Avasi templom gömbpanoráma

A minap a valahanyadik Avasi Borangolás napján (véletlen egybeesés) lehetőségem volt szétnézni a nagyközönség előtt épp megnemnyitott avasi templomban. Ami azt jelenti, hogy néhányunkon kívül nem volt ember odabenn. Őket meg meg tudtam kérni, hogy bújjanak el. Ezt kihasználandó készítettem két gömbpanorámát. Egyet a beltérről, egyet a nyugati homlokzat előtti kis terecskéről, ami a város egyik leghangulatosabb része (csak sikerült a szoftvernek kétszer beleraknia egy ablakot).


(permalink)


(permalink)

Feljutottunk a padlásra is. Vannak onnan is képek :)

Kerékpáros útfelfestések viszontagságai

Szóval, még 2012 tájékán a város kaphatott sok pénzt az EU-tól, és elkezdték kiépíteni Miskolcon a “hivatásforgalmi kerékpárúthálózatot”. Ami a valóságban sajnos sok helyen használhatatlan valamiket, hülyén kialakított utakat és irányokat, értelmetlen felfestéseket vagy és állandó balesetveszélyes helyeket jelentett.. Egyik kedvencem az autóklub környéke, vagy a Kiss tábornok mentén a kereszteződésekben kialakított bringás “ugrató”, ami mellett a gyalogosjárdán pedig jól eldolgozott rámpa van – igaz, ezen idén javítottak valamennyit.

Valójában nincs hálózat, de igazi kerékpárút sem sok, azok is nagyrészt alkalmatlanok biztonságos és tempós közlekedésre
Valójában nincs hálózat, de igazi kerékpárút sem sok, azok is nagyrészt alkalmatlanok biztonságos és tempós közlekedésre

De nem csak az “utakat”, hanem még a festéseket is sikerült elég gyakran elrontaniuk. Egy ilyen útszakaszt mutatok most be, 2012-es fotók mellett idei “fejlesztések” és korrigációk fotóival.

Sokadik alkalommal hátha sikerül majd jól megcsinálniuk…

A Könyves Kálmán és Köztársaság utcákról lesz csak szó ebben az írásban, de van még munícióm a témában.

Tehát.

Először az “autós” útburkolati jelekkel frissítésével kezdték a munkát. Felezővonal, új, útszéli parkolóhelyek felfestése, miegymás. Aztán elkezdtek felmarni az aszfaltból téglalap alakú részeket néhány méterenként, a kerékpáros nyomfestések előkészítéseként. Itt volt az első furcsaság, a kiliáni szakaszon (Könyves Kálmán u.) ugyanis az út szélére autós parkolóhelyeket festettek fel, ami miatt bevitték a maratásokat az út közepére, közvetlen a felezővonal mellé. Ami később is (a Lórántffytól a vár felé haladva), elhagyva a parkolósított szakaszt, ott maradt kilométereken át. (Szintén furcsa, hogy a felezővonal ugyanakkor a parkolónál is megmaradt az út középvonalán, az egyik sávot ezzel jelentősen leszűkítve.)

Középen a nyomvonal. Sikerült a quick-and-dirty úthibajavítást is belekomponálnom a képbe: a 2010-es nagy árvíz idején süllyedt be az út, amit így javítottak. A kép 2012 őszén készült.
Behúzva a felezővonalhoz a nyomvonal, itt még nem vették észre a hibát. Sikerült a quick-and-dirty úthibajavítást is belekomponálnom a képbe: a 2010-es nagy árvíz idején süllyedt be az út, amit így javítottak. A kép 2012 őszén készült.

