az előadonak nálunk. Aztán a helyszínen kiderült a turpisság: gyakorlatilag nem hallottunk magyar szót. Viszont a néhány szabad hely közül pont, mint a helyszínen kiderült a legjobbakat sikerült kifogni: színpaddal egyvonalban, és pont a művésznő előtt. Aki vonósnégyessel, trombitással és természetesen a húgával (háttérvokál+melodika) érkezett.  A koncert meg igen odabaszott, nagyon hatásos volt. A minimál, de ügyes világítás még inkább ráerősített. Gyakorlatilag csendes csodálatban ültük végig. Legnagyobb bánatom, hogy ismeretlen dalok nem voltak, ami azt jelenti, hogy nincs új album a láthatáron.

honlap

Érdekes, a tavalyi beszámolómban pont a fentiek szerepeltek, mint az év felfedezettjei.

Kalákafesztivál 2015

Szóval, megvolt az idei Kaláka Folkfesztivál is – immáron negyedszer Egerben. Gyors összegzés: az előző kettőt sajnos ilyen-olyan okokból kihagytam, de az első egrin ott voltam (és előtte tizensok diósgyőrin). Megérte persze, jó volt a buli, sokkal jobb, mint az első egri (az nem volt túl jó…) de még mindig nincs olyan hangulat, mint régen.

A hangulat itt legalább olyan fontos, mint a műsor. Egy-két megszokott fesztiválarc feltűnt, de a régiek közül (akiket minden évben újra láttunk) sokan hiányoztak, beleértve a megszokott csúcsos-szalmakalapos fesztiválrészeget is.

 

A program elég jó volt, főleg szombat. Sajnos külföldi fellépő megint nem volt sok, de a legutóbbi fesztiválommal ellentétben egy volt (régen sok, többségük fesztiválfelfedezett. Igen, ennél a rendezvénynél sok “fesztivál-“ jelzős hagyományunk van), de az igen jó. Nem, nem még mindig nem a Čechomor, hanem az Oi Dipnoi Cataniából, Szicíliából. Ezzel el meg is neveztem az idei fesztivál felfedezettjét. Vettem cédét is, pedig nem tudom hol lejátszani :) Igen kellemes zene, és igen kedves arcok. Szinte hazajárnak Magyarországra, az albumukat is itt vették fel, és a Kaláka koncerten mellettem üvöltötték, hogy nandu!!
Szerencsére fenn van az albumok a Google Music All Accessen, bizonyára a hipszerebb szolgáltatóknál is.

Jövőre is menni kell.

Me and the devil walkin’ side by side

A minap, egymástól teljesen függetlenül belefutottam Robert Johnson klasszikusának (oké, melyik fennmaradt száma nem az?) két érdekes, számomra új feldolgozásába.

Mint minden klasszikust, ezt is sokszor feldolgozták (gyakran nem a blues keretein belül), gondoltam bemutatok néhányat közülük, minden további kommentár nélkül.

De mindezek előtt itt az eredeti:

Eric Clapton

Boris

Tony McPhee

Gil Scott-Heron

Soap&Skin

Cowboy Junkies

Riverhead

Dead Meadow

Ez kár, hogy töredék… Marie Daulne (Zap Mama)

A felújított – részben visszaépített – diósgyőri vár

Két hete újra megnyitották a látogatók előtt a részben újraépített várat Diósgyőrben. Ugyan a felújítás még nem teljesen kész, folyamatosan dolgoznak rajta, meg az eső is szakadt, de elmentünk vasárnap szétnézni. Sajnos néhol már javítani is kell (van, ahol beázik az ablak), néhol nem túl jó megoldásokat használtak, valamint az információs kioszkok is csak részben vannak feltöltve információval (lorem ipsum és egyéb placeholderek sokasága), mégis megérte* már most is szétnézni, az összkép határozottan pozitív. Magyarul, jó lett! Ami nem nehéz a kézzel faragott és felépített gótikus kőboltozatok és szépen kivitelezett berendezési tárgyak (a fabútorok és igen jól sikerült mennyezeti függesztékek) láttán. A romantikusan füstölgő hegyek pedig kiváló hátteret adtak az egészhez. Sőt, a lovagteremben holtidőben, mikor nem járt ott idegenvezetés vagy harci bemutató igen jókat jammeltek a középkorias zenészek! (Ez utóbbi feltételezhetően csak a drágajegyes napokon lesz). Az eső miatt szerencsére nem is voltak sokan.

