India és az Apple-logo

Az Apple-lel kapcsolatos techhírekben egy ideje folyamatosan előkerül, hogy gyárat építenek Indiában. Maga az Apple logo  viszont megfigyelésem szerint magas társadalmi beágyazottsággal rendelkezik, mint dizájnelem. Láttam teherautót ahol sormintaként többszáz almalogó volt felragasztva, olyan terepjárót, aminek a szélvédőjének a közepét óriási méretű alma takarta ki. Nem beszélve az ezernyi apró díszítésről mindenféle buszok, személy- és teherautók, tanksapjáin, sárhányóin, oszlopain satöbbi. Tényleg, amíg közúttal és civilizációval rendelkező részeken közlekedtem, szinte mindenütt feltűnt valami rajta az almával. Kedvencem a Gucci-Apple mashup volt egy terepjárón iPad felirattal kiegészítve. Egészen addig, amíg az utazásom vége felé nem találkoztam a fentiek minősített esetével.

Július végén a Dalai láma Leh-be látogatott, és véletlenül (francokat véletlenül, valójában a július elején kezdődött kashmiri felkelés miatt, ami talán mostanra nyugodott le) én is épp ott tartózkodtam aznap. Na, akkor lőttem az alábbi fotót a Soma gompa udvarán a Main Bazaaron a hölgyről, aki a Dalai láma látogatásának tiszteletére bizonyára felvette a legszebb ruháját:

Apple Swift: egy öreg programozó sirámai

swift-hero println("Hello, world")

Az Apple ezzel az új, Swift nevű programnyelvvel elkényezteti a fiatalokat! Ellustulnak, elbutulnak!
Az ott fentebb egy működő program teljes forráskódja!

Nincsenek importok, nincs main függvény, nincsenek betöltendő csomagok, csak elkezded írni a kódot?! Nem kell neked előre lefoglalni, majd felszabadítani memóriaterületeket? Elhagyhatod az utasítások végét jelző kettőspontot?? Unicode változónevek?? Mit képzelnek ezek? Hova vezetne ez?

Nekünk bezzeg még meg kellett küzdenünk a programozásért! Manapság meg már olyan, mintha a számítógép kerékpár lenne az elme részére! Az én időmben a masinák tiszteletet parancsoltak, egy egész szobát elfoglaltak, és még a klozettet a hűtőrendszer, és külön transzformátorállomás kellett nekik, ha bekapcsoltuk! Nem ilyen vékony pengének vagy cukorkásdoboznak néztek ki, nem csoda, hogy senki nem vesz titeket komolyan! Az a zümmögő ceruzatartó az asztalon tényleg egy számítógép, mondd?

Az apáinknak még elektroncsöveket kellett bemelegíteni és kábeleket huzalozni, lyukkártyákat likasztani. Azt, ha elrontottad kezdhetted elölről!

Gépidőt kértél, és néha napokig vártál az eredményre, nem úgy, mint a mai fiataloknál, hogy a képernyőn kód mellett már azonnal megjelenik a futási eredmény! Grafika! Piha! Nekem meg kellett mondanom, hova töltöm be a memóriába a programot, itt meg opcionális változók is lehetnek a kódban? Most van változó, vagy nincs változó? Mi ez, itt-a-piros-hol-a-változó? Elhagyható zárójelek? Többféle visszatérési érték a függvényeknek? Az én időmben kőkeményen meg kellett tipizálni mindent, kézzel ellenőrizni az összes kapcsos zárójelet, utasításlezárást, különben nem működött semmi! És akkor még nem is beszéltem a gépi kódról…

Nektek meg a szátokba adnak mindent, amikért mi megizzadtunk, de meglátjátok, Swifttel sohasem lesztek valódi programozók!

Újabb manga Steve Jobsról — és Wozról

Folytatjuk korábban megkezdett témánkat az Apple-közeli mangákról. A genderbent Steve Jobs manga és a “hivatalos életrajzi” Jobs manga után újabb rajzolókat ihletett meg Japánban az Apple és alapítóinak a története: a legújabb iteráció ugyanis már a két Steve-ről szól, a címe is csak annyi, hogy Steves (スティーブズ — ejtsd: Pisták).

