Jul 212015
 

steiger_radler1Évek óta nem posztoltam a régi jó “termékismertető rovatba”, pedig lett volna mit. Így most bemutatom a szlovák Steiger sörgyár radler termékét, amivel a műfajban a gyártó szintet lépett, mert barnasör az alapja.

Az “eredeti” barna Steiger egyébként meglehetősen édes sör, épp emiatt viszonylag régen ittam. A poprádi vagy rozsnyói teszkóban (ezek a leggyakoribb ipariszlováksör-beszerzési helyeim) általában akadt elég egyéb fajta, keserűbb sör, amik kitúrták szegény Steigert a bevásárlókosárból. Ennek megfelelően kicsit homályosak az emlékeim, pontos összevetést emiatt nem is tudok adni az és ez között. Későn jutott ugyanis az eszembe, de az lett volna az igazi, ha összehasonlítási alapként beszerzek a teszthez egy “rendes” barna Steigert. A másik oldalról nézve pedig összevethettem volna valami random hasonló citromízű sörtartalmű üdítőitallal (a kilencvenes évek végén, amikor az első radler-típusú ital bejött az országba, ez volt a címkére írva! Emlékszik még rá valaki?). Lényeg, hogy mintha a Steiger-édességen valamit éppenhogy pont tompított volna a hozzáadott citromosság, ami igen meglepő dolog a rekreációs alkoholpótló-ital mezőnyben. Erről rögvest.

Először néhány szó a küllemről. Egyértelműen fiatalos buliitalnak készítették ki, szokásos Steiger címkedizájn körül fekete alapon citromsárgával összevissza komlók, kalászok, citromok, koktélospoharak, különböző “fun and quirky” (© Instagram leírás) betűkkel Steiger, free, dark free és radler feliratok. A Steiger-szalag előterében pedig a citromot zöldkomló szegélyezi. Feltételezem, ezzel is hangsúlyozva, hogy ebben van sör is.

A dobozon jelzik, hogy ez barna alkoholmentes ital, ami eredetiben egyértelmű (tmavé nealko), angolul viszont kicsit furcsa a “dark free” megjegyzés (free from what? weissbier slavery?). Egy alternatív valóságban bizonyára filmet is forgattak pidginangolul a hős sörről aki felszabadította az amerikai dél sötéttestű söreit. Vagy a darkosok előtt tisztelegnek?

Inkább megkóstolom.

steiger_radler2Felbontás után azonnal megcsapja az ember orrát a gejl műcitromszag. Olyasmi, mint megboldogult gyermekkorom töltetlen keménycukrának a citrusaromás példánya. Kitöltés utáni szemrevételezés: jó sötét színe van, már gyanúsan sötét. A habtartó képessége is meglepően jó. Egyébként a címke szerint ennek a fele sör, fele citrom ízesítésű szirup.

Amivel a hazai gyümölcsös ízesítésű sörök mezőnyéből máris kiemelkedik. Az ilyesmiknek a közhiedelemmel ellentétben alig van közük a sörhöz: sűrítményből gyártják, szódavízzel hígítva addig a pontig,  amíg a kívánt extrakttartalmat be nem állítják. (Twitterre posztoltam egyszer ilyen alapanyagfotót.)

Aztán beleittam. Az első korty közben azonnali gondolat: citromos Kofola!

A sokadik korty után viszont megváltozik az egész élmény: a lecsengésében mintha megjelenne egy komlós árnyalat, és miután levegőzött picit, a durva, vegyipari citromszag is mérséklődött valamelyest, nem olyan tolakodó, mint az elején. Nyomokban karamellmalátás felhangok is érződnek ilyenkor, úgy tűnik, ebben tényleg van rendes sör is. Ezek szerint hagyni kell dekantálni kicsit.
Közvetlen dobozból fogyasztva nem tudom, a fenti jellegek jelentkeznek-e, én (kristályüveg!) söröskehelyből ittam.