Kis idő után rájöttek, hogy a további szakaszokon bizony ki kell hozni szélre a jelzéseket… és újra felmarták mellette az aszfaltot. (Egyébként, ha valaki tudja, a marásra miért van szükség, kommentelje be! Úgy gondolták, kevésbé kopik a festés? A gyakorlat ezt nem igazolta.)

biciklinyomvonal03

lesz-e négy bicikli felfestve?
lesz-e négy bicikli felfestve? (spoiler: nem)

Innentől viszonylag rendben mentek a dolgok. Van egy fekvőrendőrként funkcionáló aszfaltdombocska is a Kandó-Könyves sarkán, oda később terelőket tettek le, ne a kerékpársávban ügyeskedjenek a gépjárművezetők. Ezeket a “kapukat” végül le is csavarozták, mert rendszeresen kirakták oldalra őket (egy másik útszakaszon erről van egy vicces sztorim). Ennek ellenére egy hosszabb szakaszon a bringás nyomon parkoltak az autók, egészen idénig. Persze, nem a biciklisek miatt takarodtak el az útból, erről lentebb írok.

Festik a jeleket

Készül a festés. A háttérben az egyelőre nem leválasztott fekvőrendőr és a nem jó helyen álló autók
Készül a festés. A háttérben az egyelőre nem leválasztott fekvőrendőr és a nem jó helyen álló autók

 

Ugorjunk innen előre a jelenbe (azaz most már a közelmúltba). Biztos a közelgő önkormányzati választások miatt, de idén újrafestették az igen csak megkopott jeleket.

Kapott az aszfalt friss, ropogós felezővonalat és gyalogos átkelőt, és valamit reszeltek a bringás infrastruktúrán is.

Először is, sajnos csak menet közben jöttek rá arra, ami két éve egyáltalán sikerült: nem jó helyen van a felezővonal ott, ahol parkolónak leválasztottak sávot az útból.

Ezt korrigálták, a képeken látható módon (pár hét múlva többé-kevésbé eltűntették a hibás festést).

Ugyanaz a szakasz, két irányból nézve. A jobboldali képen látszik, hogy a zebránál kaptak észbe, és nem a régi festés vonalán haladtak tovább.
Ugyanaz a szakasz, két irányból nézve. A jobboldali képen látszik, hogy a zebránál kaptak észbe, és nem a régi festés vonalán haladtak tovább.

Kábé harminc méterrel odébb megint:

Újra
Kicsit odébb újra sikerült elrontani. A másik helyszínt látjuk, szintén két irányból. Baloldali képen látszik, hogy honnan haladtak, és mikor vették észre a problémát. Aztán jól ráfestettek az előtte elkészített gyalogátkelőhelyet jelző festésre.

Nem tudom, lehet két brigád dolgozott (bár nem valószínű), de létezik, hogy közben elfelejtették a dolgot?

Máshol egy pár tízméteres szakaszon felfestettek egy külön kerékpáros sávot! Ezen a szakaszon volt a fentebb említett szituáció, amikor út egyik oldalán mindig ráparkoltak a kerékpáros nyomra. Itt tűzoltósági felvonulási útvonalat “állapítottak meg”, azóta nem igazán parkol ide senki – a város második legmagasabb lakóépülete tövében járunk.
Az egyik probléma ezzel, hogy elég szűkre sikerült a hely, amit a bicikliseknek hagytak. A régi, kopott, de még látható festés ki is lóg alóla. Persze, ahol folyamatosan ráparkoltak, ott a festés frissnek hat, de ugyanúgy kilóg.

Elég szűk, és takarítani sem ártana. Itt, ha a sávon belül próbál tekerni az ember, balesetveszélynek teszi ki magát.
Elég szűk, és takarítani sem ártana. Itt, ha a sávon belül próbál tekerni az ember, balesetveszélynek teszi ki magát…

Ezt orvosolták persze, felmaratva-leszurkozva a kilógó régi festést… de takarításra nem került sor.

Űrszelvénybe lógó lombozat – itt bizony még az autónak is közepebbre kell húzódni, kerékpársávon meg legfeljebb egy kutya tud elmenni
Űrszelvénybe lógó lombozat – itt bizony még az autónak is közepebbre kell húzódni, kerékpársávon meg legfeljebb egy kutya tud elmenni

Másik probléma ezzel, hogy megint nem sikerült összehangolni másokkal a “fejlesztést”: az út nincs letakarítva, és a fák lombja derékmagasságig ereszkedik, sőt, a képen látható fa utáni példány esetében (a fotón nem látszik) például a földet söpri, és oldalirányból is jóval a szűk kerékpársávocskán túlmenően nyúlnak be az útba.