スティーブズ

Az Ume nevű duó által készített manga a két Steve-en keresztül mutatja be az Apple korai történetét (vagy inkább előzményeit?), a rideg, száraz tényszerűség helyett a nem feltétlenül történelmi hűségű dramatizálásra helyezve a hangsúlyt (ami önmagában nem rossz dolog). Szóval inkább egy komédiát várhatunk, ahol Jobs lesz a ravasz bishounen főhős és Woz az ő vicces szőrősteddimackó haverja, mint az a borítóból és az előzetes képsorokból látható.

"Hé, Woz!"
“Hé, Woz!”

A sztori 1975-ben kezdődik. Woz békésen forrasztgat egy számítógépet, amihez azonban DRAM-ra van szükségük. Jobs azonnal az Intelhez szalad, ahol hősiesen támadásba lendül (az ügy tetlegességig fajul!) egy szivarozó-barkós plutokrata/maffiózó-figurával a hőn áhított IC-ért. Szólnak Joe-nak, leordítják a viccelődő Woz-t (aki valamiért Jobs-nak szólítja a másik Steve-t), szereznek DRAM-ot, majd a fejezet végén Jobs elindul megváltoztatni a világot (vagy valami hasonlót deklarál), miközben a haját hősiesen fújja a szél és a fény hősiesen megcsillan a fekete garbójának a vállán.

 

Itt lehet letölteni egy meglehetősen vázlat-stílusú első pár oldalt a júniusban megjelenő mangából, a képek is onnan származnak. Azt külön értékelem, hogy a borítón az ikonikus Chicago betűtípust használták.

"Hoci a DRAM-ot! És kicsit hozzájárulhatsz a forradalmunkhoz"
“Hoci a DRAM-ot! És kicsit hozzájárulhatsz a forradalmunkhoz”

Ezek után én már hogy az OS-tanok (operációs rendszerek zömmel fiatal lányokként antropomorfizálva, léteznek böngészős stb változatok is) meg a Kankore (a megboldogult japán birodalmi haditengerészet járművei fiatal lányokként antropomorfizálva, népszerű böngészős játék és egyebek) mintajára mikor jön a Mac/Ipod-lányos képregény (igaz, kicsit más, de már ott van a Macintosh SEUncle GrandpaLeonard a Diesel Sweetiesből :)

Apple egerek CSS3-ban lekódolva

css-apple-miceSok-sok, majdnem tíz éve posztoltam egy képet (amit most újra fel kellett töltenem, még szerencse, hogy megtaláltam a régi file-jaim közt), amin az összes – addigi – Macintosh egeret lefotóztam, mert éppen volt mind. Mindezt egy régi Apple-pólón :)

Valaki, akinek sokkal több szabadideje van, mint mostanában nekem, pedig CSS3-ban lekódolta majdnem ugyanezt, kiegészítve a Lisa egérrel és az azóta bemutatottakkal. Josh Bader ügyes fickó, érdemes megnézni a végeredményt, minek képek meg fotosoppp, amikor kóddal is meg lehet csinálni?

Jobbra a kedvenc ADB II-es egér látható screenshotból.

Camino reaches its end

Pár hónapja, annak az apropóján, hogy a kedvenc webböngészőmet, a Caminot már egy éve nem frissítették, elkezdtem megírni a gyászjelentését, érdekességekkel, infókkal, (megnézve a vázlatot, elég sokat sikerült írni), érzelmességgel, még hangzatos címet is sikerült adni neki (“Requiem egy böngészőért”).
De aztán valahogy sosem fejeztem be a bejegyzést.

Camino_reaches_its_endEzután friss hírként érkezett tegnap, hogy a Camino fejlesztését hivatalosan is befejezték. A böngésző honlapjának nyitóoldalán fogad az elbocsátó szép üzenet róla.