Összefoglalva: a Steiger darkfree radlerje jobb, mint a hazai ilyenek, amiket eddig kóstoltam. Igaz, ez a vonatkozó minta nem valami nagy. A mezőny meg kritikán aluli. De ez nem kisebbíti azt a nagy tényt, hogy nem zárom ki, hogy még fogyasztok ilyet.

  • Facebook
  • Tumblr
  • Twitter
  • Google Plus
  • LinkedIn
  • Email
Jun 302015
 


Szóval, megvolt az idei Kaláka Folkfesztivál is – immáron negyedszer Egerben. Gyors összegzés: az előző kettőt sajnos ilyen-olyan okokból kihagytam, de az első egrin ott voltam (és előtte tizensok diósgyőrin). Megérte persze, jó volt a buli, sokkal jobb, mint az első egri (az nem volt túl jó…) de még mindig nincs olyan hangulat, mint régen.

A hangulat itt legalább olyan fontos, mint a műsor. Egy-két megszokott fesztiválarc feltűnt, de a régiek közül (akiket minden évben újra láttunk) sokan hiányoztak, beleértve a megszokott csúcsos-szalmakalapos fesztiválrészeget is.

minaret latkep

A program elég jó volt, főleg szombat. Sajnos külföldi fellépő megint nem volt sok, de a legutóbbi fesztiválommal ellentétben egy volt (régen sok, többségük fesztiválfelfedezett. Igen, ennél a rendezvénynél sok “fesztivál-“ jelzős hagyományunk van), de az igen jó. Nem, nem még mindig nem a Čechomor, hanem az Oi Dipnoi Cataniából, Szicíliából. Ezzel el meg is neveztem az idei fesztivál felfedezettjét. Vettem cédét is, pedig nem tudom hol lejátszani :) Igen kellemes zene, és igen kedves arcok. Szinte hazajárnak Magyarországra, az albumukat is itt vették fel, és a Kaláka koncerten mellettem üvöltötték, hogy nandu!!
Szerencsére fenn van az albumok a Google Music All Accessen, bizonyára a hipszerebb szolgáltatóknál is.

Jövőre is menni kell.

  • Facebook
  • Tumblr
  • Twitter
  • Google Plus
  • LinkedIn
  • Email
May 262015
 

A minap a valahanyadik Avasi Borangolás napján (véletlen egybeesés) lehetőségem volt szétnézni a nagyközönség előtt épp megnemnyitott avasi templomban. Ami azt jelenti, hogy néhányunkon kívül nem volt ember odabenn. Őket meg meg tudtam kérni, hogy bújjanak el. Ezt kihasználandó készítettem két gömbpanorámát. Egyet a beltérről, egyet a nyugati homlokzat előtti kis terecskéről, ami a város egyik leghangulatosabb része (csak sikerült a szoftvernek kétszer beleraknia egy ablakot).


(permalink)

(permalink)

Feljutottunk a padlásra is. Vannak onnan is képek :)

  • Facebook
  • Tumblr
  • Twitter
  • Google Plus
  • LinkedIn
  • Email
Apr 302015
 

Most már azt hiszem, kijelenthetjük, hogy idén szerencsére nem maradt el a tavasz. Csináltam pár jó képet, ebből egy-kettőt feltoltam instagramra, de úgy döntöttem, megosztom itt is. Persze, hogy virágok lesznek.

vihar #budapest felett

A photo posted by @neuromancer on

verág A photo posted by @neuromancer on

séta a virág alatt #miskolc #sakura #nofilter

A photo posted by @neuromancer on

itt a tavasz #budapest #nofilter A photo posted by @neuromancer on

A photo posted by @neuromancer on

a képen a Jupiter is látszik #budapest

A photo posted by @neuromancer on

magnolia #nofilter

A photo posted by @neuromancer on

桜 /cc @ktamasenty

A photo posted by @neuromancer on

virágzó Tóth Árpád sétány #sakura

A photo posted by @neuromancer on

a cseresznyefák alatt egy szabadságszobrot rejtettünk el #budapest #sakura

A photo posted by @neuromancer on

  • Facebook
  • Tumblr
  • Twitter
  • Google Plus
  • LinkedIn
  • Email
Mar 032015
 

A Hinamatsuri (Babák ünnepe, alias Lányok ünnepe) alkalmából amatőrnyelvészkedjük és amatőrfilozofáljuk (amatőretimologizálásról nem is beszélve) meg, hogy az ősi kínai íráskészítők – akik minden bizonnyal férfiak voltak –, ugyan láthatóan szerették a nőket, de ugyanakkor nem értették őket és tartottak is tőlük.