Ahogy előrehaladt az ősz, az összes falevél ott állt meg és kezdett az esőtől rohadni, nincs bringás aki ráhajtana a balesetveszélyes szakaszra.

Régi és új festés, némi nedves avarral
Régi és új festés, némi nedves avarral

Összefoglalva, kulturált szólással élve, adtak megint a szarnak egy pofont. De bizonyára sok pénzt el lehetett rá lopni, meg talán még szalagot is átvágni. Csak mindenki másnak biztonságosan és értelmesen közlekedni, na az nehéz kenyér.

A képeket 2012-ben és idén ősszel készítettem. A munkások megengedték, hogy lefotózzam őket.

Ja, és az egész tárgyalt útszakasz körül-belül négyszáz méter.

A felújított – részben visszaépített – diósgyőri vár

Két hete újra megnyitották a látogatók előtt a részben újraépített várat Diósgyőrben. Ugyan a felújítás még nem teljesen kész, folyamatosan dolgoznak rajta, meg az eső is szakadt, de elmentünk vasárnap szétnézni. Sajnos néhol már javítani is kell (van, ahol beázik az ablak), néhol nem túl jó megoldásokat használtak, valamint az információs kioszkok is csak részben vannak feltöltve információval (lorem ipsum és egyéb placeholderek sokasága), mégis megérte* már most is szétnézni, az összkép határozottan pozitív. Magyarul, jó lett! Ami nem nehéz a kézzel faragott és felépített gótikus kőboltozatok és szépen kivitelezett berendezési tárgyak (a fabútorok és igen jól sikerült mennyezeti függesztékek) láttán. A romantikusan füstölgő hegyek pedig kiváló hátteret adtak az egészhez. Sőt, a lovagteremben holtidőben, mikor nem járt ott idegenvezetés vagy harci bemutató igen jókat jammeltek a középkorias zenészek! (Ez utóbbi feltételezhetően csak a drágajegyes napokon lesz). Az eső miatt szerencsére nem is voltak sokan.

Néhány kép illusztrálandó, mi vár a vendégre:

Gömpanoráma az udvarról, sikerült az eső miatt turisták nélkül:
(ha nem jelenne meg: katt ide)

Gömbpanoráma a lovagteremből, az említett zenészekkel és turistákkal:

(ha nem jelenne meg: katt ide)

Lásd még: “Várépítő” túra a diósgyőri várban

*nem csak azért, mert ingyen mehettünk be (húsztizennégy szeptember hava és miskolci lakcímkártya együttállása kell ehhez a mutatványhoz)

“Várépítő” túra a diósgyőri várban

A diósgyőri vár folyamatban lévő felújítása kapcsán meghirdetésre kerültek úgynevezett várépítő túrák, amik a programleírás alapján úgy néztek volna ki,

hogy az előzetesen regisztrált látogatók a jelenleg lezárt építési területre, a felső várba is ellátogathatnak Nagy Lajos király, a királyné és udvarhölgyei kíséretében, hogy betekintést nyerhessenek a munkálatok kulisszatitkaiba. Dr. Lovász Emese régész ismerteti a helyszínen a tervek szerint visszaépülő régi-új épületrészeket, a 380 négyzetméteres, gótikus motívumokkal díszített, hárompilléres, kéthajós emeleti lovagtermet, a keleti szárnyban elhelyezkedő kétszintes kápolnát és a déli palotaszárny termeit.

