Here’s to the beviteli eszközök

Úgyis rég volt Apple-történelem és érdekességgel foglalkozó bejegyzés.
Vágjunk is bele. Alant röviden bemutatok öt darab Apple (Apple ≠ Macintosh, mint alább látható lesz) beviteli eszközt, egész pontosan azok billentyűzet nevű részhalmazából ötöt (korábban sokféle apple-egereket már szerepeltettem, ott vannak valahol az archívumban). Fényképekkel, ihaj! Ezek valamilyen formában különlegesek, vagy csak simán igényt tarthatnak a műértő közönség érdeklődésére. A többieknek meg úgyis mindegy.

Ha már ABD-ről, azaz Apple Desktop Busról van szó (Woz dizájn ez is!), akkor itt a következő billentyűzet. Részben emiatt került bele a bejegyzés elejébe az Apple megkülönböztetése a Macintoshtól. Ránézésre mit látunk? Kicsit más, mint a megszokott ADB-s billentyűzetek. Más formájúak a gombok, kis bumfordiak, másképp vannak bizonyos gombok pozicionálva (parancsbillentyű és space közé beékelve kacsacsőr ( < > ) billentyű, de a vicces, hogy a kurzorblokk elemei egy sorban helyezkednek el. És csak a space baloldalán látunk parancs és hasonló billentyűket. A control meg helyet cserélt a caps lockkal. Meg bele van szitázva pár dolog, amiket nem szokás a Macintosh billentyűzetekre szitázni.
Ez ugyanis nem Macintosh billentyűzet. Ellenben ez az első ADB-s billentyűzet, ami szabvány vagy 10 évig meghatározta a Macintoshokat, és aminek gyenge másolata lett a pc-n a ps/2. Az Apple Desktop Bus (ami például elviekben 16 eszköz láncolását is elbírta, de kétlem hogy bárki kipróbálta) az Apple IIgs számítógépen jelent meg először, ez a billentyűzet az. Figyeljük meg, hogy már van rajta számítógépet bekapcsoló gomb, ami a későbbi, már ADB-s Mac-billentyűzeteken alapból ott volt, de a (már usb-s) Pro billentyűzeteknél valamiért eltűnt. Masszív kis darab amúgy, és működik Macintoshsal is. Öröm a háznál.
Nem tudom, hogy az ADB a nevét a cégről vagy a számítógépről kapta-e. Szerintem az utóbbi, akkoriban a cégnél még mindig az Apple II vonal volt a fő (és az Apple IIgs volt a legkomolyabb darabja, és többet tudott, mint a korabeli — azaz még első generációs — Macek). Ha fordítva lett volna, most lehet, hogy MDB, Macintosh Desktop Bus lenne a neve.

Következő versenyzőnk egy izgalmas, gyűjtői darab. Apple Adjustable Keyboard, azaz “Az” állítható billentyűzet. Ritkaság, főleg ilyen teljes állapotában (megvan a főegység mellett a numpad, és mindhárom csuklótámasz, nem beszélve az eredeti rövid, természetesen már ADB összekötőzsinórról). Korában ez volt a legjobban felszerelt cucc. Az alap gombok kiegészültek multimédiás elemekkel (még felvétel gomb is volt rajta) és egyéb segédgombokkal, például itt először látjuk a külön ‘help’ billentyűt.
Ez volt az Apple egyetlen (szerencsére?) kísérlete az ergonomikus billentyűzet témakörében. Ők legalább nem vágták ketté a spacebar-t, mint egyesek, és szép nagyra is sikerült, hogy a billentyűzet bármely állásából könnyen elérhető legyen. Viszont a funkcióbillentyűk elég nyomorékra sikeredtek, nem könnyű vakgépelésnél lenyomni őket, bár azokra nem is igazán volt szükség.