Miből derül ez ki?

Mutatok néhány kanjit, aminek az egyik gyöke az 女 (nő). Zárójelben, dőlt betűvel néhol megadtam a kanji egyéb “alkotóelemeit” is.

Ezek milyen szépek:

  • 好 – kedvel, szeret (nő+gyerek)
  • 安 – béke, nyugalom (meg olcsó is) (a tető alá hozott nő)
  • 妍 – szépség, ragyogás
  • 姶 – szép, csendes
  • 娟 – “beauty of face” (nő+száj+hold)

Azonban:

  • 嫌 – gyűlöl
  • 妖 – gyanús, rejtélyes (de csodás is) (nő+korai halál(?!))
  • 妄 – értelmetlen(ség) (nő+meghal/elpusztul)
  • 妨 – akadályoz, zavar, útban van (nő + irány)
  • 姦 – gonosz, zajos, erőszak (három nő)

Haha:

  • 娚  “hangos beszéd” (nő+férfi)

…és aztán ott a 奴, ami elsősorban férfi szolgálót vagy “fickót” jelent, ha minden igaz (nő+újra/ismét).

(Az ötlet nem az én buksimból pattant ki, a bejegyzést @AkoKitamura vonatkozó twittjei inspirálta. Az ilyen “nyilvánvaló kifejezéseket”, mint pl. anya, nővér, anyós, hercegnő, prostituált szándékosan hagytam ki).

  • Facebook
  • Tumblr
  • Twitter
  • Google Plus
  • LinkedIn
  • Email
Jan 112015
 

Ha már divat ilyenkor* listázni, satöbbi…

Csinálok albumlistát én is. Úgy döntöttem, hogy húszas-harmincas-ötvenes lista helyett én ötre szűkítem a dolgot, abban van a kihívás. Mert elég jó év volt új megjelenések szempontjából az idei is. Aztán mivel volt egy pár, ahol nem tudtam dönteni, szűkítettem háromra. Cserébe bővítem a bejegyzést egyéb zenei dolgokkal.

Következzen tehát az év öt három** kedvenc soralbuma számomra, mondjuk előadója szerinti betűrendben, azaz

2013 top3 albuma

EMA: The Future’s Void

EMA: The Future's Void“poszt-internet albumnak” szokás a lemezt nevezni, ami amellett, hogy ordas nagy újságíróizmus, mégis valahol jól megragadja a dolgot. Erős Wiliam Gibsoni hatás, a technopunkságot erősítik az olyan dolgok, hogy nagyrészt otthon a pincében vette fel az anyagot (mégsem “hálószobapop” :D), a barkácsklip az első kislemezről (Satellites)…

Karcos, őszinte, érdekes.

De én mégis inkább az album egyik másik kulcsdalának videóját rakom be:
3Jane:

honlap | teljes album

Kinoko Hotel: Marianne No Jubaku (キノコホテル: マリアンヌの呪縛)

Kinoko Hotel: Marianne no jubaku Kicsit keményebb és elektronikusabb, mint amit megszoktunk. A zene még mindig pörgős, szexi és menő.

Igazi bulizene.

Bara bara (ばら・ばら) (sajnos az egyetlen hivatalos videó az új albumról yt-n):

honlap | (teljes album nem található meg beágyazhatóan, és valószínű a kedvenc streamer szolgáltatásodon sem)

Wovenhand: Refractory Obdurate

Wovenhand - Refractory Obdurate Messze a legkeményebb és mellesleg az egyik legjobb anyaga a zenekarnak, amelyik nem is kemény zenében utazik. Kevés albumot vártam ennyire idén tavaly mint ezt, és nem okozott csalódást, pedig más, mint a többiek (az egyik kedvencem máig ez a gyökeresen más hangulatú anyag, amit egyébként rendesen boltban nem is árultak), mégis Wovenhand. Aztán volt a koncert, na ott aztán tényleg metál volt.