Nagyon, nagyon sokáig húztam vele, de azóta én is Safari júzer lettem (mellesleg a Camino még mindig stabilabb, mint bármi).

Az eredeti, publikálatlan bejegyzésből csak ennyit vennék át:

nagyon jó kis böngésző (volt) a Camino, nagyon sajnálom, hogy elfogyott alóla az erőforrás. Ugyanis önkéntesek fejlesztetik/ették, szabadidejükben.

Köszi srácok érte!

From candy to LSD in two pages – Steve Jobs manga kritika (angol)

s.jobs-mangaTegnap megjelent japánban az első fejezete Yamazaki Mari Steve Jobs mangájának, amiről, egy hónappal ezelőtti bejelentésekor írtam egy bejegyzést én is. Ami bejegyzésben cselesen zömmel másik, viccesebb manga adaptációról regéltem inkább. De az ott feltett, ezzel kapcsolatos egyik kérdésre van is válasz, Walter Isaacson életrajzát adaptálták. A The Verge közölt egy angol nyelvű kritikát, az alapján érdekesnek (szórakoztatónak) tűnik a dolog, nem pedig unalmastucatadaptációnak / ezrediklehúzottbőrnek.

Wozra vagyok még kíváncsi.

Newton trademark: elévült

Newton_logo _Ark__-on keresztül jött a szomorú hír <del>még tegnap</del> tegnapelőtt, mert nem tudtam időben publikálni a bejegyzést: az Apple hagyja lejárni a Newton trademarkját. Persze, persze, egészen pontosan tizenöt éve beszüntették a termék fejlesztését és gyártását (1998 február 27-én), de akkor is, ikonikus és a számítástechnika történetében komoly mérföldkövet és megkerülhetetlen tényezőt jelent a Newton, aminek a márkanevét most már (a tengerentúlon legalábbis, nem vagyok nemzetközi szabadalmijogi szakértő) lehet cincálni bárkinek.
Szabad a Newton, szabad az izzós logó. Szerintem meg kellett volna tartaniuk.

Az eszköz mellesleg máig erős, “kult” státusban van, elég komoly felhasználói, sőt fejlesztőibázissal is rendelkezik, nemzetközi júzer és fejlesztői konferenciákkal, mindennel ami egy komoly, élő platformhoz illik, noha 15 éve nem gyártják, és több mint tíz éve nincs is gyártói támogatás hozzá.
A Newton OS bizonyos (főleg UI-hoz kapcsolódó) elemei pedig máig megtalálhatóak nem csak az iOS-ben, hanem az OS X-ben is.

Megjegyzés: a blogszerző az átlagemberhez képest nagyobb mennyiségű (irónia: itt már az egy darab is annak számít, de ennél többről van szó) Newtonnal (archív felvétel:) és hozzá kapcsolódó termékkel rendelkezik, legyen az periféria, szoftver (dobozos!) vagy eredeti matricák. Sőt, a blogszerző OMP-je, MP2000-ese, eMate-je dobozos, tele a korabeli bőséget jelképező hozzáadott papírokkal, könyvekkel, telepítőkkel. Párszor már emlegettem is a blogon.

Steve Jobs manga

Friss, mai bejelentés, hogy Yamazaki Mari fiatal mangaka (eddig egy rövid sorozata jelent meg) Steve Jobs életéről fogja a következő művét készíteni.

A fentiek így, hogy nincs több infó azon kívül, hogy melyik újságban fog megjelenni a sorozat, és pláne, hogy a készítő még sok mindent nem tett le az asztalra, nem sokat mondanak*. Például azt sem, mi a “forrásmunka”, a wikipédiából és Andy Hertzfeld (amúgy igen kiváló, mindenkinek ajánlom) folklore.org-jából táplálkozik-e (remélem utóbbiból kerülnek bele sztorik:), vagy az Isaacson-féle hivatalos életrajzot licencelik-e. Így annyira nem érdekes az egész.