Néhány kép illusztrálandó, mi vár a vendégre:

Gömpanoráma az udvarról, sikerült az eső miatt turisták nélkül:
(ha nem jelenne meg: katt ide)

Gömbpanoráma a lovagteremből, az említett zenészekkel és turistákkal:

(ha nem jelenne meg: katt ide)

Lásd még: “Várépítő” túra a diósgyőri várban

*nem csak azért, mert ingyen mehettünk be (húsztizennégy szeptember hava és miskolci lakcímkártya együttállása kell ehhez a mutatványhoz)

Neuromancer30

A képen az első angliai és első keményfedeles kiadáshoz használt kézirat látható.
A képen az első angliai és első keményfedeles kiadáshoz használt kézirat látható.

Amerikában ma volt harminc éve, hogy a Neurománc megjelent. Ennek örömére az index.hu helyre kis cikksorozatot készített a mű kapcsán:

…és néhány az én hülyeségeim közül a témában. A fura/érdekes dolgok közül válogattam:

Az illusztrációnak használt kézirat már 25000 dollárért (plusz postaköltség) a tiéd lehet!

Project 2501 : Homage to Ghost in the Shell

GITS_SITE_1920_AT_22

A Ghost in the Shell ikonikus főcímének (Making of a cyborg) élőszereplős rajongói feldolgozása (csak a werkfilm)

A respectful homage to Shirow Masamune’s manga and Mamoru Oshii’s seminal film “Ghost in the Shell”, this is a modernized direction that still tries to stays true to the original creator’s vision. What started as a photo tribute directed by Ash Thorp and Tim Tadder (photography), soon became a worldwide collaboration of more than 20 artists from around the world, with each and everyone coming together to help breathe life into the project, resulting in the artistic interpretation you see below above.

További infók és sok-sok kép: gits2501.com. Nagyon jól sikerültnek tűnik, bár megosztanák a teljes videót (tudom, engedély nélküli feldolgozás…).

(via kotaku)

Újabb manga Steve Jobsról — és Wozról

Folytatjuk korábban megkezdett témánkat az Apple-közeli mangákról. A genderbent Steve Jobs manga és a “hivatalos életrajzi” Jobs manga után újabb rajzolókat ihletett meg Japánban az Apple és alapítóinak a története: a legújabb iteráció ugyanis már a két Steve-ről szól, a címe is csak annyi, hogy Steves (スティーブズ — ejtsd: Pisták).

スティーブズ

Az Ume nevű duó által készített manga a két Steve-en keresztül mutatja be az Apple korai történetét (vagy inkább előzményeit?), a rideg, száraz tényszerűség helyett a nem feltétlenül történelmi hűségű dramatizálásra helyezve a hangsúlyt (ami önmagában nem rossz dolog). Szóval inkább egy komédiát várhatunk, ahol Jobs lesz a ravasz bishounen főhős és Woz az ő vicces szőrősteddimackó haverja, mint az a borítóból és az előzetes képsorokból látható.

"Hé, Woz!"
“Hé, Woz!”

A sztori 1975-ben kezdődik. Woz békésen forrasztgat egy számítógépet, amihez azonban DRAM-ra van szükségük. Jobs azonnal az Intelhez szalad, ahol hősiesen támadásba lendül (az ügy tetlegességig fajul!) egy szivarozó-barkós plutokrata/maffiózó-figurával a hőn áhított IC-ért. Szólnak Joe-nak, leordítják a viccelődő Woz-t (aki valamiért Jobs-nak szólítja a másik Steve-t), szereznek DRAM-ot, majd a fejezet végén Jobs elindul megváltoztatni a világot (vagy valami hasonlót deklarál), miközben a haját hősiesen fújja a szél és a fény hősiesen megcsillan a fekete garbójának a vállán.

 

Itt lehet letölteni egy meglehetősen vázlat-stílusú első pár oldalt a júniusban megjelenő mangából, a képek is onnan származnak. Azt külön értékelem, hogy a borítón az ikonikus Chicago betűtípust használták.