Talán az első megjelent dal az albumról, egyben talán a legkeményebb WH dal, a Hiss:

honlap | teljes album

Ajánlom még:

  • EZ3kiel: L U X
  • Mark Lanegan Band: Phantom Radio
  • Tackhead: For the Love of Money
  • The Bug: Angels & Devils
  • Tricky: Adrian Thaws
  • Warpaint: Warpaint

…és az előzőekkel együtt már majdnem van egy tízes listánk, az szép kerek szám, igaz, én a prímekhez vonzódom természetellenes módon. Viszont a kilenc meg négyzetszám, és mivel ez három (bizonyos értelmezés szerint az első valódi, páratlan prím!) hármas összege, a gyanútlan felhasználónak akár köbszámként is eladható!

Egyébként úgy vettem észre, idén tavaly mind a bekeményítás, mind az elektronikusozódás (nyelvújítok!) trend lehetett.

Az év koncertje

Viszonylag kevés koncerten voltam, de azok nagyon erős mezőnyt hoztak össze. Azt hiszem, mégis a

májusi Wovenhand az A38-on

nyert, ami nagyon erős koncert volt. Ahogy már az elején, rövid előkészítés után belevágtak minden idők legkeményebb WH dalába, már az majd’ levitte az ember fejét. A következő bő egy óra maga volt a csoda. Még úgy is, hogy a kedvenc korai slágereimet nem játszották, pedig régebben ez jellemző volt (kiegészítés: egy régi dalt sem játszottak, volt néhány az előző albumról, és sok az újról). Durvább volt, mint bármi, amit megszokhattunk tőlük korábban (maradjunk annyiban, hogy az elmúlt tizeniksz évből van pár bootleg koncertem tőlük), de napokig nem tudtam lejönni róla.

Sajnos az A38 technikusai a koncertfilmjük keverése közben valamit nagyon elrontottak, olyan laposra sikerült a keverés, hogy egyszerűen semmi nem jön át a varázslatból, ami pedig még a szar minőségű kalóz közönségfelvételekből is átjön, mint a budapesti előtt egy nappal volt bécsi koncerté (azonnal beszereztem a budapesti után), vagy a két nappal későbbi zágrábiból. Ezért ez utóbbit ágyazom be:

A hivatalos koncertfilm (a koncert kábé fele van rajta btw) megtalálható a youtube-on, míg le nem szedetik, de annyira nem éri meg megnézni a fentiek miatt. Még úgy sem, hogy többször látható vagyok rajta :)

Az év koncertje negatív előjellel:

Warpaint, Live Music Hall, Köln: Voltam év elején egy borzalmas koncertjükön Kölnben. Egyrészt, kritikátlan aluli volt a hangosítás. A zenekar meg olyan enerváltan játszott, hogy szinte csak a zaj tartott ébren. Nem bírtam ki a végéig odabenn, inkább csatlakoztam a cimborámhoz, aki már korábban inkább kiment hidegbe ácsorogni. Pedig az önmagában és több szempontból nézve (és hallgatva) is nagyon borzalmas előzenekart is sikerült túlélnünk.

Máshol nem láttam még olyat, hogy emberek tömegesen távoznak olyan koncertről ahová direkt, maguktól mentek el – nem pedig mondjuk fesztiválon ottragadtak a színpadnál–, furcsa látvány volt, na. Végül mi is utánoztuk őket.

Nem ágyazok vagy linkelek be semmit.

Az év visszatérése:

Ezt a kategóriát csak trollkodásként vezettem be, ugyanis idén volt néhány jelölt (azaz több mint tíz éve nem jelentkező előadó új albuma), de “díjat” nem nyernek. Másképp fogalmazva, messze vannak a Portishead Third teljesítményétől, azaz önmagában decens albumok, de az életműből nem ezekre fog emlékezni az ember. Szintén trollkodásból le is írom, kikről van szó.

  • Pink Floyd: Endless River – az album egyébként jó, de régi anyagból dolgoztak, és a zenekar hangsúlyozottan nem tért vissza, tehát lehet, nem is kellett volna itt írnom róla?
  • Aphex Twin: Syro – részben régi anyag, ez is decens album, de nem kiemelkedő
  • Cibo Matto: Hotel Valentine – önmagában nem rossz, de a korábbiak mind jobbak, sokkal
  • Smashing Pumpkins: Monuments to an Elegy – Corgan egója nagyon jól megidézi a zenekar hanyatlásának időszakát.

Szintén nem ágyazok vagy linkelek be semmit, hiszen a fentiek nem ugrották meg a lecet, emlékeztek?

Az év felfedezettjei, avagy “hogy a francba nem ismertem őket korábban?!”

Mivel úgy tapasztaltam, hogy az emberek szeretik, ha ismeretlen dolgokat úgy mutatnak be nekik, hogy azokat ismerős dolgokhoz tudják kötni, ezért itt más, esetleg ismertebb/bejáratottabb zenekarokhoz hasonlítom őket.

TsuShiMaMiRe (つしまみれ)

A japán csajpunk-szcéna Primusa.*** ’nuff said.
Februárban itt írtam róluk egy kissé csapongó bemutatást. Azóta csak jobban beléjük bolondultam.

Most 15 éves a zenekar, ennek alkalmából hatalmas bulikat tolnak, az albumvégigjátszós koncertek közül több teljes videót a youtube-ra is kitettek. Majd törölték őket (hamarabb lementettem mind).

Soap&Skin

Egy kis stájer faluból származó Anja Franziska Plaschg kiskorában bizonyára sok Jorane-t és The Moon Lay Hidden Beneath A Cloud-ot hallgatott. Zenéje valahol a kettő között van, annyira nem elszállós, mint az előbbi (és a választott fegyvere cselló helyett zongora), de nem is olyan elborult, mint utóbb említett honfitársai. Néhol Beth Gibbons és Rustin’ Man közös albumát idézi.

Egy szál zongorával:

Vonósnégyes és trombita támogatással:

Azt hiszem, egyik videón sem idősebb húsz évnél. Te mit tettél le az asztalra ilyen idősen?

 

 


* (valójában a poszt szinte teljesen kész volt karácsony tájékán, mégis úgy esett, hogy januárban publikálom)

** (jöhetnek a Gyalog galopp poénok…)

*** (bármit a Primushoz hasonlítani nálam igen-igen nagy dicséret. Egyébként a Primus kihozott idén tavaly egy konceptalbumot)

  • Facebook
  • Tumblr
  • Twitter
  • Google Plus
  • LinkedIn
  • Email
Dec 062014
 

Szóval, még 2012 tájékán a város kaphatott sok pénzt az EU-tól, és elkezdték kiépíteni Miskolcon a “hivatásforgalmi kerékpárúthálózatot”. Ami a valóságban sajnos sok helyen használhatatlan valamiket, hülyén kialakított utakat és irányokat, értelmetlen felfestéseket vagy és állandó balesetveszélyes helyeket jelentett.. Egyik kedvencem az autóklub környéke, vagy a Kiss tábornok mentén a kereszteződésekben kialakított bringás “ugrató”, ami mellett a gyalogosjárdán pedig jól eldolgozott rámpa van – igaz, ezen idén javítottak valamennyit.

Valójában nincs hálózat, de igazi kerékpárút sem sok, azok is nagyrészt alkalmatlanok biztonságos és tempós közlekedésre

Valójában nincs hálózat, de igazi kerékpárút sem sok, azok is nagyrészt alkalmatlanok biztonságos és tempós közlekedésre

De nem csak az “utakat”, hanem még a festéseket is sikerült elég gyakran elrontaniuk. Egy ilyen útszakaszt mutatok most be, 2012-es fotók mellett idei “fejlesztések” és korrigációk fotóival.

