1673

Ma ugy esett, hogy a helyi ket nagyobb plazabol kenytelen voltam bemenni az egyikbe. Halistennek abba, amiben annyira nem veszes a nepseg, es maga az epulet is egesz jol nez ki kivulrol. Megis kishijan sokkos allapotba kerultem a muanyag lanykak lattan (halistennek nem sikerult konfrontalodni, gyava modon menekulesre fogtam a dolgot mikor meglattam ilyeneket). Komolyan mondom, megijedtem. Aztan, miutan kiszabadultam onnan, elkezdett megint kattogni az agyam, es azt dobta ki, hogy.
Vannak ilyen kesdobalo helyek. Meg vannak ilyen durva kornyekek. Ilyen helyeken gond nelkul megfordulok (leginkabb a szlömös —slumos— kornyekeken gyakran), es sokkal kellemesebben erzem magamat…. Nem mondom, hogy nem felek olyan emberek kozt, es olyan helyeken (nem mindig felek, de elofordul, es teljesen jogosan. Ez nem gyavasag. Ha gyava vagyok, en azt vallalni szoktam :) de most siman rajottem, mire a gondolatmenet vegere ertem, hogy mennyire igaz az a mondas, hogy “jobb felni, mint megijedni”.
Irany a getto. (fotoscuccot is vinni kene akkor ;)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.