A cucc elég ramaty állapotban került hozzám: egyenként kellett megsikálnom a leszedett gombokat és a billentyűzet testét, míg a másik egységbe valaki évekkel ezelőtt beleborított egy adag kólát, ott volt a funkcióbillentyűk körüli műanyag és minden alatt rászáradva. A baleset megtörténte után meg kitehették a napra száradni és ottmaradt, nagyon sokáig, legalábbis a színe alapján erre következtetek. De az a szag, juj, az a szag ami felszabadult belőle mikor megbontottam a testét, huh, odébb kellett mennem és mélyeket lélegeznem ne hányjak. Rosszul lettem, na. “Jót” tett az évek óta (és ki tudja meddig napon) rohadó kóla neki. Sokat sikáltam, még a belsején a panelre is jutott, ott is, mert ennyire meg kellett bontanom. Kicsit még mindig szaglik ez a rész, de már nem vészes. Kellett volna fotót milyen állapotban volt eredetileg, hihetetlen, hogy ezt ki lehetett hozni belőle. Talán két funkcióbillentyű nem működik, mert a mikrokapcsoló besült (elkorrodálta a kóla a belsejét), a többit ki tudtam takarítani. Szeretik aranyárban mérni még az összes alkatrésze nélkül is (én viszonylag olcsón megúsztam).

Lefotóztam még külön-külön a fő billentyűzetegységet és a numerikus padot is (de a csuklótámaszokat alá raktam mindig).

Ha már gyűjtői darab, és aranyár: itt figyel egy fekete AppleDesign billentyűzet. Ilyet adtak a ritka Macintosh TV-hez (nem összetévesztendő a mai AppleTV-vel), majd annak PowerPC-s utánérzéseihez. Valahol azt olvastam hogy drágábban mérik az ilyen billentyűzetet (mert az idők folyamán az amúgy sem sok darabból kevesebb maradt meg, mint hozzá tartozó gépből), mint a hozzátartozó masinát, leszámítva persze az eredeti MacTV-t. Ez ritkasága és korabeli termékpalettától való elütése miatt került ide a listára. Kevés ilyet látni. Én csere útján jutottam hozzá, egerem fekete már került korábban, gépem, abból is egy még az ilyen ritkábbak közül is egy ritkább is van már hozzá. Hogy mit adtam cserébe? Egy sima bézs AppleDesign billentyűzetet. Azért anyázni nem kell, gyűjtők! :)

Végezetül egy olyan eszköz, aminek létezéséről is kevesen tudnak. Nem is Macintosh-hoz készült. Ez egy aranyos kis eszköz, egy másik aranyos kis eszközhöz készült, sok nem szaladgálhatott már újkorában sem belőle: Newton billentyűzet. Newton QWERTY billentyűzet! És, mint Newton periféria, a LocalTalk csatlakozót használja (mini DIN-8). Csak rádugom, és mehet is! Van neki menő tokja, standdal, hogy nekitámaszthasd a Newtonodat (raktam már fel erről több képet, valahol az archívumban megvannak), meg a csomag része az átalakító a 2000-res sorozatú Newtonokban használatos Interconnect portra, hogy azokkal is működjön.
Érdekes, hogy akad rajta pár Macintosh-on megszokott dolog, például control, option, és, hopp, command (alma) gomb is, de hol van róla a ⌘ (kettős fonat)? És mire jó úgy általában? Nem jöttem rá. Hiányzik még az enter gomb (ezt meg tudom érteni, elég oda a return), és Newtonspecifikus gombok is, amik a kijelző alját foglalják el a MessagePadnél, ezért azokhoz mindig a géphez kell nyúlni. Emate-ben minden ilyen (és még több) is helyet kapott a billentyűzeten, és ott már ott a fonat is az ‘almagombon’. Mindjárt kettön is. Ott egész komolyan felszerelt klaviatúrát kapunk sima számítógépesklaviatúra szemmel is, de NewtonOS szemmel meg pláne. (Van fenn neten az eMate-emről galéria, meg lehet nézni).
Ha már számítógép: valaki írt anno egy okos kis extension-t, amivel printer/modem portra dugva lehet használni Macintoshsal is ezt a billentyűzetet. Használtam is a PowerBook Duo280c-men.

Ezekkel végülis végigzongoráztuk az Apple főbb termékeit a Steve Jobs Második Eljövetele előtti időszakból (gyártottak ők nyomtatót és digitális fényképezőgépet is, de azokhoz nem volt billentyűzet).

