2016 zenéi(m) röviden

Rövid zenei összefoglalóm a tavalyi évről. Mint eddig is, csak soralbumok játszanak. Tehát EP-k, válogatások, koncert- és feldolgozásalbumok nem.

Az év albuma(i)

David Bowie: ★ (Blackstar)

Természetesen sokmindent megváltoztatott Bowie halála az albummal kapcsolatban, sokkal több jelentésréteg rakódott rá. Nem is mennék bele a dologba, csak annyit szeretnék leírni, hogy amikor először hallottam az albumot – a vonaton ülve, megjelenésének másnapján, mivel úgy akartam először hallani, hogy végig oda tudok rá figyelni –, amikor még arról sem volt fogalmam, hogy Bowie egyáltalán halálos beteg (senki nem tudta, mármint a nagyközönségből!), szóval, első hallgatás után azt gondoltam, hogy basszus, január eleje van és lehet máris itt az év albuma! Két nap múlva pedig arra keltem, hogy meghalt Bowie és ezzel visszakanyarodtunk a bevezető elejéhez.
Röviden: kontextus nélkül, önmagában is az egyik legerősebb anyag idén. A keletkezésének körülményeivel együtt pedig egyenesen az év albuma.

Ugyan semmi köze a zenei tartalom megítéléséhez, de a vinyl kiadása az albumnak igazi műalkotás!

(google music link)

Itt van még kilenc melegen ajánlott album megjelenés sorrendjében (többségüket megturnéztatták Magyarországon is, ami koncerteken ott voltam és igen jók voltak). Linkekre kattintva hallgathatók, ahol tudtam, Bandcampet linkeltem.

Nem tudom jelent-e valamit, hogy a fenti tíz albumból négy januárban jelent meg…

Koncert

is volt nagyon sok nagyon jó darab. Hármat kiemelnék:

F.O. System XXX. Jubileumi koncert @ Barba Negra Music Club, február 20.

Képzeljünk el egy zenekart, ami 25 éve feloszlott, életében egy stúdióalbumot adott ki és kifejezetten rétegzenét játszik, alapvetően sötét hangulatú. Aztán képzeljük el, hogy ebből, a feloszlás után 25 évvel lesz egy koncert, ami teltházas (jóval előtte elkeltek a jegyek), és a közönség az első számtól az utolsóig önfeledt mosollyal végigtáncolja és végigénekli a bulit. Na, ez ilyen volt. Kurva jó. Természetesen az átlagéletkor is viszonylag magas volt, volt, aki a már tizenéves gyerekét hozta el, megmutatni mit jelentett apuka fiatalsága (ő maga mondta). Nagyon-nagyon jó volt még nekem is, akinek nem jelentette az aktuális fiatalkorát (még csak alsós voltam, mikor megjelent az albumuk). A zenekarnak is annyira bejött, hogy idén is lesz (holnap). Jegyem van.

Slim Cessna’s Auto Club @ A38, szeptember 29.

A koncert, amit végig vigyorogva néztünk. Munly egyszerre nagyon vicces és kicsit ijesztő figura (nagyon bírom), Slim Cessna hozta a magas szakállas kovbojt, de a többiek is szinte mind nagy showmanek voltak (a kétnyakú szűzmáriás gitár meg erősen odabaszott), és közben persze kurva jó volt a zene amit toltak. Anélkül nem működött volna, anélkül el sem mentünk volna.
Koncert után Slim Cessna kiment a bejárathoz cigizni a közönséggel, mondta, hogy szeretnének többször járni erre (meg hogy otthon direkt ritkán lépnek fel, nehogy megunják őket :D ). A tervet úgy tűnik tett követte, június 14-én újra fellépnek a Hajón!

つしまみれ (Tsushimamire) @ Jugendkulturzentrum Explosiv (Graz, A), december 6.

A zenekar Amerikába már szinte hazajár, de ez volt az első európai turnéjuk. Kis klubkoncert, ennek a műfajnak ez a legjobb! A tagokkal beszélgettem röviden a koncert előtt, legnagyobb természetességgel hozták a cuki japán nő sztereotípiát, viszont amint a színpadon belecsaptak a zenébe, átváltoztak állatokká. :) Kemény tempót diktálva végigzúzták a bulit, időnként tört angolsággal kommunikálva a közönséggel (a tonkatsu-schnitzer dolog, vagy “tudjátok mi az a hanami? nem baj, tudjuk hogy nem. Amikor tavasszal kimegyünk a parkba inni” :D). A ritmusszekció nagyon egyben van, kár, hogy 18 év után pont most hagyta ott a dobos a zenekart.
Megkaptam a setlistet és egy repedt dobverőt :)
Egyébként helyi motörheadista+kabarépunk zenekar nyitott (Julia G. (gépunkt), ha arra jártok és épp fellépnek, ajánlom) , a közönség egyértelműen az ők haverjaiból kerültek ki, a Tsushimamire kezdésekor kábé mindenki másfelé volt, de ez hamar megváltozott. Sikerült nagyon gyorsan zsebrevágniuk mindenkit, azt hiszem ismeretlen zenekarként sok új rajongót szereztek, több jel erre mutat. Nagyon remélem jönnek még erre, messze megérte Grazig menni értük, kérek még!

Év felfedezettje

The Devil’s Trade

Nyár elején találkoztam vele, magammal is vittem a Himalájába a külön oda válogatott zenéim közt, pont az a fajta zene ami különösen hangulatos amikor a magas, kopár hegyek közt ülsz a sátor előtt több napi járóföldre az úgynevezett civilizációtól. Egyszemélyes, akusztikus alt-country Magyarországról, egészen pontosan Makó Dávid (HAW) szólóprojectje. Kedvenceim a depresszívnépdal-feldolgozások :) 2016-ban vinylen is kiadták az idáig egyetlen albumot, de a januári koncert tanúsága szerint új dal(ok) is születőben van(nak).

The Devil’s Trade Bandcamp

A fentiek fizikai formában összefoglalva (kettő dedikálva!):

Előző évek:

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *