1786

Elobb kiultem a kertbe csak ugy natur. Igaz, ez nem kulonlegesseg nalam… de most valahogy kulonosen jol esett. Ott ultem, kozben eleg nagy szel volt, mogottem a hegyen zugott a fenyves…. a levego jo illatu volt… nagyon kellemes… kozben odajott hozzam a kutya is, odatelepedett mellem, es nyomta magat az olembe, hogy simogassam. Hiperintelligens joszag amugy, tulzottan is :) A vilag boldogabbik felebe depresszio ellen ajanljak az ilyen kutyakat. (fajtiszta golden-retriever eleg komoly pedigrevel.) Szavamra, igazuk van. Nalam is bejon, de tanuja voltam egy masik esetnek, amikor tenyleg a kutya es a vele toltott idok kuraltak ki egyik szerettemet egy eleg komoly hullamvolgybol… Egyik legjobb baratomnak tartom, es ez nem az ilyen “az ember baratja” jellegu dolog. Nagyon jo volt ott ulni vele a sotetben a fuben, hallgatni a fenyves zugasat, es figyelni, ahogy egy szentjanosbogar pont az orrunk elott csinal legimutatvanyokat… kicsit kellemesebben erzem magam ezutan.

(Ma delben kitalaltam, hogy ejszakara kikoltozom az udvar kozepere szunyalni… de lehet, hogy elnapolom, mert vihar keszul. Igaz, aprilis kozepe ota amugy is kint alszom a szabadban, csak kicsit kozelebb a hazhoz :) Ha vihar lesz, igy is lehet, hogy elazom, pedig eresz vedne a viztol, csak szel van.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.