Hálaadás

Mivel mostanában a teljes amerikai tömegkultúra tele van ezzel a szarral (én webcomicokban ütközöm bele, de tuti mindenütt ott figyel), elmondom dióhéjban mi is ez a hálaadás nap odaát az ámerikai egyesült államokban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer néhány szektás Britanniában, akiknek nem jött be az ottani rendszer, ezért úgy döntöttek, hogy lelépnek, mert akkor még volt hova. Ott volt egy teljes kontinens, lehetett kolonizálni jól. Az őslakosság nem számít. Csakhát kicsit hülyék voltak a szentjeim, és mikor ott találták magukat a vadon szélén, kívül a városból, messze a civilizációból, rájöttek, hogy az éhenhalás és megfagyás meglehetősen reális eséllyel kecsegtet. Itt jönnek be a képbe az amerikai őslakosok. Először futottak a telepesek (urambocsá, zarándokok) elől. Aztán elment az eszük. Ugyanis segítettek rajtuk. Adtak nekik ételt. Megtanították őket az életbenmaradás fortélyaira (példaként a földművelést vagy halászatot említem csak) — vesztükre. Az úgynevezett “zarándokok” túléltek, és örvendeztek vala. Hálából ők és a leszármazottjaik gyakorlatilag kiirották a helyieket egész a Csendes-óceánig, végigrabolták a kontinenst, miegymást, és ezt minden évben megünneplik, persze nem az előbb említett dolgokra koncentrálva, dehát ez az amerikai össznépi skizofréniának az egyik legelső megnyilvánulása (sőt, biztos innen ered). “Mi vagyunk a jók, mi vagyunk a szépek“, hogy mindezt teljes civilizációk kiírtásával és egy kontinens végigrablásával és kissé rombadöntésével értük el, már nem számít. Tehát köszönik az istennek, hogy életben maradtak akkor hála az észak-amerikai őslakosoknak, hogy hálából elrabolhatták a földjeiket és kiírthatták őket. Ennyi. Mindenki mehet beledugni a fejét a budiba.

NeXT Apple, kiből lett ki (második rész)?

Az előzőek folytatása.
Tehát az operációs rendszere miatt az Apple felvárásolja a NeXT-et. Ez sokmindent hozott magával, az későbbi OSX-en kívül. Például Steve Jobs-ot. A NeXT vezére és (egyik) főrészvényese személyesen sokat profitált a dologból, például rengeteg Apple részvényt (annak idején eladta majdnem mindet ami volt neki). Először csak tanácsadóként dolgozott az Apple-nek (és nem az Apple-nél), de már akkor és ott tudta egyengetni a saját és a NeXT útját, ami végül a NeXT felvásárlásához vezetett. (Félreértések és összeesküvéselméletek elkerülése végett: nem a külsős Jobs vette meg az Apple által az Apple-nek a saját cégét saját magától. Egyrészt az üzlet révén került egyáltalán oda. A NeXT pedig több szempontból jobb választás volt, mint a Be, köztük a komoly múlttal rendelkező rendszer jelölhető meg fő okként, miközben a BeOS akkoriban még erős félkész állapotban volt (a Windows NT meg Solaris meg komolytalan találgatás volt), és Gassée — aki tudta, hogy az Apple-nek kell új rendszer, záros határidőn belül, úgy taktikázott, hogy szárazra szívja volt munkaadóját a Be eladásával — de csúnyán elszámolta magát. Csak hogy két dolgot említsek.) Az akvizícióval az Apple megszerezte a NeXT termékeit, szolgáltatásait és ipart évekkel megelőző technológiákat. A NeXT technológiái, satöbbijei (ld előző mondat) pedig végre lehetőséget kapott komoly piacra, széleskörű jelenlétre, jelesül majd a teljes Macintosh piac átvételére (átalakítására). Megjegyzés: sok platformon jelen volt a NEXTSTEP, de soha nem portolták PowerPC-re! (Amúgy érik egy Rhapsody-t bemutató bejegyzés, meg esetleg az Apple-NeXT egyesülést a technológiák alapján néző is) Folytatom most mással.
NeXT takes over Apple. Itt mindenkinek az juthat eszébe, hogy “né, a NeXT vezetője Jobs volt, aztán az Apple ura is ő mostansáog!” Nos, próbálkozott ő a tárgyalások folyamán bekerülni az igazgatótanácsba, de nem hagyták neki. Tanácsadó viszont lehetett. Ahonnan hamarosan tényleg ő lett az úr. Tehát a néhai NeXT gazdája az Apple vezetője lett, és azonnal radikálisan neki is esett a cégnek. Lenyesegette a szétburjánzó termékpalettát (bye bye performa és tsai), kinyírta a Newtont (Scully gyermeke!) és a QuickTake-et, satöbbi, ezek mind közismert esetek. Ettől még nem lehetne mondani, hogy ki vette át az uralmat ki felett.
Viszont. A NeXT technológiáival jöttek a NeXT emberei is, akik létrehozták ezt a technológiát, akik fejlesztik és dolgoznak rajta és vele, és akik értenek hozzá. Jött a céggel annak a menedzsmentje is. Akik szépen beültek az Apple-ös kollégáik székébe :) Az akvizíció óta tehát azok az emberek, akik az Apple-ben a stratégiai helyeket elfoglalták, jórészt NeXT-esek. (és még csak ezután jött Jobs második eljövetele a vezérigazgatói székben :D) Példának okáért ott volt Avie Tevanian, aki pár hónapja távozott az Apple-től. Tevanian volt a NeXT-nél is a hasonló ember, logikus, hogy ő került ebbe a székbe — hisz ő volt a legmegfelelőbb ember arra, hogy irányítsa a NEXTSTEP/OPENSTEP/Rhapsody MacOS-szé formázását. A vicc amúgy az, hogy ezen emberek egy része az eredeti Macintosh létrehozói között voltak annak idején. Megint Tevanian-t említem meg, de ezúttal ellenpéldának: őt a NeXT-hez pont nem az Apple-től vitte át Jobs, hanem egyetemi zsákmány, kulcsszó: mach. Tehát az Apple konkrétan lefejezte saját magát, és a nyakára odatelepedett a kis Redwood City-beli cég. Aztán hogy, hogy nem Jobs felemelkedésével lecserélődött az Apple igazgatótanácsa is szinte teljes egészében.