Ez sajnos nem felelt meg a valóságnak, a hétvégén ugyanis egy “sima” vártúrát kaptunk,  ami majdnem ugyanaz, mint korábban évekig a vártúra, annyi különbséggel, hogy a felső várban (ami ugye építési terület) volt pár szó arról, mi lesz visszaépítve, és a kiállítás egy része a várral szemben a volt óvódában volt megtekinthető.  Nem a feltárást vezető Lovász Emese, de még csak nem is műemlékvédelmi, vagy bármilyen szakember tartotta a túrát, és nem volt szó pont arról, amiért többen mentünk: maga a felújítás, vagy visszaépítés hogyan zajlik, miért ez-és-ez épül, milyen kutatás, feltárás előzte meg a visszaépítés alapjául szolgáló, kiírásban említett tervek elkészítését, hogyan állapították meg, milyen lehetett a visszaállítani szándékozott eredeti állapot, milyen (korabeli) módszereket, anyagokat alkalmaznak a visszaépítés során stb. Pedig ezen érdekes információk megosztásán túl remek pozitív üzenetet is közvetíthettek volna mindezzel. Például a régi öntött beton helyett faragott kövek használata.

Éppen ezért a felújításról nem fogok írni (a fent hiányolt információkat megtudtam máshonnan), így csak simán magyarázat, leírás nélkül rakok be közepesen érdekes képeket két panorámával:

IMG_4694_scaledIMG_4699_scaled

Egyébként akit érdekel a vár, menjen el! Ugyan mi nem egészen azt kaptuk, amire számítottunk, de aki ezt olvassa már tudja mire számíthat. A felújítás meg egyébként is érdekes. Sima várbelépővel, de előzetes regisztrációval lehet ezen részt venni, várhatóan április utolsó vasárnapján lesz a következő.

Hogyan “mégsem” tartozok az egyetemnek ezer forinttal?

A történet úgy kezdődik, hogy december közepén kaptam egy telefonhívást apámtól, hogy jött itt egy levél az egyetemtől, hogy valami tartozásom van, beszkennelte, elküldi, nézzek rá. Ja igen, és aznap van a határidő befizetni. A levél már legalább egy hete megérkezett, csak elfelejtett szólni. (A levél a szüleim címére ment, mert egyetemista koromban az volt a bejelentett lakcímem. Azóta már nem ott élek, és más is a bejelentett lakcímem. Dolgokat bonyolítandó, épp egy harmadik helyen élek, szóval ott sem találtak volna meg :)

Tehát már itt komplikálódtak valamelyest a dolgok, és most nem a lakcímekre gondolok. Mindenesetre szeretnék két dolgot leszögezni: Egyrészt eszem ágában sem volt fizetni nekik, mert nem tartozhattam semmivel nekik , másrészt péntek délután aznapi határidővel nem is tudtam volna időben, mert nem egyszerű. Ezeket rögtön bővebben kifejtem.

Magát a tartozás tényét miért is nem ismertem el? Egyszerűen azért, mert maga az egyetem igazolta ezt még évekkel ezelőtt. Az én időmben csak úgy lehetett abszolutóriumot szerezni, majd államvizsgán megjelenni, majd magát az oklevelet megkapni, ha igazolhatóan nincs tartozásom az egyetem felé. Ami igazolást úgy lehetett megszerezni, hogy az egyszeri végzős diáknak fel kellett személyesen keresni egy kis sajtpapírral a kiskacsójában az egyetem különböző szervezeti egységeit, ahol ellenőrzés után az illetékes személy aláírásával és hiteles pecsétjével igazolta, hogy nincs tartozásom azon szervezeti egység felé. Például a Bolyai Kollégiumok igazgatóságán is mindenkinek meg kellett jelenni, még ha sosem voltak egymással jogviszonyban. Mint valami pontgyűjtő akció, csak nem akciós étkészletért. Mikor sikerült összegyűjteni az összes Pokémont aláírást-pecsétet, le kellett adni a TO-n, iktatták, satöbbi.
Feltételezem, ma sem különbözik sok mindenben a rendszer a fentiektől.

A ritkás nyitvatartási-ügyfélfogadási időket, hallgatók létszámát, egyetemváros nagy kiterjedését számba véve remélem mondanom sem kell, hogy ez nem egynapos projekt volt így, államvizsga előtt.

