1764

Nem vesztettem el az emberekbe vetett hitemet. (ilyenem soha nem volt, de ez most nem ide tartozik.) Kedvesseg meg mindig megvan sokakban. Peldaul a buszon a ket idos holgyben, akikrol szolni kivanok. Felszallnak, egy fiatal par azonnal felpattan ahol eddig ultek, es atadja a helyuket nekik (noha a busz faraban meg volt hely, dehat akkor odaig el kell menniuk!). Ok leulnek. Es elkezdik hangosan kitargyalni, hogy milyen emberek vannak, foleg fiatalok, semmi dolguk, egesz nap ulnek, buszon is, meg ilyesmik, csupa kedves jelzokkel illetve tarsadalmunk tagjait. Foleg azt a csoportot, ahova azok is tartoznak, akik eppen elotte ugrottak fel azonnal, hogy meglattak foszereploinket, hogy utobbiak leulhessenek, es most ott alltak kozvetlenul felettuk. Sajnos mindent nem ertettem a beszelgetesukbol, mert kicsit odebb, es a motor felett alltam. De tisztan lattam az egyetemista par arcara azonnal kiulo zavart kifejezest, es az is latszott rajtuk, ahogy telik az ido, ugy erzik egyre kenyelmetlenul es rosszabbul magukat… Meg jo, hogy allohelyet nem kell atadni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.