A NeXT-tel jött továbbá az Objective-C, ami a későbbi Cocoa alapja lett (Rhapsody-barátoknak: az ottani BlueBox-ból lett a Carbon, a YellowBox-ból a Cocoa amikor OSX-esedett a rendszer) Ehhez jött az Interface Builder. Végülis ha az osx-t nézzük, akkor (azért most túlozni fogok rendesen) gyakorlatilag egy Aqua-skines OPENSTEP-et látunk. A legszembetűnőbb dolgok az egyszeri júzernek a dokk, application bundle, háromoszlopos Findernézet vagy a program menü. A vicc az, hogy a dokk egy időre a fejlesztés során eltűnt — konkrétan a Rhapsody idején. A másik vicc, hogy a korai Rhapsody user interface design-okban megjelent egy dokk-utánérzés ‘tray’ néven, amiből semmi nem lett. Azt hiszem itt abba is hagyom, mert nagyon elmentem a rendszer felé. De hogy miért is gondolom, hogy a NeXT vette át az Apple helyét?
Fentebbi és előző bejegyzésben ott van, nem igaz? De kis összefoglalóul: a NeXT Apple-be olvasztása után lecserélődtek a kulcspozícióban lévő emberek nagy része a NeXT-esekre. Köztük a cégvezető. Az Apple átépített szinte mindent a NeXT technológiára, amibe a saját technológiái egy részét beolvasztotta (pl QuickTime), és nem fordítva, nem az Apple meglévő dolgaiba a megszerzett NeXT-dolgokat! Az operációs rendszere is a NeXT-é kiegészítve pár almás dologgal, dehát az egész cégfelvásárlós sztori erről szólt. Néhány régi Apple technológiát (pl Newton) az kivégeztek.
És az Apple újra elkezdett innoválni a szürke performa-korszak után. Meg ami még nem jutott eszembe, és kimaradt. Ha a dolgok mögé nézek, tényleg úgy látom, hogy inkább a NeXT él tovább az Apple-ben, nem pedig saját maga. Igaz, ehhez nagyon néznem kellett, de ezért is lett ez a két bejegyzés.

NeXT Apple, kiből lett ki?