Sokadik alkalommal hátha sikerül majd jól megcsinálniuk…

A Könyves Kálmán és Köztársaság utcákról lesz csak szó ebben az írásban, de van még munícióm a témában.

Tehát.

Először az “autós” útburkolati jelekkel frissítésével kezdték a munkát. Felezővonal, új, útszéli parkolóhelyek felfestése, miegymás. Aztán elkezdtek felmarni az aszfaltból téglalap alakú részeket néhány méterenként, a kerékpáros nyomfestések előkészítéseként. Itt volt az első furcsaság, a kiliáni szakaszon (Könyves Kálmán u.) ugyanis az út szélére autós parkolóhelyeket festettek fel, ami miatt bevitték a maratásokat az út közepére, közvetlen a felezővonal mellé. Ami később is (a Lórántffytól a vár felé haladva), elhagyva a parkolósított szakaszt, ott maradt kilométereken át. (Szintén furcsa, hogy a felezővonal ugyanakkor a parkolónál is megmaradt az út középvonalán, az egyik sávot ezzel jelentősen leszűkítve.)

Középen a nyomvonal. Sikerült a quick-and-dirty úthibajavítást is belekomponálnom a képbe: a 2010-es nagy árvíz idején süllyedt be az út, amit így javítottak. A kép 2012 őszén készült.

Behúzva a felezővonalhoz a nyomvonal, itt még nem vették észre a hibát. Sikerült a quick-and-dirty úthibajavítást is belekomponálnom a képbe: a 2010-es nagy árvíz idején süllyedt be az út, amit így javítottak. A kép 2012 őszén készült.

Kis idő után rájöttek, hogy a további szakaszokon bizony ki kell hozni szélre a jelzéseket… és újra felmarták mellette az aszfaltot. (Egyébként, ha valaki tudja, a marásra miért van szükség, kommentelje be! Úgy gondolták, kevésbé kopik a festés? A gyakorlat ezt nem igazolta.)

biciklinyomvonal03

lesz-e négy bicikli felfestve?

lesz-e négy bicikli felfestve? (spoiler: nem)

Innentől viszonylag rendben mentek a dolgok. Van egy fekvőrendőrként funkcionáló aszfaltdombocska is a Kandó-Könyves sarkán, oda később terelőket tettek le, ne a kerékpársávban ügyeskedjenek a gépjárművezetők. Ezeket a “kapukat” végül le is csavarozták, mert rendszeresen kirakták oldalra őket (egy másik útszakaszon erről van egy vicces sztorim). Ennek ellenére egy hosszabb szakaszon a bringás nyomon parkoltak az autók, egészen idénig. Persze, nem a biciklisek miatt takarodtak el az útból, erről lentebb írok.

Festik a jeleket

Készül a festés. A háttérben az egyelőre nem leválasztott fekvőrendőr és a nem jó helyen álló autók

Készül a festés. A háttérben az egyelőre nem leválasztott fekvőrendőr és a nem jó helyen álló autók

 

Ugorjunk innen előre a jelenbe (azaz most már a közelmúltba). Biztos a közelgő önkormányzati választások miatt, de idén újrafestették az igen csak megkopott jeleket.

Kapott az aszfalt friss, ropogós felezővonalat és gyalogos átkelőt, és valamit reszeltek a bringás infrastruktúrán is.

Először is, sajnos csak menet közben jöttek rá arra, ami két éve egyáltalán sikerült: nem jó helyen van a felezővonal ott, ahol parkolónak leválasztottak sávot az útból.

Ezt korrigálták, a képeken látható módon (pár hét múlva többé-kevésbé eltűntették a hibás festést).

Ugyanaz a szakasz, két irányból nézve. A jobboldali képen látszik, hogy a zebránál kaptak észbe, és nem a régi festés vonalán haladtak tovább.

Ugyanaz a szakasz, két irányból nézve. A jobboldali képen látszik, hogy a zebránál kaptak észbe, és nem a régi festés vonalán haladtak tovább.

