10.5.crash

Vannak olyan újdonságok a Leopárdban, amiket meglehetősen kedvelek.
Aztán vannak olyan újdonságok a Leopárdban, amiket meglehetősen nem kedvelek.
Aztán vannak olyan újdonságok a Leopárdban, amik nem fícsörök, hanem bugok.

Eme rövid áttekintő bevezetés után megosztom tegnapi élményemet. Olyat fagyott és omlott össze a gép, amilyet még nem láttam. Persze, a 10.5 még mindig egy rohadtul béta rendszer, bármit mondjon az Apple, de akkor is. Új rendszer, sok újítás, újfajta hibák.
Tegnap este szinte Zen pillanatot éltem át. Először megjelelent a dokkban mozilla Talkback funkciója, ami már akkor szól, hogy lefagyott a termékük, mikor neked még sejtelmed sincs róla. Egyszer azt veszem észre, hogy csendben pattog a dokkom tövében.

Idő lelassul, szélfuvallat sincs, madarak is elhallgatnak várakozásteljesen. Rossz hírek hozója, Talkback még mindig pattog a dokkban, nem indul. Camino (egyetlen Mozilla-termék a gépen) még üzemben. De aztán jött a kernel mélyéről egy Oni (démonnem daemon!) és elkezdte fogyasztani a gépem erőforrásait. A rendszer szép lassan elkezdett összeomlani. Lelőttem a Talkback-et. Erre programok, szép lassan, egymás után lekapcsolták magukat. Egyik a másik után. Olyan volt az egész, mint Sakuravirágzás idején figyelni a hulló cseresznyevirágszirmot, és elmerengeni minden dolgok múlandóságán. Nincs jelen senki más, csak a lassan hulló szirom (saku) és te, a külvilág nem ér el a pillanatba. Camino érdekes módon sokadiknak hullott el. Nemsokára követte a Finder. Néhány percbe tellt az egész. Mondom, mint egy lassan lehulló cseresznyevirág valahol Japánban, egy szent hegyen, egy templom kertjében, vagy külvárosi éjben. Egy teljes világ pusztulása (jelesül a számítógépemé) egyetlen apró eseménybe sűrítve, lassított felvételen. Aztán a pillanat végetért, a külvilág újra betolakodott a meghitt elmúlás szemlélésébe. A háttérben taiko dobolást hallottam, mintha matsuri (fesztivál) készült volna, lehet, az Onik távoltartására.

Azóta rájöttem, hogy valószínűleg mégis egy Hóasszony (Yuki-onna) támadott meg, és fagyasztotta be a rendszert, ami ennek hatására összekuporodott önmagába és csendben kilehelte lelkét. Végül eltűnt a desktop, vele a dokk és menübár és én egyedül maradtam a sötéten és hidegen világitó monitorral, miközben éreztem a Hóasszony hideg leheletét.
Kézzel (hardveresen) lekapcsoltam a rendszert, mi mást tehettem volna?

2 Replies to “10.5.crash”

  1. kommentben jegyeznem meg a szimbolika ertelmezeset: Japanban a cseresznyeviragzas a dolgok mulandosagat, az elmulast, tagabb ertelemben a pusztulast, halalt jelkepezi. Szep viragzas elmulasa hullo szirmok altal ugye, raadasul nagyon hamar vege van az egesz bulinak.

  2. jól jellemzi a rendszert a képletes leírás. bár én még hasonlót nem tapasztaltam, más gondjaim nekem is akadnak a rendszerrel (és a géppel)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.