Most jelenget meg a mirkoszoft legújabb generációs operációs rendszere, a mac-es világban mindenki azért van oda, hogy mennyit meg mit loptak az OSX-ből, innen jutott eszembe az a gondolat, hogy az Alma mennyit vett át a NeXT-től, meg hogy ha belegondolunk mi és hogy zajlott is anno 1997-ben. (Na jó, valójában semmi köze az Visztának ehhez, már korábban is agyaltam ezen, csak gondoltam felvezetem valami aktuális eseménnyel a dolgot.

A kilencvenes évek közepére az Apple (ne részletezzük most, milyen okokból) igencsak nagy szarban volt. Amiből a PowerPC sem tudta kihúzni, annak ellenére mekkora jó dolog volt, és milyen simán ment a platformváltás. Az alma gondjaihoz hozzátartozott az öregedő operációs rendszere (valahogy bele kellene rakni akkor már például rendes virtuális memóriakezelést és valamiféle rendes preemptive multitaskingot, mert tizenegynéhány év alatt már szükség lett ezekre). Az újgenerációs OS amit fejlesztettek egyre inkább zsákuctának bizonyult, annak a fajtának, ami sok pénzt elnyel. Amivel akkor éppen nem túl jól álltak, konkrétan a csőd szélén egyensúlyozott a vállalat (a helyzet súlyosságát jelzi, hogy megpróbálták a céget eladni másoknak, ezzel természetesen megszűntetve azt). Megfogalmazódott a terv, hogy lehet, hogy ha ők benn nem bírnak a feladattal, mi lenne, ha kívülről hoznának operációs rendszert a Macintoshra? Persze nem úgy, mint ahogy az MS-DOS létrejött a Microsoftnál, hogy átcsomagolták és árulták, hanem nyilván belső fejlesztésekre szükség van, főleg, mert a Macintosh hardver, de főleg az addigi szoftverarchitektúra igencsak egyedi, és semmihez sem hasonlítható volt.
Végül két reális lehetőség maradt, két cég és a rendszere, a vicc, hogy mindkettőt volt Apple-dolgozók, ráadásul volt felsővezetők csinálták és vezetik. Az egyik volt a Be, inc. és a néhol UNIX-hoz hasonlító (POSIX kompatibilitás, shellek indításának lehetősége), de teljesen saját fejlesztésű BeOS operációs rendszerük (vezetője az Apple volt fejlesztési és marketingvezetője, Jean-Louis Gassée, aki John Scully miatt távozott onnan) elérhető PPC és x86 platformra is, a másik a NeXT, a világ leginnovatívabb rendszerével, a(z akkor már erre átkeresztelt) OPENSTEPpel, (és vezetőként az Apple alapítójával és még sokféle funkciót viselőjével, Steve Jobs-zal, aki John Scully miatt távozott onnan. Érdekesség, hogy az utóbbi távozása után az előbbi vette át a helyét a Macintosh csoport vezetésében) ami a mach mikrokernelre épült, és elérhető volt PPC és x86 mellett HP PA-RISC és Sun SPARC architektúrákon is. Ami mondjuk túlzottan valószínűleg nem izgatta az Apple-t, pedig nyithatott volna más rendszerek felé is, ha nem lett volna ennyi baja. A történet ismert, a BeOS szép kezdet után a Microsoft hathatós közreműködésével szépen lassan kimúlt (azaz megvette a Palm végül), a NeXT pedig az Apple-höz vándorolt minden jósággal a zsákjában. Gondoljunk csak az akkor frissiben kifejlesztett WebObjects-re, ami rengeteg nagy és komoly cég online üzletét hajtotta/hajtja.


A next.com-on eleinte így jelent meg a hír a cég felvásárlásáról. Később “Apple Enterprise”-ként jelentkezett be az oldal, ma már nem létezik

Akkor most végre rátérek a lényegre. Tehát az Apple felvásárolta a NeXT-et. Azaz hivatalosan egyesültek, de ez kb olyan volt, mint a német egyesítés, ami valójában az NDK teljes megszűnését és a keleti német tartományok NSZK általi annektálását jelentette. A NeXT-nél is hasonló volt, a NeXT név megszűnt létezni (még csak egy nyamvadt NeXT szoftverdivizió stb sem lett), a termékeit abbahagyták vagy átnevezték. Legalábbis a felszínen ez volt. De valóban így történt-e, mint a németeknél? Szerintem nem. Szerintem valójában a színfalak mögött a NeXT vette át az uralmat az Apple-nél. Tehát ők élnek tovább új néven, míg a régi cég régi dolgai lassan elhaltak vagy átformálódtak. Ezt most elmentem, eszem valamit, meg ilyenek, és a folytatásban kifejtem, miért is gondolom én ezt.