Ezért volt érdekes, hogy sok-sok évvel azután, hogy igazolták nekem, hogy nem tartozok nekik, majd sikeresen szereztem két abszolutóriumot, majd ennek folyományaként letettem két államvizsgát és kaptam két oklevelet az intézménytől, mégis mi a poros lófaszt akarnak tőlem??

Ezer forintot, mert nem jelentem meg vizsgán. Más kérdés, hogy ha ilyen tétel volt a neptunban, a rendezéséig nem engedett ugyanabból a tantárgyból új vizsgaalkalomra jelentkezni. Én meg valahogy mégis levizsgáztam (majd absz.,dipl,stb), lehet mégis megjelentem?
Kéznél lévő leckekönyv híján nem tudok biztosat mondani, de a logika azt mondja, igen.

Ez volt december közepén. Annyit tudtam csinálni, hogy este sikeresen előtúrtam a neptun kódomat, néhány próbálkozás után sikeresen eltaláltam a jelszavam, sikeresen bejelentkeztem, sikeresen megnéztem mi is ez a tartozás, megpróbáltam a tételt sikertelenül törölni, majd sikeresen kijelentkeztem.

Akkor ennyiben is maradt részemről a dolog.

A különböző díjak befizetése egyébként úgy működik (talán még most is) az egyetemen, hogy először utalunk pénzt az egyetem közös gyűjtőszámlájára, közleményben azonosítva magunkat meg neptunkódunkat. Régen ugye pár nap átfutása volt csak a pénzátutalásnak is. Miután megérkezett a pénz az egyetemhez, vuduvarázslatok történnek, és megjelenik a felhasználható összegünk a neptunban, ahonnan be lehet fizetgetni dolgokat. Ha nem sikerül az azonosítás, akkor a pénzed számodra végleg elveszett. Nagyon kíváncsi vagyok, ezekkel az összegekkel mi történik.

Vissza a levélre, volt benne mindenféle burkolt és kevésbé burkolt fenyegetés is jogi osztállyal, végrehajtással határideig nem teljesítés esetén. Gondoltam majd felhívom őket, hogy bizony töröljék csak a tételt, csak aztán komoly hajtás volt melóban, utána meg, őszintén szólva, szartam bele.

Aztán vagy két hete apám megemlíti, hogy ja igen, “már nincs tartozásod az egyetem felé”. Hogymimerre? Kiderült, hogy közben (januárban) jött egy következő felszólító levél tőlük, és, mivel a fentieket karácsonykor a szüleimnek is elmeséltem, ő úgy döntött, felhívja őket. Szeret időnként fafejű hivatalnokokat helyrerakni nyugodt hangnemben, de könyörtelen logika alkalmazásával.

Dióhéjában (ez egy különös ragadozómadár) kábé ez zajlott le közte és az ügyintéző között:

Apám elmondta a szitut, mire a válasz, hogy “jajnefoglalkozzunk vele”, rendszerhiba volt, minden háromezer forint alatti tartozást tárgytalannak lehet tekinteni a dékánúr döntése szerint. Erre apám megemlítette a dolgot, hogy akkor hogy is lehet nekem onnan két diplomám is, ha tartozok, és mi történt az igazolásokkal. Mert nem az a probléma, hogy háromezer alatt. Hanem maga a tény, hogy valamit be akarnak hajtani, amit nem kéne, mert nem létezik.

Természetesen rendszerhiba. Egy másik.

Persze, ennél többet nem tudott mondani ezekről a rendszerhibákról.

Valahol még végső menedékként az ügyintéző elkezdett üzengetni is, hogy nekem kéne törölnöm a tételt a rendszerből, amire, mint fentebb mondtam, nekem nincs (és hasonlókra korábban sem volt) jogosultságom.

Ja, és apám miért nem szólt (időben) a második levélről (sem)? Mert nem tartotta fontosnak :)

De a lényeg, hogy akkor mégsincs tartozásom az egyetem felé.

Elméletileg.

[Frissítés] …ééés, több mint egy hónappal a felvázolt események, valamint egy nappal a poszt publikálása után jött az üzenet, hogy <em>”befizetési kötelezettsége törölve lett a rendszerben”</em>. Véletlen?