Kábé harminc méterrel odébb megint:

Újra

Kicsit odébb újra sikerült elrontani. A másik helyszínt látjuk, szintén két irányból. Baloldali képen látszik, hogy honnan haladtak, és mikor vették észre a problémát. Aztán jól ráfestettek az előtte elkészített gyalogátkelőhelyet jelző festésre.

Nem tudom, lehet két brigád dolgozott (bár nem valószínű), de létezik, hogy közben elfelejtették a dolgot?

Máshol egy pár tízméteres szakaszon felfestettek egy külön kerékpáros sávot! Ezen a szakaszon volt a fentebb említett szituáció, amikor út egyik oldalán mindig ráparkoltak a kerékpáros nyomra. Itt tűzoltósági felvonulási útvonalat “állapítottak meg”, azóta nem igazán parkol ide senki – a város második legmagasabb lakóépülete tövében járunk.
Az egyik probléma ezzel, hogy elég szűkre sikerült a hely, amit a bicikliseknek hagytak. A régi, kopott, de még látható festés ki is lóg alóla. Persze, ahol folyamatosan ráparkoltak, ott a festés frissnek hat, de ugyanúgy kilóg.

Elég szűk, és takarítani sem ártana. Itt, ha a sávon belül próbál tekerni az ember, balesetveszélynek teszi ki magát.

Elég szűk, és takarítani sem ártana. Itt, ha a sávon belül próbál tekerni az ember, balesetveszélynek teszi ki magát…

Ezt orvosolták persze, felmaratva-leszurkozva a kilógó régi festést… de takarításra nem került sor.

Űrszelvénybe lógó lombozat – itt bizony még az autónak is közepebbre kell húzódni, kerékpársávon meg legfeljebb egy kutya tud elmenni

Űrszelvénybe lógó lombozat – itt bizony még az autónak is közepebbre kell húzódni, kerékpársávon meg legfeljebb egy kutya tud elmenni

Másik probléma ezzel, hogy megint nem sikerült összehangolni másokkal a “fejlesztést”: az út nincs letakarítva, és a fák lombja derékmagasságig ereszkedik, sőt, a képen látható fa utáni példány esetében (a fotón nem látszik) például a földet söpri, és oldalirányból is jóval a szűk kerékpársávocskán túlmenően nyúlnak be az útba.

Ahogy előrehaladt az ősz, az összes falevél ott állt meg és kezdett az esőtől rohadni, nincs bringás aki ráhajtana a balesetveszélyes szakaszra.

Régi és új festés, némi nedves avarral

Régi és új festés, némi nedves avarral

Összefoglalva, kulturált szólással élve, adtak megint a szarnak egy pofont. De bizonyára sok pénzt el lehetett rá lopni, meg talán még szalagot is átvágni. Csak mindenki másnak biztonságosan és értelmesen közlekedni, na az nehéz kenyér.

A képeket 2012-ben és idén ősszel készítettem. A munkások megengedték, hogy lefotózzam őket.

Ja, és az egész tárgyalt útszakasz körül-belül négyszáz méter.

  • Facebook
  • Tumblr
  • Twitter
  • Google Plus
  • LinkedIn
  • Email
Nov 302014
 

A minap, egymástól teljesen függetlenül belefutottam Robert Johnson klasszikusának (oké, melyik fennmaradt száma nem az?) két érdekes, számomra új feldolgozásába.

Mint minden klasszikust, ezt is sokszor feldolgozták (gyakran nem a blues keretein belül), gondoltam bemutatok néhányat közülük, minden további kommentár nélkül.

De mindezek előtt itt az eredeti:

Eric Clapton

Boris

Tony McPhee

Gil Scott-Heron

Soap&Skin

Cowboy Junkies

Riverhead

Dead Meadow

Ez kár, hogy töredék… Marie Daulne (Zap Mama)

  • Facebook
  • Tumblr
  • Twitter
  • Google Plus
  • LinkedIn
  • Email