Rejtélyek, sorsok, múmiák

Először a Magyar Narancsban olvastam róla, hogy a váci templomfelújítás során ráakadtak egy kriptára, benne pedig természetes múmiákra. Aztán csináltak belőle kiállítást. Tegnap sikerült eljutnom oda, ha már a Living Colour miatt amúgy is leutaztam Pestre. Nos, a kiállítás tényleg jó. Bár néhol én oszlattam volna a félhomályt (szó szerint nem képletesen értve), mert pár szöveget nehéz volt olvasni a setétben.
Az alaphelyzet dióhéjban a következő: 1994-ben a templomfelújítás közben felfedezték, hogy a torony falának egy része üregesen kong. Nosza, be is törték a fal említett szakaszát, volt ott egy lépcső. A lépcső alatti üregben meg halom egymásrahányt koporsó. Azokban pedig, mindenki legnagyobb meglepetésére zömmel mumifikálódott tetemek. A történetről bővebben a Magyar Narancs említett cikkébe kell beleolvasni.
Tehát a kiállítás. Miután az ember átkelt a mélytengeri részén a múzeumnak lép be a kriptába, ahol, mint mondtam félhomály fogadja.

A templom kriptájában több holt tetemek találtatnak

Egy rögtön ott is van az “előtérben”, kis ablakon át lehet megnézni. A kisérőszövegek elolvasása után jutunk a következő terembe, ahol a sarokban megtekinthetjük, hogy a “gondos” kezek hogyan hányták egymásra kegyeletteljesen a koporsókat, láthatunk részletet az osszáriumból (a csont latinul os, hű de okos vagyok), ahol a még gondosabb papok még kegyeletteljesebben hányták össze a különböző tetemeket egy ládába úgy mindenestől, de darabokban. Elképzeltem, az osszárium feltöltése hogy zajolhat (így kell mondani?). Jön a főpap, és szól: “testvéreim, túl sok már a tetem odalenn, pucoljuk kicsit ki, hogy férjenek többen, jó bevételi forrás ez nekünk.” Ugyanis csak azt (és családtagjait) temették oda, aki életében pénzelte a templomot, és a kriptába a temetési szertartás után a hozzátartozók nem kísérték le a koporsót a kriptába, és később sem látogatták, így szabadon lehetett garázdálkodni odalenn. :) Tehát lementek az atyák, és elkezdték darabonként kivenni a holtak maradványait, és behajingálni egy ládába. “Ménár atya, itt ez a lábszár, kié volt?” “Nem tudom már, testvérem, kiről vettem le, dobd csak a többi közé” “Vigyázzatok a Bodri utánunk ne jöjjön!” Na, de elkalandoztam a kiállítástól. Érdemes megtekinteni, az előbb említett teremben már jelen van az a féle interaktivitás, amit szeretek a Természettudományi Múzeumban: például egy érintőképernyő segítségével kaphatunk információkat a kripta termeiről. És a következő, legnagyobb helységbe vezető átjáró mellett a teljes lista az azonosított, és a kriptába temetkezett emberekről. A “nagyteremben” pedig maguk a tetemek, papok, tanítók, családtagok egymás mellett, felnőttek, öregek, gyerekek… Mindegyikük korhú ruhában, mellettük információk élő és holt önmagukról. És néhány rejtélyes dolog is, például a halála után levágott ujjú szívnélküli apáca. Akit érdekel, hogy és miért, menjen el, nézze végig a kiállítást.
A legutolsó szakasza a kiállításnak a tudományos részleg. Megtekinthetjük a National Geographic filmjét a múmiák vizsgálatáról, a műsor magyar címét elfelejtettem, angol címe ha jól emlékszem “Tales of the living dead”, (az élőholtak meséi), bár én egy zombit sem láttam benne. Maga a “tudományos része” (hülyén hangzik, de minel hívjam?) is nagyon jó a kiállításnak, van ott interaktív CT-zés, láthatunk röntgenképeket, szörnyülködhetünk a TBC hatásain (a kriptából szinte mindenkiben benne volt a baktérium életében), láthattunk néhány igencsak kanyarulatos gerincet például, elég hátborzongatóan néztek ki. Ezekhez képest az én hátam egyenes, mint a seprűnyél. Megtudhatunk még dolgokat a korabeli életről, étrendről, miegymásról, és kutattak sok-sok dns-t. Kiállítottak továbbá három háziállatot (csirke, lúd, macska), amik beestek a szellőzőn, és ottpusztultak, és szintén mumifikálódtak. Macskamúmia nekünk is volt a padláson, mikor felújíttattuk a födémet felül akkor találták meg a munkások, ahogy bontották ki a felső vályogos-törekes réteget. Régi ház, és száraz a padlás is, és a levegő is jár… (van fénykép is róla :)
Nagyon jó kiállítás, jól megcsinálva, érdemes elmenni és megnézni.