Önkormányzati laptop nem kell félnetek jó lesz (frissítve)

Psztrnknál találtam, idézet tőle:

Miskolc a közeljövőben mintegy húszezer laptopot tervez kiosztani a helyi háztartások között az “A »Miskolc és agglomerációja digitális közösség« projekt keretében meghirdetett, informatikai eszközök térítésmentes használatának igénylésére természetes személyek által benyújtható nyílt pályázat” (közismertebb nevén: laptoppályázat) keretében.

Ezzel csak az a komoly gond, hogy backdoort is telepítenek mellé, még ha nem is így nevezik. Ahogy Ádám kiemelte a pályázati kiírásból:

Ugyanakkor lehetőséget ad a rendszergazdáknak szoftverek telepítésére a gép előtt ülő felhasználó beavatkozása nélkül

Mint egy rootkit.

A program nem alkalmas kémkedni a júzer iránt önmagában (dehogynem), és a szerveknek “nincsenek is olyan céljaik, mint amilyeneket a felsorolásban látunk” (kiemelés megint az eredeti bejegyzésből).

A továbbiakat olvassátok el Ádámnál: http://paszternak.me/blog/miskolc-kemlaptop

Az én véleményem pedig a kémkedésről, melyet az “amit megtehetnek, azt meg is szokták tenni“-elv alapján gondolok, és aminek szabad kinyilvánítására jogom van: dehogynem fognak.

Frissítés: tegnap volt a projekttel kapcsolatban lakossági fórum, meglehetősen, khm, érdekes jelenetekkel. A részletek elolvashatók psztrnk új bejegyzésében.

Sétány a budapesti Duna-parton

Az emelkedő víz miatt tegnapelőtt (kedd) este bizonyos budapesti rakpartokat már lezártak a gépjárműforgalom elől. Aznap este én is nagyon jókat bringáztam mindkét oldalon a sötétben, kerülgetve a gyalogosokat, de volt hely, mindenki elfért, nyugalom volt (meg külföldi turisták).

Az a helyzet, hogy ez az előzetes útlezárás kifejezetten jót tett a városnak (árvíztől függetlenül), szinte azonnal birtokba vették az emberek az utat, ide-oda szaladgáló kisgyerekektől kezdve andalgó párocskákon át a bringásokig és — a nyilvánvalóan a Margit-szigetről kiszorult — kocogókig. Majd este ez kiegészült a piknikező-sörözgető emberekkel.
Újságíróul szólva, a nép visszafoglalta a Duna-partot. Autópályából sétány lett (megint divatos kifejezéssel élve, píárosul szólva: spontán közösségi térré változott).

Az autósok elől lezárt Slachta Margit rakpart
Az autósok elől lezárt Slachta Margit rakpart eső után

A budai Újlak városrész melletti rakpart-szakasz (azaz a Slachta Margit rakpart) a Duna és a HÉV között fut, mellette keskenyebb-szélesebb zöld sávokkal, parkokkal, hatalmas, árnyas fákkal, valamint kilátással a Nyulak szigetére Margit-szigetre szerintem megérné — ha csak május elejétől szeptember végéig is — kitiltani onnan az autóforgalmat, és átadni a terepet a gyalogosoknak és bringásoknak. Ha nagyon muszáj, akkor akár programokkal is. Még extrémsportközpont meg kutyafuttató is van a part mentén, ha igény lenne rá, a Szépvölgyi vagy a Nagyszombat utca folytatásában lévő placcra egy saltert is ki lehetne pakolni, hogy fröccshöz jusson az úri közönség. :)

Az autósok úgy néz ki, tudnak a rakpart nyújtotta autópálya nélkül élni (ez a szakasz nem is szokott annyira tele lenni forgalommal, mint a beljebbvárosban), hiszen a lezárás miatt most rákényszerülnek. A jelek szerint az ottani autóforgalom nélkül igen jól tudna élni a város maga.

Sőt, ezzel pont élhetőbb lenne.