"Hoci a DRAM-ot! És kicsit hozzájárulhatsz a forradalmunkhoz"
“Hoci a DRAM-ot! És kicsit hozzájárulhatsz a forradalmunkhoz”

Ezek után én már hogy az OS-tanok (operációs rendszerek zömmel fiatal lányokként antropomorfizálva, léteznek böngészős stb változatok is) meg a Kankore (a megboldogult japán birodalmi haditengerészet járművei fiatal lányokként antropomorfizálva, népszerű böngészős játék és egyebek) mintajára mikor jön a Mac/Ipod-lányos képregény (igaz, kicsit más, de már ott van a Macintosh SEUncle GrandpaLeonard a Diesel Sweetiesből :)

Költészet rovatunkban ma a tehén megmeredt

Alpesi izzás

Marconnay Tibor szonettje

Ó, alkony: fekete márvány. Én most im
hajnalra gondolok, hirtelen tündöklésre.
A nap megreszkető rózsáit szirtbe véste:
izzott a jegeszöld Alpesek csucsain.

Még föl se kelt a nap s már büvölt a szüzi fénye.
Még nem buggyant a vers s már pitymallott a rim.
A kanca messze volt s már nyeritett a him.
Itt még nem járt a harc s már bimbós volt a béke.

Aztán szinte halvány lejtőn futott a hü
kutya, a pásztorlány. Kolomp szólt, csengetyü.
Mily tiszta volt a lég. Vigan szökkent a kecske.

A bak meg a gidák. A tehén megmeredt.
A hegyről álmodott, hol friss füvet ehet —
mig csobbant a sajtár felé a szüz tejecske.

Zeneajánló: Tsushimamire

つしまみれIgazán fantasztikus és őrült zenét ajánlok. Vidám, vicces, pörgős, élettel teli: ez a Tsushimamire (つしまみれ).

Legrövidebben úgy tudnám összefoglalni, hogy olyan, mint a Primus japán csajpunkváltozatban. Még kicsit hasonlít is a zenéjük, továbbá mindkét banda vicces, pörgős zenét nyomat, zömmel idióta ésvagy bizarr szövegekkel. Gyakran kajákról. És nem mellesleg kurva jók, minden tekintetben. Sokféle zenei stílusból képesek építkezni, például van példa ugyanazon a dalon belül ska-ra és metálos hörgésre. Van súlyos, doom metal-szerű riffekből (közben vékonyhangú lányének) felépülő daluk is, mely riffeket (már megint) primusos ökörködések szakítanak meg. Vagy a véradó-dal a bluesrockja. A messiást már be sem merem linkelni, az a szám tisztára Monty Python.

つしまみれまみれ

Oké, a fentiek alapján alapján zeneileg nem mindig punk, de attitűdben igen :) Persze-persze, a szövegekből nem sokat értek, de interjúkból meg amerikaiturnés koncertfelvételeken hallható felkonferálásokból szintén sokat meg lehet tudni. Például az egyik kedvencem, az “Agyam gyümölcstorta” című szám zeneileg pl meglehetősen emlékeztet egy bizonyos Primus-dalra, de itt a dalszöveg a “gyümölcstorta” (értsd: a saját agya) elfogyasztására szólít fel. (a lenti első koncertvideóban 14:20-nál kezdődik, jó kis zúzós szám). Ja igen, van egy PowerPuff Girls EP-jük is. Véletlenül  úgy alakult, hogy csináltak zenét a sorozathoz.

A nagyon hülye hangzású neve a zenekarnak egyébként úgy született, hogy random összedobáltak betűket (ojrópaiértelemben: szótagokat) a zenekar tagjainak a neveiből. De további össze-vissza csapongás helyett inkább itt van néhány videó, elsőnek pár koncertfelvétel, melyeket nézni is érdemes, ahogy zúznak. Főleg a ritmusszekció pörög fel nagyon, és nem mondom meg, melyik videóban indítja az énekesnő az egyik dalt úgy, hogy a közönséghergelés után hanyattfekvős-stagediving közben kezd el játszani a gitárján. Mondom, hogy punk!

Ezeket a fentieket most kábé véletlenszerűen dobáltam ide, mert a zenekar annyira jó, hogy akár mindent meg lehetne osztani. Ajánlom továbbá mindenki figyelmébe a zenekar énekesnőjének youtube csatornáját, benne  hivatalos videoklipekkel és koncertfelvételekkel. Érdemes megnézni.

És akkor most, hogy ilyen szépet írtam a zenéjükről és dalszövegeik témáiról, a végére öniróniától nem teljesen mentesen berakom a J-POP c. számot (de előtte küldeném az SNS c. dalt minden facebook-függőnek… ha online megtalálható lenne, haha :)

Vigyorogva bólogatós zenehallgatást kívánok.

(a képek a zenekar hivatalos ottlapjáról meg a lastfm.jp-ről vannak)