Éppen ezért bemutatok egy érdekesebb, viccesebb dolgot, ugyanis nem az egyelőre cím nélküli mű lesz Steve első (vagy második) mangásítása. Egy éve, a téli Comiketre ugyanis megjelent egy doujinshi Chocolate Apple 1991-2001 címen, ahol Jobs bizony nőből van, mint a borító is tanúsítja:

Chocolate Apple 1991-2011

A sztori keretét egyébként a szerzők életében azt a meghatározó epizód adja, amikor középiskolás korukban először találkoztak Macintosh-sal (a suliban) – és azóta is azt használnak, és rajongók. A honlapjuk szerint még korabeli, és Photoshop 2.0-val rajzolt képek is helyet kaptak a kiadványban :D

További képek a szerzők oldaláról (amin büszkén virít a made on a Mac gomb), kattintásra mind látható picit nagyobb méretben is:
チョコレートアップル広告01 チョコレートアップル広告02 チョコレートアップル広告03

Comiket képek:
IMG_0807 IMG_0809

Kíváncsi vagyok bővebben a jelenetre, amiben az van, hogy Apple-höz visszatérésekor Steve kivágja az ablakon a Twentieth Annyversary Mac-et (ld harmadik kép).

* félreértés ne essék, nem Yamazaki-t akarom lehúzni, csak annyit akartam közölni, hogy nem lehet tudni, mire számíthatunk. Na jó, a Thermae Romae mondjuk pont nem jön be.

OSX oroszlános hasznosságok

A rendszerbutítás folytatódott a 10.7 Lion és 10.8 Mountain Lion során is. (A 10.6-nál elvett type/creator code támogatást máig nem emésztettem meg pölö.)

Az új oroszlános rendszerekben* is van pár bosszantó újdonság, amivel régóta jól működő dolgokat rontottak el a butítás iOS-ítés fejlődés jegyében.

Osztottam már meg korábban terminálos osx trükköket nem egyszer, itt van most néhány újabb, 10.7 és utáni rendszerekre.

Az egyik újdonság ami körülményesebbé tette a rendszer mindennapi használatát a (többek között a) párbeszédablakoknál a billentyűzetes navigáció megszüntetése. Például mentésnél, régen lehetett másodperc tört része alatt funkciót (gombot) váltani nyilak vagy tab segítségével, sőr, egyszerre két gomb is ki lehetett jelölve (egy fő-, és alternatív kijelölés), és elsőt return, másikat space használatával lenyomhattad. Nem kellett egérrel kaparászni. Elvenni a kezet a klaviatúráról. Itt a megoldás visszacsinálni:
defaults write NSGlobalDomain AppleKeyboardUIMode -int 3

a felhasználói jegyzékben a Library jegyzék újramegjelenítése a Finderben:
chflags nohidden ~/Library

szövegkijelölés QuickLook ablakban:
defaults write com.apple.finder QLEnableTextSelection -bool true

(Egyébként QuickLook kiválóan hekkelhető is extension-ökkel is.)

Amire még mindig nincs megoldásom, de nagyon kéne: a hide-olt alkalmazások kerüljenek az appswitcher lista (command+tab programváltás, értitek) végére, mint régen! Amit eltűntetek, azt épp nem akarom használni! Azért tűntetem el, mert most épp nincs rá szükségem. Így ha gyorsan almatabolok, nem azt akarom visszahozni, hanem a következő elől lévő (látható) programot.

Ez utóbbi, meg a legelső (megoldott) probléma, hogy is mondjam, vesztett a rendszerhasználat a transzparenciájából, azaz oda kellett figyelni mit csinál (pedig elvileg pont az lenne a cél, hogy észre se vedd, épp gépet kezelsz), és ezen túl ki is zökkenti az embert, ami nem jó.

(Lion-t rövid ideig használtam, tehát lehet keverni fogom a kettőt és csak később jött be valamit amiről beszélek, ezért az oroszlános gyűjtőnév, még ha magyarul nem is így hívjuk a pumát)