Nekem még mindig az a legfurcsább, hogy merült feledésbe a kripta léte. Temetkeztek oda vagy száz évig, és gyakran nem akárkik, hanem helyi hatalmasságok. Minden dokumentálva is van, mert a legtöbb ember halotti anyakönyvi kivonata máig megvan. Ráadásul vezet szellőző a külvilágra, emiatt is lehettek ott természetes múmiák. Mégis elfelejtették, hogy ott van. Miért?
A második legfurcsább, hogy én szebben bánok az utált és már nem kellő egyetemi jegyzeteimmel mikor elpakolom őket, mint ott a jámbor papok a gondjaikra bízott halottakkal. A kiállítás bejáratánál a felirat kegyeletet kért tőlünk, látogatóktól. Ha már a papoktól a halottak nem kapták meg, azaz csak amíg látták őket. Olyan gyönyörűen (el)bántak a koporsókkal, hogy bármelyik költöztetőmunkás élvezettel nézné. Voltak képek, hogy találták a kriptát. Koporsók egymáson, nagy összevisszaságban, a kinézet alapján szó szerint egymásra hajingálva, így némelyik szétrepedve (szerintem már akkor), soknak a teteje le is esett a dobálózásban (csoda, hogy ki nem borult), sebaj, rádobtak még egy ládát… (ezek pl még viszonylag rendesen vannak egymáson) Nomeg az osszárium :) És nem földrengés miatt néztek azok úgy ki, és kívülállók sem jártak le oda. Ha a rájuk bízott halottakat nem is tisztelték a helyi papok, remélem politizálásba azért akkoriban még nem fogtak…

  • Rejtélyek, sorsok, múmiák — a váci Fehérek templomának titka
  • Magyar Természettudomány Múzeum, megtekinthető november 30-ig.
  • Jegyár: 1200 forint, diák/nyugdíjas belépő 700 (igazolványt kérték).
  • A kiállításhoz tartozó remek (és büdös) füzetecskét 250 pénzért vesztegetik.
  • Web: http://mumiak.mttm.hu

Kronoszkóp a várban

Tegnap és ma szerelik fel a kronoszkópot a várban (amikor csak simán “várat” emlegetek, természetesen a Diósgyőrire gondolok). Nagy jóság lesz. Aki lusta linkre kattintani, annak összefoglalom, mi lesz: belenézel egy távcsőbe, és látod a romokra renderelve, hogy nézett ki régen a helyszín. A nézőke mozgatható. Nem sikerült kimenni a várba tegnap (ld a sörös bejegyzést), de mivel a készítőcsapat egyike, aki a vár Mátyás-kori modelljét rajzolta ismerős, megkértem, hogy majd írja le nekem hogy is lesz/van ez. Ha leírta, még jelentkezem a témában.

Mik vannak

Nahát. Az angolok szava a szalonnára, azaz a bacon is magyar eredetű. Mégpedig a 17-18. századnál az európai hírű és nagyon jó minőségű “bakonyi” sertés nevéből. Ennek a leszármazottja a (szőke) mangalica.